XIII. Kerületi Hírnök, 2013 (19. évfolyam, 1-24. szám)

2013-08-01 / 15-16. szám

XMUce^ület^ Cálvölgyi János Vannak az életben fontos dolgok Remek kerület, nagyon jó közösséggel Gálvölgyi János hármas jubileu­mot ünnepelt a közelmúltban: 65 éves lett, 45 éve van a pályán és 20 éve a Madách Színház tagja.- Bár a fiatalos lendületből nem veszít, közben mégis telnek az évek... Nem fur­csa érzés7.- Ha nem emlegetnék annyit, hány éves vagyok, eszembe se jutna... Egyébként minden évforduló furcsa érzés, és nem is szeretem ünnepeltetni magam, nem szok­tam a születésnapokból nagy ügyet csinál­ni. Annak alkalmából hívjak össze vendé­geket, hogy öregszem?! Esetleg, ha valami csoda folytán minden évben fiatalodhat­nék, akkor biztos egyre több vendéget hív­nék...- Nemcsak a Madách Színházban ün­nepelték önt, de dr. Tóth József polgár- mester is felköszöntötte, mint kerületünk díszpolgárát.- Amikor annak idején díszpolgárrá vá­lasztottak, meghatóan jó érzés volt. 65 év­vel ezelőtt az angyalföldi Vág utcában szü­lettem, és kisgyerekként bizony nem gon­doltam volna, hogy a Madách Színházig, és a mai életemig vezet a sorsom.- Ez egy újabb jubileum: 10 éve lett dísz­polgár.- Amikor a mostani köszöntésre meg­hívtak a polgármesteri hivatalba, a föld­szinten egy nagyon csinos fiatal hölgy fo­gadott, és megkérdezte, hogy lépcsőn menjünk fel, vagy inkább liften. Én persze fiatalosan rávágtam, hogy lépcsőn, de tit­kon a második emeletnél már nagyon büszke voltam, hogy nem lihegtem...- Idén is részt vesz a Pozsonyi Pikni­ken7- Mindenképp! Bár a helyzet nem egyszerű, mert aznap este Tatabá­nyán vendégszerepelek a Nap­sugár fiúkkal, de így is fellé­pek majd, csak délelőtt. Ez egy remek kerület, nagyon jó közösséggel. Ma már nem itt lakom, de amikor idejö­vök, mindig úgy érzem ma­gam, mintha egy nagy faluban lennék, ahol mindenkit szeretek, és engem is mindenki szeret.- Néha önt is érik támadások, főként azért, mert nem túl simulékony, a vélemé­nyét nem szokta véka alá rejteni. Hogyan viseli?- Nem kell mindent mellre szívni, felül kell emelkedni dolgokon. Vannak az életben fontos dolgok, és van, ami abszo­lút nem az. Csak a fontos dolgokkal kell foglalkozni, már ha az ember ezt megen­gedheti magának. Meg kell teremteni a helyzetet, hogy ezt megengedhessük ma­gunknak.- Azt szokta nyilatkozatokban monda­ni, hogy a színpadon 7-től 10-ig kitárulko­zik az emberek előtt, "ele egyébkéntéli a sa­ját életét. A klubrádiós műsorvezetés is egyfajta kitárulkozás7- Bizonyos fokig igen. Olyan embere­ket hívhatok meg a műsorba, akik rend­kívül érdekelnek engem. Már több mint 140 vendégem volt, és így olyan embe­rekkel ülhettem le beszélgetni, akikkel egyébként soha az életben nem lenne módom, például Czeizel Endre orvos-ge­netikussal, Csányi Vilmos biológussal, Szabó István filmrendezővel és sorolhat­nám.- Hogyan tölti a nyaratI- Napokon belül ünnepeljük a lányom születésnapját. Aztán elmegyünk Szeged­re, Gyulára és talán még egy prágai utazás is belefér. De idén viszonylag hamar kez­dődik számomra az új évad. Augusztus 16- án Tihanyban játszunk a Játékszínnel és augusztus 22-étől már folytatódik a mun­ka a Madách Színházban.- A jövő évadban is hét előadásban játszik majd három fővárosi színházban, ami már önmagában is elég elfoglalt­ságot jelent. Vannak újabb tervek is az őszre7- A Játékszínben Camoletti Hatan pizsamában című da­rabját rendezem, ami egy remek vígjáték, mert nemcsak szórakoztat, de szól is valamiről! Bárd Noémi Polli Kultúra Ka ros i J ú I i a Kellett a kitérő Filozófus jazzénekesnő Kedves arca-lénye évek óta fel­tűnik Újlipótváros jellegzetes helyein, üzleteiben vagy ép­pen a Duna-parton. Karosi Júlia, a tehetséges fiatal jazzénekesnő azok közé tartozik, akik hallottak a ke­rület vonzásáról, s ideköl­tözve gyorsan megszeret­ték a városrészt. Szerencsére nem csak látni, de hal­lani is gyakran lehet az ifjú énekesnőt a Budapest Jazz Clubban, és megjelent el­ső nagylemeze. A zene egyébként egészen kicsi kora óta körülveszi, édesanyja Pászthy Júlia operaénekes, bátyja Karosi Bálint or­gonaművész. Egy kis kitérővel az ELTE-n filozófusi diplomát szerzett, de utána visz- szatért a zenéhez. A Zeneakadémián elvé­gezte a dzsesszének szakot, közben pedig megalapította zenekarát, a Karosi Júlia Quartettet.