XIII. Kerületi Hírnök, 2012 (18. évfolyam, 1-24. szám)

2012-03-01 / 5. szám

Mozaik Konferencia A jövő olvasástanítása ♦ ♦ Ünnepeltek a pedagógusok Folytatás az 1. oldalról A szakmai rendezvénysorozat nyitóprogramját hagyományosan a zeneiskolában tartják, ahol a tanárok adnak koncertet. Az idei nyitó­nap azonban igazi zenei csemegének számított, ugyanis a Liszt Ferenc kamarazenekar adott kisebb hangversenyt, amibe a zeneiskola tanulói is bekapcsolódtak. A zenés nyitónapot követően tartották a munkaközösségi foglalko­zásokat, amelyek közül a történelmi munkaközösségben elhangzott előadás különlegesnek számított. Hidán Csaba tanár régi magyar vise­letét öltött és a régi korok emberének fegyvereiről, a harcokban viselt ruházatáról mesélt a kollégáinak, valamint a rendhagyó órán részt ve­vő diákoknak is. A Pedagógiai Napok egyik kiemelt eseménye az Óvodapedagógiai Konferencia volt, ahol a képzelet fontosságáról és a Mesét Másként módszer felhasználásáról tartottak előadást szakemberek. Ez utóbbi fontosságáról a gyakorlatban is meggyőződhettek az óvodai pedagógu­sok a konferenciát követő bemutatófoglalkozásokon. A rendezvénysorozat csúcspontját jelentő Közoktatási Konferencia előadásait „az olvasásról másképp” gondolatkör köré építették fel. Pusztai Katalin elmondta: a szakmai fórumon arra szerettek volna vá­laszokat kapni, hogy a digitalizált világunkban hogyan lehet az olva­sást tanítani és mi a szerepe az olvasásnak. A felmérések tanúsága sze­rint ugyanis minden ötödik európai állampolgár nem tud rendesen ol­vasni, ezért ennek tanításakor új módszereket kell alkalmazniuk a pe­dagógusoknak. Másként kell olvasni ugyanis egy honlapot és másként egy szépirodalmi művet. A szervezők által felvetett kérdésekre a vendégelőadók próbálták megadni a válaszokat. Dr. habil Vass Vilmos egyetemi docens előadá­sában kitért arra: milyen a kreatív iskola, és milyen a kreatív gyerek, és valójában mi is a kreativitás. Expozéjában azonban nemcsak a kérdé­seket járta körül, hanem válaszokat is megfogalmazott a felvetéseire. A konferencia másik előadója, dr. Steklács János főiskolai tanár az olvasási stratégiákról beszélt, és beszédében kifejtette, hogy a jövő ol­vasástanítása az új generációk sikerességének egyik záloga. Előadásá­ban kitért a gyakorlati tapasztalatokra is, ugyanis szólt többek között arról, hogy több európai országban hogyan kezeli a társadalom az olva­sási problémákkal küzdő tizenéveseket. A konferenciát követő szek­cióüléseken is az „olvasástudomány” kérdéskörét „boncolgatták” to­vább a résztvevők a szokásostól eltérő módon úgy, hogy az érdeklődők bármelyik ülésre beülhettek, így akár több szakmai beszélgetésbe is be tudtak kapcsolódni. METZ A PRIZMA Általános Iskola és Óvoda EGYMI az intézmény alapítá­sának 60. évfordulója alkalmából Miniszteri Elismerő Oklevél kitün­tetésben részesült, amit Locsmándi Alajos igazgató vett át. Az Év pedagógusa díjat dr. Ringné Oravecz Katalin, a Mese Tagóvoda óvodapedagógusa, Kun József, a Berzeviczy Gizella Tagiskola tanára, Schvajdáné Erős Ágnes, a Zöld Ág Tagóvoda óvodapedagógusa, Pardi Margit, a Gárdonyi Géza Általános Iskola tanítója, és Kormos Mária, a Berzsenyi Dániel Gimnázium tanára vehették át. Szabóné Horváth Gizella Karácsony Sándondíjas tanítónő „A cél az, hogy szeressék a betűt a gyerekek* A Magyar Kultúra Napja alkal­mából az idén Karácsony Sándor- díjjal tüntették ki Szabóné Hor­váth Gizellát, a Csata Utcai Álta­lános Iskola tanítónőjét. Az elis­merést több évtizedes pedagógu­si munkája és a hátrányos helyze­tű gyerekek felzárkóztatásáért végzett sikeres tevékenysége elis­meréseképp kapta. Azt mondja, annak idején azért választotta ezt a pályát, mert vonzotta a sokszínűsége. Ma, idestova negyven év távlatából úgy érzi, sok örömöt adott neki a tanítás, amiben mindig ki tudta élni kreativitását. A kisgyerekek még tiszták és ártatlanok: enge­dik, hogy az ember hasson rájuk. Sőt, nem csak befogadnak, cseré­be adnak is sok-sok szeretetet.