XIII. Kerületi Hírnök, 2010 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2010-02-02 / 3. szám

4 TIZENHARMADIK m K E R Ü L E T I HÍRNÖK 2010. február 2. Pedagógiai Napok Digitális mindennapok A zeneiskolai tanárok koncertjével nyitják meg február 8-án a Peda­gógiai Napok rendezvénysoroza­tát, amelynek témája a digitális kompetencia fejlesztése, azaz a di­gitális írástudás. Az elmúlt 4-5 év­ben az uniós támogatásokkal meg­valósított programok eredménye­ként jelentésen fejló'dött a pedagó­giai módszer és az eszközállomány a kerületi óvodákban és iskolák­ban. A változást eló'segítette, hogy az önkormányzat - bár három év­re tervezte - két év alatt megvaló­sította a stratégiai fontosságú in- teraktívtábla-programját. Az ön- kormányzati támogatások, a pá­lyázati pénzek és az intézmények saját forrásainak felhasználásával az oktatási intézmények digitális táblákkal, laptopokkal, projek- torokkal, multimédiás eszközök­kel gazdagodtak.- Az eszközfejlesztésen kívül a pedagógusok képzését is tervsze­rűen, átgondoltan, az önkormány­zat támogatásával valósíthattuk meg - tájékoztatott Hajdú Györgyné, a XIII. kerületi önkor­mányzat Pedagógiai Szolgáltató Központjának igazgatója. A peda­gógusok képzése és az eszközbe­szerzések segítenek az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges kom­petenciák fejlesztésében, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a gyerekek felnőttként is megállják a helyüket a mindennapokban. A digitális írástudás jegyében tartott bemutatókon, tanórákon és munkaközösségi foglalkozá­sokon kívül a Pedagógiai Napok programjában szerepel az Óvo­dapedagógiai Konferencia is. A tanácskozás témája: hogyan lehet értékeket közvetíteni a nevelés során? Az előadók beszélnek ar­ról például, hogy milyen a gyer­mekét „jól” szerető szülő, vagy mit jelent az identitás és a tole­rancia az óvodapedagógus mun­kájában. A másik eszmecserén, a Közoktatási Konferencián is a di­gitális írástudás témakörét járják körül az előadók. A fogalomma­gyarázaton kívül előadás hallha­tó arról, hogy milyen stratégiákat dolgoztak ki a digitális kompe­tenciafejlesztésére, és nemzetkö­zi, valamint hazai példákat is be­mutatnak. Az előadások zárása­ként ismertetik a XIII. kerületben megvalósult intézményi, peda­gógiai fejlesztéseket. A tanácsko­záson az önkormányzat megkö­szöni a pedagógusok munkáját, a Holopné Schramek Kornélia al­polgármester által alapított, Az év pedagógusa díjat is a konferen­cián adják át. Me. A Magyar Kultúra Alapja A Magyar Kultúra Napján, január 22-én a Tömöri Pál Tagiskola tanulói közösen - osztá­lyonként egy-egy versszakot előadva - szavalták el a Himnuszt. Jövök-megyek f rány a Tutaj utca! Hozzanak magukkal tornacipőt feltétle­nül, szükségük lesz rá, hiszen a vá­rosrész egyik igazi büszkeségét, a széles körben felújított Pannónia utcai iskola csodaszép tornatermét fogjuk közösen szemügyre venni. D e mielőtt elindulnánk, mé­lázzunk egy kicsit a múlt­ban. Az első iskola, ahová jártam (nevét fedje jótékony homály) nél­külözte a tornatermet és az udvart. Pontosabban volt egy alagsori szo­baszerűség, teljesen szabálytalan alaprajzzal, abban feküdt néhány tornaszőnyeg, és az oldalán párfél­bevágott mászórúd. (Azért voltak félbevágva, mert teljes terjedel­mükkel nem fértek volna be a te­rembe.) Túl sok mindent nem lehe­tett alkotni abban a sötét zugban, de mi, elsősök-másodikosok még azt a keveset sem alkothattuk. Sok volt a gyerek, sok volt az osztály, a kicsiknek be kellett érniük a tanter­mükkel tornaórán is. Ott öltöztünk át, kapkodva, a szekrényajtók ár­nyékában, aztán a padok tetején (nem