XIII. Kerületi Hírnök, 2013 (19. évfolyam, 1-24. szám)

2013-05-16 / 10. szám

Parlamenti értékelő 2013. május i 6. Xlll. kerületi hírnök Parlamenti értékelő Szanyi Tibor: „Angyalföldiként van grundtapasztalatom” Kétharmados győzelemre készülünk Az MSZP ajánlata a kormányfőjelöltségre nem lehet más, mint Mesterházy Attila - jelentette ki lapunknak adott interjújában Szanyi Tibor parlamenti képviselő, aki szerint a baloldalra is jellemző álságos szakmaiság helyett ő egy szalonképes, felelős popularizmus felé moz­dult el. Kijelentette: a kampányban a XIII. kerület lehet a szocialisták etalonja egy nyugatias, modern baloldali program felmutatásához.- A parlamenti ciklus utolsó esztendejé- re fordulunk. A hírek szerint még mindig nem dőltbe, a szocialisták Tóth József pof gármesterés ön közül kit indítanak a város- rész egyéni mandátumáért. A dilemma itt különösen érzékeny az önök számára is, hi­szen a Fidesz a választókerületek jelentős átszabásával az egyikük helyét biztosan ki­iktatta, miközben Tóth József és ön is soka­dik ciklusban szinte elsőre „vitte” a két mandátumot. A képet tovább árnyalja, hogy időközben az MSZP megállapodott az Együtt 2014-PM-szövetséggel a közös je­löltállításban. Szóval, mi is most a helyzeti- Az eddigi két és fél választókerületből mindössze egyetlen csonka angyalföldi körzet marad. Az igaz, hogy egy sor külső- belső tényező befolyásolja majd, az MSZP kiket indít a jövő évi országgyűlési válasz­táson. Nehéz előre felmérni a jelölőszerve­zetek bölcsességét. Jóllehet, a szocialisták döntenek a saját aspiránsaikról, de jelen­tős civil szervezetek - például a vélhetően párttá alakuló Együtt 2014-PM-szövetség- is befolyásolhatják a végeredményt. Itt, a kerületben két esélyes jelölt van, s mind­ketten ambicionálhatják az indulást, de az is lehet, hogy egy harmadik személy lesz a „befutó”. Nekem 2010-ben negyedszerre szavaztak bizalmat az itt élők, az új angyal­földi választókerület pedig az én eddigi körzetemet fedi le, így ha eddig megkap­tam a polgárok bizalmát, úgy - bizakodom- erre jövőre is jó esélyem lehetne.- Az befolyásolhatja-e a döntést, hogy tavaly Mesterházy Attila ellenében elin­dult a pártelnökségért?- Nem. Mesterházy Attilával jó a kap­csolatom, ráadásul személyi kérdésekben a választmány javaslata alapján a kongresz- szus dönt. Az elnökségnek, amelyek mind­ketten tagjai vagyunk, csak vétójoga van. Egyébként pedig, bármennyire is fájdal­masnak tűnhet, ha valakinek kihívója akad, de hát ez a demokrácia. Mesterházy Attila maga is jónak tartotta a kettős jelö­lést, hiszen a korrekt versengésben aratott győzelmének így sokkal erősebb a legiti­mációja, s ezzel a párt is nyert.- Nem csak a leendő képviselők névso­ra függ a Bajnai-féle szövetséggel kötött megállapodástól, de a kormányfőjelöltsé­gért is folyik a harc. Ön kit látna szívesen ebben a tisztségben: Mesterházyt, Bajnait, netán egy kívülről hozott harmadikat?- Jelenleg kizárólag a szocialisták ren­delkeznek koherens kormányprogrammal, de én bárkit el tudok képzelni a demokra­tikus ellenzék kormányfőjelöltjének, egyetlen feltétellel: az MSZP baloldali programját valósítsa meg! Persze, nem szó­ról szóra kőbevésetten, de a főbb irányai­ban mindenképp, s ebből nem szabad en­gednünk. Arra a tévútra még egyszer nem léphet az MSZP, hogy koalíciós alkukban veszni hagyja saját identitását, a modern baloldali értékeket. Erre a legjobb példa a XIII. kerület, ahol éppen ez a XXI. századi baloldali politika a meghatározó. Az itteni egy igazi sikersztori: a városrész dinamiku­san, adósság nélkül fejlődik, erős, igazsá­gos a szociálpolitikája, előremutatóak a zöldberuházásai. Ezeket az értékeket kell országosan is képviselnünk, az MSZP kampányában pedig a kerület lehet az eta­lon. A Bajnai-kormánynak voltak olyan intézkedései, melyek bár távol álltak a bal- oldaliságtól, a szocialisták mégis támogat­tak. Ilyen volt az ingatlanadó, amit én nem szavaztam meg. Önmagában egyet értek ezzel a közteherrel, de csak igazságos ará­nyú felosztásban, azaz egy - például har­mincmillió forintos - értékhatár fölött, s csak az a fölötti részre. A Bajnai-féle el­képzelés úgy szólt, ha átlépi ezt az értékha­tárt az ingatlan, akkor az egészre ki kell vet­ni a teljes adót. Na, ez egy baloldali prog­ramba nem fér bele. Vagy egy másik példa: ma Magyarországon félmillió gyerek éhe­zik. Mi azt mondjuk, egynek sem szabad. Elfogadható-e egy olyan alku, ha megelég­szünk azzal, hogy ezt a számot például száz­ezerre csökkentjük? Szerintem nem, ez nem alku tárgya. Egyébként a kormányfő­jelöltség nem két ember küzdelme. Ha úgy tesszük föl a kérdést: ki az MSZP minisz­terelnök-jelöltje, akkor a válaszom egyér­telműen az, hogy Mesterházy Attila. Öt a szocialisták 67 százaléka választotta meg pártelnöknek, tehát erős a legitimitása, rá­adásul egyre jobb teljesítményt nyújt. Ha a párt alkalmasnak tartja a saját vezetésére, alkalmasnak kell tartania az országéra is. Bár - teszem hozzá a humor kedvéért - az MSZP-t alighanem nehezebb vezetni, mint az országot. Az utóbbi időben a párt több vezető testületében is elmondtam, egy évvel a választások előtt már nem kor­rekt a fanyalgás. Ha valaki meg akarta vol­na puccsolni Mesterházyt, azt korábban megtehette volna. Ám ez a meccs már le­futott. Az ellenfeleink szerint a pártelnök egy „szürke könyvelő” - épp ellenkezőleg: megerősítette és rendbe tette az MSZP-t. A csa­tában már nem illik izél- getni a parancsnokot, egy emberként kell fel­sorakoznunk köré.- A kerületnek hátrá­nyos lehet-e, hogy csak egy képviselőt küldhet a parlamentbe?- Ma az a fő kérdés: a következő ciklus­ban a demokráciát akarók vagy annak el­lenfelei lesznek-e többségben? Mi győze­lemre készülünk. Ráadásul kétharmados­ra. A sokat kritizált új választójogi rend­szerben ugyanis mindent a győztes visz, így erre - nagyarányú részvétel mellett - az el­lenzéknek reális esélye van. Mivel ma már messze többségben vannak az Orbán-kor- mány vesztesei, ezért az a nagy kérdés, el tudjuk-e őket vinni az urnákhoz minél na­gyobb arányban. Azon leszek, hogy a kam­pányunk a mozgósításról szóljon. Ha pe­dig megvan a kétharmad, azzal minden megvan: újra egy demokratikus, szolidáris országot építhetünk, s állíthatunk fejlődé­si pályára. A kétharmaddal lefektethetjük egy nyugatias Magyarország új alkotmá­nyos alapjait is. De csak konszenzussal és népszavazással megerősítve. E téren vi­szont megengedőbb vagyok: lehet nemze­ti-liberális alkotmányunk, számunkra az a lényeg, hogy a kormányzás legyen balolda­li. Mindez a kerületre is kihat, így semmi­lyen baj nem érheti. Ha országosan netán mégis fordítva sülne el a választás - amit azért még említeni sem szeretek —, az eddi­gi eredményeink alapján helyben akkor is nekünk van a legnagyobb esélyünk a győ­zelemre.- Mint európai ügyekben jártas politi­kus, egy új kormányban vállalna-e külügyi feladatokat?- Hazánknak mindig akkor jön el az arany­kor, ha békében van a külvilággal. Ma nem ez a helyzet. Ezért szívesen részt vennék Magyaror­szág nemzetközi kap­csolatainak újraélesztésében. Az MSZP és a parlament illetékes testületéiben, bizott­ságaiban másfél évtizede részese vagyok ezeknek a folyamatoknak, emellett a szoci­alisták választásokat előkészítő munkacso­portjában is részt veszek az európai parla­menti választások reszortosaként, s én ve­zetem a párt szövetségi tárgyalásokért fele­lős csoportjának külügyi szekcióját is. Ko­moly kihívás lenne egy kormányzati kül­ügyi tisztség, de azt sem tartom kizártnak, hogy a párt EP-listájának fontos helyén szerepeljek. Ám ez a kapu, természetesen, még oda-vissza nyitott. Egyébként az euró­pai parlamenti képviselők sem „elmen­nek”, hanem „kijárnak” Brüsszelbe. Ez fontos különbségtétel, hiszen egy nyíregy­házi országgyűlési képviselőre sem mond­juk azt, hogy elment Budapestre - csak fel­jár. Ráadásul az EP elvárása is az, hogy kép­viselői idejük felét a hazájukban töltsék, így az MSZP-nek itthon jól beágyazott po­litikusokat kell jelölnie.- A 2010-es vereség után mennyire tu­dott eredményes lenni egy kis ellenzéki párt képviselőjeként?- A parlamenti erőviszonyok miatt csak apróbb sikereink lehettek: a kormányerő sokszor ledöngölte a javaslatainkat, me­lyeket aztán a saját neve alatt néha vissza­hozott. Ahogy az ország, úgy a kerület is sérült ez alatt a három év alatt: elvették a korábban kitűnően működtetett iskoláin­kat, itt is sokan szenvednek a Fidesz adó- és gazdaságpolitikájától, sok ember ellehe­tetlenült, akiken viszont az önkormányzat csak korlátozottan tud segíteni. Ami a sa­ját teljesítményemet illeti, semmit sem csi­nálnék másként. A baloldalra is jellemző álságos szakmaiság helyett én egy populá- risabb arcot igyekeztem adni az MSZP- nek. Amit képviselek, az egy szalonképes, felelős popularizmus. Felvállalom, hogy én vagyok a párt megmondó embere, de ezt nem osztották rám, ilyen vagyok. Sok vá­lasztóm biztat azzal: keményebben lépjek fel. Ha így teszek, az ő keménységüket kép­viselem. Bár angyalföldiként van grundta­pasztalatom, de ugyanakkor kifinomult, európai szalontapasztalatom is. Igaz rám az állítás: nem vagyok hajlandó bögréből inni az ásványvizet. Kálmán Attila 99 M a az a fő kérdés: a kö­vetkező ciklusban a demokrá­ciát akarók vagy annak ellenfe­99 lei lesznek-e többségben?

Next

/
Oldalképek
Tartalom