XIII. Kerületi Hírnök, 2011 (17. évfolyam, 1-23. szám)

2011-06-01 / 11-12. szám

2011. június 1. TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK Ihász Kálmán Azt lehet mondani, öt­ven esztendős „késés­sel” ítélték oda a kitün­tető címet Ihász Kál­mánnak. A 27-szeres válogatott, Eb-bronz- érmes, olimpiai baj­nok, négyszeres bajnok, kupagyőztes labdarú­gót ugyanis a Vasas­szurkolók már húsz­éves korában Angyal­föld díszpolgárának te­kintették...- Gratulálok! A többi közt ahhoz is, hogy március elején ünnepelte a hetvenedik szüle­tésnapját, ám ugyanolyan ragyogóan tartja magát, ahogyan annak idején a szélsőket.- Minden relatív. Mivel örökös klubom a centenáriumához érkezett, a barátaim azzal frocliznak: most te vagy százéves vagy a Va­sas? De - a tréfát félretéve - valóban jól va­gyok, alighanem azért, mert időben megijed­tem. Amikor abbahagytam a futballt, hirtelen egyáltalán nem sportoltam, és harmincnégy évesen agyérgörcsöt kaptam. A felépülésem után elkezdtem futni, majd korábbi csapat­társam, Lakinger Lajos beoltott a tenisszel.- A futballból mikor kapta az első dózist?- Tizenkét évesen, 1953-ban igazolt le a Vasas. Balösszekötőt játszottam, és Puskás Öcsi akartam lenni. A Népstadion szomszéd­ságában laktunk, és még épült az aréna, ami­kor a válogatott már ott edzett, mi meg belóg­tunk labdát szedni. Az egyik tréning után Puskás megannyi környékbeli srácot meghí­vott egy kétforintos fagylaltra. Aztán 1961 őszén BEK-meccs volt Madridban, jobbfe­dezetet játszottam, és Puskást fogtam. Noha 3-1 -re kikaptunk, Öcsi nem szerzett gólt...- Balösszekötő, jobbfedezet... Meg cen­ter, továbbá szélső és hátvéd mindkét olda­lon. Minek köszönhette ezt a sokoldalúságot?- Annak, hogy gyerekkoromban eltört az erősebbik, azaz a jobb lábam. Egy évig gya­koroltam, amíg átálltam a balra. Az pedig később is kiderült, hogy a sérülés olykor sze­rencsét hozhat. Úgy mutatkoztam be a válo­gatottban, hogy 1962-ben Bécsben, az oszt­rák-magyaron, amelyen 2-1-re nyertünk, Sándor Károlyt lerúgták. Baróti szövetségi kapitány Göröcs Jancsit akarta becserélni, de Csikar azt mondta: „Lajos bácsi, küldje be inkább a gyereket!”- 1962-ben a vb-n is játszhatott volna!- Noha ott voltam a chilei világbajnoksá­gon, nem léptem pályára, de nem bánom, mert így ott lehettem az 1964-es olimpián, és a tokiói aranyérem mindenért kárpótolt.- Az 1966-os és az 1970-es vb-ért is?- Mondom, mindenért. Annak ellenére, hogy az 1966-os torna selejtezőinek mind­egyikén játszottam, aztán Baróti nem vitt el Angliába. Azazhogy utólag kirendelt, és a negyeddöntő előtti estén még én voltam a balhátvéd, majd betette Szepesi Gusztá­vot... A hetvenes vb-től pedig Marseille fosztott meg; az bizony nyomasztó emlék.-Öt év még maradt a felejthetetlen Fáy ut­cai búcsúmeccsig...- Soha annyi embert nem láttam Angyal­földön, mint amikor 1974 februárjában el­köszöntem Farkas Jancsival és Mészöly Kál­mánnal együtt. Mindannyian hamarabb fe­jeztük be a kelleténél; én megint csak Baróti miatt. Még 1965 végén megsérültem, s azt mondtam Lajos bácsinak: nem megyek Dél- Amerikába. Ezt soha nem bocsátotta meg nekem, és amikor a hetvenes évek elején újra a Vasas edzője lett, az 1973-as kupagyőzelem után kezdett kihagyni a csapatból. Majd a sunderlandi KEK-mérkőzésen talán vissza­vett volna, de államvizsga előtt álltam a TF- en, s azt mondtam neki: ha beállít a kezdő ti­zenegybe, utazom. Ezt nem akarta garantál­ni, magam meg visszavonultam csendben.- így is huszonegy évet töltött a klubban!