XIII. Kerületi Hírnök, 2011 (17. évfolyam, 1-23. szám)
2011-10-15 / 20. szám
Kultúra Művészvilág Újlipótvárosi Klub-Galéria Ötletelés tizedszer Rögtönzött bábelőadás, a Pozsonyi út átépítése, a kerület vonzereje, személyes elbeszélések - csak néhány megnyilvánulás arról az Újlipótvárosi Klub-Galériában megrendezett találkozóról, melyen a városrészben élő képző- és előadóművészek osztották meg gondolataikat az önkormányzat vezetőivel. Az október 6-ai fórum immár a tizedik volt a sorban, melyet dr. Tóth József polgármester emlékeztetője szerint azért kezdeményeztek, hogy a kerület gondolkodóival évről évre megosszák s közösen végiggondolják az elmúlt egy esztendő történéseit, a jövő feladatait. Ami az erényeit illeti, az ötleteknek, javaslatoknak köszönhetően sok mindennel gazdagodott már a városrész. Közvetve így született meg a RaM gondolata, három éve megalapították a Kassák Lajos Irodalmi Díjat, egyre több helyi művész köztéri alkotásával találkozni az utcákon, melyeket szökőkutakkal tesznek komfortosabbá. A XIII. kerületnek pezsgő kulturális élete van, csak képzőművész kétszáz él itt, de számos író, költő, színész, építész vagy épp könyvkiadó választotta lakóhelyéül. Az önkormányzat rendezvényeivel maga is életben tartja ezt a pezsgést, de „megrendelést sajnos nem tudunk a művészeinknek adni” - fogalmazott félig viccesen a polgármester egy mindenki számára érzékeny témát érintve. A városrészben élők ugyanis még a válság ellenére is szerencsésnek mondhatják magukat a négy- százalékos - mára megduplázódott - munkanélküliséggel. K.A.I. Félszázada Öregdiákok találkozója Ötvenéves osztálytalálkozóra hívta régi diákjait a Gárdonyi Géza Általános Iskola. Az október 14-i eseményre a világ minden tájáról érkeztek vendégek. A találkozóra hivatalosak voltak a ma már hatvanöt év körüli öregdiákok egykori tanárai is. A félszázaddal ezelőtt végzettek először régi tantermeikben nosztalgiáztak, majd vacsorán vettek részt. (CS) 2011. OKTÓBER I 8. #§ XIII. KERÜLETI HÍRNÖK----------------- -------------------------------------------------------------------J övök-megyek 49. M a nem is igazi jövök-me- gyek lesz, hanem afféle hoztak-vittek. Merthogy ezúttal szervezett programon vettem részt, a Helytörténeti Gyűjtemény munkatársai által megálmodott és bonyolított csaknem négyórás túlélőtúrán, melyet a szervezők tréfásan sétának neveztek. adnóti-sétának meg Bau- haus-sétának. Eredetileg két külön programként hirdették, délelőttre és délutánra, de aztán, amikor kiderült, hogy a délutáni jelentkezők egyik része erre, másik része arra vágyik (még el sem indultunk, máris úgy festettünk, mint egy igazi turistacsoport), idegen- vezetőnk, akit ebben a tárcában Angyalföldi Vergiliusnak fogok nevezni, úgy döntött, egyesíti az igényeket, és a két útvonalat ötvözve mindenkinek elegendő látnivalót kínál. (Túránk vezetőjének természetesen van igazi neve is, mely igen jól cseng helytörténészi körökben, és méltán: amit ő nem tud a kerületről, azt igazán nem érdemes tudni. Úgyhogy szívesen dicsérném őt név szerint is, most mégsem teszem. Minthogy a túra során magam is megőriztem inkog- nitómat, az illem úgy kívánja, hogy ezt a lehetőséget neki is megadjam. Ha aztán e sorok olvastán felhatalmaz majd nevének közzétételére, örömmel teszek neki eleget legközelebb.) H ogy mi köti össze Radnótit a Bauhaussal? Hát Újlipótváros: erős túlzással azt is mondhatnánk, hogy mindkettő itt született. D e menjünk sorjában. Kicsiny, de mindvégig lelkes csapatunk az Alig utcában kezdte meg hétvégi bolyongását. Vergilius, aki bejárati kódok és kulcsok elképesztő arzenáljával vértezte fel magát (és fényképekkel, dokumentumokkal és jegyzetekkel is: nem volt olyan kérdés, melyre ne tudott volna válaszolni), először az Alig utca három szépségére hívta fel a figyelmet: az első Hofstátter-házra utunk során. Igen, arról a Hofstätter Béláról van szó, aki a Dunapark-házakkal (Do- mány Ferenccel közösen) vagy az Odeon-Loyd-házzal (s benne a mozival) komolyan letette névjegyét Újlipótvárosban, s akit a nyilasok itt végeztek ki, legkedvesebb háza közelében, a Duna-parton. (S kinek nevét se utca, se park, se köz nem őrzi, de még egy emléktábla sem.) A ház kapcsán (melynek bejáratánál - nem találnák ki - textilmunkásnők közepesen sikerült faliszobra díszeleg) Vergiliusunk szót ejtett a Fővárosi Közmunka Tanács egykori elnökéről, Rakovszky Ivánról, aki építési tilalommal, majd szabályzatokkal formálta Újlipótváros arcát, aztán az art deco és a Bauhaus különbségéről (ebbe most nem hatolnék be nagyon, legyen elég annyi, hogy amit mi utóbbinak gondolunk kerület- szerte, az inkább az előbbi), meg arról, hogy — bármilyen hihetetlen - Újlipótváros arca voltaképp a háború előtt közvetlenül formálódott ilyenné. Nem egy ház már a világégés idején készült el, hogy aztán néhány év alatt eltűnjön megálmodója, tulajdonosa és lakóinak többsége. És nem utolsósorban eltűnjön az a világ, melynek ízlését, értékrendjét egykor szolgálni lett volna hivatott, s melynek anyagi erejére támaszkodott volna. Eltűntek a luxustárgyak, a díszek, a mosókonyhák és tetőteraszok, a hajdan - értsd: néhány év előtt- tágas lakásokat államosították és több részre osztották. Az Új világ Újfajta (mondjuk így) értékeket hozottmagával, a szépség helyett a szükségszerűség himnuszát énekelve, s hogy a régiből itt- ott mégis maradt valami hírmondónak, az inkább a véletlennek köszönhető. / Ú gy is éreztük magunkat ott a sétán, mint a régészek vagy a gyöngyhalászok: mélyben szunnyadó szépségek után kutattunk mi is. M egcsodáltuk aztán a Kresz Géza utca 38. Kellermann László alkotta különös tünetegyüttesét, melyben hivalkodó modernizmus (alumíniumbetétes épület!) keveredett népies vagy annak vélt motívumokkal, aztán mentünk tovább a Kádár utca nyolcba, Radnóti szülőházához. Pontosabban ahhoz a házhoz, ahol Radnóti Miklós szülei éltek a kisfiú születésekor. A házon emléktábla hirdeti persze, hogy itt született a költő, pedig a gyermek egyetlen percet sem élt e házban. („Itt nem született Radnóti Miklós”.) Merthogy anyja és testvére meghalt a szülésben, az apa máshol lakó rokonokra bízta a kisdedet. Rövidesen megnősült, aztán hamarosan meghalt, s Radnóti (akkor még Glatter Miklós) tizenkét éves korára teljesen árva lett. Évtizedes hányattatás után tért vissza Újlipótvárosba, a Pozsonyi út elejére, s ott élt haláláig. (Özvegye napjainkig.) Akárhogy is, a kegyelet a Kádár utcai házat tekinti Radnóti szülőhelyének (Petőfivel nem volt ennyi baj, komolyan), be is megyünk az udvarra, tisztelegni a mártír költő emléke előtt. (Ma Háromszéki és Havai lakik ott, olvasom le a névtábláról.) H anem arra, hogyha mindez így van, miért a Sziget utcát nevezték el Radnótiról, miért nem azt, ahol született, nincs tudományos válasz. Vergiliusunk csendes mosollyal a szája szegletében annyit jegyez csak meg, hogy hatvankilenc- ben (akkor történt a névadás, a költő hatvanadik születésnapján) nem lett volna szerencsés eltörölni a Kádár nevet - még akkor sem, ha itt csak egy régi foglalkozást jelölt. J ártunk aztán még ezerfelé: a Hollán Ernő 51.-ben megcsodáltuk a hajókabinabla- kokat, és hittük is, nem is, hogy a hirdetőtábla helyén egykor akvárium állott, a Főnix házon átkelve megismerkedtünk a keretes beépítés titkaival (pedig az szigorúan véve éppen kivétel, hisz egyetlen ház keretezi az utcasarkokat), a Visegrádi utca 15.-ben arról hallottunk érdekes történetet, hová vezetett egykor Sámuel Izsó nagylelkűsége, hogy helyet biztosított lakásában egy csapat fiatal író, költő számára. (Egy-két folyóirat meg egy párt született meg ott, a félkörívű ablakok mögött.) Megtudtuk, hogy a szomszéd házat, a tizenhetet, Otto Wagner egy bécsi háza nyomán álmodta meg a tervező, és hogy a Dunapark kávéház egykor (a harmincas években) afféle zengeráj volt, ahol Türk Berta kupiéi andalították el a fényesnek korántsem mondható közönséget. N em csoda, hogy Radnóti nem szerette. D e mi igen: a kávéházat is, a költőt is, a városrészt is, na, meg az efféle múltbéli sétákat. Jolsvai András