- Mióta él a kerületben7- Nem túl régóta, fél évtizede költöztem ide, de már tősgyöke­resnek érzem magam. Először a Pozsonyi út elején laktunk, aztán átköltöztünk pár ut­cával beljebb. Húszéves koromig Budán éltem, azután pedig Gödön, egy családi házban a szüleimmel. Amikor önállósodni kezdtem, akkor apukám aján­lotta ezt a környéket, ő fiatalkorában la­kott itt, és nagyon szerette. Igaza volt, sze­rintem Pestnek ez a legélhetőbb része, na­gyon szeretek itt lakni.- Ráadásul a közelben, a régi Duna mo­zi helyén működik egy éve a Budapest Jazz Club. Itt tartották június végén az évadzá­ró koncertet. Hogyan sikerült az évadi- Nagyon jól és eseménydúsan. De­cemberben megjelent Japánban is az első lemezem, és egy kislemez is: ennek kap­csán tartottunk egy koncertet a Budapest Jazz Clubban. Nagyon megtisztelő volt, hogy az évad során többször hívtak ven­dégszereplésre: Fenyvesi Márton szerzői estjén énekeltem a Modern Art Orchestrával, és Borbély Mihály meghí­vására a Borbélyműhelyben is vendéges­kedtem. A saját zenekarommal fellép­tünk az Operaházban a Beatles 50! em­lékkoncerten, ahol „jazzesen” játszot­tunk Beatles-dalokat, ez is nagy élmény volt nekünk.- A záró koncerten hallottunk néhány számot a Városi kószáló címmel megjelent első lemezéről. A Beatles-műsorból is éne­kelt két számot, de a legnagyobb élményt a koncerten talán a két népdalfeldolgozás adta.- Igazából a cseh turné előtt fogalmazó­dott meg bennem, hogy ha kimegyünk és tizenkét koncertet adunk, vigyek valamit, ami tényleg hazai kuriózum, amit csak mi tudunk igazából előadni. Kiválasztottam égy számomra kedves népdalt, hozzárak­tam egy másikat, kitaláltam a harmóniá­kat, és így, ebből a kettőből készült a nép­dalblokk. Azt akartam, hogy legyen egy szép, lassú bevezetés, ez a Szól a,kakas, az­tán valami tem- pósabb, ez lett a Madár­ka, ma­dárka, ami már sok­kal vi­dámabb. - Meny­nyire fontos a szülői kapcso­lat, a háttér.7- Nagyon jó érzés, ha ott vannak a szüleim a koncertjeimen, mert utána rögtön őszinte kritikát kapok tőlük, és ez nekem fontos. Megmondják a jót is, rosszat is. Apukám kiválóan meghall zenei dolgokat, és jól meg is tudja fogalmazni, amit mondani akar, anyukám pedig inkább technikai tippeket ad, például hogy mit te­gyek akkor, ha elfárad a hangom. A záró koncertemen nem tudtak részt venni, mert anyukám éppen vizsgáztatott a Zeneaka­démián.- Már nemcsak a szülők tanítanak...- Három éve tanítok jazzéneket Pomázon, alapfokú képzésben. A tanítvá­nyaim többnyire gimnazisták, a legidősebb tizenkilenc éves. Ennek a korosztálynak még van ideje, nyugodtan mondhatom ne­kik, hogy szánjanak erre az életükből né­hány évet, hogy kiteljesedjen a tehetségük. Ha nem sikerül, akkor is gazdagodtak tu­dásban, utána még bőven ván idejük bár­milyen egyetem elvégzésére.- Hogy néz ki a jövő7.- Tovább akarom fejleszteni a zenei tu­dásomat. Nekem jazzénekből BA diplo­mám van, most nyáron felvételizem a Ze­neakadémiára mesterképzésre.- Végül is, a filozófia szakon töltött öt évnek is megvolt a helye.- Akkor úgy éreztem, hogy nem vagyok még kész a zenei pályára. Kellett ez a kité­rő. Az első lemezem is erről az első kor­szakról szól, ezt a kereső korszakot szeret­tem volna ezzel lezárni. A bölcsészlét ne­kem az útkeresésről szólt, és azzal, hogy rá­találtam a zenei pályára, magamat is meg­találtam. Ma már hálás vagyok, hogy ez így történt, mert jobban tudom értékelni azt, ahol most vagyok. Bokor Gabriella

Next

/
Oldalképek
Tartalom