- Ötvennnyolc esztendő az, mivel máig a Vasas-családtagjának tekintem magam. ALe- hel Csarnokba járok, s az emberek most is kér­dezgetnek a régi, szép időkről. Ha mindent fel­idéznék, két hétig nem mozdulnánk a piacról. Gyönyörű ez az egész, de a legszebb talán az, hogy Angyalföldön valóban otthon vagyok. Hegyi Iván Kcmctívj Gvfözö Sikereket ért el zenész­ként, menedzserként, és a mai napig eredményes producerként dolgozik. Energikus, nyitott, telve újabbnál újabb ötletek­kel és szereti a kihíváso­kat. Kemény Győző nevé­hez fűződik az első gyere­keknek szóló, a Bojtorján együttes által készített zenés műsor és rábeszélé­sére kezdett Halász Judit gyermekműsorokkal fog­lalkozni. Idén veszi át a XIII. kerület díszpolgára elismerést.- Megtiszteltetésnek tartom a díszpolgá­ri címet, főleg azért, mert abban a kerület­ben kapom meg, ahol 57 éve lakom. Dísz­polgára vagyok az egyesült államokbeli Kansas államnak és a Mississippi államban lévő Pearl városnak, de a XIII. kerületi elis­merést tartom mindezek közül a legfonto­sabbnak.- Hogyan kezdődött zenei pályafutása?- Érettségi után, kimentve a katonai be­hívó elől, édesanyám beíratott elektronikai műszerész szakmunkásképzőbe, aminek légköre nem tetszett, ezért próbáltam ki­törni. Megtudtam, hogy szervezik a Ki mit tud?-ot, aminek megörültem és kicsit sze­mérmetlenül kijelentettem: megnyerem a versenyt. Mivel tanultam hegedülni, énekel­ni és valamennyire gitároztam is, nem tűnt lehetetlen vállalkozásnak. Megkértem az egyik gitározni tudó osztálytársamat, hogy jöjjön el velem a versenyre. Időközben csat­lakoztak még ketten, a zenekar zongoristá­val és ritmushangszeren játszó taggal bő­vült, így az 1970-es évek elején megalakult a Bojtorján „jogelődje”, az Anaconda Rt. Megnyertük a Ki mit tud? budapesti döntő­jét, azt követően megkaptuk az Országos Rendező Iroda hivatásos előadó-művészi engedélyét. Az akkori vezetésnek politikai okok miatt nem tetszett az együttes elneve­zése, ezért megváltoztattuk Bojtorjánra. Idővel a tagok is cserélődtek, Buchvarth László az egyetlen, aki a kezdetektől a Boj­torján feloszlásáig tagja maradt a zenekar­nak.- Bejárták az egész világot a Bojtorjánnal, koncerteztek az Egyesült Államoktól a londo­ni Wembley Arénán keresztül a volt Szovjet­unióig. Barátjának mondhatja Bródy Jánost, Jonny Casht, és koncertezett Kris Kristoffer- sonnal, Jerry Lee Lewisszal, Roy Orbisonnal.- Bródy János sokat segített, hogy kiad­hassuk az első lemezünket, amiből pillana­tok alatt több mint 100 ezer példányt vásá­roltak. Elindult valami velünk, rögtön kap­tunk meghívásokat rangos fesztiválokra, ahol a világ élvonalbeli művészeivel játszot­tunk együtt. Az Egyesült Államokban fellép­tünk a David Letterman show-ban és Nashville-ben elnyertük Európa legjobb countryzenekara címet.- A Bojtorján együttes 1992-ben befejezte aktív pályafutását, ettől kezdve menedzselés­sel, rendezvényszervezéssel kezdett foglal­kozni. Miért vált meg a zenekartól?- Úgy éreztem 40 évesen, hogy miután már jelentős sikereket értünk el a világ nagy koncertszínpadain, nagy visszalépés lenne vendéglőkben, kocsmákban ze­nélnünk. Büszke vagyok a Bojtorján kará­csonyi albumára, amely 27 éve j elent meg, és advent idején még most is minden új­ranyomott példány hamar elfogy. Az 1980-as években az első naptól kezdve egészen a privatizálásáig szerkesztő mű­sorvezetője voltam a Danubius rádiónak, ezt követően zenei producerként tevé­kenykedtem.- Mára szinte teljesen eltűntek a count­ryzenekarok a hazai zenei palettáról. Mit gondol, miért?- Amatőr csapatok még játszanak count­ryzenét néhány száz fős közönség előtt, de olyan együttes, amely ütó's saját számokat ad elő, valóban nincs. A country visszaszo­rulása talán a közönségigények változásával magyarázható. Reménykedni lehet abban, hogy egyszer újból lesz kereslet erre a zené­re, és ismét jó együttesek játszanak majd si­keres számokat. M.E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom