XIII. Kerületi Hírnök, 2012 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2012-01-18 / 1-2. szám
Kultúra Gyermekhimnusz Horváth Sándor dalműve Szívszorító segítség Gyermekhimnuszt írt Horváth Sándor zenész, aki karitatív fellépéseivel másfél év- tizede próbál mosolyt csalni kórházban fekvő beteg gyerekek arcára. Dalaival nem csak a budapesti gyógyintézeteket járja, ráadásul műsorával iskolákba is gyakran ellátogat. Tevékenységét több intézmény is elismerte már: karácsonykor a Heim Pál és a Bethesda Gyermekkórház oklevéllel köszönte meg eddigi munkáját, amellyel hozzájárult a kicsinyek gyógyulásához, közérzetük javításához. Szívműtött betegként is rendületlenül vállalja, hogy örömet szerez, boldogságot ad a rászoruló ifjaknak. Csakhogy hiába a zenész önzetlen elszántsága, a kerület régi lakója maga is segítségre szorul: műtétje miatt ugyanis sokszor megerőltető számára az éneklés, ezért maga mellé énekesnőket, vokalistákat keres, hogy még színesebb lehessen a gitárjátéka, szórakoztatása. Mivel korábban is így lépett fel, bízik benne, hogy sikerül újra összehozni egy kis csapatot. Ezért olyan - hozzá hasonló - lelkes, amatőr énekesnőket szeretne találni, akik elkísérnék őt a fellépéseire, színesítve a szórakoztató előadásokat. Ezenkívül a gyermekhimnusz rockos-nagyszim- fonikus hangszereléséhez és stúdiórögzítéséhez is szeretne muzsikus- és zenekari társakat találni Horváth Sándor. Mint mondja, a dalkölteményre nagyon nagy szükségük van a gyerekeknek, hisz a szeretet igényét szimbolizálja számukra. A zenész azt sem titkolja, szerény jövedelmű nyugdíjasként nagy segítség lenne számára, ha anyagi támogatókat is találna, például egy próbahelyiség bérléséhez, fellépései(k) menedzseléséhez. Horváth Sándornak ugyanis további tervei is vannak, de egyedül egyre nehezebben birkózik meg az önként vállalt feladatával. Szeretne például bekapcsolódni a SOTE Tűzoltó utcai gyermek- klinikáján zajló civil segítő munkába, hogy zenéjével oldja a daganatos gyermekek szorongásait, hozzájárulva a gyógyulásukhoz. Szeretne fellépni a szintén beteg gyermekek felépülésében segítő Bátortáborban is. Külön örömet jelentett számára, hogy a Polgár Alapítvány segítségével nyáron mintegy százhúsz gyöngyöspatai (cigány és nem cigány) gyermek ingyenes fővárosi állatkerti látogatását tudta megszervezni. Mint mondja, az alapítványnak sokat köszönhet, de a szervezet lehetőségei is végesek, így kénytelen további támogatókat keresni. K.A.I. 2CH2j|P^ Ervin Nagy Ujlipótváros tiszteletbeli polgára Pozsonyból a Pozsonyira Ervin Nagy pozsonyi költő gyakori vendégünk. Ujlipótvárosban tiszteletbeli kerületi polgárként emlegetik barátai, ez alkalommal arról beszélgettünk milyen kapcsolat fűzi városrészünkhöz.- Regényes találkozások révén kialakult barátságok okán immáron több évtizede rendszeresen ellátogatok a pozsonyi Duna partjáról a pesti rakpartra - tájékoztatott a költő. - Fiatal házasokként a bulgáriai Napos-parton nyaraltunk, s az újságíró-üdülőben szomszédaink Kárpát utcai budapestiek voltak. A találkozást kölcsönös meghívások követték, életre szóló barátság szövődött, amely azóta is tart. Ismerőseink, barátaink röviden csak tiszteletbeli XIII. kerületinek titulálnak bennünket.- Kitűnően beszél magyarul; honnan a nyelvismeret.7- Mint a nevem is mutatja, magyar származású, kettős identitású vagyok; édesapám köztiszteletben álló párkányi tanító volt, ma szülőhelyemen emléktábla őrzi a nevét. Nincs tehát nyelvi, kommunikációs problémánk, feleségemmel úgy járunk ide, mintha haza jönnénk. Gyakran elkísér a leányom és vejem is, remélem, nemsokára cseperedő unokám, Sámuel is velünk tart majd. Mindnyájan szeretjük Ujlipótváros utánozhatatlan atmoszféráját.- Figyelemmel kíséri a kerületi lakosok mindennapjait is?- Szerencsére az újságok, folyóiratok ma már gyorsan elérhetőek a világhálón, nagy öröm, hogy a helyi újságot is olvashatom az interneten, így lépést tudok tartani a kerületi élettel. A kulturális programok szakemberként is vonzanak, hiszen a pozsonyi rádiónál dolgoztam majd 19 évig, utána a szlovák televízió rendezője, műsorvezetője, főszerkesztője lettem. A városrész pezsgő irodalmi élete - mondhatni - elixir számomra, hiszen az írás mindennapjaim része.- 2002'ben jelent meg a Hniezdo pre slnko című verseskötete, amely magyarul is olvasható A Nap fészke fordításban. — Szlovák nyelvű verseskötetemmel Kárpát utcai barátaimat ajándékoztam meg, akik továbbadták olvasgatásra Szász Ilonának. A szintén a kerületben élő hölgy felelevenítette gyerekkori szlovák nyelvtudását, és lefordította a költeményeimet. Barátaim unszolására elküldte nekem, majd 2005-ben megszületett a magyar kiadvány, és ezzel együtt egy újabb barátság. A XIII. Kerületi Szlovák Kisebbségi Ön- kormányzat író-olvasó találkozót is rendezett számunkra az Övezet utcai Nemzetiségek Házában. Szép gesztusok kísérték az eseményt, a Rózsa Virágüzlet vezetője gyönyörű virágokkal tisztelt meg bennünket, a közismert televíziós személyiség, szakíró, dr. Bálint György pedig szerepelt is a rendezvényünkön. Az érdeklődő verskedvelőkkel még további találkozásaink voltak, és remélem idén a Pozsonyi Piknikre is eljutok. s O.H. Kassák-díj Versenyláz rekordszámú Irodalmi puvoár Somos Béla, Szekér András, Mező Ferenc és Bölcs Ágnes lettek az idei Kassák Lajos irodalmi pályázat díjazottjai. „Valamikor talán nagyobb puvoárja lehet az ön- kormányzat által alapított, Kassák Lajosról elnevezett irodalmi elismerésnek, mint a József Atti- la-díjnak” - e méltatást nem más, mint Sumonyi Zoltán író, költő tette a Kassák Lajos XIII. Kerületi Irodalmi Díj átadásakor zsűrielnökként, aki nem mellesleg maga is József Attila-díjas poéta. A versenydarabok értékelésekor utalt a városrészre jellemző pezsgő kulturális-szellemi életre, az itt élt és itt élő alkotók sokaságára, s persze az önkormányzat művészet- pártoló támogatására. Az immár harmadik éve kiírt Kassák Lajos-díjra idén rekordszámú pályamű érkezett. A 72 szerző 112 alkotása másfélszerese a korábbiaknak, ami annak is köszönhető) hogy a pályázati kiírást idén nemcsak a helyi médiumokban, hanem az MTI-ben, s több országos irodalmi lapban is közzétették. Vers kategóriában kilenc költő 17 lírával, prózában öt író hét művel pályázott, míg az amatőrök közül 58 tollforgató 88 verssel vagy prózával vett részt. A zsűri, amelynek Bállá Zsófia (József Attila-díjas) költő és Báthori Csaba (József Attila-díjas) író, költő, műfordító is tagja volt, négy munkát díjazott: a hivatásos toliforgatók közül vers kategóriában Somos Béla Hajónapló című líráját és Szekér András Levelek Londonba című prózáját; Mező Ferenc Vár áll ott című verse pedig különdíjat kapott. Az amatőr pályaművek közül Bölcs Ágnes Angyalok földje című prózája érdemelte ki az elismerést. A díjakat dr. Tóth /ózse/polgármester adta át. Beszédében hangsúlyozta, a kerület nem csak gazdasági, hanem szellemi potenciálban is erős. A kultúra, az építészet, a képzőművészet és a sport területén is számos jelentős alkotó és esemény kötődik a városrészhez. K.A.I.
