XIII. Kerületi Hírnök, 2010 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2010-03-17 / 6. szám
6 TIZENHARMADIK Ü KERÜLETI HÍRNÖK 2010. március 17. A magánmitológus Rába Lilla képzőművészeti, alkotói sorsa alig két évtizednyi, ő mégis ez alatt a húsz év alatt messzebbre jutott, mint jó néhány, a karrierjén ügyködő hivatásos, de kevésbé tehetséges művésztársa. A helyzet kulcsa e téren épp abban áll, hogy Rába Lillát az emberi sorsot alapvetően befolyásoló helyzetek művészi megfogalmazása izgatta korai, 2003-as haláláig. Alkotásaiban elementáris erővel, feszült drámai- sággal és mély ösztönösséggel elemzi a sorshelyzeteket; a férfi-nő kapcsolatot, a szerelem felemelő és pusztító mámorát, az elmúlás igazságtalanságát. Teszi ezt úgy, hogy minden alkotásában az élet mélységes tiszteletéből, a kultúra pótolhatatlan értékeiből teremt magánmitológiát. Életműve előtti tisztelgésképpen március 31. és április 16. között az Újlipótvárosi Klub- Galériában (Tátra u. 20/B) tekinthetők meg Rába Lilla alkotásai. A kiállításról az érdeklődők bővebb információt a 320-5380-as telefonszámon kaphatnak. B.I. Fények és a virágok Magyar Ágnes festményeiből nyűt kiállítás Ablakok címmel a Városház Galériában (Béke tér 1.). Az ablakok egy világra nyitott, érdeklődő személyiség érzelmeit tükrözik. Az optimista, szemlélődő művész keresi és a festményeken át találja meg az éltető kapcsolatot a világgal. Képein barátait, rokonait festi meg. Színei földszínek: vörös, narancs, sárga, amelyek asszociatív hatását használja fel ábrázolásaiban. Tökéletes rajztudás jellemzi portréit. Chartres című ablaksorozata impresszionista színorgia. Festményeit általában farostlemezre készíti akrilfestékkel, néha vászonra, papírra is fest. Emberábrázolása gyakran szimbolikus jelentésű, mint a Líra, Nyugalom című képe. Magyar Ágnes több mint harminc éve kerületünk lakója. Kiállítása április 30-ig látható a polgármesteri hivatal Városház Galériájában. Vajda Magyarország lofodrászata Monajvagoszalon NŐI, FÉRFI HAJVÁGÁS Mostantól annyiszor jön egy hónapban f rizuraszárításra, ahányszor csak szeretné! Bejelentkezés nélkül! A Margit híd pesti hídfőjénél, Szt. István krt. 12., a Vígszínház mellett. Jövök-megyek L ejárt a műszakim. Akik ismerik a vonatkozó dalt a Favágó együttes előadásában, tudják, hogy itt ennek a mondatnak kellette következnie: öreg járgány szívatóval indul. De persze nem az következik, például azért nem, mert ebben a történetben nem beszélhetünk öregautóról, legfeljebb középkorúról. (Most töltötte be a tizet, de négyet nyugodtan letagadhatna.) Úgyhogy a mondata várttal szemben úgy folytatódik, hogy kerestem egy megbízhatónak látszó szervizt a kerületben, végezze el az elvégzendőket. Személyes ismeretségem nem lévén, maradt az internet: ott pedig egy városrészszéli javítóműhely győzött meg arról, hogy mindenkinél magasabb színvonalon és jutányosabb áron cserél olajat (mire, az az igazi kérdés), és ha már így döntöttem, gondoltam, jövök-megyek is egy kicsit a környéken, ott, a patakparton, és az élményeimet megosztom önökkel. át így kerültem a Tahi utcába. (Bár dolgoztam az ügyön, nem leltem igazán támpontot arra nézve, honnan származik az utcanév. Irányt nem jelölhet, hiszen aki így szeretne eljutni Tahiba, az bizony alaposan pórul járna. Illetve éppenséggel eljuthatna, de számos alkalommal kellene befordulnia még és nem az volna a legrövidebb út, annyi bizonyos. Lehet persze, hogy nem Tahiról, hanem csak Tahról beszélünk - ilyen ez a