XIII. Kerületi Hírnök, 2015 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2015-09-05 / 17. szám
XIII. KERÜLETI HÍRNÖK 2015. SZEPTEMBER 3. Sport Korántsem képzelt riport A századik adáson is túl van Hegyi Iván Sporttárs című beszélgetéssorozata a TV13-ban. Új rovatunkban ezeket az interjúkat elevenítjük fel szerkesztett formában. Az első vendég Lukács Sándor, a méltán közkedvelt, nagyszerű színművész, aki több mint negyven esztendeje tartozik a Vígszínház társulatához. — Vannak olyan embere!akikkel nem mindennap találkozunk, mégis úgy vagyunk velük, mintha mindennap együtt lennénk- Olyan ez, akár a Távolsági szerelem... (Tom Kem- pinsfi hétszemélyes darabja, amelyet Lukács Sándor Tóth Ildikóval játszik —a szerk-) Körülbelül így vagyok ma' vendégemmel, akivel ha ritkán találkozunk is, úgy ülünk le egymással szemben, mintha száz éve mindennap együtt lennénk— Azt tudom tolmácsolni a nézőknek: ez pontosan úgy igaz, ahogyan elmondtad. — Látszik, hogy a futball a mániám. Az jutott az eszembe: akkor szerződtél a Vígszínházhoz, amikor a magyar labdarúgó-válogatott legutóbb Eb-njárt. S az is felötlött bennem: te roppant szerencsés ember vagy. Túl azon, hogy kik voltak ott akkor, megpróbáltam lajstromba venni, k'ktőljátszottál azóta Shakes- peare-től Moliére-ig, Krúdy Gyulától, Heltai Jenőig, Shaw-tól Dosztojevszkijig, Csehovtól Madáchig. A szerzőkből öt világválogatottat ki tehetne állítani... — Az igazság az: a kezdet nem volt ilyen szerencsés, sőt- hogy stílszerű legyek - kifejezetten drámai volt. Mert csak negyedszerre vettek fel a Színművészeti Főiskolára, és minden kirúgás súlyos önbizalom- vesztéssel járt. Viszont egy évre elszegődtem Kazimir Károly Thália Színházába — a személyi igazolványom tanúsága szerint—fellépti díjas segéd színésznek, és alig vártam, hogy igazoltasson egy rendőr, mert szerettem volna minél többször dokumentálni, hogy én bizony komoly teátrum tagja vagyok. Oda tartozott akkor Mezey Mária, Kovács Károly, Latinovits Zoltán, Mécs Károly, Szabó Gyula, fantasztikus társulat volt! Latinovits abban a színházban játszotta el élete legnagyobb szerepeinek egyikét Thomas Mann Mario és a varázslójában, Kazimir pedig a korát megelőző előadások sorát rendezte. Ezekben már akadt egy-egy mondatom, és Latinovits vagy negyven alkalommal ott halt meg mellettem... Majd megint kidobtak a felvételiről,-de Major Tamás akkoriban maximális energiával dolgozott mindig. — Ha már itt tartunk•' emlékszem egy szerintem méltatlanul elfeledett filmre, amely Déry Tibor müve alapján készült...-A I4l perc a befejezetlen mondatból... — Igen. Latinovits volt Wawra tanár úr, te voltál Vidovics Miklós. Fábry Zoltán rendező különleges tablót készített, mégpedig nem csupán a Parcen Nagy család történetével, hanem a színészsereg felvonultatásával is. Játszott a moziban — többek kőház stúdióját, és azok közül, akik legalább két rostán megfeleltek, azaz csak a harmadik fordulóban dobták ki őket, felvett néhányat. Szerencsémre engem is befogadott, olyan növendékek társaságában, mint Bánsági Ildikó, Andorai Péter, Szacsvay László. És az a nemzetis színészcsapat! Sinkovits Imre, Básti Lajos, Kálmán György, Váradi Hédi... — Milyen volt a viszonyod a nagyokkal — Eleinte természetesen távolságot tartottak, de aztán kezdett oldódni a viszony, még ha egyen- szeretet a kezdők iránt nem volt. De hát ahány ember, annyi fajta közeledés. Magam is ikszet jobban szerettem, mint ipszilont. Am testközelből láttam, hogy nem akadt egyetlen egy előadás sem, amelyet a legendás művészek lazán vettek volna. Latinovits és a többi nagyság zött — Csomós Mari, Dajka Margit, Makay Margit, Sáfár Anikó, Bálint András, Cserhalmi György, Kern András, Mensáros László... — Ügy vélem, az a film benne van minden idők legjobb húsz magyar alkotása között. — Szerintem is olyan jelentőségű mű volt, mint — mondjuk—a Megáll az idő. Vagy mint a Szindbád. — Valóban. Akárcsak Huszárik Zoltán Krúdy Gyula-adaptációja, úgy Fábry Déry-feldolgozása is tökéletesen méltó az eredeti alkotáshoz. S nem felejtem el: krakéler fiatalemberként le kellett vágnom Latinovits nyakkendőjét... Szikrázott a szeme, amikor megtettem! De tudod, a filmet miért felejtették el mégis? Fábry miatt. Mert ő a legnagyszerűbb magyar rendezők egyike volt, és még ennél is nagyobb filmeket forgatott. A többit mint a Körhintát, a Hannibál tanár urat, a Két félidő a pokolbant, a Húsz órát, az Isten hozta, őrnagy urat vagy az Ötödik pecsétet — állandóan vetítik. —Mered mondani, hogy például a Húsz óra jobb volt a 141 percnél?- Csak azt állítom, hogy óriási a készlet. —Azért én azt gondolom, számodrafontos állomás lehetett az a ma már sosem játszott film...