XIII. Kerületi Hírnök, 2014 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2014-12-18 / 24. szám
Építészetünk A-tól Z-ig Felka utca 3-4. Elegáns tükörképek Múltidéző Jártunkban-keltünkben sokad- jára tűnik csak fel - ha egyáltalán feltűnik —, hogy az amúgy rövidke Felka utca architektúrája milyen különlegességet rejt magában. Egy ikerpár formálja érdekessé az utcafront derekát, ráadásul egymással szemben, azaz a páros és páratlan oldalon felvillantva eme sajátos közképi „csemegét”: a Felka utca 3. és Felka utca 4. két tökéletesen egyforma épület. Néhány egész kis apróságban ütnek el egymástól, amit csak a legavatottabb szempár képes észrevenni. Ilyen például a zárterkélyek korlátja. A modern stílusú, keretes beépítésben, utcavonalon álló ötemeletes, magas tetős, vasbetonvázas bérházpárost 1930—31-ben építtette Bolgár Arnold és felesége, illetve általuk a Felka utca 3-ról és 4-ről elnevezett Bérház Rt. A házak öttengelyes homlokzata szimmetrikus, a műkő lábazatból kinövő, profilo- zott kapukeret pedig konzolos lemezzel fedett. Ahogy az épületek, úgy alkotópárosuk sorsa is elválaszthatatlan egymástól. A két építész, Baráth Béla és Novák Ede neve már feltűnt e hasábokon. „Mivel élete (Novák Edéé - a szerk.) legnagyobb részében Barát Bélával együtt dolgozott, nehéz külön beszélni arról, ami csak az ő saját világa volt. Kérem, nézzék el nekem, ha építészettörténészként elsősorban közösen jegyzett munkáikról beszélek, s ezáltal a csaknem negyedszázados együttműködésnek, a társnak is emléket állítok” - fogalmazott Ferkai András Az Édesapámnak nagyapámról címmel 2009-ben megrendezett Novák Ede-emlékkiál- lítás megnyitójában. Szinte lehetetlenség kettejükről külön-kü- lön értekezni, hiszen a párosnak nemcsak Budapest-szerte, hanem a XIII. kerületben is több épülete áll ma is. Novák Ede és Barát Béla is 1888-ban született, előbbi Budapesten, utóbbi Temesváron. Novák édesapja felvidéki fakereskedő volt; középiskoláját Léván kezdte, majd Újvidéken folytatta, végül Budapesten, a Markó utcai főgimnáziumban érettségizett. 1906-ban a M. Kir. József Műegyetem Építész-karára iratkozott be, követve ezzel távolabbi rokonai, Hofstätter Béla és Ligeti Pál példáját. Diploma után társult évfolyamtársával, Barát Bélával, közös irodájuk 1945-ig, Barát haláláig működött. Barát Béla a budapesti Műegyetemen építészi, a tudományegyetemen pedig művészettörténeti doktori oklevelet szerzett. Jelentős művészettörténészi munkásságot is folytatott, több lexikonnak és művészettörténeti kötetnek a szerzője, illetve társszerzője. Tervezéskor általában Novák az alaprajzi és tömegformálást végezte, míg a dekoratív, művészi részletek kidolgozása Barát feladata volt. Irodájuk sokféle feladatot vállalt, családi és bérházakon, iskolákon, ipari és középületeken kívül síremlékeket, bútorokat, belső berendezéseket, portálokat és kerteket is terveztek. Az Architecture d’Aujourd’ hűi című vezető francia építészlap 1933-as párizsi kiállításán bérházaik sikert arattak. „Figyelemre méltóan elegánsak” - írta róluk a tudósító. Semmi csodál2014- DECEMBER I 8. f. XIII. KERÜLETI HÍRNÖK kozni való nincs ezen, hiszen az általuk kifejlesztett homlokzati rendszer emlékeztet egy párizsi bérházépítő, Michel Roux-Spitz megoldására. A modem bérházat típusként fogták fel, nem ijedtek meg az ismétlődéstől. A zárt és nyitott erkélyes tengelyek váltakozásával egyénivé varázsolták a különböző méretű és helyzetű bérházakat, miközben azonnal felismerhető, hogy az ő munkájukról van szó. Külön kiemelendők a kapubejáratok, előcsarnokok és lépcsőházak igényes részletei. Ilyen a Felkai utcaiaké is: az előcsarnokok oldalfalát a mennyezetig vöröses műtravertin, mennyezetüket pedig gipszgyöngysor szegélyezi, közepükön stadiongörbe alakú gipsztükör található. Az épületek nemcsak egymás, hanem az alkotói szellemiség tükörképei is egyben. K.A.L Jövök-megyek 113. K ülönös könyvet forgatok. Nem életrajz és nem életregény, olvasom rögtön az elején, csak a szerző első nyolcvan évének összefoglalása. Rövid összefoglalás, mindössze hatszázhar- mincegynéhány lapos, benne egy boldog ember élete. Ősei, szülei, felesége (és felesége felmenői) története, aztán a leszármazottak, gyerekek, unokák. Gyermekévek, munkahelyek, utazások, effélék. Van egy külön fejezet, mely az „elmélkedések” címet