XIII. Kerületi Hírnök, 2013 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2013-10-03 / 19. szám
Mozaik 2^^^^róBERj^|^^0M^ERÜLFmHÍRNÖK Zenészlegenda Vörös István A daloknak vissza kell nyerni rangjukat Legendás énekes, gitáros, dalszerző, hangszerelő. Vörös István 15 éves korában kezdett zenélni, nehéz megszámolni, hogy hány zenekarban töltött be jelentős szerepet, nevét azonban legtöbben a Prognózisból ismerik. Örökzöld slágereit - Tele van a város szerelemmel, Kutyavilág, Neked valaki kell, Magányos utazó - városrészünkben legutóbb szeptember 8- án hallhattuk a Magyar Dal Napján a Radnóti Miklós Művelődési Központban. A közismert zenésszel ez alkalomból többek között arról is beszélgettem, hogyan telt az a pár évtized, melyben alkotótevékenysége nem kapott méltó publicitást.- Mindig is zenével foglalkoztam, csak egy idő után már nem kerültem reflektorfénybe. A 2000-es év azonban egy újabb fordulópont az életemben, azóta saját nevemen, szólóban jelennek meg lemezeim, mint a Magányos utazó, a Tettenérés vagy a két stúdióalbum, a Magaslesen, illetve a Mélyföld, mely a már kiadott dalok akusztikusra áthangszerelt változata. Ezenkívül egyre több a felkérés és ifjú tehetségeket is tanítok - tájékoztatott a zenész.- Többször felszólalt a zenei értékmeg- őrzés mellett, mondhatni, a rockzene jogvédője lett.- Tavaly megala- iMIfct.. kítottuk Magyar Rockzenészek Egyesületét, melynek alel- nöke vagyok. Ugyanis a médiában a zenésztársadalom egyik kiváló alkotórétege nem kap lehetőséget, nem játsszák a dalaikat, és így a koncertlehetőségek is beszűkültek. A kereskedelmi rádiók, tévék a saját szemléletük szerint ontják a számokat és szerepeltetik az általuk támogatott előadókat. A mai tehetségkutatók celebjei csak eszközeik egy gépezetnek, melyeknek elsődleges célja a profitszerzés. Ezek a többnyire idegen toliakkal ékeskedő karaoke „sztárok” kerülnek érdemtelenül reflektorfénybe, többnyire saját dalok nélkül. Önálló lemezeik silány mondanivalóval és bugyuta szövegekkel jelennek meg. Pedig rengeteg olyan hazai dal született az elmúlt évtizedekben, amelyek generációknak jelentettek kapaszkodókat, emlékeket idéznek és kötik őket a magyar kultúrához. Sajnos nemcsak a régi előadók, nem jutnak nyilvánossághoz, hanem azok a fiatal tehetségek sem, akik megtanulnak hangszeren játszani, dalokat írni, véleményt alkotni, értékeket közvetíteni. Hiszem, hogy a daloknak vissza kell nyerni igazi rangjukat.- A közeljövőben hol és mikor hallhatja élőben is slágereit a közönség?- Októberben több nagyvárosban is fellépünk, novemberben három koncertünk lesz többek között Brüsszelben is. Budapesten pedig törzshelyünkön, a PeCsa Caféban és a Téglagyári Megállóban is színpadra lépünk. További információk a Facebookon és a honlapomon érhetők el: www. vorosistvan.hu. Egy karizmatikus tánccsapat Küldetésnek érzik, amit csinálnak A kerületben sokak számára cseng ismerősen a Karizma Táncegyüttes neve. Az utóbbi években szűkebb pátriánk jó néhány rendezvényén adtak nagysikerű műsort. Nemrégiben például az Angyalföldi Utcabálon szórakoztatták a nagyérdeműt. Amatőr együttesként nemcsak a mások, hanem a maguk örömére is zenélnek, táncolnak, verselnek. Csontos Ibolya, a csoport alapítója és vezetője gyerekkorában több hangszeren is játszott, és szólótáncosként versenyt is nyert. Most a maga számára is váratlanul csöppent bele ismét az előadó-művészetbe. Mint mondja, a rendszerváltozást követően közgazdászként előbb egy nagy cég gazdasági vezetője volt, később pedig egy gyógyászati segédeszközöket és táplálékkiegészítőket forgalmazó üzletláncot hozott létre. Bár a Pest megyei településeken megnyitott üzletek egytől egyig jól prosperáltak, ő maga mind nagyobb tehernek érezte a terebélyesedő vállalkozást. Lelkileg éppen mélyponton volt, mikor egy nyugdíjas barátnője - aki a Fővárosi Művelődési