- Feltétlenül. Már csak azért is, mert akkorra már egyszer összekerültem Déry Tiborral. Amikor a Vígszínházban 1973-ban bemutattuk a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című zenés darabot. —Na, az viszontfennmaradtI Te is annyira emlékezetesnek tartod'? — Kilenc évig játszottam benne... S tényleg unikumot jelentett annak ellenére, hogy a Déry-élet- mű tekintetében — és hangsúlyozom: az író mértékével — a Befejezetlen mondatot meg a Képzelt riportot aligha lehet összehasonlítani. Ám az utóbbihoz Presser Gáborék zeneileg úgy nyúltak hozzá, és az egész történet akkor olyannyira aktuális volt, hogy a Szent István körútra beköltözött Woodstock. A legkomolyabban mondom: ez a darab főszerepet játszott a Vígszínház közönségének felfrissülésében, megfiatalodásában. —Ha az ember kevésbé monumentális darabban lép fel, mi a leglényegesebb?-Nem mi, hanem ki: a partner. A színész azt érzi: a társa majdhogynem fontosabb, mint ő maga. Rengeteget számít, mi van a szemében. Abból tükröződik, hogy egy-egy gesztusom milyen hullámokat ver benne.-Akkorhajdanán mikéntjátszhatott együtt a Napsugár fiúkban Balázs Samu és Feleki Kamill? — Kétségtelen, a színpadon kívül Hacsekre és Sajóra, Herczeg Jenőre és Komlós Vilmosra hasonlítottak: alig beszéltek egymással. De a Lukács Sándor Pozsonyi Piknik Angyalföldön sem tévednék el Szeptember 5-én ismét lesz Pozsonyi Piknik. 7 év alatt azonban a rendezvény kinőtte a Pozsonyi utat, így egy utcával arrébb, az Újpesti rakpartra költözik. A kulturális kínálat tovább bővül, ugyanakkora hagyományos programok is maradnak. Ezúttal is Lukács Sándor nyitja meg egyik kedvenc Radnóti-versével a rendezvényt, akit ennek apropóján a jelenről és a jövőbeli terveiről is kérdeztünk. — Hogyan kezdődött a hagyomány, hogy a Pikniket mindig egy Radnóti-verssel nyitja meg? — Nagyon örültem, amikor annak idején a Piknik egyik alapítója és hosszú időn át szervezője, Rédei Éva, a Pozsonyi úti híres Láng Téka vezetője felkért erre a kedves feladatra. Radnóti költészetének középiskolás korom óta nagy rajongója vagyok. Az első Pikniken a „Himnusz a békéről” című verset mondtam el. Bevallom őszintén, mindig az utolsó pillanatban döntöm el, melyik hangozzon el. Napokig lapozgatom, nézegetem a Radnóti verseket, de 1 -2 nappal korábban szoktam csak választani. — A fellépés után a Pikniken „közönségként” is részt vesz?- Természetesen, a feleségem mindig elkísér, és nagyon jól érezzük magunkat. Mindig ott töltünk több órát, ilyenkor rengeteg barát, ismerős gyűlik össze, jóízű és eleven beszélgetések zajlanak. Persze lecsúszik egy-két jó falat is, és ha meleg van, pár pohár sör vagy épp finom borokat kóstolunk. ■ Bárd Noémi Polli deszkákon — elhivatottságuk folytán — azonos hullámhosszon voltak. Ráadásul az a Neil Simon-da- rab a szereplők ellentétéről is szólt. — Tudod, mi ötlött fel bennem? Hogy hányféle ember bőrébe bújtál már. Tudsz tőlük szabadulni tízkor, mindjárt az előadás után? — Ha le kell lőni a színpadon a partnert, akkor azt kilencvenkilenc százalékig átéli az ember. De ott van az az egy százalék. A színész egy bizonyos ponton tudja kívülről látni, egyúttal kontrollálni magát. Gondolj bele: másként valódi gyilkosságok sora történne a színpadon. — Valamit beszéljünk a sportról is... — Alig várom! — Mióta van ez a sportimádatod? — Ötéves korom, a helsinki olimpia óta. Miskolcon még a megyei első osztályú futballmeccsekre is kijártunk édesapámmal. — Mit szóltál a Népstadionhoz? — Amikor először megpillantottam a Keleti pályaudvarra tartó vonat ablakából, elsírtam magam. Az első meccs, amelyet apukámmal ott láttam, az 5-0-s magyar—norvég volt 1957-ben. Sándor Csikar rúgta az elsőt... — Az első darabodra is így emlékszel? — Az Anna Karenina volt, Ruttkai Évával. — A futballban ki jelenti neked Schillert vagy Krúdyt? — Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán. Mindegyiküktől kaptam autogramot kiskoromban, Diósgyőrben. — Azt hogy éled meg, hogy mostanában a Betis—Real Madridra mész haza, ha futballt akarsz látni? — Én ma is bele-belenézek a magyar bajnoki meccsekbe. Hátha történik valami... — Akkor azt kívánom neked, hogy ez ne csupán ábránd, ha tetszik, távolsági szerelem legyen. — Jó végszó! Pos«a-^g ládánkból F. Gyula olvasónk a Vág utcából azt kérte levélben, hogy ne csak a 6-2-es angyalföldi győzelemmel zárult Vasas-Újpest meccseket idézzük fel, hanem azt a 6-1-es lila-fehér sikerrel véget ért meccset is, amelyet szerinte „az 1970-71. évi bajnokságban a Fáy utcában” játszottak. Arról nehéz lenne megemlékezni. A reklamált találkozót ugyanis 1969-ben a Népstadionban rendezték. Joggal kerülhet be az Újpesti pálmafák című sorozatba.
