XIII. Kerületi Hírnök, 2010 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-19 / 1-2. szám

2010. január 19. 6 TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK A siegények patrónusa A Szent László-plébániatemplom a kerületi polgármesteri hivatal szomszédságában magaslik. Piros téglás, karcsú, neogótikus tornyá­val a Béke tér éke. A templom elő­terében színes márványtábla áll, amely egy itt éló' szlovák szárma­zású, szíwel-lélekkel dolgozó pap­ra emlékezik. 1938. május 22-én emléktáblát helyeztek el szeretett római katoli­kus hívei. A táblán ez áll: „Egyház- községünk nemes lelkű alapító­jának, főtisztelendő Uhlár Béla esperes, tiszteletbeli kanonok | urunk emlékére emelték az ol­tár egyesület tagjai. Az örök világosság fényeskedjék ne­ki”. E megható szavakat elöl vasva a kíváncsiság veze­tett a római katolikus templom irodájába. Török László káplán atya és az iroda vezetője szeretettel fogadtak, és szívesen segítettek Uhlár Béla kanonok életrajzának felku­tatásában. Felfede­zettem életrajzát örömmel is­mertetem önökkel. A Baros me gyei Aranyos maró-ton (Zlaté Morav ce) született 1886-ban. Teológiai tanulmányait az esz­tergomi szeminárium növendéke­ként végezte. Fiatal kora miatt nem szentelték áldozópappá, ezért hitoktató lett Budapesten. 1908. augusztus 10-én pappá szentelték. 1916-ban Budapest-Angyal­földön kihelyezett káplán. 1919-től adminisztrátor, majd 1924 márciusában plébános. 1932 novemberében a buda­pesti Duna-balparti esperes kerü­letet pesti belső és pesti külső terü­letre osztotta Serédi Justinián bí­boros. Ekkor a pesti külső espereskerület, Angyalföld espe­rese és a katolikus elemi iskolák felügyelője lett Uhlár Béla. Az „Unió Cleri pro Missionibus” tag­ja. (Egyházmegyei papok nép­missziós egyesülete.) Az esztergomi főszékesegyházi káptalanban tiszteletbeli kano­nok. Krisztus hűséges katonája, aki a szegényekkel sok jót tett. Budapesten hunyt el 1938. ja­nuár 24-én életének 51, papságá­nak 29. évében. A Szent László-plébániatemp- lomban töltött 22 év rövid, de tartalmas életútját nem felejtjük el mi sem. Büszkék vagyunk a kano­nokra, sokrétű, színes munká­jára. Amikor a fenti sorokat ír­tam, eszembe jutott a XIII. Kerületi Hírnök 2009. janu­ár 19-én megjelent cikke: Szlovákok Angyalföldön, amely szerint Angyalföld első lakosságát a felföldi szlovák vármegyékből, főleg a mezőgazdasággal foglalkozó Nyitráról és Trencsénből vándorolt több tízezer szlovák al­Nemcsak napszámosok jöttek, hanem vándorkeres­kedők: üve­ges, olajos vagy fű­szert áruló tótok. Nem ijed­tek meg a kemény munkától. Az 1900-as években a szlovák nők 22%-a cselédként dolgozott, mivel becsületes, szorgalmas munkát végzett. A munkások főként a Váci úti gyárak környékén telepedtek le, s népesítették be Angyalföld és Űjlipótváros területét, de sokan az építkezéseken is dolgoztak. Bizonyára nem egy szlovák származású római katolikus mun­kás is látogatta a Szent László- templomot - Uhlár Béla szlovák származású esperes idejében, mi­vel a szegény szlovák lakosság ak­koriban nagyon vallásos életet élt. Uhlár Béla - a „szegények pat­rónusa” márványtáblája előtt a XIII. Kerületi Szlovák Önkor­mányzat szeretne minden évben koszorúval emlékezni a szegények jótevőjére. Máténé Papucsek Klára XIII. Kerületi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat eh. RNNR OPTIK Pl Komplett szemuyeg Ml Pannónia u, 48 329-4058 ; XM.PozsonyiŰtl : ä 270-3804 i Í wwwuwmaoptikahti HP: KM84g DIVATOS KERET + 1 PÁR LENCSE 9900 Ft Jövök-megyek 13. T íidják, hol van a Kádár utca ? Bólintottak vagy csóválták a fejüket? Esetleg e kettőt kombinál­ták? kár hogy is, valaha minden- ÉT%>ki tudta ebben a városban, hol van a Kádár utca. (A kerületi­ekről már nem is beszélve.) Fontos közlekedési csomópontja volt a környéknek, a Nyugati meghosz- szabbított oldala, onnan indult Új­pest és Rákospalota felé az összes létező villamos (a hármas, a tizen­kettes mega tizennégyes, valamint az ötvenötös és ezek különös mutá­ciói), ott volt a központi bérlet- pénztár és panasziroda, egy remiz és egy áramátalakító (áramot ala­kítottak benne árammá, de arra már nem emlékszem, egyengették- e a váltót vagy váltották az egyént), és itt volta közlekedésiek egyik leg­nagyobb munkásszállója is, egy­szóval, erősen beszkártillatú világ volt errefelé, akárhogy hívták is ép­pen a budapesti közlekedési válla­latot. G yermek- és ifjúkoromban rengeteg időt töltöttem itt, is­mertem