XIII. Kerületi Hírnök, 2013 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2013-10-03 / 19. szám
Mozaik 2013. OKTÓBER 3. t XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Jövök'tnegyek 88. Á tálltam a futók oldalára. Őszintén szólva, éppen itt volt az ideje. Évtizedek óta nem mozgok eleget, ülök az íróasztalomnál reggeltől estig, a munkahelyemre kocsival járok, ha nem volna az a harminckét lépcső a garázs meg az íróasztalom között, egyáltalán nem volna szükség a lábamra. Ráadásul nem vetem mega terített asztal örömeit sem, csoda-e, hogy az utóbbi időben deréktájon egyre szőkébbek az öltönyeim, és már álló helyben is képes vagyok leenni magam. ♦ ♦ Ö nök is beláthatják: ez így nem mehet tovább. Beláttam ezt én is, és miután beláttam, elhatároztam, hogy mostantól futni fogok. A futás egészséges, nem igényel nagy befektetést és korhatár nélkül alkalmazható. Éppen nekem való tehát. E lső lépésként felidéztem a régi szép időket. A régi szép időkben, harmincas éveink végén, baráti társaságunk tagjai, kik akkor jobbára a Simon sörözőben adtak randevút egymásnak esténként, egy különösen jól sikerült estén elhatározták, hogy egyszer életükben lefutják a budapesti maratoni. A széles körű lelkesedés engem is magával ragadott, napokig abban a lázban égtem, mintha magam is leendő maratoni futó volnék. De aztán egy villamos utáni iramodás ráébresztett korlátáimra: végtére is a turistapályát sem a Himaláján kell elkezdeni. Bölcsen visszavonultam hát, mielőtt egy szörnyű kudarc derékba törte volna futópályámat, és beálltam vízhordónak a barátaim mellé — akik néhány hét múlva tényleg nekiveselkedtek a rettentő távnak. Többségük persze elvérzett a megmérettetésen, de azért voltak néhányan, akik befutottak (ezt az igét javítsuk bevánszorogtakra) a célba - úgy hatórányi küzdelem után. Akárhogy is, ez az eset aztán bevonult a baráti legendáriumba, és néhány év múltán, amikor felidéztük a hőstettet, már senki nem emlékezett arra, hogy magam csak a célban lelkesedtem, nem a pályán: kis jóakarattal tehát komoly futómúltra tekinthettem vissza. I ly módon erőt merítve a hajdani eseményekből, felhívtam Marianna barátnőmet, aki baráti társaságomból a leglelkesebb futók közé tartozik. Ő aztán életmódszerűen fut, hószakadás vagy perzselő nap sem tántoríthatja vissza, ha nincs meg a napi penzumja, rosszul érzi magát. Nagyon szeretem őt a futásról hallgatni (őmeg, mint elkötelezett futó, nagyon szeret beszélni róla), nemcsak a sok színes történet érdekel, hogy mi minden történhet egy megrögzött futóval manapság ebben a városban, hanem az is, amikor a futásról magáról beszél. Látszólag tudományos előadást tart, felszabaduló energiákról és boldogsághormonokról, valójában azonban a testét, így önmagát legyőzni képes ember himnuszát adja elő ilyenkor. Most, hogy elárultam neki, magam is kacérkodom a futás gondolatával, másfél órán át mesélt nekem lelkesen arról, micsoda öröm futónak lenni - kis híja volt, hogy úgy, ahogy voltam, öltönyben, nyakkendőben, kezemben a mobiltelefonnal nem zúdultam ki rögtön az utcára, hogy körbefussam az egész világot. MZy így felvérte- ződtem lelkileg, és úgy éreztem, kész vagyok a végsőkig elmenni, ideje volt a felkészülés egyéb tereit is szemügyre venni. Először is kell egy jó cipő, határoztam el. Felkerestem hát a Váci úton lévő bevásárlóközpontot, melyet legnagyobb folyamunkról neveztek el, s méltán, ahol aztán a bőség zavarával szembesültem. Megannyi boltban kínáltak pompásnál pompásabb felszereléseket, futócipőt és futózoknit, futónadrágot és ■ futódresszt, futósapkát, futóórát, foszforeszkáló futómellényt és pille- H könnyű futókulacsot - hogy a futónö- W vények széles választékáról már ne is W beszéljünk. Gondoltam, szerényen kéz- I dek, nem kell rögtön az egész vagyono- [ mat futófelszerelésbe ölnöm, amikor még egy métert se futottam - veszek egy cipőt, anélkül nem megy a dolog, a többi meg majd szép lassan felzárkózik: ha a családban elterjed, hogy újabban futok, úgyis kapok majd mindenféle ajándékokat ebben a témakörben. Egy család mindig hálás azért, ha valakinek van valami értékelhető mániája: ha pipázik, horgászik, lovagol vagy fut. Akkor nem kell gondolkozni a karácsonyi