XIII. Kerületi Hírnök, 2009 (15. évfolyam, 1-24. szám)
2009-01-19 / 1-2. szám
10 T I Z E N H A R MA D I K KERÜLETI HÍRNÖK 2009. január 19. Családon belüli erőszak mindig is létezett. Azonban most, amikor társadalmi rossz közérzetünk, nyugtalanságunk egyre jobban rányomja bélyegét mindennapjainkra, talán még gyorsabban elszakad a cérna: a szülők hajlamosak a gyereken kitölteni mérgüket, a gyerekek egymás között viselkednek egyre agresszívabban, sőt nemegyszer rátámadnak szüleikre, tanáraikra is. A szigorúbb törvények segíthetnek ugyan, de nem jelentenek végleges megoldást. Verekedésről, agresszióról, szülők és gyerekek konfliktusairól beszélgettünk Fehérváry Zoltánnal, a XIII. Kerületi Pedagógiai Szolgáltató Központ Iskolapszichológiai Munkacsoportjának pszichológusával. A csecsemőknek minden igényét teljesítenünk kell- Közhely, de sok igazság van abban, hogy míg a legtöbb munkakör betöltéséhez sok esztendei tanulást követelnek meg, addigaszü- lők általában előképzettség nélkül végzik életük talán legfontosabb tevékenységét, a gyereknevelést.- Pedig a szülői szerepre - akárcsak egy gépkocsi-vezetői vizsgára, szakmánkra vagy hivatásunkra - jó lenne tudatosan készülni, mert szülőnek lenni is hivatás - mondja Fehérváry Zoltán. - Általában azt gondoljuk, hogy majd ösztönösen tudni fogjuk, mikor mit kell tennünk. Aztán még előképzettség mellett is sokszor tehetetlennek érezzük magunkat. Ez is része az életnek, a szülői létnek, de tudni kell elfogadni és kezelni.- Hogyan kezelhetjük azt a gyakori helyzetet, hogy egy karon ülő kicsi arcul üti a-vele játszó, felé közeledő felnőttet, gyereket?- Egy ilyen „pofon” igencsak váratlan lehet. A szülők közül van, aki csak mosolyog, ha ilyesmi történik vele, más komolyan sértve érzi magát, de ami a lényeg: általában tanácstalanok vagyunk, és saját vérmérsékletünk szerint - no, meg figyelembe véve, hogy ki látta még az esetet - reagálunk az eltűrés, a kedves „nono”, az eltávolodás, a ráripakodás, esetleg a viszonzás széles palettájáról választva. Agresszió a családban Szülők és gyerekek mindennapi konfliktusai tív következményei lehetnek. Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy mindig az erősebbnek van igaza, akkor előbb-utóbb e szerint fog az emberi kapcsolatokról gondolkodni. Nehéz helyzetben érezhetjük magunkat akkor is, amikor csemeténk az üzletben követelőzik, esetleg a földre veti magát, hogy kierőszakoljon például egy finomságot vagyjátékot. Agyereknem véletlenül időzíti a „hisztit” éppen akkorra, amikor a szülő igyekszik a lehető legkisebb feltűnést keltve „leszerelni” őt. A pici baba verekedő mozdulatát se elbagatellizálni, se túlértékelni nem helyes. Inkább érzékeltessük vele, hogy kellemetlenül érintett minket az esemény. Mondhatjuk, hogy „ez nem esett jól”, vagy „ez fájt”, hogy megtanítsuk a történtek helytelenségére. Sajnos mindnyájan hallottunk már olyan esetekről, amikor a te hetetlenségérzés az éretlenebb szülőkben komoly, a gyerekre nézve akár életveszélyesnek is mondható dührohamot váltott ki. Egy sokat síró csecsemő „fejfájást” okozhat a szülőknek, pedig nekik kell ráhangolódni a csecsemő igényeire illetve megtalálni a sírás okát. Fáj a hasa, kicsípte a pelenka, vagy nevelési könyvet, elbeszélgetni más szülőkkel, tanácsot kérni a sorstársaktól vagy a pszichológustól. Szakszerű útmutatást adhatnak iskolás éveink idevágó tanulmányain túl az apás években is gyakran érzi tehetetlennek magát a szülő. Például, amikor sok mindenben korlátoznia kell csemetéjét, és a gyerek nem érti, miért nem szabad ezt sem, meg azt sem. Ilyenkor is ügyelnünk kell arra, hogy a tiltások ne okozzanak fölösleges frusztrációt a gyereknek. Érdemes szeretetteljesen következetesnek lenni. Teljesen természetes dolog, hogy minden gyerek feszegeti lehetőségeinek határait, figyeli, hol egyszerűen csak szeretné, ha felvennénk, megsimogatnánk, beszélnénk, énekelnénk hozzá. A csecsemőknek