XIII. Kerületi Hírnök, 2010 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2010-10-19 / 20. szám

2010. október 19. TIZENHARMADIK ft KERÜLETI HÍRNÖK 7 Evangélikusokat keres Angyalföldön Grendorf Péter - Feladatomnak tekintem az evangélium tiszta hirdetését Az Angyalföldi Evangéli­kus Gyülekezetben au­gusztus 1-jétől Grendorf Péter látja el a lelkeszi szolgálatot. Elődje, Ken­dek György - aki 21 évig szolgált a XIII. kerületi lutheránus közösségben - nyugdíjba vonult, ennek ellenére a kerület lakosa maradt. A fiatal lelkész terveinek első állomása­ként szeretné összegyűj­teni a kerületben élő evangélikusokat.- Mi mindent lehet elmondani a gyülekezet kezdeteiről?- Rimár Jenő hitoktató lelkész indította 1919-ben az evangéliku­sok összeszámlálását Angyalföl­dön, és 1923-ban elkezdték a gyűj­tést a Kassák Lajos utcai templom­ra. 1938 májusától a templom alagsorában tartották az első is­tentiszteleteket, majd Raffay Sán­dor püspök szentelte fel a kész templomot 1938. október 30-án. Még ebben az évben, december 18- án avatta fel Kemény Lajos esperes a Láng család által adományozott 4 mázsás harangot. A templomot Sándy Gyula tervezte. Ebből is lát­szik, hogy ez egy fiatal közzösség, hiszen hetven év egy gyülekezet életében nem nagy idő, a múltjával én is ismerkedem még, amiben elődöm sokat segít.- Milyen állomások után került Angyalföldre?- Az eddigi „állomásaim” elég­gé távol estek egymástól. Mond­hatnám, hogy utam nem tekint­hető tipikus lelkészi életpályának. Érettségi után a Kőbányai Zenei Stúdió Művészeti Szakképző Is­kolában végeztem, mint basszus- gitáros. Pár évig főállású zenész voltam, de éreztem, hogy ez nem az én életcélom. A zene - különö­sen kedvenc stílusom, a jazz - so­kat segített személyiségem for­málódásában, és bár nem voltam egy kiugró tehetség, de nagyon sok örömet szerzett. Talán megle­pő, de egészen 21 éves koromig a hit kérdéseivel egyáltalán nem foglalkoztam, szüleim nem nevel­tek vallásos szellemben. 2000 őszén nyitottam ki először a Bib­liát azzal a nem titkolt szándék­kal, hogy leleplezzem a keresz­tyén hit ellentmondásait, képte­lenségét, idejétmúltságát. Az evangéliumi történetekben elém kerülő Jézus alakja azonban ele­mentáris hatással volt rám. Éjsza­kákon át olvastam, nem tudtam betelni vele. A Deák téri evangéli­kus templomba kezdtem járni va­sárnaponként istentiszteletre. Az egyik alkalommal egy idős lelkész prédikált, és úgy éreztem, hogy Jézus szavai rajta keresztül sze­mélyesen hozzám szólnak. Ez a személyes találkozás a Megváltó Úrral minden addigit gyökeresen átértékelt az életemben. Teológiai tanulmányaimat az Evangélikus Hittudományi Egyetemen 2003- ban kezdtem meg. 2008-ban Hévízgyörkön töltöttem a hatod­évet, majd egy évet beosztott lel­készként Rákoskeresztúron és most itt, Angyalföldön. A beosz­tott lelkészeket a püspök helyezi ki meghatározott időre. Utána a gyülekezet választ lelkészt.- Mit hirdet az evangélikus egy­ház? Mik az ön tervei?- Ahogy a nevünkben is szere­pel: az evangéliumot hirdetjük. Ahogy a többi keresztyén feleke­zet, ebben egyek vagyunk. Jézus Krisztus kereszthalála és feltáma­dása áll igehirdetéseink közép­pontjában. Valljuk, hogy az ebben való hit új összefüggésbe helyezi az ember egész életét. Ezt a drága kincset fedezte fel újra Luther Márton a reformációban. Luther szellemi örökségét magunkénak valljuk és ápoljuk, de a közfelfo­gással ellentétben nem Luther egyháza vagyunk, hanem Krisztus egyháza. Egyházunk tanításának forrása a Biblia, amiben korunk embere is megtalálhatja a választ személyes kérdéseire. Ebből kö­vetkezik, hogy egyetlen felada­tomnak tekintem az evangélium tiszta hirdetését, hogy minél több ember felfedezze az ebben rejlő erőt, békességet Angyalföldön is. E közös cél miatt különösen fon­tosnak tartom a különböző ke­resztyén felekezetekkel való jó kapcsolatot, esetleg közös szolgá­latokat is. Ennek itt úgy tudom, vannak hagyományai.- Mire kíváncsiak az emberek manapság, ha egy lelkésszel talál­koznak?- Sok a keserű, csalódott em­ber, akik ha felkeresnek, legtöbb­ször a gondjaikat osztják meg ve­lem. Vannak, akik bibliai problé­mákat feszegetnek. Megpróbálok meghallgatni mindenkit, sokszor már az is elég. A legtöbb bibliai kérdés a nehezebben érthető ré­szeket érinti: Dániel könyvének próféciáit vagy a Jelenések köny­vének apokaliptikus képeit. Azt még soha nem kérdezték meg tő­lem, hogy mit jelent az, hogy „Ne lopj!” vagy „Ne tégy hamis tanúbi­zonyságot felebarátod ellen!” vagy, hogy mit jelent az, hogy „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Pe­dig, ha először ezeket az egyszerű alapelveket alkalmaznánk ma­gunkra kötelezőnek, biztos, hogy megnyílnának előttünk a nehe­zebb részek is. Az is megfigyelhe­tő, hogy a kívülállók legtöbbször nem a tanításunkra kíváncsiak, hanem az életünkre, hogy a tanítás megjelenik-e a hétköznapokban. Végül az is gyakori kérdés, hogy hol és mikor tartjuk gyülekezeti al­kalmainkat. Istentiszteletet min­den vasárnap 10 órakor tartunk templomunkban (Kassák Lajos utca 22.). A kerületi evangélikus hitoktatásról pedig telefonon lehet érdeklődni: 320-8207, ahol egyéb szolgálatokkal kapcsolatban (ke­resztelés, esküvő, temetés) is ren­delkezésre állunk. T.ZS. Mesélő házak A Szent István park vonzásában É rthető, ha valaki ragaszkodik a szülőfalujához. A Szent Ist­ván parkkal is így van ez. Aki itt nőtt föl, nehezen felejti, s amikor csak teheti, visszajár. Ezt tapasztalja a 24-es számú ház legrégebbi lakója, Adorján Tiborné, akit Mimi néniként tisz­tel a környék. Merthogy a 85 éves asszony, akinek internetező „szokásairól” már többször cik­keztek az újságok, leánykori neve Noémi. Hétemeletes a ház, modern bel­ső és külső megoldásokkal, ami a maga idejében is nagy feltűnést kelthetett.- Hetven éve építették, s a Szent István parkot 1945-ig Rakovszky parknak hívták - mondja Mimi néni, s boldogan tekint ki a délutá­ni őszi napsütésbe. - A helyén egy romtelep volt, előtte pedig teher- hajó-kikötő működött. Nagy te­herautó-forgalom volt itt akkori­ban. Aztán 1938-39-ben daruk jöttek, elkezdték építeni, és gyor­san átadták. Igen népszerű lett a bérlők körében. Az idős asszony emlékezete sze­rint nagyjából itt volt a belváros vé­ge. Se ház, se park nem következett a mai Hungária körút felé, üres plac- cok sokasága sorakozott csupán. A házat egy építőmester húzta föl, s a hetedik emeletet (az akkori szokások szerint) megtartotta ma­gának. Hatalmas lakás volt ott, óriá­si üvegfalakkal, pompás kilátással a Dunára, a Margitszigetre és a várra.- Hívóliftünk és szemétledohónk is volt - idézi föl a kezdeteket Mimi néni. - A tulaj csak annyit kötött ki, hogy kutya ne legyen a házban. A park fái egyidősek az épülettel - ecseteli Adorján Tiborné, s a sokak által kedvelt platánokra mutat. Mimi néni korábban a Váci úti Krayer-féle (Higiénia) házban la­kott. Az apja rácsodálkozott a nagy Szent István parki építkezésre, s rögtön beleszeretett az egyik lakás­ba. Követték a szomszédai is. Köz­tükvoltak Lantosék is, akiket aztán a nácik öltek meg a koncentrációs táborban. Csak Tamás jött vissza, aki a nagynénjével egy ideig szin­tén a Mimi néniék házában lakott. Ennek nyoma van az emléktáblán is, merthogy Tom Lantosról, a 2008-ban nyolcvanéves korában elhunyt amerikai demokrata párti politikusról, kaliforniai képviselő­ről van szó. (A tervek szerint róla neveznék el a budapesti nemzetkö­zi emberi jogi intézetet - a szerk.)- Együtt gyerekeskedtünk - mondja Mimi néni. - Amikor egy­szer itt járt, őrizték a követségi test­őrök, egy nagy limuzinból szállt ki. Fölcsöngetett, s azt mondta, gyere le, hadd öleljelek meg! Olyan volt az egész ház, mint egy nagy család, idézi föl a legidő­sebb lakó. Nemcsak nevében tár­sasház ma is, nagy az összetartás. Talán ez lehet az oka annak, hogy kevés az elköltöző, s akik itt van­nak, 20-30 éve itt élnek. BH

Next

/
Oldalképek
Tartalom