XIII. Kerületi Hírnök, 2009 (15. évfolyam, 1-24. szám)

2009-04-01 / 7. szám

2009. április 1. TIZENHARMADIK jáÉt KERÜLETI HÍRNÖK A legszebb piros tojás Kétezer éves vallási ünnep Húsvét G yermekkoromban nagyon szépek voltak a húsvéti ün­nepek. Már szombat este ki­raktam a száraz fűvel kibélelt, nagy, fonott vesszőkosarat apám trópusi növényritkaságokkal teli, zárt verandájára, hogy oda tojjon a húsvéti nyúl. Nagyon szerettem volna egyszer meglesni, amikor éppen hozzám jön, de sajnos nem sikerült. Mire felébredtem, már ott volt a sok ajándék. így volt ez azon a bizonyos na­pon is. Ébredés után első utam a téli­kertbe vezetett - és a fűvel kitö­mött kosár tele volt szebbnél szebb, csillogó, színes sztaniolpa- pírokba csomagolt csokoládéto­jással. Volt közöttük kék, zöld, rózsa­szín, sárga - és a jó ég tudja, még hányféle színű! A legszebb azon­ban ott volt középen: nagy, piros csokitojás, fehér selyemszalaggal átkötve, a szalagcsokor közepén halványkék papírvirágokkal. És ami a legizgalmasabb volt: amikor megráztam, valami titokzatosan zörgött benne. Nagy hagyott nyu­godni a kíváncsiság, vajon mi le­het az. Cukorka vagy egy apró já­ték? Elhatároztam, hogy azonnal kibontom és megnézem, a se­lyemszalagot és a papírvirágot meg a babám ruhájára varrom. Szüleim azonban lehűtötték a kér délyemet:- Nem nyúlhatsz még hozzá! Holnap jönnek a locsolók, valami­vel meg kell őket kínálni. így hát fájó szívvel visszatet­tem, és vártam a másnapot, ami­kor elmennek a látogatók és végre megehetem a csokitojásokat. Váry néni jött meg elsőnek, Gyurika névre hallgató kamasz fi­ával. Elegánsan ki volt öltözve, nyakkendősen, vadonatúj sötét­kék ruhában. Orra alatt kis bajusz feketéllett, amitől én őt már eleve ellenszenvesnek találtam. Elővett a zsebéből egy kis üveg émelyítően büdös kölnit és esetlenül a hajam­ra locsolta.- Kínáld meg Gyurikát a csoko­ládéval - mondta anyám. Gyurika hosszasan nézegette a kosarat, aztán - ó, borzalom! - ki­vette középről a nagy piros tojást a fehér selyemszalaggal. Ebben a pillanatban elkezdtem rettenete­sen utálni Gyurikát. Közben Erzsi néni is megérke­zett Lacival. Laci gyerekkori pajtásom volt, egészen más, mint Gyurika. Mel­lette mindig remekül szórakoz­tam. Eltűrte, hogy megdobáljam a sakkfiguráimmal, a franciaágy alatt pedigháborúsdit játszottunk, ami abból állt, hogy az nyert csa­tát, aki hamarabb a másik szemé­be tudta spriccelni az összenyo­mott narancshéj levét. Laci min­dig engedte, hogy én nyerjek. Szó­val: igazi gentleman volt. Őt is megkínáltam az ajándék csokoládéimmal - „mostmárúgy- ismindegy” alapon, ő azonban kedvesen elhárította: - Edd csak meg, az a tied. Gyerünk játszani! - Kézen fogott, aztán a munícióval együtt eltűntünk a franciaágy alatt, az elképedt Váry néni szeme elől. Amikor a vendégek távozni ké­szültek, mégis csak elő kellett jön­nöm, és „úri kislány” módjára ille­delmesen elköszönni. Váry néni belecsípett az arcomba és megkér­dezte: - No, kislányom, ki tetszik neked jobban, a Laci vagy Gyuri­ka?- A Laci! - vágtam rá gondolko­dás nélkül. - Mert ő nem viszi el a húsvéti ajándékomat... - és pi­maszul a szemébe néztem. Bene Erzsébet A húsvét a keresztények legna­gyobb ünnepe világszerte. Jézus maga is tartotta az ószövetségi pészahot, amely a húsvét bibliai, zsidó eredete volt. Tanítványaival, a tizenkét apostollal minden évben Jeruzsálembe ment és részt vett az ünnepi vacsorán, ahol bárányt, kovásztalan kenyeret és keserű sa­látát fogyasztottak el az Egyiptom­ból való kivonulás emlékére, fel­elevenítve az Örökkévaló és a kivá­lasztott