XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-22 / 2. szám
Társasházi ügyek Kérdések és válaszok Elszámoló közgyűlések idején A 2015-ös év elszámoló közgyűlését 2016. május 31-éig meg kell tartani. A kimutatásokat tartalmazó, többoldalas meghívókat minden tulajdonosnak érdemes körültekintően elolvasnia, mert otthonunkat, pénztárcánkat érintő fontos információkat tartalmaznak. Legkésőbb május 31-éig Közgyűlést bármilyen időpontban tarthatunk, de a beszámoló közgyűlést, mely az előző év elszámolásával és az adott év költségvetésének elfogadásával foglalkozik, adott év május 31-éig meg kell tartani. Ha a Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) korábbi időpontot jelöl meg, akkor az a mértékadó. A közgyűlési meghívót legkésőbb 8 nappal a közgyűlés napját megelőzően meg kell küldeni a tulajdonosoknak. Az elszámolást és a költségvetést a közös képviselő készíti el. A számvizsgáló bizottságnak a közgyűlés elé terjesztett javaslatokat véleményeznie kell. Ha a közgyűlési meghívóhoz a számvizsgáló bizottság elszámolásra és költségvetésre vonatkozó véleményét nem csatolták, a közgyűlésen is tájékoztathatják erről a tulajdonosokat. A meghívóhoz csatolni kell Az elszámolásról, költségvetésről szóló közgyűlés meghívójához a következő kimutatásokat kell csatolni: — tervezett és tényleges kiadások költségnemenként és a közös költség megosztásának az SZMSZ-ben megállapított szabálya szerinti bontásban, külön részletezve az üzemeltetési kiadásokat, valamint a karbantartási és felújítási munkákat; — tervezett és tényleges bevételeket, részletezve a lejárt követeléseket és a behajtás érdekében megtett intézkedéseket; — a tervezett és tényleges kiadások és bevételek különbségének záró egyenlegét a pénzkészletek kezelési helye szerinti bontásban; — tárgyieszköz-leltárt; — az elszámolás évét érintő, a közösséget terhelő kötelezettségeket; — a közös költséghez való hozzájárulás előírását és teljesítését a tulajdonosok nevének feltüntetésével, külön tulajdonú ingatlanok szerinti bontásban; — a rezsicsökkentés eredményeként jelentkező megtakarítás kimutatását költségnemenkénti, külön tulajdononként! bontásban, a tulajdonosok nevének feltüntetésével. Érdekünk, hogy megismerjük Nézzük meg, hogy az előző évi költségvetésben elfogadott kiadások hogyan teljesültek! A tervezettnél többet vagy kevesebbet kellett-e költeni az egyes tételekre? Mi lehet az eltérés oka? Nem lehetett pontosan megtervezni az adott költséget, vagy nem volt megalapozott az előző évben beterjesztett költségvetés ? Megtörténtek-e azok a karbantartási, felújítási feladatok, amelyekre felhatalmazást adott a közgyűlés? Mennyi pénze volt a közösségnek az év végén, nőtt, vagy csökkent a megtakarítás? Mi az oka annak, ha nem volt felújítás, de mégis csökkent a közösség pénze? Mennyi a tulajdonosi tartozás, és milyen tartozásai vannak a közösségnek? Ha a társasházi tulajdonosok a társasház felé fizetik meg a víz- és a csatornadíjat és a hőköltséget, akkor arról évente pontos elszámolást kell készíteni. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a szemét- szállítási díjat a közösség így számolja el. Ha sok a kérdésünk a költség- vetéssel kapcsolatban, érdemes még a közgyűlés előtt a közös képviselőt megkeresni írásban vagy személyesen. ■ K. G. 2016. január 22. KERÜLETI HÍRNÖK Helytörténet Aktív állandó kiállítás Városrészek összefonódnak Az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény ötéves kutatómunka eredményeként hozta létre állandó kiállítását Városrészek összefonódnak címmel. A tárlattal a XIII. kerület múltjának egy szeletét szeretnék bemutatni a helyi kulturális szakemberek. Akiállítással azt az 1930- as évekbeli korszakot szeretnék bemutatni, ahonnan származtathatjuk a kerület történetét — annak minden kontrasztjával együtt. Szerencsés dolog, hogy éppen a városrész születésének 75. évfordulóján nyílt meg az állandó kiállítás, mert ezáltal egyfajta összegzés is lesz: Honnan indult a XIII. kerület, és hová jutott az elmúlt évtizedek alatt. A képek elgondolkodtatnak, milyen sokféleképpen éltek a XX. század első harmadában a fővárosban. A köztudatban mai napig is csillogó virágkorként él ez az időszak, ugyanakkor arról kevesebb hír szól, hogy a nagypolgári lakások árnyékában a „hárommillió koldus” országa is volt Magyarország. A korszak eme árnyoldalának a mai XIII. kerület területén komoly megnyilvánulásai voltak. Az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteményben május végéig látható kiállítás azt is érzékelteti, hogy mennyire sikerült egységgé összeolvasztani a korábbi, ellentétektől duzzadó városrészeket a mai XIII. kerület formájában. Bővebb információ a 06 (30) 453-3693-as telefonszámon