XIII. Kerületi Hírnök, 2014 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2014-07-03 / 13-14. szám
L Aktuális 2014- JÚLIUS 3. <|p|r XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Vizes vb 2021 Épülhet az úszópalota, indulhat a Dagály-fejlesztés Átváltozás sétányokkal és villamossal Két év múlva akár már állhat is a 2021-es budapesti úszó- és vízilabda-világbajnokság központi úszópalotája a Dagály strandfürdő északi részén. A tervezett látványos közlekedési és zöldfejlesztésekkel öt-hat év múlva egy egészen új arculatot kaphat az Árpád híd és a Marina-part közötti, ma még töredezett képet festő terület. Már felvonulóban vannak a munkagépek az egykori ÉRDÉRT pálya területén, s hamarosan elkezdődhet a Dagály strandfürdő északi részén annak a - belső medencelétesítményei miatt - Kö- zép-Európában is egyedülállónak számító, 25 ezer négyzetméteres úszópalotának a „felhúzása”, mely a 2021-es budapesti vizes világbajnokság központi épület- együttese lesz. (Az épület látványterveit korábban már bemutattuk- a szerk.). Ehhez elengedhetetlen volt, hogy a kerület kép- viselő-testülete múlt heti ülésén jóváhagyja a Dagály strandfürdő és környékének, valamint a volt ÉRDÉRT pálya (a Népfürdő utca-Vizafogó utca-Esztergomi út-Jakab József utca-Dagály utca által határolt) területének önálló, de összefüggő szabályozási terveit (KSZT). Az egyhangú testületi szavazással szentesített tervek elkészítését, csakúgy mint az önmagában nyolcmilliárd forintos létesítmény számláját is a központi költségvetés állja, lévén szó állami beruházásról. Mivel azonban az elképzelések szerint egy sor infrastrukturális fejlesztés is megvalósul a következő bő fél évtizedben, fővárosi, illetve európai uniós források is bevonhatók ezek kivitelezésébe. Magyarán, az, hogy öt-hat év, netán egy évtized múlva egy egészen új arculatot kaphasson az Árpád híd-Esztergomi út-Marina- part-Rákos-patak metszésé ben fekvő, ma még töredezett képet festő terület, lényegében egyetlen fillérjébe sem kerül a városrésznek. A kormány által „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek” minősített állami beruházással párhuzamosan tervezett fejlesztések révén Budapest és a városrész érdekei ezúttal messzemenőkig egybeesnek: a két önkormányzat ál tál amúgy is megfogalmazott közép- és hosszú távú közlekedési és zöldterületi innovációk kivitelezése szerencsésen összeérhet a világbajnokság infrastrukturális építkezéseivel, ezért ezek hasznát a kerület és a főváros egésze is élvezni fogja. Elég csak arra gondolni, hogy a Dagály fürdő partfala mentén kiépül egy két méter magas mobil- gátrendA KSZT-k szakmai előkészítéséért felelős kerületi főépítész, Arató György a Hírnöknek elmondta, hogy a rendeletmódosítást, majd a kivitelezést a felnőtt vb-t megelőző 2017-es, szintén e helyszínen és az úszópalotában megrendezendő ifjúsági világbajnokság sürgeti. Addigra várhatóan a legtöbb kapcsolódó beruházás is elkészül. A szűk időkeret ellenére nem volt kapkodás, a szabályozást alapos, több hónapos előkészítés és szakmai, majd társadalmi egyeztetés előzte meg. (A KSZT-k tervezetei több közérdekű felületen is elérhetők és véleményezhetők voltak, június 12-én pedig nyilvános tervbemutatón is ismertették őket, a méltányolható civil véleményeket pedig beépítették azokba). Ennek köszönhetően egy kiforrott városfejlesztési terv készült, hamarosan pedig (várhatóan lapzártánkkal egy időben - a szerk.) a vonatkozó főváArató György főépítész - A szűk időkeret ellenére nem volt kapkodás, a szabályozást több hónapos előkészítés előzte meg szer alapozása, mely segít megelőzni a korábbi árvizekhez hasonló kiöntéseket. Az úszópalota már eleve egy feltöltésre épül, így az árvíz- védelmi vonal a Népfürdő utcából áthelyezhető lesz a vízparthoz. rosi szabályozási terveket is módosítják. A most beépítendő területen a Dagályt is üzemeltető fővárosi fürdővállalat néhány éve még egy gyógyszállodát tervezett; mivel azonban ez nem valósult meg, most mégis lendületet kaphat a strand fejlesztése is: létesítményei és zöldfelületei is megújulnak. Ami azonban ennél is fontosabb, az állami beruházással egy időben megvalósuló infrastruktúra-fejlesztések sora, melyek elemei a kerületet gazdagítják. A vízisport- létesítményeket, az uszodákat a világesemény után az élsportolók, a kerületi egyesületek és a lakosság is használhatja majd. A beruházás elősegíti a Váci úttól nyugatra, a Vizafogó utca és Turbina utca közötti barnamezős területek átépülését, az újabb zöldfelületet jelentő Dagály sétány megvalósulását, közvetlen gyalogos összeköttetést teremtve a Váci úti metró és a fürdő között. Egy közhasználatú sétány is létesül a Duna-parton, a Dráva utcától északra, egészen az Árpád hídig úgy, hogy a strand déli részén lévő ősfás terület is megmarad. Ez a gyalog- és kerékpárút pedig tovább