XIII. Kerületi Hírnök, 2014 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2014-02-20 / 4. szám

£^JMozaik ^^^^^FBRUÁ^20^^J^^(MM<ERÜ^TUtiRNÖK Társasházi ügyek Postaládánkból Ki legyen a közös képviselő? Olvasónk egy 70 lakásos társasházban lakik. Két hét múl­va lesz az éves beszámoló közgyűlés, ahol a közös képvi­selő bejelenti lemondását. A távozó egy lakótársat és an­nak lányát (aki a tulajdonos) javasolja utódnak, megoszt­va a közös képviselői feladatokat anya és lánya között (gondnoki-képviseleti és külön a banki-könyvelési ügyek vitelére). Egyiküknek sincs társasház-kezelői végzettsé­ge, ennek elvégzését a leány utólag vállalná. Beszeda Tamással, aki több éve foglalkozik társasházkezelés- sei, többek között arról beszélget- tem, milyen intézkedéseket java­sol, hogy rendben történjék az át­adás-átvétel. A társasháznak az éves be­számolóját ellenőriztetni kell a 2003. évi CXXXIII. törvény többször módosított 51/A. § 59 (1) bekezdése szerint - tájékozta­tott a szakember. — Ha a közösség éves pénzforgalma meghaladja a húszmillió forintot vagy a külön tulajdonban lévő lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek száma meghaladja az ötvenet, a számvizsgáló bizottság feladatel­látásához gazdasági ellenőrzést segítő személyt kell igénybe ven­ni. Az éves beszámoló mellé csa­tolni kell a gazdasági ellenőrzést végző mérlegképes könyvelő vé­leményét, mely kellő alapot szol­gáltat a hozzá nem értő „laikus” SZVB-tagoknak és tulajdono­soknak a beszámoló szakszerűsé­géről. Ha ez ott lesz a meghívó­ban, úgy a beszámoló elfogadha­tó (amennyiben a számlák mö­gött valósak a teljesítések). Ha ez nincs a meghívóhoz csatolva, ak­kor formai okok miatt a beszámo­ló nem alkalmas az elfogadásra.- Ki lehet közös képviselő egy 70 lakásos társasházban?- A társasházi törvény szerint egy 70 lakásos társasházban kö­zös képviselő csak szakképzett személy vagy vállalkozás lehet. A közös képviseleti feladat nem bontható fel. A magam részéről semmiképpen sem tanácsolom egy 70 lakásos ház közösségének egy szakképzetlen, tulajdonosi ér­dekeltséggel is rendelkező sze­mély megválasztását, mivel az mindkét említett tulajdonsága miatt sok gondot okozhat a későb­biekben a háznak. Egy szakkép­zett külsős magánszemély vagy cég megválasztását javasolom.- A tulajdonosoknak két he- tűk van új közös képviselőt keres* ni, választani. Előfordulhat, hogy a ház képviselet nélkül maradi- Bár valóban kevés az idő, a közgyűlés napirendi pontjai közé felvehető az új közös képviselő megválasz­tását tárgyaló napi­rendi pont. Ezt meg­előzően elektronikus úton egy-két nap alatt bekérhető 6-8 ajánlat a tevékenység ellátására. Egy kisebb tulajdonosi csapat a beérkezett ajánlatot leszűkítheti, melyek képviselőit elhívják a köz­gyűlésre bemutatkozni. A szűrés­nél a megadott ár helyett inkább a mutatott szolgáltatás és a kap­csolattartás legyen a fő szempont. Ha a jelöltek bemutatkozása után a közgyűlés nem teszi le egyértel­műen a voksát valamelyik jelölt mellett, még mindig lehet erre a napirendi pontra egy új közgyű­lést összehívni. „Átmeneti idő” a ttv. szerint nincs, hiszen a régi kö­zös képviselő „ügyvivőként” az új képviselő megválasztásáig (de maximum 90 napig) köteles vin­ni a ház ügyeit, a lemondását kö­vetően is. KG Köszönjük a számos olvasói levelet. Válaszolni sajnos csak az e-mailben (tahaugy@gmail.com) vagy a postai úton (1137 Budapest, Újpesti rkp. 7.) érkező levelekre tudunk. Kérjük, a borítékra írják rá: Társasházi ügyek. Kapacitás és terjedelem miatt inkább általánosabb érvényű megoldásokat keresünk a levélírók társasházi problémáira - szakemberek segítségével. Jövök-megyek 96. J ó régen nem jártam a Béke tér környékén. Előbb csak vélet- lenül (mert nem volt arra dol­gom), aztán meg a robbantás mi­att: rosszul viselek minden erő­szakos cselekményt, verbálist meg fizikait egyaránt, egy rendes bokszmeccset nem vagyok képes végignézni, a robbantások látvá­nyától mindig rosszul leszek - ak­kor is, ha távoli országokban tör­ténnek, és csak a tévéhíradóban látom őket. (A valóságban persze nagyon kevés robbantást láttam — én már egy békében felnőtt nemzedék vagyok. Nem számítva a katonaságnál történt eztmegazt — azok azért inkább csak virtuális ügyek voltak — egy igazán komoly robbantást láttam életemben, a Nemzeti Színház épületének