vagy e-mailben a helytorteneti@kultl3 címen. Jäväk-megyßk 135. / lyenpor, amikor igazán beköszönt a tél, ami\or vastag hótakaró fedi még a legbelsőbb budapesti kerületeket is, ilyenkor érzi az ember igazán, mennyire hiányzik ne~ künk itt, Angyalföldön, egy igazi jégpálya. Nem arról van szó, hogy ne tudnánk h°l korcsolyázni, ha akarnánk ~ a városligeti pálya még a gyorsaságukról és járatsűrűségükről méltán híres helyi érdekű trolikkal Is elérhető negyed óra alatt, a kerület északi lakói pedig a remek újpesti pályák {többes szám, bizony, nem tévedés) között válogathatnak- Ünnepek táján ráadásul benépesül hordozható jégpályákkala környék, oda megyünk, abová csak akarunk- Nem marad tehát jégpálya nélkül az angyalföldi polgár, ha korcso' lyázhatnékja támad, de azért mégiscsak egy saját jég volna az igazi. Nem hiába mondja a közmondás, hogy a gazda szeme hizlalja a jégtakarót. Nem a saját érdekemben beszélek, ne higgyék, mint mindig, most is a szűkebb közösségért emelek szót. Ami engem illet, bőven kinőttem már a korcsolyázókorból, de amikor még alaposan benne voltam, akkor se villanyozott fel igazán ez a sportág. Igaz, akkoriban mások voltak még a lehetőségek is, minden irányban. En például még kurblis korcsolyával kezdtem a jégszezont. (Ifjabb olvasóimnak•' a kurblis korcsolyát, mint fordított satut az asztalra, úgy kellett kétoldalt, négy pofa segítségével, felfogatni az ember utcai cipőjére. Azért hívták kurblisnak' mert a tekerőeszköz, mellyel rögzítettük, leginkább a hajdani autók kurblijára hasonlított. Hogy miért kellett a hajdani autókhoz kurbli, azt viszont már végképp nem magyarázom el.) A kurblis korcsolya legfőbb előnye az volt, hogy elfért egy tornazsákban — igaz, ha túl élesre fenettük a korcsolyaélezővel, kivághatta az anyagát —, legfőbb hátránya pedig az, hogy néhány perc használat után leesett az ember lábáról. így aztán a korcsolyázás voltaképpen egy jégen végzendő permanens szerelésből állott — de így legalább nem derült kj, mennyire nem tud az ember korcsolyázni. Rólam, sajnos, még így is kiderült, ezért aztán a szabadkprcsolyázásban nem is vettem részt, viszont komoly hasznot hajtottam az osztályunkjég- kprongcsapatának kapusaként. Még a kapuban álldogálva is a legváratlanabb pillanatokban estem össze, gyakran így szegve nyakát egy gólba tartó korongnak- (Hanem mondtam volna —tudom, hogy nem mondtam, ez csak egy afféle írói fogás, mely az érdeklődés fokozására szolgál —, most elárulom, hogy a mi jégpályánkper- sze a pedellusok által gondosan fellocsolt iskolaudvar volt, és a hokifelszerelést az ütőtől a lábvédőig mindmind mi faragtuk magunknak- Csak a korong volt igazi, azt felnőtt mécseseken gyűjtöttük úg)1' hogy a palánk fölé repülő korongra magunkls rárepültünk-) Később aztán, gyerekeim cseperedvén, magam is szert tettem egy igazi műkorcsolyára (a cipővel egybeépített szerkezetet hívták *gy egykor, indokolatlanul, hiszen a cipő is valódi volt, meg a korcsoly a is), mellyel sikerült néhány hibátlan kört teljesítenem a műjégen. (Ez a név jogos, hiszen a Városligetben nem volt valóságos ajég, hanem csak csinált.) Az időeredményeimről csak annyit, hogy a gyerekeim hamar leköröztek, sőt, rövidesen arra kértek, hogy ne zavarjam a köreiket. Ezt annál is könnyebb szívvel tettem meg, mert korcsolyacipővel együtt se lettem e téli sport igazi rajongója. Szögre akasztottam hát a korcsolyát, s azóta csak a televízióban gyönyörködöm e nagyra h ivatott sportág leg- jobbjaiban. Mindezt csak üzért mondtam el, hogy lássák, nem magamnak kaparnám kj a gesztenyét, hanem önöknek: mindazoknak, ak}k Angyalföldön szeretnék megízlelni, milyen a hazai jégpálya előnye. De addig is, míg erre az örvendetes eseményre (tudniillik az első jégstadion felavatására szeretett tizenharmadik kerületünkben) várunk, marad itt nekünk csúszkálási lehetőség elég. Csak nézzenek végig egy-két közepesen forgalmatlan mellékutcán ilyenfor, amikor a napi középhőmérséklet fagypont alatt tartózkodik, és érteni fogják, miről beszélek- Elvileg persze Budapest minden négyzetcentiméterének megvan a felelőse, tudható, kinek kpll megtisztítani az utakat s kinek a járdákat, kj felel a közterekért s ki a magánházak előtti helyekért — elvileg minden rendben is van ilyenkor, a jég azonban, fájdalom, nem elvi kérdés, hanem nagyon is tapintható jelenség. Es amikor az ember tapintja, akfor már nincs is baj, akkor már túl van az esésen, s ha még tapintani tud, azt jelenti, legalább a keze nem tört el. De az ezt megelőző néhány másodperc az igazán nehéz: az elcsúszás és a földre érés közötti időszak- Ilyenkor gondolja azt az ember — teljes joggal egyébként —, hogy egy igazi jégpálya mégiscsak í°bb lenne. KJ olsvai András
