XIII. Kerületi Hírnök, 2013 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2013-06-06 / 11-12. szám
Díszpolgárok/Kerületünk díjazottjai 201 3. június 6. XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Újságcikkek ezrei, több tucat könyv és jó pár írói és művészeti díjon túl, Bacher Iván a XIII. kerület díszpolgára lett. Felmenői száz évre visszamenőleg az Újlipót- városhoz kötik. Ahhoz a helyhez, ahol imád sétálni, boltokba és piacra járni, beszélgetni a boltosokkal és a járókelőkkel. Mert - ahogy mondja - „utcai embernek” tartja magát.- Mélyen kötődik a kerülethez1- Ugyan állandó jelleggel csak 7 éve lakom itt, de a családom száz évre visszamenőleg ide kötődik. A dédapám, dédanyám, nagymamám is itt lakott. Az újlipótvárosi Phönix házat a dédapáim tervezték, és a nagyszüleim laktak benne elsőként.- Űjlipóciáról egy egész könyvet írt. Ha pár mondatban kell elmondani, mit szeret a legjobban a környékben!- Nincs nagy fluktuáció, sok olyan lakos van, aki itt született. Aki annyi éves, mint a ház, amiben lakik. Az emberek szeretnek itt élni, nem mennek el innen. Emiatt az egésznek van egy gyökerezettsége. A kisipar, a kereskedelem és a lákás itt együtt van jelen. Ha belegondolunk, Lipótvárosban ma jóformán csak hivatalok vannak, alig van kereskedés, kevés a lakás. De itt, az Újlipótvárosban minden együtt van: a kisipar, a kereskedések, a lakások. Ez egy élhető hely.- Május elején az egyik közösségi portá- Ion megjelent egy aggasztó felhívás, miszerint Bacher Ivánnak véradók segítségére van szüksége. Most hogyan érzi magát?- A 36 év strapa megtette a hatását, hirtelen lettem rosszul és kórházba kerültem. Megható szeretetet tapasztaltam barátaim százaitól, olvasók ezreitől, ugyanis a felhívás után rengetegen özönlöttek vért adni. Csak pár literre volt nekem szükségem, közben az önkéntes véradók feltöltötték a Vérellátó Központ tartalékait, így nem csak nekem, de sok más embernek is segítettek. Még könnyen fáradok, és hónapokig tartó gyógyulási folyamat áll előttem.- A díszpolgárságot is az emberek szere- tétének köszönheti, hiszen lakossági fel- terjesztés alapján kapta a kitüntetést. Milyen érzés?-Jó érzés, ami részben a könyveknek köszönhető, amiket a világról írtam. Másrészt pedig annak, hogy én „utcai ember” vagyok.- Utcai1- Szerintem kétféle ember van: utcai és otthoni. Az otthoni, aki hazamegy a munkából, és otthon marad. Legfeljebb egy nagyáruházba megy el néha... Én utcai ember vagyok. Nem szeretek otthon ülni. Sétálok, boltokba járok, ismerem és szeretem a boltosokat, az utcán összefutok az itt lakókkal, beszélgetek velük...- A napokban jelenik meg új könyve, mit lehet tudni róla?- Vannak benne publicisztikák, portrék és pár hosszabb novella. Kicsit a betegségemről is írok benne. A címe Zsál, ami egy lengyel szó, „Zal”-nak írják eredetileg, és szomorúságot jelent. Van benne egy írás a lengyel származású zeneszerzőről, Chopinről, ennek is köszönhető a cím. És annak, hogy a többi írást is szomorkás hangulat lengi be néhol.- Színdarabokat, önálló esteket, hangoskönyveket is készített az elmúlt években. Mostanában dolgozik ilyesmin1- Ma is rendszeresen tartunk irodalmi esteket Eszes Fruzsina és Rácz Attila színészekkel és Ökrös Ottó zongoristával az Újlipótvárosi Klub-Galériában és a Spinoza házban.- Mik a legfrissebb tervei1- Szeretném egy kötetbe összerendezni a korábban megírt családtörténeteimet, a párhuzamosságokat megszüntetni, és persze hozzáírni, ahol szükséges. Ha velem bármi történne, szeretném, ha ezek a történetek egy kerek egészként fennmaradnának. Eszes Fruzsina színésznővel közösen ősztől egy felolvasóestet is tervezünk. A nagy-nagynénikémnek, Thury Zsuzsának 1915 és 1989 között írt naplóiból válogatunk össze részleteket. Vetítés kíséri majd az estet, és az én zongorajátékom... Bárd Noémi Polli Vigyázó Miklós (1943-2013) esztergomi protonotárius, kanonok, esperes és az angyalföldi Szent Mihály-templom plébánosa volt. A LEA Alapítvány létrehívója, mely krízisbe került fiatal nőknek és gyermekeiknek nyújt segítséget. 2010-ben Ember esélyegyenlőségi díjjal tüntette ki a kerület. Idén a XIII. kerületi képviselő-testület Vigyázó Miklósnak posztumusz díszpolgári címet adományozott. Budapesten született 1943. október 25- én. Otgyermekes családban, elsőszülött fiúként, vallásos légkörben nőtt fel. Édesanyjától kapott útmutatókból tanulta meg, miként lehet gyermekként szabadnak lenni. Élete útján akadályokat leküzdve, nagy emberismeretre tett szert, számos tapasztalattal jutott a teológiai pályára. Gyermekkorától tagja volt a Regnum Marianum ifjúsági közösségének. 1961- ben a Vendéglátóipari Szakiskolában szakácsképesítést szerzett, több étterem vezető szakácsaként dolgozott. Kisebb megszakításokkal acélöntőként, kőművesként is alkalmazták és 1964-67 között teljesítette sorkatonai szolgálatát. A budapesti Teleki Blanka Általános Gimnázium levelező tagozatán érettségizett 1970-ben. Ezt követően két évet fogyatékos gyerekek mellett gyermekfelügyelőként tevékenykedett. Több évtizeden át sodorta az élet, míg valóra válhatott ifjúkori álma: az Esztergomi Szemináriumban végzett teológiai tanulmányait követően, 1978. június 17-én dr. Lékai László bíboros pappá szentelte. Káplán lett Nagymaroson, majd 1979- től Pilisvörösváron. 1981-től lelkész Szü- gyön, ellátja a csesztvei plébániát és lelkész Patvarcon is. Plébánosi kinevezését 1992- ben kapja meg a Budapest Külső Váci úti Szent Mihály-plébániára. 1989-94 között tanácsos plébános. 1995-ben a Pest-északi espereskerület espereshelyettese, 2000- ben esperese lett. 2005-ben az esztergomi főszékesegyházi káptalan protonotárius kanonokjává nevezték ki. Plébánosi tisztségének húsz éve alatt a Szent Mihály-templom, valamint a parókia épülete megújult, az umatemető kibővült. Az eklézsia átépítésekkel, korszerűsítésekkel alkalmassá vált különböző közösségi találkozásokra. Miklós atya az egyház legfontosabb feladatát az emberek elidegenedésének feloldásában látta. Sokat tett a közösségi életük vonzóvá tételéért, hogy a kisgyerektől az aggastyánig mindenki megtalálja a helyét. Hitoktatást kínált gyülekezetének, emellett két énekkart - egy klasszikus és egy gitáros kórust - is működtetett. Erőssége a természetesség volt. Nyílt kedvességgel fordult az egyházon kívüli nem hívő civilek és más vallású hívek felé. Empátiája kiterjedt a szegényekre és hajléktalanokra. Mély gondolatokkal, hatalmas tudással, huncut humorral és óriási szeretettel bárkivel megtalálta a közös hangot. Werner Heisenberg fizikus szavait idézve: „Az első korty a tudomány serlegéből az ateizmushoz vezet, ám a serleg alján ott vár Isten!” Miséi a „Babérban” - ahogyan maguk között templomukat hívják — a cselekvő szeretetről, a fontosságok sorrendiségéről szóltak. „A kereszténység nem vallás, hanem életforma. Érezze a másik: fontos nekünk!” Ezzel összegezte véleményét, miközben figyelt mindenre és mindenkire. Utolsó kórházi kezelését követő istentiszteletein olyan művekből is felolvasott, melyek bölcs megnyugvással utaltak erejének fogyatkozására, a megbékélés mikéntjére, az élet összegzésére. Idézte Sík Sándor A legszebb művészet című versének sorait: „...a terhet mit vinni kell, az égi honra készít fel...” Miklós atya 2013. január 21-én hunyt el. A február 16-ai gyászszertartáson eminenciás és főtisztelendő dr. Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek vezetésével búcsúztatták az Angyalföldi Szent Mihály-plébániatemplomban. Földi maradványa ugyanitt, az urnatemetőben került elhelyezésre. Lendvai Az Experidance ünnepi műsora Díszpolgáraink és Kerületért díjasaink