ajándékokon. E gyszóval cipő. Csak hát már az első körben lemorzsolódtam. Az eladó ugyanis nemcsak azt kérdezte, hányas a lábam (mert erre még tudtam volna válaszolni), hanem azt is, betonon futok-e vagy rekortánon, füvön vagy döngölt földön (ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit, válaszoltam zavartan Kabos Gyula modorában), hanem azt is, van-e lúdtalpam, sarokerősen lépek-e vagy sem, s hogy előredőlve futok vagy egyenesen. Ezeket kérdezte egy futócipőárus, én pedig nem mondhattam neki, hogy fogalmam sincs, egyetlen méter nem sok, annyit nem futottam eddig. Megköszöntem irántam való jóságát és iszkoltam. E gyelőre maradtam a felkészülésnél: sétálok a környéken, megfelelő futóhelyeket keresek, hogy ha majd egyszer, amikor már mindent tudok a lábamról, és tényleg futni kezdek, legyen hol. Hiába, nem könnyű a futók élete. Jolsvai András Társasházi ügyek Közgyűlés Kisebbség dönt a többség helyett A társasházi közgyűlés akkor határozatképes, ha képviselik a tulajdoni hányadok több mint felét. Azonban gyakran előfordul, hogy olyan kevesen vesznek részt a közgyűlésen, hogy meg kell ismételni, ami a tulajdoni hányadoktól függetlenül már határozatképes lesz. Biriné Hadházy Dóra és Márcsev J. Zsolt szám- vizsgálóként és intézőbizottsági tagokként 2000 óta foglalkoznak társasházakkal, 2005-től pedig üzletszerűen foglalkoznak társas- házkezeléssel. Milyen tapasztalataik vannak a közgyűlésen való részvételről?— tettem fel nekik olvasóink kérdését.- A távol maradók szívesen hivatkoznak arra, döntsenek a jelenlévők, őket úgyis kötelezni fogja a többség döntése. A megismételt közgyűlésen a legtöbb kérdésben viszont nincs alsó részvételi határ, akár 1-2 tulajdonos is dönthet a közösség nevében. Arra kevesen gondolnak, talán nem szívesen voksol minden évben ugyanaz a pár tulajdonos egy társasház éves gazdálkodásáról. A megoldás az lehet, ha a közgyűlésen való részvételt és a szavazást nem jogként, hanem kötelezettségként fogalmazza meg a közösség. Ebben az esetben, ha a tulajdonos nem jön el a közgyűlésre és nem ad meghatalmazást, akkor kötbérrel is sújtható. Az ideális az lenne, ha a társasházi tulajdonosok megértenék, a közgyűlésen meghozott döntésekben való részvétel elsősorban a saját érdekükben fontos - tájékoztattak a szakemberek.- A gyakorlatban hogyan ösztönzik a közösségeket a közgyűléseken való nagyobb részvételre?- A társasházi törvény 34. § (2) szerint „A meghívóhoz mellékelni kell a szavazásra előterjesztett napirendre vonatkozó írásos előterjesztéseket.” Mi a legtöbb társasházunk Szervezeti és működési szabályzatába (Szmsz) belevettük, hogy a közös képviselőnek a meghívóhoz, a meghatalmazás részeként, kötelezően mellékelni kell a határozatok tervezetének szövegeit is. Aki bármilyen okból nem tud részt venni a közgyűlésen, és senkinek nem akar általános meghatalmazást adni, az írásbeli vélemény- nyilvánítással részt tud venni a döntésben. Ezt a megoldást szeretik és alkalmazzák is a tulajdonosok, mert biztosak lehetnek abban, hogy a távollétükben szavazatuk úgy érvényesül, ahogy azt ők elképzelték, és már a közgyűlés előtt egyértelmű képet kapnak arról, hogy milyen határozatokról lesz szó. A másik szabályozás, amit szintén a legtöbb Szmsz-be megfogalmaztunk, hogy a közgyűlésen való részvétel kötelező. Azok, akik a 3 szavazási lehetőség (személyes részvétel, általános meghatalmazás, írásos szavazás) egyikével sem él, az köteles a társasház részére célbefizetést tenni a Szmsz-ben meghatározottaknak megfelelően. Ezen utóbbi rendelkezésnél sok jogszabályt és álláspontot vizsgáltunk, de általában a legtöbb tulajdonost az győzi meg, hogy a közgyűlések összehívása, mint papírköltségek, terembérlet és a tulajdonosok ideje egyaránt pénzbe kerülnek, és egy újabb közgyűlés megtartása, vagy esetleg elhalasztott vagy meg nem hozott döntés is okozhat többletköltségeket. Akkor viszont ezen költségek fedezetét azok fizessék, akik miatt a döntés nem tudott időben megszületni. Kassai Gizella Ha önnek is van nagyobb nyilvánosságra kívánkozó története, kérjük, írja meg e-mail- ben (tahaugy@gmail.com) vagy levélben (Hírnök, 1137 Budapest, Újpesti rkp. 7.). A borítékra írja rá: Társasházi ügyek.
