XIII. Kerületi Hírnök, 2014 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2014-06-05 / 11-12. szám

MúiTinÉző 2014. iúnius 5. XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Építészetünk A-tól Z-ig A Dózsa György úti autószerviz Húsz esztendő hatalom... A torinói anyavállalat megbízása alapján a bécsi Fiat-kereskedelmi cég 1930-ban 150 ezer pengő alap­tőkével Budapesten megalapítja a FIAT Automobilok Magyar El­adási Rt.-t, mely vállalat jóllehet épphogy megéri a „felnőttkort”, alig húszesztendőnyi ténykedése ellenére a Dózsa György úton má­ig meghagyta várostörténeti le­nyomatát. Alapításakor az egyko­ri Fóthy út (a mai Kassák Lajos utca)-Dózsa György út (valaha Aréna út)-Váci út által határolt tömbön telepedett meg: 1934 és 1937 között felépítette először az irodaépületét, majd a ma is szinte azonos funkcióval működő javí­tóműhelyét és szervizállomását. Igaz, a területet immár sok-sok éve a Suzuki és a Peugeot lakta be. Sok minden miatt érdemes odafigyelni erre az ipartörténeti csamokegyüttesre. Például, mert alkotói között ott találjuk - e hasá­bokon sokszor említett - Sorg An­talt, aki kivitelezőként nemcsak a Dózsa György úti épület felhúzá­sában közreműködött, nevéhez sok budapesti és kerületi gyárcsar­nok, raktárépület és lakóház fűző­dik, például a Váci úti egykori ak­kumulátorgyár vagy a kőbányai sörgyár. Betonnal röghöz kötött alkotásaitól azonban messze föld­re sodorta az élet, különös sorsot szánva az 1895-ben Budapesten született Sorg Antalnak. A mester 1978-ban Buenos Airesben (két betonvas-fölújító gyár tulajdono­saként) halt meg. Az ifjú Sorg kül­földi tanulmányútjain ásta bele magát az akkor újdonságnak szá­mító betonozási technológiákba, melyeket maga is továbbfejlesz­tett; 1926-ban lesz az apja, idősebb Sorg Antal által alapított legna­gyobb magyarországi építővállalat résztulajdonosa és vezetője. A Dó­zsa György úti modern stílusú épületkomplexum tervezője Quittner Ervin, vasbetontervező­je pedig - vélhetően Sorg instruk­cióival - Steiner Sándor. Jóllehet a homlokzatot a rendszerváltás környékén üvegfalakkal bontot­ták meg, egyébként - az óhatatlan belső átalakításoktól eltekintve - az épületegyüttes nagyrészt erede­ti állapotát őrzi. A FIAT Rt. irodaháza és a szervizcsarnoka közötti udvarra a Kassák Lajos utcai kapun lehe­tett behajtani, a kocsik pedig a Váci úti kapun távoztak. A víz­szintes, vasbetongerendás, mo­nolit födémmel fedett, ragacs nélküli üvegtetőkkel megvilágí­tott csarnok bal oldala volt a mű­hely, jobbra pedig három - a Haas és Somogyi Rt. által készí­tett - kapu az üvegfallal elválasz­tott szervizcsamokba vezetett. A telep bővítésekor a szomszédos telek Angyalföldi úthoz közelebb eső végében egy 33 méter hosz­szú, íves vasbetonrácsos tartók­kal lefedett csarnokot emeltek. Az új szárnyban alakították ki a cég városi irodáját és bemutató- termét. Az Angyalföldi út mel­letti udvaron parkoló és benzin­töltő állomás is működött. Az Antipluvius üvegtetőt és a pré­selt acéllemez harmonikakaput a Márkus Lajos Rt. készítette, a be­mutatóterem sakktáblakockás nemes fatapéta burkolatát pedig Südfeld Gyula kivitelezte. A há­ború után a torinói anyavállalat nem újította meg a budapesti cég képviseleti szerződését, így kizá­rólag szervizeléssel foglalkoztak. Az 1947. május 19-én tartott köz­gyűlés döntött a névváltoztatás­ról (Automobilipari és Kereske­delmi Rt.); az 1948. szeptember 8-án megkötött szovjet-olasz megállapodás értelmében pedig - jóvátételként - többek között a vállalat száz százalékos részvény­érdekeltsége is a Szovjetunió tu­lajdonába került. K.A.L (Köszönjük az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény segít- ségét! Sorozatunk Ferkai András Pest építészete a két világháború között című munkáján alapul.) Jövök'megyek 103. N em tudom, megfigyelték-e, hogy-miként az élet más te' rületein - a játszótereknél is van' nak divatok. Es ahogy illik, ezek jönnek is, mennek is. Változnak a divatos anyagok, a divatos tár- gyak, és változik, nem is kicsit, az efféle tereke t övező filozófia is év­tizedről évtizedre. Apáink idejében még egysze- rú'en grundok voltak - beépíted len területek, ahol kedvükre fo' gócskázhattak, golyózhattak vagy focizhattak - a pálya addig ért, míg