XIII. Kerületi Hírnök, 2015 (21. évfolyam, 1-24. szám)
2015-05-02 / 9. szám
Mozaik 2015. május 2. XIII. KERÜLETI HlRNŰK Építészetünk A-tól Z-ig Gyöngyház utca 1-7. Egy különleges utcácska Föld Napja Környezetvédelem Lapátot ragadtunk! A picinyke, csöndes utcának sajátos, szerethető hangulata van A következő részekben Újlipót- város egyik különleges szegletével, a Gyöngyház utcával és annak 1—7. szám alatti épületeivel foglalkozunk — ezúttal általánosságban. Az 1933-ban megnyitott mellékutca a Visegrádi utca és a Hegedűs Gyula (egykor Csáky) utca közötti szakaszának beépítési módját úgy határozták meg, hogy a déli oldal zártsorú, utcavonalon álló bérházsorával az északi oldal fellazított, pavi- lonos beépítése néz szembe. A négy ház között három oldalkert maradt, s ez a megoldás az elég keskeny tömb belső udvarának szellőzését és benapozását javította. Talán ennek is köszönhetően a picinyke, csöndes utcának sajátos, szerethető hangulata van. A két szélső, a szomszédokhoz zártsorúan csatlakozó saroképület ötemeletes, a két közbenső négy- emeletes, a Hegedűs Gyula utcai saroképület magas, a többi lapos tetős. A szélső épületek alaprajza három-, a közbensőké kétfogatú, általában kétszobás és garzonlakásokkal. A homlokzatokat a terméskő lábazat fölött vakolat borítja, felületüket zárterkélyek és tömör mellvédű, illetve pálcás korlátú erkélyek tagolják. A legkarakteresebb a 3-as számú épület, az oldalhomlokzatra félköríves alaprajzzal átforduló erkélyeivel és azok vonalát a legfelső szint fölött megismétlő vasbeton lemezpárkánnyal. ■ K. A. I. (Köszönjük az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény segítségét! Sorozatunk Ferfai András Pest építészete a két világháború között című munkáján alapul.) A Föld Napja alkalmából a Főtáv Zrt. 15 darab fa ültetésével járul hozzá a kerület zöldítéséhez, ezek egyikét április 22-én délelőtt közösen ültette el Pájer Sándor, a társaság üzemeltetési-fenntartási régióvezetője és Borszéki Gyula alpolgármester. A fákat Ujlipótváros- ban, a Lőportár utcában és a Lehel úton ültették el. A XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt. egyébként idén ötszáz új fát telepít a városrészben, ebből háromszázat már elültetett, további kétszázat pedig őszszel fog. Mindemellett bolygónk természeti környezetének megóvására kerületszerte számos program hívta fel a figyelmet. A Margitszigeten a környezettudatosság céljával tartott családi napot a főváros és a Főkert Zrt., melyen a kerületi közszolgáltató munkatársai is részt vettek. A rendezvényen Guinness-rekordnak szánt közösségi virágültetési akció csábította szabadba a lakosokat, míg a Tömöri Pál Általános Iskola a Magyarországi Éghaj latvédelmi Szövetség kampányához csatlakozott, melyben 2015-ben 29 helyszínen ültetnek világfákat a szövetség közösségei. Ugyan a kis facsemeték elültetése nem oldja meg az éghajlatváltozást, azonban ezek a kis szimbolikus lépések kifejezik azt, hogy a helyi közösségek felismerik a problémát és fontosnak tartják, hogy valódi lépések szülessenek. Borszéki Gyula alpolgármester és Pájer Sándor, a Főtáv Zrt. üzemeltetési-fenntartási régióvezetője közösen ültette el az egyik gömbkőrisfát Jő vök-megyek 121. Tavasszal nehéz a felmenők helyzete. Egyébként is nehéz persze szülőnek, nagyszülőnek lenni; mindenkor szép, de reménytelen küzdelem, az ember elképzel valamit, csinál is ezt- azt, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem: ami állandó a nevelésben, a leszármazottakért való, szűnni nem akaró szorongás. De a tavaszban van egy különös nehézség is, a tavasszal megjön a fatfarú leszármazottak életkedve, megnő a mozgásigény, és ennekmi, felmenők, nem mindig tudunk gördülékenyen eleget tenni. Persze, ha jó idő van, nincs gond egy szál sem. Ha jó idő van, irány az első játszótér, minálunk, Angyalföldön van belőlük épp elég, hinták, mászó- fak érik egymást, az embernek nincs más dolga, mint elüldögélni valami pádon, és szemmel követni a gyermek mozgását, aztán szürkületkor begyűjteni a szanaszét hagyott játékokat meg a gyermeket, és falap, fabát. Ámde ha rosszra fordul az idő, hűvös szél fú vagy szafad az eső (és ilyenkor, tavasszal bizony meg-megtörté- nik az ilyesmi), bizony, nehezebb a dolgunk■ Télen ilyenfar beteszünk egy mesefilmet a lejátszóba vagy elővesszük a Gazdálfadj ofasant, esetleg egy mesefanyvvel próbálkozunk, de ilyenfar, tavasszal, bármilyen idő van is, nem sifarüla négy fal fazészorítani agyermefat: valamit fa fali találni, ha az ember nem afarja, hogy egyetlen délutánon amortizálódjon le az ülőgarnitúra meg a nagyszőnyeg. Ilyenfar jön az Eleven. Az Eleven egy fedett pályásjátszótér meg egy falandpark failönös keveréke, van belőle néhány a városban, nálunk, Angyalföldön egy hajdani gyárépület egyik szárnyában lelhető fel, egy szerelőcsarnok hűlt helyén. Nagy előnye, hogy bármilyen is az időjárás, zavartalanul lehet szórakozni benne, hátránya viszont, hogy a helyi szofasofaiak megfelelően igényli a felnőttek közreműködését is. (Es persze a pénztárcánkra is érezhető mértékű ütést mér: de hát mi vagyunk a gyerefart és nem fordítva.) Magam éppen ezért, az igényelt felmenői fazreműfadés ofan ódzkodtam sofaig e léha szórakozástól. Ügy ítéltem meg, fanőttem már abból a farból, hogy háromfarefaí biciklire pattanjak vagy felfújható gumicsúzdán zuhanjak a^á, vagy tempósan ugráljak egy bekerített dobbantón. Hova leszakfar a tekintély, sőt, hova lesz akfar a levegő? De a múlt héten, hogy néhány nyári nap után megint befaszöntött az esős évszak, nem v°ri m^s választásom, bele fallen vágnom ebbe a falandba is. Csak annyit tudok mondani: ha van három és tíz év fazötti leszármazott a kezük ügyében, ne hagyják hj- Persze, maguk nyilván jól ismerik már ezt a helyet. Nincs olyan sok zdrt- fapus lehetőség faröttünk, hogy ne ismernénk már töviről hegyire valamennyit. És hát nem lehet minden hűvös délutánon az állatkerti rovarbarlangban szorongom vagy a bábszínházban szurfalni Jancsinak és Julisfanafa cirfasz sincs mindennap (úgy értem, a ligetben), Kaláfa-fan- cert se, a Vidám Parfat is bezárták (az Allatfartbe): egy szó, mint száz, előbb-utóbb mindannyian fafatünk ebben a falandparfaban. (Vagy egy másikban.) Az a pillanat, amifar a leszármazott meglátja maga előtt ezt az elvarázsolt világot teljes szépségében, sofaig megmarad minden szülő, nagy- és dédszülő emlékezetében is. Akkorra már túl vagyunk a lefabátoláson meg lecipőzésen (tessenek otthon ellenőrizni a zofaiällomänyt, hogy elkerüljük a fanos helyzetefat), már megvettük a plusz zsetonofat is, melyekkel a facmeltjátéfak u megfaze- líthetőek, tehát már eléggé felpumpált állapotba farült minden fa, ami- far ätfalve a megfelelő ellenőrző- ponton, fatárul előttünk ez a mesevilág. Illetve és pontosabban: felsejlik- Merthogy a hajdani csarnok hosszanti tengelye még előttünk áll, a gyermek csak azt látja, mennyi, de menynyi minden vár itt még rá, de a részletek még homályban derengenekVan az a fél perc, ami far a gyermek csak éli, néz, s megpróbálja eldönteni, merre induljon. Mindegyi- fak így tesz, figyeltem. Es mindegyikük arcára faül a boldogság. Aztán elindulnak, kJ erre, fa arra, s a favalfad magával ragadja őfat. Hol itt tűnnekfel, hol ott, egyre izzadtabban, fapirultabban vesznek részt a játékban, alfalmi szövetségek alafalnak, s bomlanak szét, újabb és újabb Szezámok tárulnakfiel a facsik előtt. Ami mármost engem illet, mende- géltem egy darabig a leszármazottak után, de, minthogy fatten kétfelé szaladtak, egy idő után feladtam a küzdelmet: illetve dehogy. Bevetettem magam a játékba, mint a többi szülő, csúsztam és másztam, hagytam, hogy agumiszömy befapjon és végigmásztam négykézláb a műanyagvárat. Aztán beálltam egyérintőzni a dühöngőbe. Kár, hogy a facsik hatra fadőltek teljesen: márfazdtem belejönni. ti Jolsvai András