még minden igényét teljesítenünk kell, itt nem lehet helye mérlegelésnek. A gyerekek alapvetően érzékenyek, még a hangosabb szóra is összerezzennek. Ehhez később hozzáedződhetnek, de ha nem, akkor félelmet és mély szorongást válthat ki, ha a szülő „csak” rájuk kiabál. A szülők hajlamosak magukat vádolni, vagy a gyerek rossz természetében keresni annak magyarázatát, hogy „nem bírnak” a gyerekkel. Ilyenkor is jobb a megoldásra koncentrálni: elővenni egy szülést előkészítő foglalkozások, a védőnővel, gyerekorvossal folytatott beszélgetések és a szervezett szülői klubok. Szeretetteljesen következetesnek lenni- Mi a helyzet a szakkönyvekkel? Olykor szülő legyen a talpán, aki ki tud igazodni akár a legjobb szakemberek tanácsain. Az egyik szerint a sírás babát simogatni és dajkálni kell, a másik óva int ettől, mondván: ha minduntalanfelvesz- szük, azzal csak bátorítjuk a követelőzésben.- Való igaz: a könyvek nem adnak mindenre egyértelmű receptet. A kisgyermekkort követő pont, amikor már kihozza szüleit a sodrukból.- Az is sok szülőnek okoz gondot, hogyan fogadják, ha egyest, intőt hoz a gyerekük az iskolából.- Ha tehetetlennek érzik magukat az apák, „ez a gyerek nevelhe- tetlen” címszóval hajlamosak kilépni nevelő szerepükből az anyára hagyva minden további feladatot. Ennek az ellenkezője sem ritka: az édesanya a papával fenyegetőzik, ha a gyerekkel nem bír. „Megmondom apádnak”, „majd tőle megkapod” - ismerős szavak ezek is sok csemete számára. És vannak családok, amelyekben a szavakat tettek is követik. Általánosságban elmondható, hogy a gyerek számára az érthetetlen büntetésnek óhatatlanul negaA problémát nem oldhatja meg a verekedés- Aztán felnő, és esetleg tettlegesen is idősödő szülei ellen fordul.- Ez már nagyon szélsőséges eset. A gyerek-szülő kapcsolat tizennégy éves kor körül átalakul. Ekkortól egyre inkább előtérbe kerül a felnőtt-felnőtt viszony, az önállóság és a felelősség. Se szülő és gyerek, se szülő és felnőtt gyermek konfliktusait nem oldhatja meg a verekedés. Ha bármelyik kezet emel a másikra, kettejük kapcsolatában valami elszakad, amit nagyon nehéz helyrehozni. Amennyiben ez előfordul, feltétlenül tisztázniuk kell, hogy ez olyan eset volt, ami többet nem fordulhat elő. Az idős, kiszolgáltatott szülőket gyermekeik inkább védelmezik, hiszen tőlük kapták az életet. De hallunk esetekről, amikor a veszekedést, tettlegességet az anyagi javak feletti rendelkezés váltja ki. A konfliktus, az agresszió életünk olyan velejárói, amiket szocializált formában élhetünk ki. Ebben a gyerekeknek sokat segít az a birkózás, amit az óvodás korú fiúgyerekek szoktak játszani apukájukkal. Az apák jól teszik, ha időnként hagyják, hogy kisfiúk lebirkózza őket. Ez az alávetettségről és felül- kerekedésről szóló fontos „játék” az életre nevel. Mivel a lányoktól inkább az agresszió elfojtását várják el, náluk az elnyomott indulat olykor testi tünetekben jelentkezik. Dühünket sem elfojtani, sem kiélni nem jó, de levezethetjük ezeket többek között a mozgásban, sportban, munkában, alkotásban. Jól tesszük azonban, ha az okokat tisztázzuk magukkal és a másik féllel is. Azt se felejtsük el, hogy nemcsak a fizikai, hanem a lelki hántással, a gyakori bírálattal, piszká- lással, csúfolással, kiközösítéssel, a „nem szólok hozzád” és a „nem szeretlek” szavakkal is károsíthatjuk legfontosabb kapcsolatainkat. Csop Veronika Néha Néha úgy érzem, elfogytak belőlem a sorok. Néha úgy érzem, a holnap mázsás teherrel nehezedik rám. Néha úgy érzem, az élet szép. Néha... Arthur Madsen Egyedülállók klubja Egyszülős klub egyedülálló szülők és gyermekeik számára. Problémáiddal nem vagy egyedül, gyere és beszéljük meg! Foglalkozások és programok péntek délutánonként a VII., Wesselényi utcában. Klubvezető: Rónyai Éva 06 (30) 285-7595. Vcasa panna cotta édes élet! www.pannacotta.hu • 413 71 69 Lakások 36 m2 - 95 m2 között I ® Átadás: 2009. III. negyedév