a lábuk bírta, nem kellett at­tól tartaniuk, hogy elüti őket egy autó, ha leszaladnak a labda után az úttestre. A kapufák földre he­lyezett iskolatáskák és melegítők voltak, és ha megszomjaztak játék közben, elszaladtak az első utcai kútig - volt belőlük elég. Az én időmben (javítok, elvégre ez az idő is az enyém, ha nem is látszik rajta, helyesen tehát az én gyer­mekkoromban) jöttek divatba a libikókák (melyet hivatalosan mérleghintának hívtak) meg az egyenhomokozók. Ezek képezték a játszótér teljes tárgyi állomá­nyát, meg persze a vasbetonele­mekre csavarozott piros deszkák, melyek együtt rendkívül kényel­metlen padot alkottak ugyan, de focikapunak igazán ideálisak vol­tak. A mi időnkben (lásd mint fenn) még minden talpalatnyi he­lyet kőzúzalék (magyarul murva) borított, aki focizott már ilyenen apró gumilabdával, beláthatja, hogy nekünk se volt könnyű. Ahogy a gyerekeinknek se. Náluk köszöntött be az igazi asz­faltkorszak, a játszótértervezők minden négyzetmétert leaszfal­toztak, beleértve a hintatereket is, meg a csúszdalétrák környé­két, hogyha a gyerek kizuhan a hintából vagy lefordul a csúszda tetejéről (a csúszda is kőből volt, mi másból lehetett volna), meg­emlegesse egy életre. Kezdő apa­ként minden délutánomat egy ilyen játszótéren töltöttem, és folyton a frász tört ki, mi fog tör­ténni a gyerekkel - mentem is utána állandóan, egy percig nem hagytam nyugodtan játszani. Persze, hogy akkor esett le a csúszdáról, amikor egy pillanatra lankadt a figyelmem - azt a zuha­nást, amíg élek, nem fogom elfe­lejteni - lidérces álmaimban még most is előjön. (Megúsztuk, mondom most, annyi év után, megnyugtatásukra.) Manapság megint másfajta di­vatok járnak. Először is minden be van kerítve. A játszóterek is. Nyitvatartási idő van bennük, mint a közkönyvtárakban. (Hányszor, de hányszor esett meg velünk gyerekkorunkban, hogy addig fociztunk, míg végleg be nem sötétedett - és mi sehogy sem találtuk már meg az elgurult labdánkat.) Aztán ott van a meg­annyi kreatív játék — rudak, má- szókák, ugrálok, effélék - és vé­gül a játszóterek talaja: különle­ges műanyag az egész, ütéstompí­tó, fagyálló, gyerekkímélő mű­anyag. Csupa öröm manapság gyermeknek lenni. (Fiatalnak lenni mégiscsak jobb, mint öreg­nek - már csak életkori okokból is: hogy egy klasszikust para- frazáljak.) Persze mindez, ha esetleg nem mondtam volna, a minap átadott Kárpát utcai pompás komplexum kapcsán jutott eszembe. Mert, mondanom sem kell, azonnal ott termettem, ahogy hírét vettem a dolognak. Van ott minden, mi szem-szájnak ingere. Kamaszját- szótér, futballpálya, mely egy­szersmind kosárpálya is, kutya- futtató - benne egy faliújság, mely a Gondos Gazdi Program részleteit ismerteti - bicikliét, sé­taút, padok, fű, vízcsap, egyszó­val minden, ami csak a mai világ­ban szabadidőtérré varázsol egy közteret, ahol azelőtt főleg partra vetett taxik parkoltak a remek vé­tel miatt. Szép, kora nyári kora délután van, amikor arra járok, kedvtelve nézem a virágzó akácokat meg gesztenyéket, meg mind-mind a többi fákat, többségük gyerek még, most ültették őket az ügyes kezű kertészek. A fű is igazán ősz- szeszedte magát, pedig még ősz- szeszokni se volt ideje a talajjal. Jut eszembe, nemrégiben megis­merkedtem egy fűmérnökkel. (Tényleg, mi lesz belőle, ha elő­léptetik.7 Főfűmérnök vagy fűfő- mérnöki) Egy nyugati cég hazai leányvállalatánál dolgozik, pá- zsitszőnyegeket gyártanak - fut- ballpályára valót, például. (An­nak mostanában úgyis nagy a sze­zonja.) O mesélt nekem arról, mi­féle komoly tudományos munká­val készül manapság a fű - én meg még mindig ott tartottam, hogy az ember vesz egy csomag fűma­got és elhajigálja. A dühöngőben gimnazista ko­rú fiúk fociznak - nem kéne ezek­nek iskolában lenni 1- a zrikák, az ötletek ugyanazok, mint évti­zedekkel ezelőtt - hiába, van, ami nem változik. A promenádon kismamák tol­ják büszkén a babakocsikat, a kút melletti pádon nagymama pihen, unokája most próbálja harmad­szor az átfordulást a korláton. Bent, a bokrok mélyén egy ter­mészetközeli hajléktalan szende­reg, váltóruhája a pad támláján szellőzik. A házak közül Henry Durant szobra figyeli, hogyan vesz birtokba egy közösség egy új helyet. Jolsvai András

Next

/
Oldalképek
Tartalom