magyar melléknévképzés -, az persze akármerre lehet, hiszen csak a képzeletünkben létezik. És végül az sem kizárt, hogy valamely híres ember nevét rejti az utca: magam e tekintetben csak a Tahi Tóth családot ismerem. Lászlót, a Vígszínház kiváló művészét, apját, a grafikust, öcs- csét, a Magyar Színház társulatának büszke tagját, ki nevét, éppen a bátyjától való megkülönböztetés jegyében, egyszerűen Tahira rövidítette - de hát ő még él és jó egészségnek örvend, s mint ilyen, utcát nem, csakfutballstadiont lehetne elnevezni róla. Egyszóval bár sok energiát fektettem bele, még mindig nincs mega megoldás: a helyes megfejtéseket a szerkesztőség címére kérem, a győztesek között újabb jövök-megyek történeteket sorsolok ki.) D e dologra. Annál is inkább, mert a környéken újabb meglepetés ért. A rendes tavaszi lomtalanításba futottam bele ugyanis. Aki ismeri, mi történik minálunk ezen a címen, annak nem kell magyaráznom, hogy mert lassan köröztem a környéken, rögtön konkurens kukabúvárnak néztek engem is -ez a piac pedig már olyannyira fel van osztva apró darabokra, hogy új szereplőnek esélye sincs bejutni. (Aki megnem ismeri, hátaznem is pesti.) Úgyhogy kellett kicsit magyarázkodnom, hogy én nem a kibelezett fotelokra meg a rozsdás falikútokra vágyom, hanem csak egy kis helyismeretre. Megúsztam végül nagyobb atrocitás nélkül. Induljunk hát, mondjuk, a Béke út magaslatából. A patakpart itt ápoltnak és védettnek látszik, a túloldalon meg ugyanaz a tarkaság, mellyel már máshol is találkoztunk: elhagyott gyárudvarok, aktív üzemi területek és takaros családi házak váltják itt egymást, szemben a lakóteleppel. Az utcasarkon apró irányjelző táblák tájékoztatnak arról, milyen távolságban van a Városliget és Rákospalota, mellette egy nyelviskola hirdeti akcióját, aztán az utcáról elnevezett center következik (nem középcsatár jelentésben), a helyiek könyvelést, adótanácsadást és még sok minden mást is vállalnak. Egy rejtélyes egészségügyi intézményjön aztán (Országos Alapellátási Intézet - vajon mivel látják el itt országosan az alapot?), aztán egy újonnan épült láncközért, mellette - egykori üzemcsarnokban - egy igazi mozgásstúdió csak csajoknak - nem kell rosszra gondolni, tornaterem ez, csak fenn hordja az orrát -, mellette egy rozzant telefonfülkén friss moziplakát izgalmas amerikai filmet hirdetvén. Egy fákkal frissen benőtt üres telek következik aztán, megtudhatjuk róla, hogy eladó, de nemigen mutatkozik vevő. Recesszióvan, hiába, megpatakpart. A Tatai út szélén megleljük a keresettautójavító műhelyt is (hét határon híres családi vállalkozás ez, a jókora ház emeleti teraszán javításra váró roncsautók sorakoznak), még egy karniscentrum következik (mennyi centrum egy ilyen kis helyen), és ha nem vigyázunk, már át is sétáltunk volna Zuglóba. De, szerencsére, vigyázunk. Van mire. JolsvaiAndrás Somogyi Jánosra emlékezünk Életének 82. évében elhunyt Somogyi János Mun- kácsy-díjas festőművész. Az önálló világgal rendelkezőfestő gyermekkorát a Fáy közben töltötte, 1957- től a Máglya közi műteremházban élt és alkotott. Megfigyelőképesség, a karakterjegyek színnel való megjelenítése és emberszeretet jellemzi műveit. Somogyi János elkötelezett emberi tartással vallott a táj „humánus” mozzanatáról, illetve az ember természethez kötődő lényegéről. Festményeit több alkalommal is bemutatta az Űjlipótvárosi Klub-Galériában és a polgármesteri hivatal kiállításain. Utolsó útjára március 19-én 14 órakor kísérik a Megyeri úti temetőben.