viseli, és olyasmikről olvashatunk benne megszívlelendő gondolatokat, minta szerelem vagy az öregség. A könyvet persze csak kölcsönbe kaptam, hiszen a szerzőnek is csak egyetlen példány van belőle, a többi néhányat, mely kikerült a nyomdából, a családtagok kapták. Nagy kincs az ilyen, s csak remélni lehet, hogy akad majd valaki a lemenők között, aki egyszer folytatni fogja a nagy munkát: évtizedek múltán történészek kincsesbányája lehet. (Addig meg egy irigylésre méltó család kincsesbányája.) A könyvet a Tátra utcai esztergályos írta. A Tátra utcai esztergályos messze földön híres ember, a Dunától a Váci útig emlegetik a nevét, Újlipótvárosban nemigen akad olyan lakos, aki ne hallott volna róla. Hogy ő az, akinek doktori címe van az esztergályosmesterségéhez, de az is ő, aki ne tudna kiesztergálni bármit: olyan keze van és olyan gépe, hogy a kettő együtt csodákra képes. B evallom, én mindeddig nem ismertem a Tátra utcai esztergályost, bár hallottam róla, és nem is terveztem megismerni, hisz se esztergálni, se doktorálni valóm nem akadt. De aztán egyszer Bokor Laci, atyai kollégám és barátom nekem szegezte a kérdést.-Akarsz megismerni egy különös embert, aki sokszor újrakezdte az életét, és mindig sikerült talpra állnia, sőt, boldognak vallja magát) P ersze, hogy akartam: szeretem az olyan történeteket, melyek sok kalandot tartalmaznak, és lehetőség szerint jól végződnek. Olyan kevés van belőlük manapság. Í gy ismertem mega Tátra utcai esztergályost. A Tátra utcai esztergályos, mint sejthető, a Tátra utcában lakik, immár fél évszázada. Sarokház, harmadik emelet, kényelmes, polgári bútorokkal, minden hivalkodás nélkül berendezett lakás, a falakon festmények.-Apám, míg tehette, műgyűjtéssel is foglalkozott. Ebben a „még tehetté”-ben benne van a huszadik század egész első fele. Egy, a maga erejéből felemelkedő zsidó férfi története, aki harmincas éveiben egy komoly nemzetközi cég vezetője lesz, aztán jogfosztott, aztán deportált, aztán halott. Akinek halála helye is csak évtizedek múltán derül ki, szinte véletlenül. Akitől csak néhány fénykép, néhány festmény marad. És a szintén elhurcolt, meggyilkolt anya, s a kamasz fiú, aki tizenöt évesen megpróbálja túlélni a háborút, az üldöztetést. A Tátra utcai esztergályos visszafogottan, szinte elhárítólag beszél ezekről az évekről, bujkálásairól, élelemszerzéseiről, új élete kezdetéről. Racionálisan, ahogy egy mérnökhöz illik, akinek meg kell oldania egy technikai feladatot. Aztán ugyanígy, bizonyos távolságtartással a következő évtizedekről, a mozgalomról, a katonai karrierről, ötvenhatos szerepéről, s arról, hogyan kezdett aztán megint a nulláról új életet. Mintha egy műszaki rajzot vázolna elém. Bezzeg felforrósodik a hangja, ha a feleségéről, a családról esik szó: akkor látom, mennyi érzelem szorult ebbe a komoly férfiba. N em mesélem el önöknek a Tátra utcai esztergályos egész életét, legyen elég annyi, hogy sokszor kezdte elölről, és mindig magasra emelkedett: igazgató is volt, komoly cégek élén, nem is egyszer. Hanem ha úgy hozta az élet, hogy nem tetszett neki valami, átszervezések estek vagy fafejű főnök került az útjába, vette a kalapját és visszament az origóhoz, az esztergapadhoz. Nem esett le a gyűrű az újjá- ról, ha az igazgató úr vagy doktor úr után megint a mester lett a megszólítás. Legutoljára, már a rendszerváltás környékén, maga tette be az ajtót, s hagyta ott a vergődő állami céget. Kiváltotta az ipart, vásárolt néhány gépet magának, két kezével kialakított a pincében egy műhelyt, aztán hozzáfogott, hogy ő legyen a környék leghíresebb esztergályosa. Még ma is, amikor már csak a barátoknak fúr-farag (nyolcvanöt egész kilenctized éves vagyok - mondja, hiába, ilyenkor már minden hónap számít), olyan büszkeséggel meséli, mit tervezett, mit készített el, ahogyan csak az alkotó ember tud beszélni. Orvosi műszerekhez, íjakhoz készít alkatrészeket, egyszer még egy számítógép leolvasóját is újragyártotta.- Képzelheti, milyen pontosságra volt ott szükség! - h úzza ki magát a Tátra utcai esztergályos, én pedig azt gondolom közben, találtam egy boldog embert. Gerő Zsoltnak hívják. Jolsvai András (Köszönjük az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény segítségét! Sorozatunk Ferkai András Pest építészete a két világháború között című munkáján alapul.)