a kis utca (egyetlen sarok­nyi az egész) minden apró részle­tét, hiszen a leszálló végállomás a Visegrádi utca sarkán volt, a fel­szálló a Váci útnál. (A villamossín meg tett egy hurkot a Visegrádi ut­cán - aki nagyon sietett a dolgára, már ott leugorhatott a lassító, tor­lódó vicinálisokról.) Úgy nézett ki az egész utca, mint egy domeszti- káltpályaudvar - mintha a Nyu­gatifolytatódna más eszközökkel. Aki jól ismerte, akár szerethette is, annyi időt töltött benne. És akkor még nem beszéltünk az utca nevé­hez kapcsolódó különös reminisz­cenciákról. Akkoriban a Kádár szót bizonyos aura vette körül. Ha az ember azt mondta a telefonba, hogy a Kádárnál találkozzunk, ab­ban volt egy mosolyogtató apró többlet, akkor is, ha mégnévrokon- ságról sincs szó. (Mint a Kádár ki­főzde vagy a festőművész esetében, aki fel is vette a Miklós utónevet a János mögé, biztos, ami biztos.) Itt ráadásul nem is személynévről van szó, hanem egy foglalkozásról: haj­dan itt, a városnak e távoli pontján dolgozhattak nagyobb számban a hordókészítők, róluk kapta a nevét az utca. villamosok több mint húsz f^éve eltűntek innen (amikor a metró elkészült, többségüket megszüntették, a maradék a Lehel téren lelt végállomásra),sa hajdan zsibongó, zajgó utcából voltakép­pen alvó utca lett. A gyalogosok éppúgy eltűntek belőle, mint az au­tók. Ma már csak azok tévednek er­re, akik valahogy tényleg eltéved­tek Újlipótváros szövevényes utca­rendszerében, és most visszavere­kednék magukat a Váci útra. Vagy azok, akiknek valóban itt van dol­guk. f lyenek, mondjuk, nem sokan vannak. Az áramátalakító pél­dául most is működik (sőt, sőt, föl is lett újítva nagyon), de hát az ilyen munkához nem kell sok em­ber. A munkásszállóból „Metró ho­tel” lett, de túl sok csillagot nem mondhat magáénak: elszánt háti­zsákos turistákat képzelek el ott. Van még néhány üzlet a földszinti tájakon (legjobb a munkaruhá zati bolt, sőt, igazi outlet, a kan táros munkanadrág például háromezer-kilencszázból kijön, egy derekas - ez nem rendben lé­vőt jelent, hanem kantár nélkülit - háromezer-hétszázból, és egy overall se kerül többe ezernél), a kéziszőnyeg-gyártó a Népszínház utcába költözött, tudjuk meg egy feliratról, egy gyógyszertár vi­szont megnyitott. Egy bútorbolt és egy kis nyomda feladta a küzdel­met, egy kis pékség viszont erősen tartja magát. (Vigyázz, küszöb!) A betevő kenyerünk és gyógysze­rünk ily módon meglesz, ha erre járunk. A többit meg bízzuk az emléke­zetünkre. Jolsvai András Polónyi Géza svéd-magyar zenész Angyalföldi gyerek- Nyugodtan tegezz - mondja Polónyi Géza, amikor interjút kér­tem tőle. Ezzel is kifejezve, hogy ő ugyan magyar, de svéd állampol­gár. Svédországban ugyanis az egyenlőség, a demokrácia egyik formája, hogy mindenki tegez mindenkit. Király, csak téged ma­gázunk - mondják a svédek. Nos, hát közvetlenül ment tovább a be­szélgetés, mert kiderült, hogy Gé­za angyalföldi gyerek, ahogy én is.- A Lehel utca 36.-ban szület­tem - tájékoztat. - Zenei tanulmá­nyaimat is Angyalföldön, a Mo­hács utcában, a Bartha Klára Zene­iskolában végeztem. Színvonalas intézmény volt, ami abból is kide­rült, hogy minden évben a Zene- akadémián adhattunk koncertet. Zenével már több mint ötven éve foglalkozom. Zongorázom, har- monikázom, énekelek. Az 1960-as években a magyarországi Vénusz és a Zephyr popzenekarokban is játszottam. Felléptünk többek kö­zött a Sportszállóban és a Gellért Hotelben. A neves CHINOX svéd tánczenekarban - egyedüli ma­gyarként-15 éve zenélek. 1971 óta MR. P0L0 a művésznevem, a Polónyit sajnos rosszul ejtették ki az egész világon.- Nemcsak a zene, a szíved is visszah úz Magyarországra.- A Pannónia Klub házi zenésze vagyok. Rendezvényeiken szíve­sen játszom minden műfajban. A baráti légkörű összejöveteleiken szinte otthon, családtagként ér­zem magam.- Milyen további terveid van­nak?- Nemsokára, mint a Svenska Musikerförbundet, a Svédországi Zenész Szakszervezet vezetőségi tagja utazom Brazíliába, Dél-Afri­kába, Malawiba és Szierra Leonéba. Azonban a család mindig a legfontosabb volt számomra. Fe­leségemmel, Emesével 1980-ban házasodtam, majd hamarosan megszületett fiúnk Christopher. Nagyon büszke vagyok a gyere­kemre, nemrég doktorált a Lundi Egyetemen molekuláris biokémiá­ból és van egy gyönyörű felesége, Tes. Remélem, szakmai sikereimet a jövőben is megoszthatom velük. Dr. Szalont ai Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom