XIII. Kerületi Hírnök, 2015 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2015-01-15 / 1-2. szám
Mozaik 20 I 5. JANUÁR I 5. |i| XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Társasház Profi pályázatírók segítik a forrásbevonást Felelősségteljes közös képviselet „Helyből - helyben” - e mottóval kínálja egyedi közös képviseleti szolgáltatását Vámos György, aki másfél évtizedes tapasztalattal, megbízható szakemberekkel, köztük rutinos pályázatírókkal komoly előrelépést jelenthet sok lakóközösségnek. Vélhetően ritka ama társasházi közös képviselőknek a száma, akik saját lakóközösségük iránti elkötelezettségből, önszorgalomból vállalják ezt a tisztséget. Nos, elkötelezett újlipótvárosi lakosként Vámos György e kevesek közé tartozik; reméli, ehhez elnyeri tulajdonostársai bizalmát, hiszen épp ez a helyzete lehet a garancia arra, hogy lelkiismeretesen elvégzi a rábízott feladatot. Érdekes módon csöppent bele egyébként új helyzetébe: társasházuk közös képviselője eddig mindenki megelégedettségére, tíz éven át látta el a munkát, csakhogy februártól - az éves közgyűléssel egy időben - nyugdíjba vonul. A lakótársakban erős az igény a folytonosságra, így arra, hogy ne külső emberre vagy cégre bízzák a feladatot. Maguk közül keresnek hát erre alkalmas embert, Vámos György pedig bízik abban, hogy a választásuk rá esik. Már csak azért is, mert számára a társasházkezelés eddig sem volt ismeretlen terület: az elmúlt tizenöt évben sokáig volt egy 24 lakásos társasház számvizsgáló- bizottsági tagja. Ez egyben széles körű kapcsolatrendszer kiépítésére is lehetőséget adott, így kipróbált, megbízható szakemberek segítségét is igénybe tudja venni, legyen szó jogászról, könyvelőről és szakipari mesteremberekről. A feladat iránti elkötelezettségét bizonyítandó, másfél évtizedes gyakorlati tapasztalata ellenére vállalta, hogy elvégzi a szükséges OKJ-s képzést, így ha megválasztják, februártól már „teljes jogúan” viheti tovább lakóháza ügyeit. Mivel hosszú évek óta saját vállalkozást működtet, egyedi megállapodás alapján akár cége, akár önálló személyként is ajánlja magát más, az övéhez hasonlóan változás, választás előtt álló társasházak számára is. Megbízhatóságára az eddig végzett munkája a garancia. Szívesen vállalja a közös képviseletet másutt is, s ami fontos, az első évben ugyanannyi tiszteletdíjért, mint amennyit addig fizetett a ház, épp azért, hogy a váltás ne jelentsen plusz terhet a lakóközösségnek. Vámos György amúgy megegyezés szerint, rugalmas ármegállapodást ígér, hogy minden fél elégedett legyen. Mint mondja, azoknak a társasházaknak a jelentkezését várja, melyeknél ugyancsak nyugdíjba vonul az eddigi közös képviselő, vagy a ház valamilyen okból - például elégedetlenség miatt - a lecserélésén gondolkodik. Vámos György szerint igazán különlegessé az a többletszolgáltatás teszi a munkáját, amit a sikeres pályázatira munkatársai jelentenek. így a gyakran pénzhiánnyal küszködő társasházakat korrekt módon tudja állami-önkormányzati forrásokhoz juttatni, hogy a szükséges felújításokat, beruházásokat biztonsággal elvégezhessék. ígéri, megbízás esetén a jelenleg bármilyen problémával küszködő lakóközösségek ügyeit belátható időn belül megnyugtatóan rendezi. (X) Vámos György elérhetőségei: e-mail: wtrade.kft@chello.hu; telefon: 06 (20) 942-0191. Jövök-megyek 114. K ülönösebben nem tervez- tem az új évre semmi eget rengető fogadalmat, leszoknom már nemigen van miről, rászokni meg nemigen érdemes bármire is. De azért, hogy mégse múljon el az évcsere észrevétlenül, hát any- nyit elhatároztam, hogy mostam tói többet fogok mozogni a jó am gyalföldi levegőn. Néhány éve még, emlékeznek talán, futásban gondolkodtam, ma már megelég- szem a gyaloglással is, melyet illendőbb volna egyszerű sétálás- nak nevezni, jövés-menésnek: úgyis ez a dolgom. Rögtön bele is fogtam, elsején, a bécsi fülhar- mónikások után (akiket ugye, minden körülmények között megtekintek, nélkülük nem indulhat év) vettem egy nagy levegőt