XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2016-12-01 / 23. szám
XIII. KERÜLETI HÍRNÖK 2016. DECEMBER 1. Sumonyi Papp Zoltán Élmények Árpád hídtól a Pozsonyi útig Költőnek szeretem hinni magam Neve bizonyára ismerősen cseng az irodalom, illetve a költészet iránt kevéssé érdeklődőknek is: rendszeresen megszólalt a Magyar Rádióban, ahol évtizedeket töltött. Ahogy — immár több mint fél évszázada — hűséges kerületünkhöz is. Sumonyi Papp Zoltán József Attila-díjas költőt, írót, rádiós szerkesztőt a kerületben végzett kulturális tevékenységéért az idén Budapest Főváros XIII. Kerületért díjjal tüntették ki. Az akkor ismét Magyarországhoz tartozó Szatmárnémetiben született, és Csengerben nőtt fel. Szülei vallásos emberek voltak: tanítónő édesanyja a pécsi zárdában tanult, édesapja ferences novícius- ként teológiát végzett, utóbb aztán vasúti mérnök lett. Gyermekeiket keresztény szellemben nevelték. Zoltán tizenkét éves volt, mikor a család a fővárosba költözött. Középiskolai tanulmányait a budapesti József Attila Gimnáziumban végezte, majd az ELTE magyar- orosz szakán szerzett diplomát 1966-ban. Első verseit az ötvenes évek végén Vas Istvánhoz vitte, akin keresztül aztán két költeménye eljutott Garai Gáborhoz, az Elet és irodalom versrovatának szerkesztőjéhez. 1961 -ben meg is jelentek a lapban. Akkor még Papp Zoltán néven publikált, és nemsokára egy ösztöndíj is kinézett neki. Ehhez viszont nevet kellett változtatnia, mert ezen a néven már „futott” két irodalmár is. Nagyszülei egy délbaranyai faluból, Sumonyból származtak, ez adta az ötletet költői nevének kiválasztásához. A Rádióba véletlenül került. Tíz évig a bemondók osztályának vezetője volt, majd az irodalmi osztályon dolgozott, és az Irodalmi figyelő, valamint a Társalgó — Másfél óra irodalomkedvelőknek című műsort vezette. Aztán tizenöt évig a Rádiószínház következett, végül egészen 2007-ig a Kossuth adó Vallási és Közművelődési Szerkesztőségét irányította. Közben rendszeresen publikált. Első verseskötete éppen ötven éve jelent meg. Most harmincöt kötetnél tart. Túlnyomórészt verseket és verses drámákat írt, de van számos történelmi esszéje és regénye. Azt mondja, költőnek szereti hinni magát, a vershez ért igazán. Legszívesebben mindig verset írna, a próza számára inkább csak kirándulás. Ha már próza, akkor — általában felkérésre — történelmi esszéket írt örömmel, például III. Béláról, Nagy Lajosról és Aragóniái Be- atrixről. 1995-ben volt egy ötrészes rádióműsora a magyar jakobinusokról. Ehhez történészekkel beszélgetett. Az interjúkból kiderült: az akkori magyar irodalomban minden neves író és költő szabadkőműves volt. Ennek nyomán kezdte el megírni a magyar szabadkőművesség történetét: az első kötet 1998-ban, a második 2008-ban jelent meg. Arra a kérdésre, hogyan és mikor ír, van-e nála napi penzum, vagy különleges késztetés kell ahhoz, hogy tollat ragadjon, azt válaszolja, mindig van a fejében valami, ami ott kavarog. Aztán, mikor már erős hullámokat vet, leül és leírja. Most gyerekei unszolására arra készül, hogy leírja azokat az anekdotákat, amiket eddig inkább csak családi és baráti körben mesélt el költő- és írótársairól, akikkel ötvenéves pályafutása során találkozott. Sanyi manó címmel az első, Weöres Sándorról, már megjelent a Holmiban. Most lett kész a Nemes Nagy Ágnesről szóló: vele évtizedekig voltak együtt Szigligeten. A terv szerint a következő írásban Illyés Gyulára emlékezik majd. 1964-ben jött a kerületbe, amikor elvette egyetemi csoporttársát. Felesége tősgyökeres újlipótvárosi. Aztán megszületett első gyermekük, és a garzon már kicsinek bizonyult. Egy ötvenhat négyzetméteres Árpád híd közeli panelba költöztek. Tizenhat évig laktak ott, és mint mondja, szerette azt a helyet, ahová százharmincnyolc, többnyire kisgyerekes család költözött különböző helyekről, és jó közösséget alkottak. Meg is írta ottani élményeit Panel-halom című kisregényében, amelynek első kötete 1981-ben jelent meg, a második, a rendszerváltás utáni időről szóló pedig 2003-ban. Felesége azonban visszavágyott arra a helyre, ahol felnőtt, így kerültek — ennek is már több mint harminc éve — a Pozsonyi útra. Mindkét fiuk ismert ember: Papp Gábor Zsigmond filmrendező, Papp Gergő pedig műsorvezető-riporter. Gábor fia, a nemsokára tizennyolc éves Máté már most jó filmeket készít: nem kétséges, filmrendező lesz belőle is. Gergő kisfia, Ábel harmadik általánosba jár. Sumonyi Papp Zoltán azt mondja, örült a váratlanul jött kitüntetésnek, mint ahogy most már hatodik éve örömmel látja el a Kassák Lajos XIII. Kerületi Irodalmi Díj pályázat kurátori feladatait. Az idei pályázatra hetven anyag érkezett. Ennyi pályamű elolvasása és értékelése nem könnyű, mégis izgalmas feladat, mert számos érdekes és értékes alkotás található közöttük. ■ Csop Veronika Mozaik Adventi játszónap A Futár Tagóvodában immár húsz esztendeje hagyomány, hogy valamilyen ünnepkörhöz kapcsolódó alapítványi játszónapot tartanak. Mint Garancsi Erika óvodapedagógus, az alapítvány elnöke elmondta, a szülők és az óvónők által létrehozott Futár Utcai Óvodáért Alapítvány két évtizede működik. Az idei játszónapot november 12- én, szombaton tartották. Ezúttal a téma az adventre várakozás volt. A vendégek között természetesen ott voltak a szülők és a testvérek is, köztük sok régi és leendő Futár ovis. Ezen a napon a földszinti és emeleti csoportszobákban többféle karácsonyi kézműves-foglalkozás, a tornateremben pedig ugrálóvár szórakoztatta a gyerekeket. A büfében a szülők által „előállított” sütemények és az elmaradhatadan zsíros kenyér várta az ovisokat és a felnőtteket. Most is nagy sikere volt a zsákbamacskának: a következő hétfőn sok kicsi a tombolán kihúzott plüssjátékkal jött óvodába, és a délutáni alváskor is ezt vette magához. Optika INGYENES SZEMVIZSGÁLAT MINDEN KERETRE!-50% + Lencse akció! Saját keretbe is! Részletek a boltban. LEHEL Piac, Emelet (a mozgólépcsőnél) Telefon: 288-6960 Hétfő-péntek 9.00-18.00 szombat 9:00-13.00 További KEDVEZMÉNY minden termékre a kupon bemutatójának!