nép szövetségét. így történt ez Kr. u. 33-ig, ami­kor Jézus új és örök szövetséget kö­tött az emberiséggel, és ezt saját vérével pecsételte meg, jelképezve ezzel, hogy ő az Isten igazi Bárá­nya. Ez a nap mai idő szerint Nagy­csütörtök. Ennek estéjén fogták el Jézust. A templomban ilyenkor az utolsó vacsorát idézzük fel. E na­pon két szín alatti áldozásban ré­szesülhetnek a hívek Krisztus tes­tében és vérében, a kenyér és bor színe alatt. Utána esti szentség- imádással emlékezünk Jézus sza­vaira: Hát egy órát sem tudtatok virrasztani velem? Nagypénteken emlékezünk Krisztus halálra ítélésére, a ke- resztútra, a kereszthalálra, a teme­tésre. A templomban jelképesen végigjárjuk mind a tizennégy állo­mását a keresztútnak. A szertartás elején a pap leborul az oltár előtt és Krisztus szenvedéséről elmélke­dik. Ezután a letakart keresztet le­leplezi, majd tiszteletre felmutat­ja. Ennek a kereszthódolatnak a lé­nyege: a megbocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás. A temp­lom egészen 22 óráig nyitva van, hogy a hívők virraszthassanak. Nagyszombaton napközben van a szentsír-látogatás, mert ek­kor Jézus a sziklasírban feküdt. A szertartások délután szentelések­kel kezdődnek. Az új tűz, a gyertya, a keresztvíz megszentelése után következik a feltámadási szentmi­se. Megszólalnak a harangok, a csengők és az orgona, amelyek nagycsütörtök óta hallgattak. A szentmisén felhangzik az alleluja, az örvendezés éneke. Régen ezen a napon volt a felnőttek keresztelé­se, mert csak ezen a napon lehetett megkeresztelkedni. A világ elé tárt feltámadásba vetett hitünket jel­képezi a körmenet. A feltámadt Jé­zusra emlékezve visszük körbe szobrát a templom körül és a szentségmutatóban az oltáriszent- ségben élő Jézust az ostyakenyér színében. A legnagyobb ünnep húsvétva- sárnap, amikor a szentmise a föl­támadt Krisztust ünnepli emlé­kezve arra, amikor az asszonyok Jézus sírjához mentek, hogy bebal­zsamozzák a testét, de nem talál­ták a sziklasírban. A feltámadt Jé­zus találkozott az apostolokkal, beszélt velük, együtt étkeztek, tes­tén ott voltak sebhelyei, amelyeket megérinthettek, hogy teljességgel megbizonyosodjanak arról: Jézus él! Feltámadt testében jelent meg. Sebei nem fájtak, ellenben dicső ragyogás fénye áradt belőlük. Fizi­kai törvények nem vonatkoztak rá, mert egyszerre több helyen tudott jelen lenni, étkezett, de nem volt szüksége a táplálékra, átmehetett szilárd falakon, zárt ajtókon. Az 9 apostolok lelkesen és örömmel hirdették: Jézus Krisztus föltá­madt; Jézus Krisztus él! Húsvétva- sárnap ünnepi rend szerint kez­dődnek a szentmisék a templom­ban. A mise végén az ételszentelési ima értelme, hogy az elhozott son­ka, tojás, kalács ne csak a testnek, hanem a léleknek is hasznára vál­jék. A fél 11-es nagymisén felcsen­dül Haydn zenéje ének- és zenekar közreműködésével. Húsvéthétfőn előtérbe kerül­nek a gyerekek és a fiatalok. A lo- csolkodás, az elrejtett ajándékok keresése, a tojás- és csoki­ajándékozás kevésbé szakrális szokásokból erednek. A húsvét üzenete a hívő embe­reknek a hit megerősítése Jézus Krisztus feltámadásában. A nem hívőknek a gondolkozás arról az örök emberi kérdésről, vajon földi életünk végezetével lezárul-e min­den, és elenyészik-e a test és meg­semmisül-e a lélek? Húsvétkor ré­szesei lehetünk egy közel kétezer éves vallás ünnepének, amely Eu­rópát összetartotta és felemelke­désében segítette. A beszélgetés az Angyalföldi Szent László-plébánián dr. Hajnal Róbert plébánossal, kerületünk díszpolgárával készült. Lejegyezte Vajda Ildikó

Next

/
Oldalképek
Tartalom