meg egy kényelmes, meleg cipőt, és nekivágtam. Ilyenkor igazán békés arcát mutatja a város meg a városrész, csönd van és diszkrét másnaposság, az autók dideregve parkolnak egymás hegyén-ha tán, a redőnyök lehúzva, a boltok zárva, csak egy-egy eldobott, összegyűrt papírtrombita vagy egy adag szétszórt konfetti emlékeztet az éjszakai eseményekre. Meg persze az a néhány járókelő, aki borostásan, fáradtan, kialvatlanul kóvályog az első elérhető korhelyleves irányába. Ilyenkor csönd van, békesség, nyugalom és tér: mind-mind ráférnek az emberre az ünnepek zaklatott eseményei után. S ok-sok évvel ezelőtt - mondhatnék évtizedeket is amikor még abban a korban voltunk, hogy kiadós házibulikkal ünnepeltük az új esztendő beköszöntőt, roptuk hajnalig, miközben a pohár fenekére néztünk - rendszerint nem volt benne semmi S. András barátom - aki nem állhatta az efféle léha szórakozásokat, és egyébként is súlyt helyezett rá, hogy különbözzék a többségtől, ha esik, ha fúj - azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy éjfél után mindig lefeküdt, aztán másnap reggel kipihenve, megborotválkozva, frissen, fiatalon végigsétált a körúton, és jókedvűen köszöngetett minden elgyötört szembejövőnek, máris egész évre győztesnek érezve magát. O jutott eszembe e déltáji sétám során (ha jól tudom, most Francia- országban él, professzor egy kisvárosban: vajon ott is végigbon- jourozza a belvárost ilyenkor.7) miközben^végigsétáltam a didergő Csanády utcán, előre köszönve a szembecsikorgó trolinak, aztán a Szent István parkon átvágva a Pozsonyi úton - váltogatva járdát úttesttel - elsétáltam egészen a Katona József utcáig. Ott aztán kikanyarodtam a rakpartra, s a Jászainál lecammogtam a Duna partjára. Ott aztán csak a szembeszél maradt az útitársam: az állóhajók mega kikötők megszeppenve várták oldalamon a tavaszt. V olt időm elgondolkodni. Már nem tudom, hogy raktam egymásra a gondolataimat, először talán a Szépművészetiben minap látott Rembrandt-kiállítás jutott az eszembe (feltétlenül menjenek el, ha mégnem voltak: szenzációs!), abból is az a kis remekmű, mely egy téli kisvárosi jelenetet ábrázol, sok vidám emberrel, hóval, jéggel, szánkóval, korcsolyával, forralt borral, aztán innen a bécsi adventi vásárra ugrottam át (idén - bocs, tavaly, ilyenkor ezt olyan nehéz megszokni) magam nem jártam ott, de sok barátom, ismerősöm igen: azt mondják, eladók és vevők lényegében csak magyarok voltak), onnan már csak egy lépés a Bazilika előtti forgatag (na, ott például voltam, a látvány szép volt, de egy szöget nem lehetett leejteni), és aztán valahogy eljutottam odáig, hogy mi lenne, ha mi, angyalföldiek is rendeznénk egy ilyen téli kavalkádot. Mondjuk itt, az alsó rakparton, olyasfélét, amilyen a plázs volt néhány éve (tudom, tudom, hogy a helyiek közül sokan ellenezték a zaj miatt, meg a közlekedők is dohogtak, hogy nincs hol hazajutniuk, de hát ilyenkor a zajok nem hatolnak át a csukott ablakon és közlekedni sincs igazán miért), vagy följebb, a Pozsonyi úton, olyat, mint a piknik, csak téli változatban. De még rengeteg helyszín eszembe jutott a Béke tértől a mostanában felújítandó patakpartig, a lényeg csak az, hogy milyen jól mutatna nálunk is egy ilyen malacos-kolbászos-forralt boros forgatag telente. Jégpálya is kell hozzá persze, olyasféle, mely régen a Kossuth teret díszítette, meg melegedő, meg efféle. Szerintem nagy sikere volna, nálam legalábbis, és abban lehetnénk igazán egyediek - fűztem tovább a gondolataimat ott a Duna- parton, január elsején-hogy nem a megszokott, zsúfolt adventi időszakban működtetnénk a masinériát, hanem ilyenkor, januárban, amikor mindenki más bezár. Nagy sikerünk volna, elhihetik. K örülbelül eddig jutottam a reformgondolatok terén, de aztán erősen fázni kezdett a lábam, ami mindig visszavet a gondolkodásban. Úgyhogy ideiglenesen fel is hagytam vele, ahogy a gyaloglással is: leintettem egy kóbor taxit és hazamentem. H iába, minden kezdet nehéz. Miért lenne másként 2015ben? Jolsvai András
