XIII. Kerületi Hírnök, 2012 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2012-12-05 / 23. szám
XIII. KERÜLETI HÍRNÖK 2012. DECEMBER 5. Vitray Tamás Az egyéniségek mestersége Tanítványaival ünnepelt Vastapssal avatták a kerület díszpolgárává 2012 júniusában, és most ismét különös figyelmet szentel a kerület a Kossuth-díjas televíziós újságírónak 80. születésnapja alkalmából. A jubileum alkalmából újságunknak a DigiSport Váci úti székházában adott interjút Vitray Tamás. Itt dolgozik fiatal kommentátorkollégákkal és tanítványokkal három különböző műsorban, mely hetenkénti forgóban kerül adásba.- Mit gondol, sokan emlékeznek a műsoraira, az elhangzott mondataira, hanghordozására, a gesztusaira?- Amikor én kezdtem a pályámat, az egy különleges korszaka volt a magyar televíziózásnak. Az első 40 év mélyebben megmaradt az emlékezetünkben, nagyobb volt a hatásfoka. Akkor az emberek még a szobában álló tévékészülékre is rácsodálkoztak. Rendkívüli időszak volt, sok nevet fel lehet sorolni abból az időből a képernyőről. Merem remélni, hogy az enyém is köztük van, akikre a korosztályos vagy egy-két évtizeddel fiatalabbak is emlékeznek. Ez a mi borravalónk a szakmától.- A tanítványai úgy érzékelik, hogy „a” Vitraytól kapnak, méghozzá minőséget?- Kétszer annyi idős vagyok, mint a következő legidősebb. A korom vagy a tiszteletadás többnyire visszatartja a kollegáimat a véleményük kinyilvánításától. A mi szakmánk az egyéniségek mestersége. Megtiszteltek fiatalabb emberek azzal, hogy meghallgatták a véleményemet. Ezt tanításnak hívtuk, de az sosem lehet, hogy a saját felfogásomat bárkire ráerőltessem. Csak az összehasonlításhoz adok segítséget, így a máskéntet nem csupán a képernyőn látják, hanem az odavezető utat is elmondom. Annyi bizonyosságom lett az érzéseik felől, hogy a 80. „nagy családi” születésnapi köszöntésemre sok tanítványom a Színház- és Filmművészeti Egyetemről eljött. Meglepetésemre egy albumot adtak át, amiben mindenkinek egy dupla oldal jutott. Fényképekkel és írásokkal emlékeztettek közös élményeinkre. Megható volt, és kiderült — ami a kérdésére is válasz —, hogy az évek alatt ők tudták, talán hasznos, amit tőlem hallhatnak.- Az utóbbi években ritkán vállal nyilvános szereplést. Mégis idén ön lesz a házigazdája a Pécsi Szilveszteri Nagy Operett és Musical Gálának.- Elvállaltam, az est szervezőjének személyes felkérésére. Egyébként szakítanunk kellett volna egy régi hagyománnyal: 1988 óta minden szilvesztert együtt töltünk a feleségemmel. Bori persze mindig fellépett, de éjfél előtt hazaért. Pécsről viszont ezt nehezen lehetett volna megoldani. (Lendvai) Mozaik Csűrös Karola Beleszerettem a teraszba Szomszédunk A közelmúltban Csűrös Karolát ünnepelték a Madách Színházban: kereken 50 éve játszik a teátrum színpadán. A13. kerülethez majdnem ugyanilyen rég kötődik: 44 éve költözött a Szent István parkhoz, s a környéket azóta is imádja.- Ötven év és rengeteg szerep. Ki lehet emelni kedvenceket1- Nem nagyon. A pályám elején Győrben is remek szerepeket kaptam.'Ezután a Madách Színházban egy csodacsapat várt rám: Márkus László, Mensáros László, Uray Tivadar, Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Tolnay Klári... A Madáchnak akkoriban olyan rangja volt, hogy ha valaki ott akárcsak egy kisebb szerepet kapott, többen megismerték, mintha máshol egy főszerepet játszott volna el.-Az országos ismertséget mégis a Szomszédoknak köszönheti, ami 13 éven át futott. Gyakran előfordult, hogy az utcán is Etusnak hitték?- Hát persze. Például rengeteg nagymama állított meg, és az unokájukkal kapcsolatban kértek tanácsot tőlem. Egyszer a nővéremmel közösen éltünk át egy vicces esetet. Görögdinnyét akartunk venni, és az el- adónő „Ezt tessék vinni Julcsinak! ” felkiáltással kínált nekünk egy mutatós darabot. Én csak mosolyogtam, a nővérem pedig megvásárolta a dinnyét. Természetesen magának, nem pedig a darabbéli unokámnak, Julcsinak, akit Ábel Anita játszott. A dinnye sajnos nem volt finom, így amikor a nővérem legközelebb találkozott az árussal, azt mondta neki: „Julcsi üzeni, hogy legközelebb finomabb dinnyét küldjön!”- Mikor költözött a 13. kerületbe?- Miután összeházasodtunk a férjemmel, Horváth Ádám rendezővel, szerettünk volna egy kicsikét nagyobb lakást. A mostani lakásunk akkoriban Faragó Rézié volt, akit Kazimir Károly rendező titkárnőjeként ismertünk. Egyszer feljöttünk hozzá, és bár ez nem egy nagy lakás, egyből beleszerettem a VII. emeleti hangulatba, a kedves teraszba. Szerencsére Rézinek is megtetszett a mi akkori lakásunk, így cseréltünk. Nem volt könnyű procedúra, emlékszem, a TV-ből kapott a férjem igazolást, hogy „jogosultak vagyunk 2 szobára”...- Azóta sem lett hűtlen a környékhez.- Amikor főiskolásként megismertem a kerületet, tele volt füsttel és gyárkémény- nyel. Elképesztő, hogy mennyire megszépült, kiépült az évek során. A Váci úton egykor csak üzemek sorakoztak, most meg öröm végigmenni. Régóta lakunk itt, de soha egy pillanatra sem jutott eszünkbe, hogy elköltözzünk.-A Szomszédok ismétlései ma is futnak. Szokta nézni?- Szívesen nézem, nagyon szerettem forgatni, és imádnivaló kollégákkal voltam körülvéve. Sajnos közülük már sokan elmentek. Amikor nézem a sorozatot, újra úgy érzem, mintha a társaságukban lennék. Érdekes, hogy ha valaki ma végignézi az ismétléseket, megtudhatja, mi történt az országban abban a 13 évben. BNP Kern András Kerületi emlékek Könyvbe öntött beszélgetések Mindenkit megdöbbentett a hír, amikor közel egy évvel ezelőtt egy téli délutánon Kern András váratlanul kórházba került. A nézők hetekig nem láthatták a színpadon. A színész életében szigorú életmód- váltás következett.- Bárdos Andrással közösen készített új könyvének a sajtótájékoztatóján mondta, hogy most már jól érzi magát a bőrében. Ez mit takar?- Amikor Bárdos Andrissal beszélgetni kezdtünk a könyv kapcsán, még a betegség utáni fájdalom, depresszió, sértettség uralta az életemet. Most viszont sűrűek a napjaim, sokat dolgozom, és ez így van jól, én ezt szeretem.- A Centrál Színházban is próbál, az II- latszertárban. Az egykori tévéjáték-változatban nagyon szerette önt a közönség.- Akkor egy 28-30 év körüli embert játszottam, most meg 64 vagyok, sajnos. Azt a szerepet játszom, amit egykor Bodrogi, az én régi szerepemet pedig Simon Kornél alakítja.- Milyenek a próbák?- Teljesen mindegy, milyen egy próba. Az az érdekes, milyen lesz az előadás.-Nem lehet a próbákból előre látni, milyen lesz az előadás?- Nem. Például a Ripacsok című film két barátról, a barátságról szól. Olyan barátságtalan légkörben forgattuk, hogy az szinte elmondhatatlan. Először a Garas és én haragudtunk rettenetesen egymásra, aztán mindketten Sándor Palira, a rendezőre, ő rosszban volt a forgató- könyvíróval, az operatőrrel... Mindenki rosszban volt mindenkivel, mindenki ösz- szeveszett mindenkivel, és mégis nagyon jó, időtálló film lett. Ezért aztán, amikor azt hallom valakitől, hogy milyen jó hangulatú egy munka, az nekem nem jelent semmit.- Hogyan született a könyv? Egyszerűen Bárdos megkereste, hogy szeretne egy könyvet írni önről, vagy ön is tervezgette, hogy jó lenne egy Kem-könyv?- Korábban én is gondoltam, hogy jó lenne egy könyvet írni. Ki is próbáltam, de nem ment. Nehéz az embernek önmagáról írni. Nem tudja eldönteni, hogy másnak mi az érdekes az életéből, mi tűnik nagyképűnek, mi elmondható, és mi nem. Köny- nyebb, ha más írja le. Úgy kezdődött, hogy egyszer csak Bárdos felhívott, és nekiálltunk. 12-15 alkalommal 3-4 órát beszélgettünk, ebből született a könyv.- A kerületünkhöz kötődő történetek is vannak benne?- Sok gyerek- és fiatalkori történet is van. Egytől 28 éves koromig itt töltöttem az életemet, persze sok minden köt ide. Itt laktunk a Fürst Sándor utcában, amit ma Hollán Ernőnek hívnak, és a Sziget utca 8.-ba jártam iskolába...- A Vígszínházban milyen újdonságokban láthatjuk?- Szeptemberben, a Magyar Dal Napján különböző lemezeimről énekeltem dalokat a Vígszínházban. Ezt az összeállítást a színház megtartotta, így most folyamatosan műsoron van a Pesten születtem című koncertestem. Nemsokára Eszenyi Enikő rendezi Hanoch Levin izraeli szerző Átutazók című darabját, ebben is játszom majd. Bárd Noémi Polli