is vezet, egészen a Rákospatakig. Végül meg kell említeni az egyik legnagyobb léptékű tömegközlekedési tervet, a 2-es villamos vonalának meghosszabbítását a Jászai Mari tértől a rakparton, majd az Esztergomi úton egészen a Duna Plázáig. Ennek időpontja ugyan még bizonytalan, de ha lesz rá európai forrás, az optimista becslések szerint 2021-re akár el is készülhet. Kálmán Attila Jövök'tnegyek ♦ F oci van, foci vébe, és mi ma- gyarok, szűk tízmillióan, ér- tünk a focihoz. (Tisztelet a kivételnek.) És nemcsak hogy értünk hozzá, hanem szeretjük, törődünk vele, és ilyenkor, négyévente, a labdarúgás legnagyobb ünnepén, életünk egyik legfontosabb eseményévé emeljük. Ügy- annyira, hogy nemcsak a napjaink szerkezetét, de szokott medrét is átalakítjuk a kedvéért. N em egyszerű dolog ez, ne gondolják, végül is több mint egy hónapról van szó, nyári hónapról ráadásul, amikor egyébként is mindenféle bonyolult logisztikai feladatok adódnak az ember előtt (hova tegyük a gyereket, a nagymamát, men- jünk-e nyaralni, és ha igen, miért, ki vágja le a füvet a telken, és ki helyettesíti a Szedlacsek szakit a munkahelyünkön, hogy csak néhány példát említsünk), ebbe a sorba kell beilleszteni (és mindjárt a legelejére) a világbajnokságot. Az első két hétben napi három meccs, közülük egy éjfél után, és aztán is gyakran kettő — még ha a szakkommentárokat nem nézzük is előtte-utána (vannak ehhez érvek), akkor is temérdek óra - melyet a szokásos programok kurtításával tudunk csak kiszorítani magunknak. De kiszorítjuk. N em tudom, hogyan alakult ki az a szokás, hogy az igazán fontos meccseket közösségben nézi az ember. Az én nemzedékemet még könnyen meg tudom magyarázni, két irányból is. Egyfelől mi még úgy nőttünk föl, hogy a hétvégét valamely futball- stadion lelátóján töltöttük, ha esett, ha fújt. (FTC-Vasas, Népstadion, 82 ezer néző: hihető még egyáltalán manapság ez a mondat1) Másfelől meg a televíziózást is közösségi tevékenységként sajátítottuk el, olyan tevékenységként, ahol találkoztak szomszédok, ismerősök, rokonok, beutaltak, és együtt néztek mindent, a monoszkóptól a Takács Marikán át a Simon Templárig. És persze közösen néztük a meccseket is, nem is nagyon tudtunk mit tenni: a nézők és készülékek kedvezőtlen aránya, akartuk vagy sem, erre a megoldásra kényszerített bennünket. (Ami engem illet, persze egyáltalán nem éreztem kényszernek: nekem a foci minden formájában - űzve, nézve - közösségi tevékenység volt és az is maradt. Emlékszem, a hatvanhatos vébé közvetítéseit részben egy körúti műszaki bolt kirakata előtt töltöttem - akkoriban még divat volt a kirakatba tenni az új készülékeket, s azon az egyetlen magyar adó műsorát sugározni -, részben egy Visegrádi utcai lakás ablakában. A háziak, máig sem értem, miért, az ablak felé fordították a tévéjüket, és úgy nézték, félig leeresztett redőny mellett. Mi pedig - a Sinkó Feri meg én- az utcáról bámultuk az adást. Földszinti lakás volt, igaz, de azért natúr még nem értük föl az ablakot: hoztunk egy hokedlit otthonról, hogy belássunk. Ezen akkor senki sem rökönyödött meg, emberek jöttek-mentek a Visegrádi utcán, közöttük ismerősök, azoknak köszöntünk illendően, aztán néztük tovább a más tévéjét - nekünk ugyanis még nem volt akkoriban.) M ondom, azt még értem, hogy a mi nemzedékünk miért ragaszkodik annyira a közösségi meccsnézés élményéhez - de amennyire látom, az újabb és újabb nemzedékek, le (nem, bocs, fel) egészen a legfiatalabba- kig, szintén feltalálták maguknak a csapatban szurkolást. Ennek felhőtlenül tudok örülni, a következményeinek meg még inkább. A következmények ugyanis azzal járnak, hogy ilyenkor megváltozik a város. A tereken, a foghíjtelkeken, tetőteraszokon hatalmas kivetítők jelennek meg, a kocsmákban, éttermekben, kul- túrházakban televíziók lepik el a falakat, mindenhonnan árad a közvetítés hangja, meg a szurkolásé - a futball jellegzetes zajai. És az emberek felöltik kedvenc csapatuk színeit, a merészebbek testfestéket is használnak, a konzervatívabbak csak zászlót lengetnek, focilázban ég az egész város. S zűkebb pátriánk is, a maga szerény módján, kiveszi a részét az ünnepből. (Nem célom friss sebeket tépni fel, de ha a Margitszigetet is hozzánk számolhatnánk még, akkor kivehetnénk a szerényei az előző mondatból - ott aztán határtalan az élmény.) De azért Újlipótváros se panaszkodhat. (Nem is teszi.) Ha az ember ezekben a napokban végigsétál délután a Pozsonyi úton ' vagya Hegedűs Gyula utcán, csupa foglalt táblát talál a vendéglők asztalánál. (Négy főre, szemben a tévével.) És esténként, bármerre menjünk is, minden teraszról, minden nyitott ablakból, mindenfelől a focivébé legújabb eseményei érkeznek felénk. S egy- egy szebb gólnál végigzúdul az elismerés hulláma a Duna-parttól a Váci útig. És ha még mi is ott lehetnénk! Jolsvai András