tévedés, ott!) csináltuk a vé­get érni nem akaró terpeszálláso­kat. Csoda-e, hogy nem rajongtunk a testnevelés egyetlen formájáért sem? zóta eltelt néhány évtized, s én (a teremfoci viszonzat­lan szerelmeseként) bebarangol­tam a város szinte minden torna­termét. (Ez persze túlzás - de tény­leg rettentő sok helyen megfordul­tam. Van egy csapatunk, azzal hol itt bérelünk magunknak két pénte­ki órát, holott. Aztán vannak az al­kalmi összejövetelek: valaki felhív, hogy kedd este játszanának, de nincsenek meg, nem tudnék-e le­ugrani? És én le tudok - ha kispá- lyázásról van szó, nem ismerek le­hetetlent.) f *gy aztán láttam már százféle tornatermet bolyongásaim so­rán. Kicsit, nagyot, sötétet, világo­sat, üresei és gazdagot, kényelme­set és kényelmetlent, lakályost és lakálytalant. Meg is fogalmaztam magamnak (szigorúan belső hasz­nálatra) egy olyasfajta bölcsessé­get, hogy mutasd a tornatermedet, megmondom ki vagy. Ami így, per­sze, nem igaz, hiszen az eredendő lehetőségek rögzítettek - egy tor­naterem méretéből többé-kevésbé következtetni lehet az iskola építési idejére is - de azért a meglévő ha­tárok között is nagy az intézmény (az igazgató, a testnevelő tanár) mozgástere. C 'soda-e, hogy ilyen előzmé­nyek után alig vártam, hogy találkozhassam a Tutaj utcai tor­nateremmel? Olvastam róla koráb­ban, a tervezők egyike magyarázta el plasztikusan, miért álmodtak modern épületet a jövőre százéves, poroszosságában is elegáns iskola- épület mellé. (Melyet, jegyezzük meg egy zárójelben, csak homlok- zatilag hagytak hajdani állapotá­ban - vagy még úgy se, hiszen a fő­bejárat a Tutaj utcába került - bent viszont huszonegyedik századi lett minden.) Nem tudom, maguk hogy vannak vele, én mindig elgyengü­lök az olyan mondatoktól, misze­rint „az üvegfelületek előtt zöld­homlokzat fut végig, a földszinti fe­szített rozsdamentes acélhálós fer­de pilonok reflektálnak a kőburko­lat mély ablaknútozására”. Csak egyszer jutna nekem magamtól eszembe ilyesmi, pilon meg nút egy félmondatban! De félretéve a tréfát, bizony, kicsit féltem az eredmény­től. Láttam néhány hasonló megol­dást - Berlinben például, ahol a fal helyén hipermodern épületek nőt­tek a földből ki, mellettük százéves bérházak - nem voltam meggyőz­ve, legyen elég annyi. De ezúttal ha­mar levettem a kalapomat. (Pedig hideg volt nagyon.) A tornaterem tényleg a huszonegyedik század vá­lasza a száz év előtti építészetre - de értelmes, világos, szellemes vá­lasz. Olyan, hogy nekem is kedvem lenne focizni kicsit a kétemeletes te­rem valamelyik szintjén. Bravó, ennyit mondhatok, de kérésre akárhányszor elismétlem. azafelé azért szomorkod- tam kicsit a hajdani Kék Is­kola hűlt helye láttán - csak egy szörnyű gödör tátong ma ott -, és átéreztem mindazok fájdalmát, kik múltjuk egy darabját vesztették el ott. Látják, én is jobban örülök, hogy hajdan i iskolám, azzal a ször­nyűséges tornateremmel, ma is áll. Ilyen bonyolult dolog a lélektan. JolsvaiAndrás Öt Arany Katedra kitüntetett A Magyar Kultúra Napja alkalmából január 22-én Arany Katedra Emlékplakett kitüntetéseket adott át dr. Tóth József, a XIII. kerület polgármestere. Az elismerésben- Dévény iné Várdy Márta, a Gárdonyi Géza Általá­nos Iskola tanítója,- Gombos Irén, a Gárdonyi Géza Általános Iskola tanítója,- Magyar Tamás, az Ady Endre Gimnázium tanára,- Marlovits Gyuláné, a Gyermekkert Tagóvoda óvodapedagógusa,- VarsányinéSalgó Julianna, a Pannónia Általános Iskola igazgatója részesült. Ugyanebből az alkalomból Tóth László, a Hunyadi Mátyás Általános Iskola tanítója Karácsony Sándor- díjat kapott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom