XIII. Kerületi Hírnök, 2012 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2012-08-01 / 15-16. szám
Múltidéző Építészetünk A-tól Z-ig Balzac utca 33. Bérház-specialista a város „földszintjén” A modern stílusú földszinti üzlethelyiségekkel 1936-3 7-ben emelt lakóházat a 137 éve, november 25-én született, kora egyik bérház-specialistájának számító Krausz Gábor építészépítőmester tervezte, aki nem mellesleg színházak, szanatóriumok és szállodák megálmodója is volt. A Balzac utca 33-at Kovács Vilma építtette, a kivitelezéssel pedig Székely Bélát bízták meg. A keretes beépítésű, utcavonalon álló ötemeletes, magas tetős, vasbetonvázas épület is illeszkedik abba a sorba, mely az 1920-as majd az 1930-as évek nagyvárosi-polgári építészetét jellemezte, melyhez szorosan hozzátartoztak a kereskedelem, a vendéglátás és a szórakozás intézményei, mint a modern nagyvárosi lét megjelenítői. Ahogy számos újlipótvárosi épületet nehéz elképzelni üzletek, áruházak, éttermek, kávéházak, eszpresszók, sőt mozik, színházak és mulatók nélkül, a Balzac utca 33. utcafrontja ma ennél némiképp visz- szafogottabb: a kapu két oldalán lévő helyiségekben fodrászszalon és fogtechnikusi műhely található. De ezek a funkciók - mint a polgári életmód tartozékai - szintén megjelenítik a lakáson kívül zajló társasági élet színtereit. A tervezők az útvonalakat ellepő üzletportálokat ritkán igazították az épületek homlokzatához, a húszas évek végétől általánosnak mondható felfogás szerint ugyanis a „város földszintje” elsősorban az utcához tartozik és a házaktól független, önálló életet él. A Balzac utca 33.-ban is megjelenik ez az attitűd, igaz, nem olyan szembeötlően: viszonylag harmonikusan illeszkedik a fölé tornyosuló emeletekhez, melyeken szintenként egy darab kétszoba-hallos, egy darab egyszobás és egy garzonlakás található. Szokványos szimmetrikus homlokzata három- tengelyes: az emeleteket átfogó középrizalithoz két oldalról tömör mellvédű erkélyek csatlakoznak. A rizaliton kétszer kétszámyú ablakok vannak a könyöklő és a padlóvonal magasságában az erkélyekre is továbbfutó vízszintes tagozatokkal. A földszintet tardosi kő burkolja, fölötte a homlokzat vakolt, a nyílásokat lemeztagozat keretezi. A három fémportál között a kapu kétszámyú üvegezett ajtaját tulipánokat formázó vasrács díszíti. Elegáns előcsarnokának padozatát hálós mintában rakott, több színű metlaki díszíti. Az előcsarnok oldalfalait gazdag erezetű szürke márvány burkolja, balra kő ülőlapokkal egybeépített kan- dallószerű fűtőtestburkolattal. K.A.L XIII. KERÜLETI HÍRNÖK 2012. AUGUSZTUS I Jövök'tnegyek 65. E lgondolkodtak már azon a problémán, hogy ha van - márpedig van - majális meg juniális, miért nincsen júliális (ma- gyarítva esetleggyulális) meg augusztiális? Pedig ezekben a nyári hónapokban is egy- mást érik - és joggal - a különféle szabad- téri vigasságok, hát azokat is el kellene ne- vezni valahogy, nem? M íg ezeken a nyelv- és lételméleti kér- déseken törik a fejüket, elárulom, hogy mindez a Lakótelepi napok című programsorozat kapcsán jutott az eszembe, melynek legutóbbi rendezvényén magam is részt vettem. Persze, csak megfigyelőként, hiszen ma már nem vagyok lakótelepi lakos - de voltam, hosszú éveken át, s annyit bízvást elmondhatok, sehol sem indokoltabb a szabadtéri programok megállás nélküli szervezése, mint épp a lakótelepeken. Merthogy a lakótelep, von Haus aus, feltételez egy bizonyos közösségi létezést — nem véletlen, hogy azok érzik igazán otthon magukat a lakótelepeken, akiknek ilyesmire a szokásosnál is nagyobb az affinitásuk - a fiatalok és az öregek. A szervezők, amennyire látom, maguk is számot vetettek ezzel az adottsággal, s a programlánc fókuszába éppen e két generációt állították. Persze, lehet hogy csak a mintavételem torzít: mindenesetre azon a szombat délutánon, amikor én vettem részt a Futár Utcai Tagóvoda (nem tudom, hogy vannak vele, én különösen kedvelem ezt a szót, mintha ismeretlen indiai költő vagy perui hegység neve lenne - csak dalolva lehet kimondani, szólátidó, így: tagóvoda, persze a második szótagban is rövid magánhangzóval) előtti téren, vagy inkább utcaszélesülésen jobbára aprócska gyermekeket ezüstfejű öregeket láttam néhány középgenerációs, aki feltűn t, jobbára az előbbiek felügyeletével volt megbízva. (Egyébként azt se tudtam, hogy a Futár utca egy rövid szakasza - a Rcittcrtől fölfelé - sétálóutcává lépett elő. Nemcsak a jelenlegi mulatság időtartamára, hanem egyáltalán. Kétoldalt lezáró karók, középen díszburkolat, növények, padok: az okokra a tagóvoda meg a szemben lévő iskola ad magyarázatot. Itt nem kell attól félnie a szülőnek, hogy valami meggondolatlan autós elütheti szintén meggondolatlan gyermekét - épp annyi hely van, hogy leszármazottaink nyugodtan betagolódjanak a hétköznapi életbe hazafelé menet. Csak helyeselni tudom az ötletet.) A z iskola előtt apró dobogó, mellette a műszakiak pultja, a hangszóróból mai magyar popzene szól éppen, a székeken (tizenöt darabot számoltam) előrelátó vagy az élettel folytatott küzdelemben megfáradtlakosok ülnek, türelmesen várva a következőprogramra. Szemben három sátortető, az egyikben táblás játékoknak hódolhatnak a szellemi játékok hívei (korhatár nélkül), mellettük a segítők, Savanya Domonkos és Vajda Kitty, mintha egy múlt századi betyárregény főszereplői volnának, pedig csak a Homoludens Klub aktivistái. A következő sátor alatt három festmény képviseli a művészetet, és sok hajtogatható luftballon az akcionizmust. (Egy bohócnak öltözött hölgy hajtogat angyali türelemmel kardot, virágot, babát igény szerint.) A harmadik sátor alatt arcfestészet folyik a legnagyobb erővel, minden ötesz- tendős kislány megvalósíthatja legmerészebb álmait. O daát, az iskola felőli oldalon gyümölcsárusítás, vérnyomásmérés. A sorrend helyes, az idei gyümölcsárak csak szoros orvosi felügyelet mellett alkalmazhatóak. E nnyi az egész. Ja, persze, meg a légvár az utca torkolatánál, melyet ezúttal nem politikusok építettek - vidáman veti bele magát az utca apraja. (A nagyja az elharapózott kilók okán, már nem teheti.) A krónikásnak az a benyomása, hogy mindenki ismer itt mindenkit, béke van - ahogy a közeli utca neve is mutatja -, itt még a polgárőrök is joviális asszonyok, akik halásznadrágot és szandált viselnek a láthatósági mellény alatt. Kezükben bevásárlócekker, a vasárnapi húslevesről csőéinek eszmét a hársak oldalában. Ö tkor megjönnek a vadrózsások, pedig nem is szerepeltek a műsoreláruló szórólapon. Épp jókor, mert már végeztem a Helytörténeti totóval (ne higgyék, hogy mindenre tudtam a választ, pedig nagyra vagyok a helyi érdekű tudásommal, de olyasféle kérdésekkel, mint hogy hány hektár a Szent István park, meg hogy hány emléktáblát állíttatott eddig az önkormányzat, engem is zavarba lehet hozni), és még épp elcsíptem egy szabad széket a színpad előtt. A néptáncosok fergetegesek voltak, mint mindig, és a végén még a közönséget is megpróbálták táncba vinni. Tudtunk élni, annyit mondhatok. Jolsvai András
