XIII. Kerületi Hírnök, 2014 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2014-07-03 / 13-14. szám

L Aktuális 2014- JÚLIUS 3. <|p|r XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Vizes vb 2021 Épülhet az úszópalota, indulhat a Dagály-fejlesztés Átváltozás sétányokkal és villamossal Két év múlva akár már állhat is a 2021-es budapesti úszó- és vízilab­da-világbajnokság központi úszó­palotája a Dagály strandfürdő északi részén. A tervezett látvá­nyos közlekedési és zöldfejleszté­sekkel öt-hat év múlva egy egészen új arculatot kaphat az Árpád híd és a Marina-part közötti, ma még töredezett képet festő terület. Már felvonulóban vannak a munkagépek az egykori ÉRDÉRT pálya területén, s hamarosan el­kezdődhet a Dagály strandfürdő északi részén annak a - belső me­dencelétesítményei miatt - Kö- zép-Európában is egyedülállónak számító, 25 ezer négyzetméteres úszópalotának a „felhúzása”, mely a 2021-es budapesti vizes vi­lágbajnokság központi épület- együttese lesz. (Az épület lát­ványterveit korábban már bemu­tattuk- a szerk.). Ehhez elenged­hetetlen volt, hogy a kerület kép- viselő-testülete múlt heti ülésén jóváhagyja a Dagály strandfürdő és környékének, valamint a volt ÉRDÉRT pálya (a Népfürdő utca-Vizafogó utca-Esztergomi út-Jakab József utca-Dagály utca által határolt) területének önál­ló, de összefüggő szabályozási ter­veit (KSZT). Az egyhangú testü­leti szavazással szentesített ter­vek elkészítését, csakúgy mint az önmagában nyolcmilliárd forin­tos létesítmény számláját is a köz­ponti költségvetés állja, lévén szó állami beruházásról. Mivel azon­ban az elképzelések szerint egy sor infrastrukturális fejlesztés is megvalósul a következő bő fél év­tizedben, fővárosi, illetve euró­pai uniós források is bevonhatók ezek kivitelezésébe. Magyarán, az, hogy öt-hat év, netán egy évti­zed múlva egy egészen új arcula­tot kaphasson az Árpád híd-Esztergomi út-Marina- part-Rákos-patak metszésé ben fekvő, ma még töredezett képet festő terület, lényegé­ben egyetlen fillérjébe sem kerül a városrésznek. A kormány által „nemzetgazdasági szempontból ki­emelt jelentőségű­nek” minősített állami beruhá­zással párhuza­mosan tervezett fejlesztések révén Budapest és a vá­rosrész érdekei ezúttal messzeme­nőkig egybeesnek: a két önkormányzat ál tál amúgy is megfogal­mazott közép- és hosszú távú közleke­dési és zöldterületi innovációk kivitelezése szeren­csésen összeérhet a világbajnok­ság infrastrukturális építkezései­vel, ezért ezek hasznát a kerület és a főváros egésze is élvezni fog­ja. Elég csak arra gondolni, hogy a Dagály fürdő partfala mentén kiépül egy két méter magas mobil- gátrend­A KSZT-k szakmai előkészíté­séért felelős kerületi főépítész, Arató György a Hírnöknek el­mondta, hogy a rendeletmódo­sítást, majd a kivitelezést a fel­nőtt vb-t megelőző 2017-es, szintén e helyszínen és az úszó­palotában megrendezendő ifjú­sági világbajnokság sürgeti. Ad­digra várhatóan a legtöbb kap­csolódó beruházás is elkészül. A szűk időkeret ellenére nem volt kapkodás, a szabályozást alapos, több hónapos előkészítés és szak­mai, majd társadalmi egyeztetés előzte meg. (A KSZT-k terveze­tei több közérdekű felületen is el­érhetők és véleményezhetők vol­tak, június 12-én pedig nyilvános tervbemutatón is ismertették őket, a méltányolható civil véle­ményeket pedig beépítették azokba). Ennek köszönhetően egy kiforrott városfejlesztési terv készült, hamarosan pedig (várha­tóan lapzártánkkal egy időben - a szerk.) a vonatkozó fővá­Arató György főépítész - A szűk időkeret ellenére nem volt kapkodás, a szabályozást több hónapos előkészítés előzte meg szer alapozása, mely segít megelőzni a korábbi árvizekhez hasonló kiön­téseket. Az úszópalota már eleve egy feltöltésre épül, így az árvíz- védelmi vonal a Népfürdő utcá­ból áthelyezhető lesz a vízpart­hoz. rosi szabályozási terveket is mó­dosítják. A most beépítendő területen a Dagályt is üzemeltető fővárosi fürdővállalat néhány éve még egy gyógyszállodát tervezett; mivel azonban ez nem valósult meg, most mégis lendületet kaphat a strand fejlesztése is: létesítményei és zöldfelületei is megújulnak. Ami azonban ennél is fontosabb, az állami beruházással egy időben megvalósuló infrastruktúra-fej­lesztések sora, melyek elemei a kerületet gazdagítják. A vízisport- létesítményeket, az uszodákat a világesemény után az élsportolók, a kerületi egyesületek és a lakos­ság is használhatja majd. A beruházás elősegíti a Váci úttól nyugatra, a Vizafogó utca és Turbina utca közötti barnamezős területek átépülését, az újabb zöldfelületet jelentő Dagály sé­tány megvalósulását, közvetlen gyalogos összeköttetést teremtve a Váci úti metró és a fürdő között. Egy közhasználatú sétány is léte­sül a Duna-parton, a Dráva utcá­tól északra, egészen az Árpád hí­dig úgy, hogy a strand déli részén lévő ősfás terület is megmarad. Ez a gyalog- és kerékpárút pedig tovább is vezet, egészen a Rákos­patakig. Végül meg kell említeni az egyik legnagyobb léptékű tö­megközlekedési tervet, a 2-es vil­lamos vonalának meghosszabbí­tását a Jászai Mari tértől a rakpar­ton, majd az Esztergomi úton egészen a Duna Plázáig. Ennek időpontja ugyan még bizonyta­lan, de ha lesz rá európai forrás, az optimista becslések szerint 2021-re akár el is készülhet. Kálmán Attila Jövök'tnegyek ♦ F oci van, foci vébe, és mi ma- gyarok, szűk tízmillióan, ér- tünk a focihoz. (Tisztelet a kivé­telnek.) És nemcsak hogy értünk hozzá, hanem szeretjük, törő­dünk vele, és ilyenkor, négyéven­te, a labdarúgás legnagyobb ün­nepén, életünk egyik legfonto­sabb eseményévé emeljük. Ügy- annyira, hogy nemcsak a napja­ink szerkezetét, de szokott med­rét is átalakítjuk a kedvéért. N em egyszerű dolog ez, ne gondolják, végül is több mint egy hónapról van szó, nyári hónapról ráadásul, amikor egyébként is mindenféle bonyo­lult logisztikai feladatok adódnak az ember előtt (hova tegyük a gyereket, a nagymamát, men- jünk-e nyaralni, és ha igen, mi­ért, ki vágja le a füvet a telken, és ki helyettesíti a Szedlacsek szakit a munkahelyünkön, hogy csak néhány példát említsünk), ebbe a sorba kell beilleszteni (és mind­járt a legelejére) a világbajnoksá­got. Az első két hétben napi há­rom meccs, közülük egy éjfél után, és aztán is gyakran kettő — még ha a szakkommentárokat nem nézzük is előtte-utána (van­nak ehhez érvek), akkor is temér­dek óra - melyet a szokásos prog­ramok kurtításával tudunk csak kiszorítani magunknak. De ki­szorítjuk. N em tudom, hogyan alakult ki az a szokás, hogy az igazán fontos meccseket közösségben nézi