XIII. Kerületi Hírnök, 2014 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2014-06-05 / 11-12. szám
MúiTinÉző 2014. iúnius 5. XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Építészetünk A-tól Z-ig A Dózsa György úti autószerviz Húsz esztendő hatalom... A torinói anyavállalat megbízása alapján a bécsi Fiat-kereskedelmi cég 1930-ban 150 ezer pengő alaptőkével Budapesten megalapítja a FIAT Automobilok Magyar Eladási Rt.-t, mely vállalat jóllehet épphogy megéri a „felnőttkort”, alig húszesztendőnyi ténykedése ellenére a Dózsa György úton máig meghagyta várostörténeti lenyomatát. Alapításakor az egykori Fóthy út (a mai Kassák Lajos utca)-Dózsa György út (valaha Aréna út)-Váci út által határolt tömbön telepedett meg: 1934 és 1937 között felépítette először az irodaépületét, majd a ma is szinte azonos funkcióval működő javítóműhelyét és szervizállomását. Igaz, a területet immár sok-sok éve a Suzuki és a Peugeot lakta be. Sok minden miatt érdemes odafigyelni erre az ipartörténeti csamokegyüttesre. Például, mert alkotói között ott találjuk - e hasábokon sokszor említett - Sorg Antalt, aki kivitelezőként nemcsak a Dózsa György úti épület felhúzásában közreműködött, nevéhez sok budapesti és kerületi gyárcsarnok, raktárépület és lakóház fűződik, például a Váci úti egykori akkumulátorgyár vagy a kőbányai sörgyár. Betonnal röghöz kötött alkotásaitól azonban messze földre sodorta az élet, különös sorsot szánva az 1895-ben Budapesten született Sorg Antalnak. A mester 1978-ban Buenos Airesben (két betonvas-fölújító gyár tulajdonosaként) halt meg. Az ifjú Sorg külföldi tanulmányútjain ásta bele magát az akkor újdonságnak számító betonozási technológiákba, melyeket maga is továbbfejlesztett; 1926-ban lesz az apja, idősebb Sorg Antal által alapított legnagyobb magyarországi építővállalat résztulajdonosa és vezetője. A Dózsa György úti modern stílusú épületkomplexum tervezője Quittner Ervin, vasbetontervezője pedig - vélhetően Sorg instrukcióival - Steiner Sándor. Jóllehet a homlokzatot a rendszerváltás környékén üvegfalakkal bontották meg, egyébként - az óhatatlan belső átalakításoktól eltekintve - az épületegyüttes nagyrészt eredeti állapotát őrzi. A FIAT Rt. irodaháza és a szervizcsarnoka közötti udvarra a Kassák Lajos utcai kapun lehetett behajtani, a kocsik pedig a Váci úti kapun távoztak. A vízszintes, vasbetongerendás, monolit födémmel fedett, ragacs nélküli üvegtetőkkel megvilágított csarnok bal oldala volt a műhely, jobbra pedig három - a Haas és Somogyi Rt. által készített - kapu az üvegfallal elválasztott szervizcsamokba vezetett. A telep bővítésekor a szomszédos telek Angyalföldi úthoz közelebb eső végében egy 33 méter hoszszú, íves vasbetonrácsos tartókkal lefedett csarnokot emeltek. Az új szárnyban alakították ki a cég városi irodáját és bemutató- termét. Az Angyalföldi út melletti udvaron parkoló és benzintöltő állomás is működött. Az Antipluvius üvegtetőt és a préselt acéllemez harmonikakaput a Márkus Lajos Rt. készítette, a bemutatóterem sakktáblakockás nemes fatapéta burkolatát pedig Südfeld Gyula kivitelezte. A háború után a torinói anyavállalat nem újította meg a budapesti cég képviseleti szerződését, így kizárólag szervizeléssel foglalkoztak. Az 1947. május 19-én tartott közgyűlés döntött a névváltoztatásról (Automobilipari és Kereskedelmi Rt.); az 1948. szeptember 8-án megkötött szovjet-olasz megállapodás értelmében pedig - jóvátételként - többek között a vállalat száz százalékos részvényérdekeltsége is a Szovjetunió tulajdonába került. K.A.L (Köszönjük az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény segít- ségét! Sorozatunk Ferkai András Pest építészete a két világháború között című munkáján alapul.) Jövök'megyek 103. N em tudom, megfigyelték-e, hogy-miként az élet más te' rületein - a játszótereknél is van' nak divatok. Es ahogy illik, ezek jönnek is, mennek is. Változnak a divatos anyagok, a divatos tár- gyak, és változik, nem is kicsit, az efféle tereke t övező filozófia is évtizedről évtizedre. Apáink idejében még egysze- rú'en grundok voltak - beépíted len területek, ahol kedvükre fo' gócskázhattak, golyózhattak vagy focizhattak - a pálya addig ért, míg a lábuk bírta, nem kellett attól tartaniuk, hogy elüti őket egy autó, ha leszaladnak a labda után az úttestre. A kapufák földre helyezett iskolatáskák és melegítők voltak, és ha megszomjaztak játék közben, elszaladtak az első utcai kútig - volt belőlük elég. Az én időmben (javítok, elvégre ez az idő is az enyém, ha nem is látszik rajta, helyesen tehát az én gyermekkoromban) jöttek divatba a libikókák (melyet hivatalosan mérleghintának hívtak) meg az egyenhomokozók. Ezek képezték a játszótér teljes tárgyi állományát, meg persze a vasbetonelemekre csavarozott piros deszkák, melyek együtt rendkívül kényelmetlen padot alkottak ugyan, de focikapunak igazán ideálisak voltak. A mi időnkben (lásd mint fenn) még minden talpalatnyi helyet kőzúzalék (magyarul murva) borított, aki focizott már ilyenen apró gumilabdával, beláthatja, hogy nekünk se volt könnyű. Ahogy a gyerekeinknek se. Náluk köszöntött be az igazi aszfaltkorszak, a játszótértervezők minden négyzetmétert leaszfaltoztak, beleértve a hintatereket is, meg a csúszdalétrák környékét, hogyha a gyerek kizuhan a hintából vagy lefordul a csúszda tetejéről (a csúszda is kőből volt, mi másból lehetett volna), megemlegesse egy életre. Kezdő apaként minden délutánomat egy ilyen játszótéren töltöttem, és folyton a frász tört ki, mi fog történni a gyerekkel - mentem is utána állandóan, egy percig nem hagytam nyugodtan játszani. Persze, hogy akkor esett le a csúszdáról, amikor egy pillanatra lankadt a figyelmem - azt a zuhanást, amíg élek, nem fogom elfelejteni - lidérces álmaimban még most is előjön. (Megúsztuk, mondom most, annyi év után, megnyugtatásukra.) Manapság megint másfajta divatok járnak. Először is minden be van kerítve. A játszóterek is. Nyitvatartási idő van bennük, mint a közkönyvtárakban. (Hányszor, de hányszor esett meg velünk gyerekkorunkban, hogy addig fociztunk, míg végleg be nem sötétedett - és mi sehogy sem találtuk már meg az elgurult labdánkat.) Aztán ott van a megannyi kreatív játék — rudak, má- szókák, ugrálok, effélék - és végül a játszóterek talaja: különleges műanyag az egész, ütéstompító, fagyálló, gyerekkímélő műanyag. Csupa öröm manapság gyermeknek lenni. (Fiatalnak lenni mégiscsak jobb, mint öregnek - már csak életkori okokból is: hogy egy klasszikust para- frazáljak.) Persze mindez, ha esetleg nem mondtam volna, a minap átadott Kárpát utcai pompás komplexum kapcsán jutott eszembe. Mert, mondanom sem kell, azonnal ott termettem, ahogy hírét vettem a dolognak. Van ott minden, mi szem-szájnak ingere. Kamaszját- szótér, futballpálya, mely egyszersmind kosárpálya is, kutya- futtató - benne egy faliújság, mely a Gondos Gazdi Program részleteit ismerteti - bicikliét, sétaút, padok, fű, vízcsap, egyszóval minden, ami csak a mai világban szabadidőtérré varázsol egy közteret, ahol azelőtt főleg partra vetett taxik parkoltak a remek vétel miatt. Szép, kora nyári kora délután van, amikor arra járok, kedvtelve nézem a virágzó akácokat meg gesztenyéket, meg mind-mind a többi fákat, többségük gyerek még, most ültették őket az ügyes kezű kertészek. A fű is igazán ősz- szeszedte magát, pedig még ősz- szeszokni se volt ideje a talajjal. Jut eszembe, nemrégiben megismerkedtem egy fűmérnökkel. (Tényleg, mi lesz belőle, ha előléptetik.7 Főfűmérnök vagy fűfő- mérnöki) Egy nyugati cég hazai leányvállalatánál dolgozik, pá- zsitszőnyegeket gyártanak - fut- ballpályára valót, például. (Annak mostanában úgyis nagy a szezonja.) O mesélt nekem arról, miféle komoly tudományos munkával készül manapság a fű - én meg még mindig ott tartottam, hogy az ember vesz egy csomag fűmagot és elhajigálja. A dühöngőben gimnazista korú fiúk fociznak - nem kéne ezeknek iskolában lenni 1- a zrikák, az ötletek ugyanazok, mint évtizedekkel ezelőtt - hiába, van, ami nem változik. A promenádon kismamák tolják büszkén a babakocsikat, a kút melletti pádon nagymama pihen, unokája most próbálja harmadszor az átfordulást a korláton. Bent, a bokrok mélyén egy természetközeli hajléktalan szendereg, váltóruhája a pad támláján szellőzik. A házak közül Henry Durant szobra figyeli, hogyan vesz birtokba egy közösség egy új helyet. Jolsvai András
