XIII. Kerületi Hírnök, 2013 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2013-03-14 / 6. szám
XIII. KERÜLETI HÍRNÖK 20 I 3. MÁRCIUS I 4Sport Vívó Eb a kerületben Versenyzők és szervezők is remekeltek Kivívták maguknak az elismerést Folytatás az 1. oldalról A bajnokság versenyei az - átadása óta eltelt 10 évben számos hazai és nemzetközi sporteseménynek otthont adó - Angyalföldi Sportközpontban zajlottak, ahol első ízben került sor ilyen nagyszabású sportesemény lebonyolítására. Kerületünk legmodernebb sportcsarnoka remek helyszínnek bizonyult, hiszen húsz páston, tökéletes körülmények között versenyezhettek a fiatalok. Valamennyi fegyvernemben és mindkét korosztályban rendeztek egyéni és csapatversenyeket, összesen 24 számban osztottak érmeket, melyekért 38 ország csaknem 900 vívója küzdött. A magyar vívók eredményeit tekintve összességében ismét bebizonyosodott, hogy igazi magyaros sportágról van szó. Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Szilágyi Áron vagy éppen Nagy Tímea örökébe lépve szép számmal található tehetséges ifjú sportoló idehaza. Először Bányai Zsombor férfi kadét párbajtőr egyéniben, majd Mesteri-Schmél Viktória női kadét tőr egyéniben állhatott a dobogó legfelső fokára, ehhez jött még Dósa Dániel harmadik helyezése férfi kadét tőr egyéniben, majd a kadetcsapatok következtek. Először a férfi párbajtőr (Bányai Zsombor, Buta Levente, Siklósi Gergely, Tóth Gergely), majd a női kadét tőrcsapat (Mesteri- Schmél Viktória, Balogh Orsolya, Pásztor Flóra, Kondricz Kata) vívott ki magának aranyérmet. A juniorok között aztán Márton Anna kard egyéniben ezüstérmes, Várhelyi Kata bronzérmes, míg a Kelecsényi Léna, László Luca, Márton Anna, Várhelyi Kata összeállítású magyar női kardcsapat a verseny megkoronázásaként szintén aranyérmet szerzett. Es akkor a sok érem mellett a számos helyezésről nem is tettünk említést. Nem meglepő, hogy ilyen ki- r_ váló eredmények mellett végig remek hangulatban zajlott az Eb és sportolók, edzők, szakvezetők közül jó néhányan jelezték, szívesen újra eljönnének versenyezni kerületünkbe. Sz.T. Angyalföldi pálmafák Vasas-egy, Takács M árcius 18-án az árnyas Margitszigeten vendégeskedett a Vasas. Nem mostanában: kilencven évvel ezelőtt. Az ellenfél a MAC volt, amelynek teljes neve (Magyar Athletikai Club) nem a futballt idézte, ezzel együtt 1923 tavaszi vasárnapján labdarúgó-mérkőzést rendeztek azon a Duna ölelte - az előző századfordulóig csak csónakkal megközelíthető - területen, ahol az ott lakó Krúdy Gyula hetilapot alapított Szigeti séták címmel. A próza muzsikusa MAC-drukker is lehetett volna, hiszen számára az együttes abszolúte hazai pályán játszott, és Szerb Antal ugyancsak szoríthatott volna az „atlétákért”, hiszen ő is olyan szépen írt a Margitszigetről: „Itt szoktunk gyermekek lenni, és itt szoktunk megöregedni.” A Vasas-játékosok mindjárt évekkel lettek volna idősebbek, ha nem nyernek, merthogy a MAC a táblázat utolsó helyén vesztegelt, s - miként azt a Nemzeti Sport megemlítette - „életet-halált jelentett számára ez a mérkőzés”. A tétet figyelembe véve a sportújság egygólos Vasas-győzelmet vagy döntetlent tippelt a találkozóra, függetlenül attól, hogy a piros-kékek a negyedik helyen álltak - azaz felzárkóztak közvetlenül a nagy hármas, az MTK, az Újpest és az FTC mögé -, ráadásul efféle dicséretet érdemeltek ki a korabeli szakírók egyikétől: „Lehet, hogy az MTK tudása nagyobb, de a Vasas játéka stílusosabb. O játssza ma a legszebb futballt.” Noha a csapat a szigeten is „szokásos kombinációs játékát mutatta be”, nem bizonyult olyan erősnek, mint Breitbart „vaskirály” a Fővárosi Cirkuszban, és csak nagy nehézségek árán győzött 1-0-ra. (Azaz a Nemzeti Sport olyan volt, akár a Városliget másik felkapott egyénisége, a jövőbe látó Messalina.) A délután fél négykor kezdődő találkozón már egy óra is eltelt, amikor még mindig nem esett gól - sokan már az újság március ötödikén megjelent ironikus sorait elevenítették fel, hogy „olasz-magyar meccs: nulla-nulla, magyar csatársor: hulla-hulla” -, de hirtelen megérkezett Takács II, a „kis Takinak” becézett nagy labdaművész, aki a hatvankettedik percben mentőövet dobott a szárazföldön is fuldokló Vasasnak. Ez után - idézet a hajdani tudósításból - „a MAC csapata erősen deprimálva folytatta a játékot”, azaz „a szédítően gyors Himmert” és „az okosan irányító Jellineket” is felvonultató vendégegyüttes gond nélkül tudta tartani az eredményt. Az újságírók azon tűnődtek, hogy a MAC balszárnyát így írják le: Szalay, Boldogtalan, de aztán maradtak az eredetinél, merthogy a szomorú szélsőt Boldognak hívták... Nála jobb kedvre derültek a Vasas futballistái és szurkolói, akik nem tartoztak a kor gyakorta megjelenő hirdetésének célközönségéhez: „A Lancia automobilok egyaránt jók síkon és hegyen.” Mind a játékosok, mind a szurkolók-„csórók” voltak, a csatárok közül ezért is ment Katzer Károly, valamint Szentmiklóssy Béla a nem éppen a labdarúgósportjáról híres Kubába futballozni. De - társaival együtt - mindkettő megalapozta a Vasas hírnevét, mielőtt megkezdődött volna a karibi alibi... Hegyi Iván, a Népszabadság főmunkatársa MAC-VasasO-l (0-0) Margitsziget, 1200 néző. Jv.: Kiss. MAC: Fehér - Jancsár, Szaffka - Lenz, Kocsis, Omelka - Rácz, Zsin, Plohl, Szalay, Boldog. Vasas: Nyerges - Király, Stengi - Kelchen, Tomecskó, Krajcsovics - Katzer, Takács II, Jetiinek, Szentmiklóssy, Himmer. Gól: Takács II (62.).
