XIII. Kerületi Hírnök, 2012 (18. évfolyam, 1-24. szám)

2012-01-18 / 1-2. szám

Sport 20 I 2. JANUÁR I 8. ^ XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Kilencven éve született Deák Ferenc, a nagy középcsatár * Bambasiker mesélték, ha a félvonal közelé­ben megkapta a labdát, már baj volt. (Az ellenfél szempontjá­ból, persze.) Egyrészt, mert lövőerő tekintetében senki nem konkurált vele; másrészt, mert alig futott lassabban, mint az ak­kori idők leggyorsabb magyar labdarúgójának tartott Rudas Ferenc. A keze is „megszaladt”. Ami­kor egy siófoki étteremben — az asztal tetején állva - rázendített a Fradi-indulóra, két vendég rá­szólt: „Kuss!” Mire mindkettőt leütötte... Ez a tette súlyos bör­tönbüntetéssel fenyegette, mi­vel a kárvallottak civil ruhás ávéhások voltak, ám a Dózsa „bázisszervénél”, a Belügymi­nisztériumban kifundálták: ha Deák átigazol Újpestre, akkor megmenekülhet a zárkától. Még szép, hogy otthagyta az FTC-t, arról viszont egyetlen szót sem ejthetett, vajon miért cserélt klubot... A balatoni affér „csupán” a válogatottságába került. Addig húsz meccsen 29 gólt szerzett a nemzeti együttesben, ám a to­vábbiakban „elfelejtették”, s év­tizedeken át nem tudta feldol­gozni, hogy 1950-től kimaradt abból a garnitúrából, amelyet két évvel később már Aranycsapat­nak nevezett a világ. Utolsó cí­meres mezes fellépése, a svédek elleni 5:0 (1949. november 20.) alkalmával így állt fel a támadó­sor: Budai II, Kocsis, Deák, Pus­kás, Hidegkúti. Az ötödik gólt Deák juttatta a boldogtalan Hen­ry Andersson hálójába; szegény kapus megbánta, hogy Rudolf Kock szövetségi kapitány a 25. percben, 2:0-nál beküldte őt Torsten Lindberg helyére... Deákot képtelenség volt le­fogni, ő maga viszont megfelelő őrzőnek bizonyult: futballista- pályafutásának befejezése után a kormányőrségnél, Benkei András belügyminiszter szemé­lyi biztosítójaként dolgozott. Majd a balatonlellei BM-üdülő mindeneseként regélt azokról az évekről, amelyek során a hideg kirázott minden védelmet tőle, ugyanúgy, mint az államvéde­lem két boldogtalan tisztjét. Január 16-án volt kilencven esztendeje, hogy megszületett a nagy center. Akit talán nem is Deák „Bambának”, hanem Deák „Bombának” kellett volna szólí­tani... Hegyi Iván, a Népszabadság rovatvezetője Emléktábláján (kis képünkön), amely a Hollán Ernő utca 31. szám alatti ház falán van (özvegye ma is itt lakik), ez áll: Deák Ferenc „Bamba” 1922-1998, világcsúcstartó labdarúgó gólrekorder. V alóban az volt. Akár úgy is hívhatnánk, ahogyan Gerd Müllert nevezik Németországban: a nemzet bom­bázója. Ám adatai még münche­ni utódáénál is félelmetesebbek. Ezerkilencszáznegyvenhatban, -negyvenhétben és -negyvenki­lencben - figyelem! - 66, 48, majd 59 góllal zárta a bajnoki éva­dot, azaz egymaga többször talált a hálóba, mint nem egy csapat... Negyvenkilencben például „megelőzte” a Győrt és a Szom­bathelyt (egyaránt 56), a Tatabá­nyát (53), a Szegedet (38) vagy éppen korábbi klubját, a Szentlőrincet (39). Akkor már az FTC-ben fut­ballozott, és értékére jellemző, hogy átigazolásakor egy házat kapott. Nem családi házat: több emeletest. Igaz, mire — nem kis ráfordítással - kicsino­sította azt, hogy a lakásokat bérlőknek adja ki, az épületet államosították... Am a gólgyár- tásban ez sem zavarta: az él- munkás hatékonyabbnak mu­tatkozott a szocialista nagyüze­mi termelés egészénél. A Fe­rencváros úgy nyerte el az aranyérmet 1949-ben, hogy 140:36-os gólarányt produkált. A zöld-fehérek négy csatára - Budai II, Kocsis, Deák, Czibor - mind a harminc mérkőzésen játszott, és a Deák (59), Kocsis (33), Czibor (18) hármas 110 gólt szerzett... (Azért Deák nyolccal többet jegyzett, mint a másik kettő együttvéve.) Az NB I. rendes évadait te­kintve ez a (világ)csúcs, mert szentlőrinci rekordja az úgyne­vezett „hosszú bajnokság” so­rán született. Ám - maratoni ide vagy oda - azt a hatvanhatot szintén be kellett vágni... Úgy INGYENES SZEMVIZSGÁLAT Vegye kézbe engedményét! A ketlwzroénv a keret árából a kockákkal dobolt értéknek megfelelé százalék! LEHEL Piac, Emelet (a mozgólépcsőnél) Hétfő-péntek 9.00-18.00 ■ szombat 9.00-13.00 Telefon: 288-6960 Két keréken - nyeregben Elkészült a kerület kerékpár-köz­lekedési stratégiájának tervezete. Az önkormányzat célja, hogy mi­nél jobb feltételeket teremtsen a biciklizők számára. Törekvéseit, az infrastruktúra-fejlesztésben elért eredményeit elismerendő, 2010-ben elnyerte a Kerékpáros­barát Település címet. A város­rész a jövőben is folytatni szeret­né ez irányú beruházásait, hogy mind többen szállj anak nyereg­be. A kerületben csaknem 21 ki­lométernyi kerékpárút vagy -sáv található, ezzel a főváros élme­zőnyében helyezkedik el. Az inf­rastruktúra része továbbá a 187 darab kétkerekű tárolására alkal­mas köztéri „parkoló”. A terve­zet rögzíti a bicikliközlekedés leg­fontosabb előnyeit, mely irány­adó lehet a jövőbeni fejlesztései­hez. Külön kiemeli, hogy a kerék­pár egyáltalán nem szennyezi a környezetét, hiszen a legtisztább forrással, azaz izomenergiával üzemel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom