XIII. Kerületi Hírnök, 2009 (15. évfolyam, 1-24. szám)

2009-03-03 / 5. szám

8 TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 2009. március 3. Angyalföldön készültek a Szlezák-harangok A rádióban, amikor a déli ha­rangszó után néhány szót mondanak a meghallgatott harangokról, gyakran elhangzik Szlezák László neve. Az egész or­szágban szólnak az általa öntött harangok. Kevesen tudják, hogy a híres műhely, ahonnan a szép han­gú eszközök származtak, itt volt kerületünk szívében. Szlezák László 1870. augusztus 9-én született a Pozsony megyei Ispáca faluban. Szüló'helyéről ha­mar elkerült, 14 évesen már a fő­városban él, és Thury Ferenc ha­rangöntödéjében inas. Ott lesi el a szakma fogásait, úgy tűnik, ered­ményesen, mert magyar és nem­zetközi kiállításokon díjazzák munkáit. 1902-ben ő lesz a mű­helyfőnök, két év múlva pedig már saját műhelyt nyit. Angyalföldön volt egy másikha- rangöntöde, Walser Ferencé a Kül­ső Váci út 47. szám alatt. A haran­gok mellett tűzoltófelszereléseket gyártott, de Szlezák megelőzte. Szlezák László 1909-ben átvette a Thury műhelyt. 1918-ban üzeme már két utcára nyílik, bejárata van a Frangepán utca 77. és a Petneházy utca 78. szám alól. Ak­kor ez a terület még a Terézváros­hoz tartozott. Érdekes fejlődés ez, hiszen az első világháborúban a harangok nagy részét elvitték ágyúnak. 1928-ban aranykoszo­rús mester lesz, az egész országban szólnak harangjai. 1930-ban nagy megtiszteltetésben volt része Szlezák Lászlónak, ekkor szentel­ték fel a Szent István-bazilika szá­mára öntött, Szent Imréről elneve­zett harangot, amely majdnem 8 tonnát nyomott. Ekkor ez volt a legnagyobb harang hazánkban, díszére vált az angyalföldi öntödé­nek. Még ugyanabban az évben az angyalföldi új református temp­lomnak is öntött harangot, igaz ez csak 5 mázsát nyomott, de a két ha­rang díszítésében egyaránt megta­lálható a palást alján körbefutó szőlőinda. Szép munka volt, maga Ravasz László püspök avatta fel, a protestáns újságok sorra közölték a képét. Gavallér módon a harang­jármot ajándékba adta, és 50 pen­gőt elengedett a fizetségből. Tehet­te, mert 100 munkás dolgozott ná­la, fennállása alatt 5000 harangot gyártott. Adoptált fia, Gombos La­jos segített az öntöde vezetésében. Ma is ez a harag szól a Frangepán utcai református templomban! A háborút átvészelte a harang, a templom és a közeli műhely is, de utóbbit 1951-ben államosították. Ezt az akkor oly gyakori intézke­dést az idős mester nem soká élte túl, 1953-ban, a születésnapján ér­te a halál. Az angyalföldi harang­öntöde 1955-ben szűnt meg. Róbert Péter Szlezák László harangot öntött Szentkút részére is Budapesten, amely P. Tamás Krizánt szentelte fel 1927-ben. A harang súlya: 255 kg. Új metrószerelvény Sprint a szellemvasútban? Aligha tévedek, ha azt állítom: előbb-utóbb valakinek eszébe jut futóversenyt rendezni a metróban. No, nem az állomáson - ebben nem lenne semmi különös - ha­nem magában a kocsiban. Az M2 vonalán szolgálatba álló Alstom metrószerelvények ugyan 5 kocsi­ból állnak, de átjárható, egyterű szerkezetük révén lefutható (len­ne) bennük - mondjuk, egy 60 mé­teres sprint. A szerelvény hossza ugyanis kereken száz méter. Amíg ezt a - most még talán rendkívülinek tűnő - versenyt megrendezik, nézzük, milyen is az új metró? Az öt kocsiból álló sze­relvényben 1023 utas fér el - közü­lük a legszerencsésebbek helyet is foglalhatnak: összesen 209-en. Az M2 vonalán futó metrókat még ember vezeti, de az M4-re ér­kezők már automatizáltak, azaz a „szellemvasutakat” robot (számí­tógép) vezérli, melyek legfeljebb 70 km/óra sebességre gyorsulhat­nak fel. A bemutató után a budapesti tesztidőszak következik. Ennek le­jártával és eredményes műszaki vizsgával talán az ősszel már mun­kába állnak az első szerelvények. F.Gy. Felültem a 133-as buszra A budapesti este mindig lenyűgö­zött. A városban ilyenkor kígyói­nak a fények, és ahogy minden el­csendesedik, átalakul a főváros, el­kezdődik egy másik élet. Szeretek ebben az átalakulásban részt venni. A Lehel téren állok, s bár még csak este 6 óra, s az említett meta­morfózis még messze van, külön­leges érzéssel szállók buszra. A 133-as járaton megejtő utazáson kapcsolódik egybe múlt, jelen és jövő, közel és távol. ezért a legapróbb részletekig isme­rős minden. Az utca végén jobbra fordulunk, én felrezzenek meren­gésemből, és megkezdődik az uta­zás izgalmasabb része. Vizafogón a Duna közelségét szinte érezni a levegőben. A jobb oldalon lakó­park, először a XXI. század csillo­gó, modern formái, majd a XX. század jól ismert, előre gyártott tömbjei magasodnak, zavarba ejtő gyorsasággal haladnak el az évek. Még pár megálló, még néhány év, és a Dagály fürdő kapujához Az első szakasz a végállomástól a Dráva utcáig tart. Káprázó sze­mekkel figyelem fény és sötét vál­takozását. Odakinn jól megfér egy­más mellett az Ipoly, a Garam, a Vág csendes, fekete medre. Besse­nyei György és Hegedűs Gyula ta­lán itt nézték a békésen elúszó csó­nakokat a rakodópart alsó kövén ülve. A Dráva utcához érve nosztalgi­kus melankólia fog el. Volt idő, mi­kor minden reggel erre utaztam, érünk. Emlékszem, ünnepnap volt, valahányszor felkerekedett a család és a Gombamedence mel­lett letelepedve élvezte a nyarat. A bal oldalról egyszer csak elfogynak az épületek, a távoli derengés és az autóbusz közé sötét fal ereszkedik. A fények azonban körbevesznek, szinte magába ölel a város - ez itt a Váci út, s az utazásom hamarosan véget ér. Hubay Miklós Péter Optika INGYENES SZEMVIZ SGÁLA.T minden szemüvegkeretre! LEHEL Piac, Emelet (a mozgólépcsőnél) Hétfő-péntek 9.00-18.00 ■ szombat 9-00-13.00 Telefon: 288-6960

Next

/
Oldalképek
Tartalom