XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2016-07-01 / 13. szám
Mozaik Építészetünk A-tó! Z-ig Hegedűs Gyula utca 37. Modernizmus rajztól a tetőig A mai formáját elnyerő Újlipót- város 1920-as, 1930-as évekbeli születésének egyik jeles alkotója, Hofstätter Béla jegyzi a Hegedűs Gyula utca 37-es számú épületét. A műépítész a magasföldszintes, négyemeletes, magas tetős bérháznak nemcsak tervezője, hanem építtetője is, hiszen jól menő építőipari vállalkozása volt, számos bérház tervezését és építését is maga bonyolította. Hofstätter Bélát sok más mellett több újlipótvárosi épület alkotójaként is számon tartja az építészet- történet. E remek munkák egy részét (az egyik leghíresebb Duna- park-ház) egyébként közösen jegyzi az ugyancsak neves Domány Ferenccel. Érdemes ideidézni Klein Rudolf 2008-as, a Szombat című folyóiratban megjelent írásának egy részletét: „Újlipótváros erénye éppen az, hogy vállalkozói alapokon, a pesti építészeti hagyományokat megtartva és feljavítva, a helyi lakossággal harmóniában valósult meg. Budapest szerencsés volt: az építész-városépítő szakma megtanulta a 19. század során, hogy miként kell az egyéni törekvéseket - akár építészi becsvágyról, akár beruházói kapzsiságról legyen szó — kordában tartani, és úgy képviselni a közt, hogy az egyéni is megmaradjon. Újlipótváros újabb blokkjai elutasították a hagyományos városszövet egészségtelen udvaros házait, az egyes házak udvarainak légterét egyesítették (...). Ezt nevezik keretes beépítésnek. Ám az alaprajzban a némileg hasonló bécsi „hőfoktól” (...) eltérően itt mégis városról van szó: ez (...) a közép- osztály számára épült világ, ahol a házak egymástól különböznek, de mégis hasonlóak. A közös nevező az építészeti nyelv, egy »mérsékelt modernizmus«, az avantgárd lehűtött, polgáriasított változata. Neves, zömmel zsidó építészek építettek itt (...) Valamennyien a modernizmus elkötelezettjei voltak”. Nos, ez a modernizmus ölt testet a Hegedűs Gyula utca 37-es számú házban is, igaz, art deco részletekkel fűszerezve, mint az erkélyek pálcás korlátjába szövődő, középen hajlított minták. A ház homlokzata öttengelyes, szimmetrikus. A földszint középtengelyében van a ház bejárata, tőle balra és jobbra két-két műkőpárkánnyal összefogott portállal. 2016. JÚLIUS 1. XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Az épület születésében tehát összeér a vállalkozói szellem és az új iránti elkötelezettség, amit alkotója rajzolt meg papíron, hogy aztán felemelhesse sok-sok méter magasságba. ■ K.A. I (Köszönjük az Angyalföldi Hely- történeti Gyűjtemény segítségétI Sorozatúnk Ferkai András Pest építészete a két világháború között című munkáján alapul.) Lakóközösségi Napok Legközelebb a Futár utcában Szabadtéri szórakozás Két helyszínen egy időben rendezték meg a Lakóközösségi Napokat kerületünkben június 16-án délután: az Országbíró sétányon, valamint a Ruttkai Éva parkban egyaránt várták a szervezők és a helyi civilszervezetek a környéken lakókat egy vidám kikapcsolódásra. Az Országbíró sétányon volt a többi között zenei vetélkedő nyereményekért, gyerekek éneke és tánca és fellépett az idősek tánccsoportja. Nagy sikert arattak a népi játékok: a gyűrűs peca, a karika- és célba dobás, a kézi csocsó, valamint a labdalabirintus. A nap végén az Old Songs Duó teremtett igazi utcabáli hangulatot. A Ruttkai Éva parkban a szabadtéri sátrakban egészségügyi méréseket és szűréseket vehettek igénybe az érdeklődők. A XIII. Kerületi Rendőrkapitányság közbiztonsági tanácsadással szolgált. Volt kutyashow és a Magyar Hajózási Szakközépiskola segítségével versenyekkel egybekötött játékos kirándulás a hajózás világába. Emlékezetes volt Giovannini Kornél bábjátéka a közönséggel. Ezt követően Donyec István adott ütőszenei műsort. Volt afrikai dobshow és tánc, felléptek az Angyalföldi Vadrózsa Néptáncegyüttes táncosai. Végül az Önként és Dalolva Társulat vidám akusztikus örömzenével szórakoztatta a nagyszámú közönséget. Legközelebb július 14-én délután a Futár utcai lakótelepre hívják a szervezők és a helyi civilszervezetek a környéken lakókat egy kis vidám délutáni kikapcsolódásra. ■ Cs. V. Jövök-megyek 146. Ä ossz ember nem lehetek, mivel szeretem a virágot. Mindenféle virágot szeretek, de azért a rózsa a kedvencem — az én nemzedékemnek valahogy az lett, az maradt a virágok királya. (Királynője, hiszen a rózsa nőnemű, nem véletlenül női név is minálunk-) Gyerekkoromban minden kertes házban volt rózsa a szomszédainknál, a háziasszonyokjelvált- va