XIII. Kerületi Hírnök, 2010 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2010-02-02 / 3. szám

8 TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 2010. február 2. A rendőrség hívószámai: segélyhívó: 107 vagy 112 telefontanú, ingyenes: 06 (80) 555-111 XIII. kerületi rendőrkapitányság: 06(1) 236-2800 MMS-t fogadó: 06(20) 212-2003 Rablás A Belvárosi Bűnügyi Régió Rab- lási Csoportja rablás bűncselek­mény miatt indított eljárást isme­retlen tettes ellen, aki január 20-án délután az Árpád hídnál, a metró­aluljáróban egy fiatal hölgy vállán lévő táskáját kinyitotta, és abban elkezdett kutakodni. A sértett ezt észrevette, de az elkövető és a vele lévő ismeretlen férfi azonnal fel­szólította, hogy meg se szólaljon, mert megverik. A fiatal hölgy megijedt, és csendben végignézte, högy az el­követő kiemeli a táskájából a pénz­tárcáját, benne készpénzét, sze­mélyi okmányait, bankkártyáját. A bűncselekmény miatt hatósá­gunk keresi az elkövetőket: egy 25- 30 év körüli, kb. 180 cm magas, vé­kony testalkatú, sötét, rövid hajú férfit és társát, akiről a sértett rész­letes személyleírást nem tudott adni. Lakásbetörésen tetten ért személyek Január 21-én az esti órákban a Hegedűs Gyula utca egyik társas­házából lakásbetörésről érkezett bejelentés a rendőrkapitányság­ra. A bejelentő elmondta: a körfo­lyosóról lenézett a 3. emeletre, és látta, hogy az egyik lakás udvarra néző ablaka nyitva van, előtte egy alacsony, köpcös, 30 év körüli, baseballsapkát viselő férfi áll és a lakás nyitott ablakán befelé beszél valakihez. A férfi észrevette, hogy meglátták, ekkor gyorsan a nyi­tott ablakon keresztül kimászott még két vékony testalkatú, 175 cm körüli férfi, majd hárman együtt kiszaladtak az épületből. Nem sokkal az eset után meg­érkezett a helyszínre a lakás tu­lajdonosa, aki megállapította, hogy eltűnt alaptopja, MP3 leját­szója és nagyobb összegű kész­pénze. Az elkövetők a tettenérésük mi­att mást nem vittek el, azonban ők maguk a helyszínről el tudtak me­nekülni. A Belvárosi Bűnügyi Régió Be­törési Csoportja keresi az ismeret­len elkövetőket. A téli időszakban hulló csapadék miatt gyakori a csúszásveszély. Az eső és a hó hamar ráfagy az utakra és a járdákra, balesetveszélyt je­lentve az arra közlekedőkre. Az in­gatlan előtti járdák tisztán tartása és síkosságmentesítése a tulajdo­nosok feladata. A jeges felületek kezelésére sok helyen még mindig sót vagy só-ho­mok keveréket használnak. Azon­ban ez a megoldás jelentős károkat okoz a környezetben. A felolvadást követően a só bejut a talajba, és a gyökérzónában felhalmozódva pusztulást okoz a növényzetben, fájdalmat okozhat négylábú házi­állatainknak. A kerület parki út- és járdafelületeit megbízásunkból környezetbarát síkosságmentesítő és ásványi anyagokkal (jégölő, zeolit, pétisó, homok) csúszás­mentesítik. Ezek az anyagok amel­lett, hogy nem marják fel a köveze­tét, a talajba jutva még javítják is a növényzet tápanyag-ellátottságát. Ezek a termékek a lakosság számára is ajánlottak és beszerezhetők, töb­bek között a Tatai út 96. szám alatti lakossági hulladékgyűjtő udvarban, az FKF Zrt. kijelölt telephelyein és a mezőgazdasági boltokban. 