XIII. Kerületi Hírnök, 2014 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2014-10-02 / 19. szám
XIII. KERÜLETI HÍRNÖK 2014. OKTÓBER 2. Mozaik Jövök-megyek 108. „Itt van az ősz, itt van újra / 5 szép, mint mindig, énnekem" - mondja a költő, ám ezúttal nem osztjuk lelkesedését. (Igaz, ő ma- ga is bevallja, fogalma sincs, miért szereti, de szereti: ő már csak ilyen, neki a végtelen rónák is tetszenek. Karinthy halhatatlan át- költésében: „Szép vagy Alföld, legalább Petőfinek szép. ”) Ami engem illet, az ősz, bizony, nem tartozik legkedvesebb évszakaim közé, sőt, a legjobb négybe is épp csak hogy befér. Pontosítok: mindez a városi őszre igaz. Mert az erdei ősz például tényleg számos szépséget rejteget, csak győzzünk gyönyörködni benne. De a városi! Annak bizony az égvilágon semmi értelme. Esik, egyfelől, folyton és értelmetlenül, mert ami jó a földnek, egyáltalán nem jó a betonnak (meg a közlekedésnek), egyre korábban sötétedik, másfelől, ami lehetetlenné tesz minden délutáni programot (kezdődik a „és akkor most hová vigyük a gyereket iskola után!" társasjáték, mert mire igazán leérnénk, már zárnak a játszóterek), eltűnnek a kerthelyiségek, a fagylaltárusok, az utcafesztiválok, eltűnnek a színek a városból, az ajtók záródnak, mindenki bezárkózik, és várja, hogy történjék már valami végre: legyen például tél, sok hóval, az legalább konkrét. Ősszel náthajárvány van és a körzeti orvoshoz nem lehet bejutni se, és a közkönyvtárakból is rég kivették a kurrens regényeket. Ha rajtam múlna, átugranám az egészet, akkor legalább megúszhatnánk az óraállítást is, aminél kevés szomorúbb dolog van: mintha kitéptek volna valamit az életünkből. Egyetlen dolog miatt vagyok hajlandó megbocsátani az ősznek, és ez a maratoni futás. Maratonit nem lehet máskor futni, csak tavasszal meg ősszel, futnak is ilyenkor mindenfelé, és e mozgalomból, szerencsére, Budapest is alaposan kiveszi a részét. Nemrég ért véget az egyik verseny (igaz, az csak egyketted maraton volt, de az is egész pontot ér), s rövidesen következik a másik, az igazi. Nem tagadom, nagy barátja vagyok az ilyesminek. Persze, kantiánus alapon lelkesedem én a futásért, érdek nélkül tetszik nekem, nézni szeretem, nem csinálni, de ez az élvezetből, higgyék el, semmit le nem von, hanem sőt. (Jöjjön azért itt egy történeti jellegű bekezdés. Történt, hogy hajdanán, amikor kiterjedt baráti társaságunk többsége megközelítette a negyven esztendőt, valaki felvetette, mi lenne, ha ebből az alkalomból testületileg lefutnánk a pesti maratoni. Szó szót követett, s úgy an nyír a komolyra fordult a helyzet, hogy előbb edzéstervek születtek, aztán edzések is: végtelen hosszan róttuk a margitszigeti nagykort, amikor az még szűkebb pátriánk része volt. Ez a róttuk, ez azért nem áll meg teljes egészében, én például egészen csekélyke rovás után - kívülállónak az is inkább poroszkálásnak tűnhetett - józanul felmérve esélyeimet, lemondtam a további önsanyargatásról, belátva, hogy csak akkor lenne esélyem, ha a maratoni sík negyvenegy és fél kilométerrel közelebb lett volna Athénhoz. Bölcsen visszavonultam tehát, ahogy mondani szoktam, sikereim csúcsán, illetve átálltam a túloldalra: lelkes szurkolója lettem ennek a sportágnak. A nagy napon ott voltam persze a pályán, pontosabban a pálya szélén, és vízzel, banánnal, jó szóval biztattam barátaimat. Meg is lett az eredménye: közülük nem egy (hanem kettő) hat könnyű óra alatt lefutotta a távot. Őket elkapta a futás mámora, azóta is nekiveselkednek újra meg újra, engem pedig a szurkolás mámora ragadott el, és azóta is lelkes drukkere vagyok a várost átszelő futásoknak.) Nem dicsekvésképpen mondom, de sok szép eredménynek voltam azóta (szemlélődő) részese, sőt, eljutottam külföldre is, a fényes császárvárosban izgulva, tapsolva végig a hosszú távú városi versenyt. Csakkalaplevéve tudoknyilat- kozni azokról a héroszokról, akik e feladatra vállalkoznak. És ezek több tízezren vannak: fiatalok, öregek, kövérek, soványak, profik és amatőrök. A közös futás valahogy összeforrasztja őket, ilyenkor minden szenvedés ellenére átfesti a jókedv a várost, és ez a jókedv átragad rendezőkre, nézőkre, városlakókra. Valahogy mindenki szeretne részesévé válni ennek az élménynek, valahogy mindenki büszke egy kicsit a futóira, a versenyére, a városára ilyenkor. Ilyenkor senki sem türelmetlenkedik, morcoskodik, hogy le van zárva a fél város, ilyenkor mindenki beletartozik a körbe, és ez az érzés olyan közösségi élményt jelent, amire minél többször volna szüksége ennek a szegény városnak. Bár a futászati útvonalak időnként változnak, rajtok és célok eleimozognak, büszkén mondhatom, hogy a versenyek többségéből mi, angyalföldiek is tevőlegesen vesszük ki a részünket. Az alsó rakpart majdnem mindig játszik, aztán van, hogy a rakpartvégen visszafordulnak a versenyzők, de volt már úgy is, hogy a Dráva utca meg a Dózsa György út is játszott, teljes hosszában. Nagy tisztesség ez nekünk, annyit mondanék. Magam jobbára a Jászai tér alatt szoktam szurkolni, ott már elég fáradtak a küzdők, rájuk fér egy kis baráti biztatás. Nem is fukarkodom ilyenkor a jó szavakkal, biztatok kicsit és nagyot, és persze biztatom magunkat, magamat, hogy egyszer tényleg olyan barátságos lesz ez a város, mintha mindennap maratoni futnának benne. JoLsvAi András Társasházi ügyek Technikai vízdíj A szépségnek ára van Több társasház fog közre egy rendezetlen, gazos kertet, melyet hosszú évek óta nem gondozott senki. Míg néhány tulajdonos gondolt egyet, és szabadidejében nekilátott a kertépítésnek, virágokkal ültették be a társas- házukhoz tartozó lekerített zöldrészt. Száraz időben azonban a frissen ültetett növényeket locsolni kell, így a társasház közös vízfogyasztása megnőtt. A 18 albetétes házban csupán 3 vízórás lakás van. A legközelebbi közgyűlésen már arról folyt a párbeszéd, hogy a vízórás tulajdonosokra 500 forint technikai vízdíjat terveznek kiróni. Mit jelet ez, többek között erről kérdeztük a szakember. Ináncsi Krisztián társasházke- zelő elmondta: a technikai vízdíj a közös vízhasználatból eredő fogyasztás, mely az összes lakótulajdonost érinti. A vízóra nélküli lakások vízdíját fő vagy m2 arányosan számolják ki, ebben már benne van a technikai vízdíj is. Azonban a vízórás lakások eddig nem fizettek vízdíjat a közösség felé. A megnövekedett vízfogyasztás miatt viszont a technikai vízdíjat nekik is rendezniük kell. Tulajdonképp úgy lenne átlátható mindenki számára, ha a kerti csapot is ellátnák vízórával, így a mérőn nyomon követhető a tényleges közösség érdekében használt vízmeny- nyiség. A közös képviselő év elején, vagy végén leolvashatja, elszámolhatja, a pontos fogyasztás költségét leosztva albetétre vagy m2-re, így valamennyi lakó biztos lehet a közösen használt víz mennyiségével és árával. Ha a kert nagy és meg szeretnék ra. Ez ügyben a Víz- és Csatomá- spórolni a csatornadíját, akkor er- zási Művekhez kell fordulni. re is van lehetőség: hitelesített víz- -------------------------------------------órá t kel felszereltetni a kerti csap- KG Ha önöknek is van történetük, amit szívesen megosztanának velünk, e-mailben (tahaugy@gmail.com) vagy a postai úton (Hírnök, I I 37 Budapest, Újpest rkp. 7.) címre várjuk. Kérjük, a borítékra írják rá: Társasházi ügyek.