- Nagy élmény megtanítani őket írni, olvasni, hiszen erre a tudásra építenek majd egész éle­tükben - mondja. - Van, aki már az első év végén, van, aki csak ké­sőbb jut el az értő olvasásig. Ami­kor sikerül összeolvasni két be­tűt, az igazi öröm és siker, gyerek­nek és tanítónak egyaránt. Gizi néni - ahogy a gyerekek hívják - azt mondja, ezeken az el­ső iskolai éveken sok múlik. Az ő legfőbb célja, hogy ne csak meg­tanulják, de szeressék is a betűt a gyerekek, és szívesen vegyenek könyvet a kezükbe. Csakhogy nem könnyű eljutni idáig. Amikor arról faggatom, hány évbe telt, míg megtalálta eh­hez a legjobb módszert, és vajon mi is az, elgondolkodik. - Nehéz receptet adni. Az a gyerek szeret olvasni, akinek ez jól megy, eh­hez viszont gyakorlásra van szük­ség. Ha a pedagógus vagy a szülő ebben túlzásokba esik, akkor könnyen az ellenkező hatást vált­hatja ki. Az is fontos, hogy a ne­bulót érdekelje, amit olvas és kí­váncsi legyen rá. Ezért az én gye­rekeim nem azt kapják feladatul, hogy mondjuk a könyv harminc- ötödik oldalán levő történetet ol­vassák el háromszor, hanem hogy egy általuk választott könyvből olvassanak fel tíz percet szüleik­nek. Gizi néni ezzel a módszerrel el­érte, hogy most másodikos tanít­ványai rendszeresen látogatják a jól felszerelt iskolai könyvtárat. Igaz, mint mondja, ebben nagy szerepe van Edit néninek, a könyvtárosnak is, aki szívesen ajánl olvasnivalót a kicsiknek. Most Geronimo Stilton a nagy kedvencük, olyannyira, hogy ne­megyszer óra közben is azt olvas­sák a pad alatt. Szabóné évek óta szervezi nagy lelkesedéssel az erdei iskolákat. Ezek az ötnapos kiruccanások nem kötelezők a tanulók számá­ra, de nagyon hasznosak, mert sok élményt adnak és közösséget formálnak. A gyerekek megisme­rik a vidéki életet, a természetet, az állatokat. Van, mikor nomád körülmények közé kerülnek, máskor szinte luxus veszi körül őket. Ennek is, annak is megvan a maga varázsa. Az ideit már most nagyon várják a kicsik: Kemence közelébe, Szeteharasztra mennek május elején. A Csata utcai iskolába sok hát­rányos helyzetű gyerek is jár. De Gizella állítja: a lakótelep felépü­lése annak idején sokat változta­tott a környék arculatán. A lé­nyeg azonban nem változott. A szülők a maguk módján a legjob­bat akarják gyerekeiknek. Ha lát­ják, hogy a pedagógus is erre tö­rekszik, akkor meg lehet nyerni őket. Kicsiket tanítani azt is je­lenti, hogy az eredményt többnyi­re nem lehet azonnal lemérni. Szerencsére sok gyerekkel nem szűnik meg a kapcsolat: a felső­ből is visszajárnak egy-egy jó be­szélgetésre. Azt mondja, a Karácsony Sán- dor-díj mellett a tantestület által minden évben titkos szavazás alapján adományozott „Gyer­mekeinkért” díjra is igen büsz­ke, hiszen két évvel ezelőtt őrá esett kollégái választása. A napi munka mellett az idén sok fel­adatot adnak majd a pedagógu­soknak a többi között az OKO- iskolával kapcsolatos programok és vetélkedők, az újrahasznosí­tás jegyében megrendezendő farsang és a Csata-gálára való felkészülés. A kevés szabadidőt olvasással és az otthona körüli tevékenység­gel tölti. Harminchat éves koráig a kerületben lakott, most egy óbudai családi házban él. Sok munkát, de egyben örömöt is ad a kert, a virágok és a két kedvenc kutya. Férje mérnökként az épí­tőiparban dolgozik, vagyis - ahogy maguk között mondani szokták - mindketten az alapok lerakásával foglalkoznak, csak más-más területen. Egyik ked­venc időtöltésük a kerékpározás, télen pedig, ha tehetik, pár napra elruccannak síelni. CsopV.

Next

/
Oldalképek
Tartalom