fel­robbantását. Nagy szenzáció volt az akkor, a hatvanas évek köze­pén, úgy robbantani fel a város egyik központi terén egy hatal­mas épületet, hogy senki és sem­mi másnak ne essen bántódása. Nagyapám, aki lelkes híve volt minden technikai újításnak, lel­kesen elcipelt magával, de nekem bizony nem tetszett a dolog: a szörnyű hang, a hatalmas füst, a pusztítás látványa megrémített inkább - pedig akkor még nem is tudtam, hogy soha többé nem lesz egy rendes színházunk a régi helyett - de ez már tényleg mész- szire vezetne.) E gy szó, mint száz, rosszul vi­selek mindenféle robbantást, bankbélit meg különösen. Csalá­dunk egyik, szívemhez közel álló tagja bankhivatalnok ugyanis, így aztán a sok mai félnivaló közé mi­nálunk még belopózott egy kü­lönleges félnivaló is: vannak, akik a bankokat tartják legna­gyobb ellenségüknek, s meges-. hét, hogy a bankban dolgozókat bankároknak nézik - abból pedig mindenféle kalamajka adódhat. Úgyhogy nem csodálhatják, hogy elszorult a szívem a hír hallatán, hogy kedves kerületemben leve­gőbe repült egy bankportál, és mostanáig elkerültem még a kör­nyékét is. De hát aztán a jövő-me­nő, kíváncsiskodó úrrá lett a ma­gánemberen, a minap, egy békés­nek látszó hétvégén csak megnéz­tem, hogyan állanak a dolgok. C efetül állanak, legyen elég annyi. A bankfiók, melynek portálját tövig szakította a házi- bomba, friss téglasorokkal és fa­rostlemezekkel van borítva, fölül, a portál helyén puszta beton ék­telenkedik, lent bedeszkázott, la­kattal lezárt ajtó, az egész egy kertvárosi sufnira emlékeztet a hatvanas évekből. A terület is le van zárva, persze, csak ez a né­hány méteres szakasz, rendőrségi szalaggal van elkerítve, két utca­növény dézsáját hurcolták a bejá­rat elé, az szolgál az elkerítés ki- szögelléseként. Vigyázat, omlás- veszély, mondja egy felirat, indo­kolatlanul. A szomszédos bankfi­ókon (amelynek szintén jutotta támadásból) egy tetőről lelógó, hatalmas molinó hirdeti, hogy a pénzintézet zavartalanul műkö­dik. Ezt teszi egyébként a többi fi­ók is (összesen hat bank nyitott itt egymás mellett fiókot), egyet kivéve, de azt a válság kénysze­rítette térdre, meg a monetáris politika, ők már ki is ürítették a boltot, a hajdani automata he­lyén üres lyuk tátong manapság. N em vagyok egy Poirot Her­kules, de azt egy rövid sétá­val is meg tudom állapítani, hogy a támadó nagyon is tudatosan vá­lasztotta ezt a helyet: éppen itt öblösödik ki a járda a Lehel utca kanyarja miatt, így a járókelők, hacsak nem épp a bankba tarta­nak, jó öt méter távolságra halad­nak el az üzletsor bejáratától. Rá­adásul ez az egyetlen üzlet, ami fölött nincsenek lakások - csak az emeleti kert keretezi. A támadó tehát, vélem én, nem konkrétan ezt a bankot akarta megtámadni, hanem általában a bankvilágot: a robbantással figyelmeztetett, de vétlen, ártatlan áldozatokkal le­hetőség szerint nem számolt. (Attól még persze rosszabbul is alakulhatott volna — elég egy ma­ga feje után menő kutyára és sé- táltatójára vagy egy fal mellett bandukoló pityókás éjszakázóra gondolnunk.) Itt meg is állok a gondolatmenetben, hiszen akkor az következne, hogy a történet­nek még koránt sincs vége, és én nagyon-nagyon azt szeretném, hogy legyen. Hagyom is a detek- tívesdit, nem nekem való, egyéb­ként is erősen méreget már egy fehér sárhányós piros Suzuki gaz­dája a kordon mögül: őrző-védő lehet, bár erre csak kitüntetett helyzete utal. Mobiltelefont vesz elő, valakit hív, lehet véletlen is, de lehet, hogy rám hívja fel a fi­gyelmet: túl sokáig tébláboltam már a befalazott bankfiók előtt, mint egy rossz katasztrófaturista - de lehetek a tettes is, ki vissza­tér a tett színhelyére. A rrébb sétálok tehát, megné­zem a kicsiny krokodilról el­nevezett étterem jégbe fagyott apró kerthelyiségét, aztán egy küzdősport-egyesület bejáratára téved a szemem, majd egy közért portálja következik. Lassan tuda­tosodik bennem, hogy a legna­gyobb New York-i köztérről elne­vezett híres lakóparknál járok, melyet építői nem is olyan rég úgy hirdettek, hogy ez lesz a béke, a nyugalom zöld szigete a rohanó világban: az élet néha furcsa fin­torokra képes. N e vásároljunk lakást bankfi­ók fölött, bármilyen kedve­zőek a lehetőségek — szűröm le a következtetést, és fázósan elin­dulok a lassan szemező esőben. Jolsvai András

Next

/
Oldalképek
Tartalom