Ház nyugdíjasklubjába járt - rávette, kísérje el őt egy klubnapra. Ott csodálkozott rá arra, hogy számtalan gondjuk, bajuk ellenére milyen jóked- vűek és aktívak a fiatalabb, meg az idősebb nyugdíjasok. A következő alkalommal aztán némi noszogatásra maga is bekapcsolódott a zenélésbe, táncba, úgyhogy lassan nyilvánvaló lett: komoly adottsága van az előadó-művészethez. Végül odáig jutott, hogy csoportot alakított, próbahelyet szerzett, kitalálta a Karizma nevet, és egyre gyakrabban kaptak szereplési lehetőséget. Igaz, nagyrészt fellépti díj nélkül, csak a saját és nézőik örömére adták elő egyre tökéletesedő verses, zenés, táncos műsoraikat. Időközben a társaság részben kicserélődött: a külső szemlélő számára könnyed és természetes előadásokra való felkészülés nehéz, sok időt és energiát igénylő munka. Nevetve meséli: azelőtt egy-két tánc után alig kaptak levegőt, most a háromórás próbát is jól bírják. Jelenleg tízen vannak - köztük két férfi -, egytől egyig nyugdíjasok. A repertoárjukban van kánkán, magyar, görög és cigány táncok, több operett, meg Brahms V. magyar tánca. Előadásaik fontos eleme a humor. Mostanra igazi, együttműködő, egymás iránt segítőkész csapat lettek. Évente nem kevesebb, mint ötvenöt- hatvan alkalommal lépnek fel úgy, hogy a nyár két hónapja és a január kimarad. Ez testvérek között is heti egy-két előadást jelent. A hírük — ahogy mondani szokás — szájhagyomány útján terjed, a sikerek nyomán egyre több a felkérésük. Eleinte a XI. kerületben próbáltak, aztán a Láng Művelődési Házban kaptak gyakorlási lehetőséget, és amikor onnan távozniuk kellett, az Angyalföldért Egyesület fogadta be őket a Civilek Házába. Csontos Ibolya kiemeli: nemcsak helyet, valódi otthont adott nekik a Kovács Piroska által vezetett egyesület a Váci úti házban, ahol nagyon jól érzik magukat. Itt heti egy alkalommal van lehetőségük próbálni. A másik próbahelyük viszont a tánchoz nem éppen ideális, mert ott padlószőnyeg van. Ezért most olyan termet keresnek, ahol műsoradás fejében gyakorolhatnának. A számaik közös munka eredményei, de a zene kiválasztása, valamint a koreográfia többnyire az együttes vezetőjének feladata. Egy-egy énekes vagy prózai szám általában négy-hét perces. így pontosan tudják tartani a szervezők által kért időtartamot. Igyekeznek mindig megújulni: most egy orosz tánc és egy Charleston- összeállítás van készülőben. A ruhákat és a kiegészítők nagy részét maguk varrják. A kánkánruhákra például nem kevesebb, mint ötven méter fodor került. A cipőt, harisnyát és a többi kelléket saját nyugdíjukból fedezik. Mint Csontos Ibolya mondja: sok pénzükbe kerül mindez, de hajtja őket a taps, a siker és a nagy szeretet, amivel a fellépéseiket fogadják. Rendszeres vendégei a kerületi rendezvényeknek, például a Vidám udvari előadásoknak, de jártak már Horvátországban - ehhez az útiköltséget az önkormányzat biztosította -, Kárpátalján és idén nyáron Székelyföldön. Felléptek számtalan vidéki városban, több alkalommal voltak résztvevői különböző rendezvényeknek a budapesti Syma Csarnokban, és nem utolsósorban két és félórás nagysikerű műsort adtak a Stefánia Palotában. Nemegyszer jó nevű profi előadók társaságában lépnek fel. Csontos Ibolya büszke arra, hogy mekkora sikert aratott például Egerben a magánszámával, amit neves szakemberek is nagyra értékeltek. Az ilyen elismerések mindig jólesnek, de nem csak ezért csinálják. Egyfajta küldetésnek érzik a munkájukat, aminek eredményeként lendületes műsorukkal megnevettetik, táncra perdítik, jókedvre derítik nem csupán a betegeskedő, olykor szomorkás idősotthoni lakókat, magányos nyugdíjasokat, hanem fesztiválok, falunapok, céges rendezvények közönségét is. Saját példájukkal szeretnék bizonyítani kortársaiknak és a fiatalabbaknak: minden gond és baj ellenére az élet_ idős korban is lehet szép és aktív. CsopV.