az ember. Az én nemzedéke­met még könnyen meg tudom magyarázni, két irányból is. Egy­felől mi még úgy nőttünk föl, hogy a hétvégét valamely futball- stadion lelátóján töltöttük, ha esett, ha fújt. (FTC-Vasas, Nép­stadion, 82 ezer néző: hihető még egyáltalán manapság ez a mon­dat1) Másfelől meg a televíziózást is közösségi tevékenységként sa­játítottuk el, olyan tevékenység­ként, ahol találkoztak szomszé­dok, ismerősök, rokonok, beutal­tak, és együtt néztek mindent, a monoszkóptól a Takács Marikán át a Simon Templárig. És persze közösen néztük a meccseket is, nem is nagyon tudtunk mit ten­ni: a nézők és készülékek kedve­zőtlen aránya, akartuk vagy sem, erre a megoldásra kényszerített bennünket. (Ami engem illet, persze egyáltalán nem éreztem kényszernek: nekem a foci min­den formájában - űzve, nézve - közösségi tevékenység volt és az is maradt. Emlékszem, a hatvan­hatos vébé közvetítéseit részben egy körúti műszaki bolt kirakata előtt töltöttem - akkoriban még divat volt a kirakatba tenni az új készülékeket, s azon az egyetlen magyar adó műsorát sugározni -, részben egy Visegrádi utcai lakás ablakában. A háziak, máig sem értem, miért, az ablak felé fordí­tották a tévéjüket, és úgy nézték, félig leeresztett redőny mellett. Mi pedig - a Sinkó Feri meg én- az utcáról bámultuk az adást. Földszinti lakás volt, igaz, de azért natúr még nem értük föl az ablakot: hoztunk egy hokedlit otthonról, hogy belássunk. Ezen akkor senki sem rökönyödött meg, emberek jöttek-mentek a Visegrádi utcán, közöttük isme­rősök, azoknak köszöntünk illen­dően, aztán néztük tovább a más tévéjét - nekünk ugyanis még nem volt akkoriban.) M ondom, azt még értem, hogy a mi nemzedékünk miért ragaszkodik annyira a kö­zösségi meccsnézés élményéhez - de amennyire látom, az újabb és újabb nemzedékek, le (nem, bocs, fel) egészen a legfiatalabba- kig, szintén feltalálták maguknak a csapatban szurkolást. Ennek felhőtlenül tudok örülni, a követ­kezményeinek meg még inkább. A következmények ugyanis azzal járnak, hogy ilyenkor megválto­zik a város. A tereken, a foghíj­telkeken, tetőteraszokon hatal­mas kivetítők jelennek meg, a kocsmákban, éttermekben, kul- túrházakban televíziók lepik el a falakat, mindenhonnan árad a közvetítés hangja, meg a szurko­lásé - a futball jellegzetes zajai. És az emberek felöltik kedvenc csapatuk színeit, a merészebbek testfestéket is használnak, a kon­zervatívabbak csak zászlót len­getnek, focilázban ég az egész vá­ros. S zűkebb pátriánk is, a maga szerény módján, kiveszi a ré­szét az ünnepből. (Nem célom friss sebeket tépni fel, de ha a Margitszigetet is hozzánk szá­molhatnánk még, akkor kivehet­nénk a szerényei az előző mon­datból - ott aztán határtalan az élmény.) De azért Újlipótváros se panaszkodhat. (Nem is teszi.) Ha az ember ezekben a napokban vé­gigsétál délután a Pozsonyi úton ' vagya Hegedűs Gyula utcán, csu­pa foglalt táblát talál a vendéglők asztalánál. (Négy főre, szemben a tévével.) És esténként, bármerre menjünk is, minden teraszról, minden nyitott ablakból, min­denfelől a focivébé legújabb ese­ményei érkeznek felénk. S egy- egy szebb gólnál végigzúdul az el­ismerés hulláma a Duna-parttól a Váci útig. És ha még mi is ott lehetnénk! Jolsvai András

Next

/
Oldalképek
Tartalom