2010. szeptember 1-jén hatály­ba lép egy új szabályozás [346/2008. (XI. 30.) Korm. rende­let], melynek értelmében „Belte­rületi közterületen - a közúti for­galom számára igénybe vett terü­let (úttest) kivételével - a síkosságmentesítésre olyan anyag használható, amely a közterületen vagy annak közvetlen környezeté­ben lévő fás szárú növény egészsé­gét nem veszélyezteti”. Védjük együtt környezetünket! XIII. Kerületi Környezet­gazdálkodási Nonprofit Kft. „Kisbelügyminiszter” körzeti megbízottként 37 év a Tripoliszban A rossz nyelvek szerint egykoron nem volt ajánlatos kívülállónak „Tripoliszban”, Angyalföldnek abban a szegletében megjelennie annak veszélye nélkül, hogy jobb esetben ne verjék meg. Az ott élő bűnözők számára a rendőr sem volt szent, de a vagányok sem ked­velték őket. Csókás Ferenc főtörzs­őrmester mégis ott „húzott” le 38 évig tartó szolgálatából 37-et kör­zeti megbízottként. A vagányokkal egyszer sem került komolyabb összetűzésbe, a bűnözőkkel vi­szont annál inkább, de ezt nem ő, hanem azok bánták. A lakosság okkal tartotta őt a „kisbelügymi- niszterüknek”, mivel jól tudták, hogy ügyes-bajos dolgaikkal min­dig hozzá fordulhatnak. Vallotta, amit valamennyi rendőrnek valla­ni kellene: ha egy szegény ember tyúkját lopja el a tolvaj, s annak ez­által nagy kárt okoz, legalább olyan állhatatossággal kell felkutatni, mint azt a betörőt, aki egy tehetős kárvallottat milliókkal rövidít meg. Azt hiszem, ez a magyarázata annak, hogy nem a parancsnoka­in, hanem csakis rajta múlt, miért nem vált belőle tiszt. Csókás Feri bácsi ugyanis közrendőrként sem érezte magát akár a tábornoktól is alábbvaló embernek. Az első világháború kitörésé­nek évében, szegény sorsú pa­rasztcsalád gyermekeként szüle­tett a Fejér megyei Kisláng község­ben. Édesapja a háborúban tanú­sított hősiességével kiérdemelte a vitézi címet, mégsem lett belőle méltóságos úr. Ferkó fiára nem csak ő és szerető családja, hanem a kislángiak is büszkék lehettek, mi­vel a Magyar Királyi Folyamőrség katonájaként az ő hajójuk biztosí­totta az utat, amikor vitéz Nagybá­nyai Horthy Miklós kormányzó úr „a csehekkel ment egyezkedni”. Valóságos vízi erődítmény volt az övék, két-két géppuskával és gép­ágyúval is felszerelve. Kérdésemre, hogy miért lett rendőr, ezt válaszolta: 1936. július 2-án, még a katonai szolgálatom megkezdése előtt a jégverés vala­mennyi terményünket elpusztítot­ta. Akkor fogadtam meg, hogy be­lőlem nem válik paraszt, akivel az időjárás - ha éppen úgy tetszik ne­ki - kényére-kedvére kibabrálhat. 1945. október 23-án vette fele­ségül Szabó Máriát, kislángi sze­relmét, aminek nem örültek a lány, de az ő szülei és népes rokonságuk sem, mert addig abban a község­ben nem fordult elő olyan ször­nyűség, hogy egy katolikus leány református legényhez menjen nő­ül. Ráadásul a választottja Csókásékhoz képest is szegényebb volt, amit kiváltképpen Csókás Fe­renc testvérei - voltak vagy kilen­cen - vetették a szemére. Két gyermekük született. 1947- ben Feri, akiből rendőr alezredes lett, egy évre rá pedig Tibor, akit 1986-ban elvesztettek. Feri egy lány- és fiú-, Tibor pedig két leány­unokával örvendeztette meg őket. Imádott felesége 1997. április 15-én hagyta magára élete párját, aki már nem tudta őt megörven­deztetni a „Köszöntőm az életet” című, és szerelmükről szóló, 2000. május 8-án kiadott versesköteté­vel. Azóta viszont az égbeli ottho­nukban már sokszor végigolvas­ták az 1986-ban odaköltözött Ti­bor fiukkal együtt. Sokakkal együtt én is jelen lehettem 2009. október 8-án délelőtt a Megyeri úti temető­ben tartott gyászszertartáson, ahol Csókás Feri bácsi urnája Mária né­ni sírjába került. Martinkó Károly Síkossáanfentesítsiink I, iíIitt*ÄT7*í11í7#7/7f«7j i« , \ i ■EBEB3h5BíSBHíBB3B

Next

/
Oldalképek
Tartalom