XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2016-11-17 / 22. szám
XIII. KERÜLETI HÍRNÖK 201 6. NOVEMBER 1 7. 4 Állandó szerzőnk sorozatában olyan emberek szólalnak meg, akiknek élete vagy munkássága — esetleg mindkettő — elválaszthatatlan a kerülettől. Mostani vendégünk Gass István, a Vasas csapatában annak idején nyolc évadot töltő labdarúgó. Az NB l-ben alig tizenhat esztendősen bemutatkozó csatár (majd középpályás) 77 gólt szerzett és ‘77-ben nyert bajnoki címet az angyalföldi csapat tagjaként. Futballista-pályafutása befejeztével szintén közöttünk járt: negyedszázados reklámcége éppen most költözik a Róbert Károly kőrútról a Stefánia útra. Gass Zuglóban is otthon van, elvégre megannyi kettős rangadón szerepelt a Népstadionban, ahol azonban szóló meccsen érte el élete gólját, még a DVTK játékosaként. Az 1972 tavaszán rendezett FTC— Diósgyőr-találkozón (0-1) talán csak a szertárost és a masszőrt nem cselezte ki, mielőtt húsz méterről a zöldek hálójába zúdította a labdát... —Ki védett? — Nálunk Veréb Gyuri.-Akikor úgy kérdezem: kj nem védett? — A gólt a Géczi Pistát helyettesítő Vörös Béla kapta. De azt hiszem, nem kell szégyenkeznem, már csak azért sem, mert a ferencvárosi kapus előtt olyan védők sorakoztak, mint Novák Dezső, Páncsics Miklós, Bálint László, Megyesi István. A többieket sem kezelném le, sőt: a középpályán Vépi Péter, Kű Lajos és Rákosi Gyula, elöl pedig Szőke István, Albert Flórián és Branikovits László játszott. Még a csereként beálló Mucha József is válogatott volt. Nem csoda, hogy azok a zöld-fehér szurkolók, akik nem mentek ki a stadionba, az április elsején rendezett mérkőzés eredményének hallatán úgy gondolták: ez bizony csak tréfa... — E meccs alapján kereste meg néhány hónappal később a Vasas? — Nem, de először nem is Angyalföldre, hanem a Ferencvárosba hívtak. Am én a piros-kékeknek szurkoltam, és nagyon megköny- nyebbültem, amikor a tizenharmadik kerületből is érdeklődni kezdtek irántam. — A Fáy utcai bemutatkozás jobban nem is sikerülhetett volna! — Az. még a diósgyőri debütálást is felülmúlta, jóllehet Miskolcon igazán gyors volt az előmenetelem. Tizenöt évesen igazolt le a Diósgyőr, és egy évvel később - a Szigeti Oszkár edzőt szaktanácsadóként segítő Sebes Gusztáv javaslatára — felkerültem a tartalékcsapatba. Ott három-négy meccset játszottam, majd hatvannyolc novemberében, a Szombathely-DVTK első osztályú találkozó előtt szóltak, hogy számításba vettek a felnőtt keretnél. Horváth András sérülése miatt húsz perc után be is cseréltek, a következő héten pedig már a kezdő tizenegy tagja lehettem Újpesten. — Mennyi volt a Megyeri úti eredmény? — Kilenc-null, nem nekünk... Húszezer mámoros lila-fehér szurkoló előtt Bene Ferenc négyszer, Dunai Antal háromszor, Fazekas László és Göröcs János egy- szer-egyszer csöngetett. Szörnyű érzés volt annyi gólt kapni. Nekem is, hát még Verébnek... Am három és fél esztendővel később csak 2-1- es vereséget szenvedtünk Újpesten, és én értem el a mérkőzés első gólját. Göröcs helyén már Tóth András futballozott—ő sem különösebben rosszul —, a Fazekas, Bene, Dunai II, Zámbó négyes viszont hiánytalanul megmaradt. — Most már tényleg következzék a Fáy utcai nyitány! Spéciéi az is „újpesti” volt... — A hetvenkettes olimpia miatt a bajnokság szeptemberben kezdődött, mindjárt rangadóval: Angyalföldön fogadtuk a lilákat. Zsúfolt ház, huszonötezer néző előtt há- rom-nullra nyertünk, és az első gól úgy esett, hogy középre lőtt labdámat Juhász Peti a vendégek hálójába segítette. Ahogyan mondani szokták: az ellenféllel rúgatni, az az igazán szép... — Hacsak nem győztes gólt szerez az ember.- Hiszi vagy sem, az első ilyet Vasas-mezben Miskolcon értem el. A negyedik fordulóban a Diósgyőr vendégei voltunk, és l-O-ás sikerrel távoztunk. A helyi nézők nemhogy folyamatosan kifütyültek, de újra és újra szidalmazták szegény édesanyámat. .. Én sem mondtam szépeket két héttel később, amikor a második félidő elején szerzett távoli gólommal 2-0-ra elhúztunk az MTfC ellen a Népstadionban, ám az utolsó percben Oborzil Sándor tizenegyesből egyenlített. — Ekkor még a balszélen szerepelt. .. — Kényszerből, mert - noha jobblábas voltam — Baróti Lajos Várady Bélát játszatta centerként. Illovszky Rudolf pedig Izsó Ignácot favorizálta. E miatt engem hátra küldött jobb oldali középpályásnak, míg Kovács Istvánt kitette a jobbszélre. Váradyt eleinte hiába akarta balszélsővé átképezni, bombázó barátom nem volt hajlandó a szélen futballozni. Rudi bácsi ezért hetekig a kettőbe száműzte őt, majd Béla jelentkezett nála, hogy mégiscsak megpróbálná a tizenegyes mezben. — A Gass, Kovács kettős némán tűrte az áthelyezést?-Nem voltunk boldogok, de annak legalább örültünk, hogy befértünk a csapatba. A bajnokcsapatba. Merthogy az 1976—77-es évadban — kerek száz gólt szerezve - aranyérmet nyertünk; a nevezetes századikat én rúgtam Kaposváron. Várady harminchattal lett gólkirály, magam tizenhattal — Nyilasi Tiborral holtversenyben — negyedikvoltam a listán. —Azóta sem nyert bajnoki címet a Vasas!- De nyert volna, ha a klubvezetés nem veszik össze Illovszky Rudolffal. Az elöljárók soha el nem évülő bűne, hogy az elsőség kivívása után hagyták elmenni a joggal háborgó mestert. — Mészöly Kálmán 1980-ban önt sem marasztalta... — Rögtön a nyitányon kihagyott, és abban az évadban csak tizenhárom NB I-es meccsen léptem pályára. Pedig az előző három bajnokság mind a százkét találkozóján szerepeltem. A mellőzés nyomán elmentem Zalaegerszegre, ahol az első évadban tizenhét gólt értem el. Annál, hogy Mészöly félretett, csak egy valami fájt jobban: a kikerülésem a válogatottból. Igazából be sem kerültem, mert csak kerettag voltam hetvenötben a franSport ^ cia-magyaron, amely után újoncként, gyanútlanul beleittam a pezsgőbe az előtt, hogy Kutas István szövetségi elnök a tósztba kezdett volna. Rögtön Párizst követően Bécs, az osztrák-magyar következett, ám Vinkovics Lajos gyúró a ferihegyi átszállásnál szólt nekem, hogy ne az A csapat, hanem az utánpótlás-válogatott buszára üljek fel. Ezzel véget is ért meg sem kezdődő pályafutásom a nemzeti együttesben... — Hetvenötben nem ez volt az egyetlen malőr! — Ne is emlegesse! Az UEFA Kupából kiejtettük a VÖEST Linzet, majd a Sporting Lisszabont, és talán a Barcelonán is túljutunk, ha a Nou Camp Stadionban, egy-egynél nem rúgom fölé a labdát hat méterről, ajtó-ablak helyzetből. Ahelyett, hogy nyertünk volna Neeskens, Cruyff, Rexach, Sotil és a többiek ellen, kikaptunk 3-1-re... —Akfor ez a jelenet nem került be a Saxon reklámügynökség referencia- anyagába. De ön hogyan került visz- sza —hét és fél év Zalaegerszeg után — Budapestre? — Még a Vasasban játszottam, amikor két és fél szobás lakáshoz jutottam Őrmezőn. Nem egyhamar vehettem át: öt évig laktam a Fáy utcai faházban. Ezért aztán elhatároztam, hogy a labdarúgó-karrier lezárása után visszatérek a fővárosba. Gyakornokoskodtam a Népszavánál a neves szerkesztő és dalszövegíró Vándor Kálmán avatott irányításával, ám kaptam egy ajánlatot az osztrák harmadik ligából, s elmentem futballozni Herzogenburgba. A hét és fél ezres kis településen három év alatt majdnem annyit kerestem, mint húszesztendős első osztályú pályafutásom során összesen. így már lehetőség nyílt rá, hogy két társammal együtt megalakítsuk a reklám- ügynökséget, amely immár huszonöt esztendeje működik. —Angyalföldön... — Eddig ott volt a székhelyünk, de most költözünk a Stefánia útra. —Az FTC-nek melyik kaPuba lőtte a gólt? —A Stefánia út felőlibe. — És az MTK-nak? — Szintén. —Akk°r jó helyre megy... —Akár annak idején a labda. ■ Hegyi Iván Ha okostelefonjával beolvassa a mellékelt ábrát (QR- kódot), megtekintheti Hegyi Iván Remili Mohameddel készített interjúját, ami a TV13 Sporttárs című műsorában hangzott el. QR-kód-olvasó ingyenesen letölthető a Play Áruházból (Android), illetve az App Store-ból (iOS). I Töviről Hegyire Gass százados