dicsekedtek vele egymásnak, s nyárelőn, a hűvös nagy szoba asztalán mindig ott díszelgett a horgolt térítőn egy váza, benne frissen vágott rózsacsokorral: ez az illat, a tisztaság és a virágszirom különös keveréke ma is itt van az orromban. AJPagyanyám nagy újító volt ró- ■ V zsafronton, minden évben kijárt a nagytétényi rózsakiállításra, ahonnan néhány vadonatúj tővel érkezett meg. A rózsaágy szigorúan az ő felügyelete alá tartozott, oda más be nem léphetett, még rám is képes volt görbe szemmel nézni — pedig ez igazán ritkán fordult elő —, ha a gumilabdám után loholva a tiltott területre hatoltam. Nem csoda, hogy a rózsa maradt a kedvenc virágom mára is, amikor pedig az orchideától az omi- togallumig megannyi különleges növény kapható már szerte a pesti virágárusoknál. Nem telhet el hét, hogy ne vásároljak legalább egy szálat, s minimum évente kétszer tiszteletemet teszem a Szent István parki rózsakertben. (Magában a parkban persze sokkal gyakrabban megfordulok, de ez a két, hagyományos látogatás csakarózsáknakszól.) Egyszer tavasz elején megyek, amikor még csak a csupasz tövek merednek kj aföldből, viszont kedvemre olvasgathatom a melléjük rendelt táblákat - másodszor meg ilyentájt, amikor már virágba borult az egész kert, versenyt illatoznak és pompáznak ott a bokrok és rózsafákIfkfyilván sokan ismerik önök körnW zül Márk Gergely nevét. A nevét persze én is ismerem, és a munkásságáról is van elég ismeretem, de fájdalom, a legnagyobb magyar rózsanemesítővei, a huszadik század Gül babájával személyesen nem volt módom megismerkedni. Illetve ez így nem pontos: az igazság az, hogy elva- cakpltam a dolgot. Régen terveztem, hogy csinálok ve^e egy interjút, el is kezdtem szervezni a dolgot, barátságos telefonok is estek, de aztán valahogy nem lett belőle semmi. Nem baj, gondoltam, ráérek még, majd a következő rózsanyíláskor kimegyek legendáskertjébe. Aztán újabb évek teltek el, és a nagy rózsanemesítő interjúja újabb halasztást szenvedett. Valahogy úgy gondoltam, hogy Márk Gergelyről nem lehet lekésni, ő, akár a növényei, örökké fog élni. ztán persze lekéstem. Amikor néhány éve halálhírét vettem, már hiába fogtam a fejem: ezt a történetet már elmulasztottam. Nagy veszteségként tartom számon. (A másik ilyen helyrehozhatatlan téblábo- lásom Horváth Tivadarhoz fűződik- A kjuáló színész nagy kedvencem volt mindig, örömmel készültem a vele való, folyton elhalasztott találkozásra, üzent is, hogy vár szeretettel, aztán már csak a gyászhír érkezett. Azóta nem halasztókéi semmi fontos találkozást: igaz, lassan én fogom végleg lekésni az ilyesmit.) M árk Gergely neve a világ minden rózsanemesítőjénél közismert. Hosszú, tevékeny pályáján lényegében forradalmasította a rózsatenyésztést, és új fejezetet nyitott a növény fejlődésének történetében. Nem mélyednék el nagyon a dolog biológiai részleteiben (számos okból, főleg, mert egyáltalán nem értekhozzá), legyen elég annyi, hogy a mester a virág minden alfajában, a törperózsáktól a futórózsákon át a teahibridekig nagyot alkotott, sőt, olyan keresztezései is sikerültek, amelyeket másokkpráb- ban megpróbálni sem mertek- Isk°lát teremtett tehát, olyan iskolát, melyet azóta sokan kijártak, s az ő tanítványaiként folytatják azóta nemes (sőt, nemesítő) tevékenységüket. tipark rózsakertje csupa Márk mmGergely-nevelés, az ember, ha megáll középen, és végigtekint az ágyúsokon, megérti, miért lehetett boldog élete a nagy kertésznek•' afö ennyi szépséget tud létrehozni, nem lehet boldogtalan. (Már a látvány boldogsággal tölti el a látogatót.) Ezt a sétát csak ajánlani tudom vala- mennyiüknekWJfanem a nevek, azok ts megérnek MM egy misét. Márk Gergely nemcsak nagy nemesítő volt, hanem nagy névadó is. Minden új rózsa valami különös nevet kapott. Virágnévvel tisztelgett történelmünk és irodalmunk hajdani nagyjai előtt (Batthyány Lajos és Széchenyi István nevét éppúgy rózsa őrzi, mint Vörös- martyét, Kölcseyét, Rákócziét vagy Bem apóét), de kapott egy-egy rózsát Ady, Jókai, Szabó Dezső és Dankó Pista is, aztán Léda, Laborfalvi Róza, Mária főhadnagy, Arpádházi Szent Piroska (hogy a hölgyekre is vessünk egy pillantást), megannyi helységnév lett rózsanév aztán Kistéténytől Örvényesen át Trianonig — az ember, ha kellő időt szán a sétára, a nagy nemesítő értékrendjével is megismerkedhet. magam részéről megpróbáltam összefüggést találni a nevek és virágok között, de az esetek többségében nemigen sikerült. Erről a mestert kellene megkérdezni. Nagy kár, hogy már nem tehetem. fl Jolsvai András
