XIII. Kerületi Hírnök, 2009 (15. évfolyam, 1-24. szám)
2009-11-02 / 21. szám
2009. november 3. TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK Széntanulmányok és olajfestmények Ágoston Ildikó festőművész kiállítása az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban november 12-én nyílik. Ágoston Ildikó összetett személyiség mind magánéletében, mind munkájában. A Bécsben tanult festőnő Anton Lehmden növendéke volt az Akademie der Bildenden Künstén. Hazatérte után sok személyes és anyagi megpróbáltatás érte, miközben szakmailag sem találta meg a számításait. Mégis emberfeletti teljesítménnyel ragaszkodott hivatásához, a festészethez. Bár egészsége megrendült a nehézségektől, ezt a próbatételt mások megsegítésére használta fel alkotásain keresztül. Képeinek mondanivalóját tartja a legfontosabbnak, amelyben alárendelt, de csöppet sem mellékes szerepe van a kifejezésmódnak. Mostani kiállításán széntanulmányok és olajfestmények láthatók. Festményeit az álom, a szimbólumok, a transzcendencia és a misztikum világa hatja át. A termekben látható képek sorrendisége rendkívül fontos, mert Ágoston Ildikó mondanivalójának ez adja meg végső értelmezését és keretét. Bővebb információ kérhető a 452-4290-es telefonszámon. jackets World of fashion + Jöjjön be hozzánk és válogasson hihetetlen széles kabát kínálatunkból! (1) 210 2486 XIII. kér Pannónia utca 15. Nyitva: minden nap 11:00 - 19:00 Jövök-megyek 9. Mfalap, kabát. Ezekre van M^.szükség e mínuszközeli napokon. Nem tudom, önök hogy vannak vele, én mindig nagy feneket kerítek a tavaszi meg az őszi ruhacserének. (Amikor a ruhatáram egyik fele felmegy a gardróbszekrény felső régióiba, a másik fele pedig leköltözik a fogasos szekrénybe.) Egy fél nap is rámegy erre a programra, ilyenkor komoly latolgatások esnek, mi menjen, mi maradjon, mi ment ki a formájából, mi a divatból, és mindebből mi következik rám nézve. Tavasszal egyébként engedékenyebb vagyok (meg bizakodóbb is), ősszel szigorúbb. Olyankor nem ismerem a kíméletet, ahol a legkisebb lazaságot ész- reveszem, attól a ruhadarabtól máris elköszönök. Néha még az is előfordul, hogy elvetem a sulykot - egyszer úgy kellett visszavásárolnom az ócskapiacról kedves pulóveremet, melyet túlságosan ki- nyúltnak ítéltem egy héttel korábban. (Az is volt, de azért szerettem.) Idén még a korábbiaknál is nagyobb vérengzést csaptam a téli ruhák között - korán kellett felkelnie annak a ruhadarabnak, mely kegyelmemben reménykedett. Restelltem is a dolgot, tudtam jól, hogy nem a ruhákkal van a baj, hanem velem. Én jöttem ki a gálámból idén, engem kellene lecserélni, nem a kabátokat, zakókat, nadrágokat. Dehát szegény ruhák, még ha akarták volna is, nem tudták ezt megtenni velem. Megtettem hát én ővelük. A nagy lendület kivitte a kalapokat is az ablakon. Mondjuk, meg voltak rogyva már eléggé, hiába, a kalap fogyóeszköz, elég, ha egy- szer-kétszer ráül az ember, vagy megázik (nem az ember, hanem a kalap, esetleg mindkettő), vagy más atrocitás éri. A kalap érzékeny jószág, a kalapot nem lehet más ruhadarabokkal egy kalap alá venni. ^^MajadonfŐtt azonban nem maradhat komoly ember. És nemcsak a hideg miatt. A kalap tartást ad, magasít, eltakar és befejez. A jó kalap igazi dramaturgiai elem. A nagy őszi ruhacsere vége idén tehát az lett, hogy sürgősen szert kell tennem néhány kalapra. E feladat, gondolhatnánk, nem okoz különös nehézséget, ha pénzed van, kalapod is van, mondja a régi dakota mondás (lehet, hogy az eredetiben skalap szerepel), de ez is olyan, mint a többi: igaz is, nem is. Évente egyszer befut a kalapvonat a nagyáruházakba, akkor emeletnyi kalapból válogathatunk, de amíg a készlet valamely távolkeleti raktárban vár a sorára, a kalapvásárlókra nehéz idők járnak. Marad a maszek, ahogy Kellér Dezső mondaná. Maszek kalapos is van jó néhány, de igazi mester már csak kevés. Mint az ott, a Pozsonyi út elején. pró boltocska, tükör, pult, a falakon feliratok („Kalapot nem cserélünk” - miért, bélyeget talán igen?), hátul a raktár meg a műhely. A polcokon néhány kalap mutatóba, a többség láthatatlan. A mester gondosan végighallgatja a vevő kívánságait, latolgat, ötletei, aztán eltűnik a függöny mögött. Addig az ember elolvassa a falra szerelt tréfákat („ - Drágám, az eladó azt állította, ez a kalap tíz esztendővel megfiatalítja azt, aki viseli! - Vehettél volna hármat is!”), nézegeti a fazonokat, színeket. Aztán megérkeznek a javasolt darabok, a mester mindegyikről mond néhány kedves szót (ez valódi nyúlszőr, átkefélve még jobban fest, mutatja az egyiknél, a másikat pedig a bolt előtti próbára utalja, természetes fényben bomlanak ki igazán a színei), a kínálat tényleg pompás, az embernek kedve volna megvenni az egész boltot. Végül egy zöld kalap mellett döntök, jól megy a kabátomhoz, és odakint az is kiderül (az első komoly szélroham után), hogy jól megy a Pozsonyi út járdájához is. JolsvaiAndrás Szellem - Forma, Bau-haus Felnyílnak a titkok, a rejtőzködő építészeti csodák feltárják valódi szépségüket abban a különleges kiállításban, amely az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteményben (Váci út 50.) látható november 3-tól. A Szellem - Forma, Bau-haus - Egyfotókiállítás Űjlipótváros Bauhaus lépcsőházairól címmel nyíló tárlat olyan építészeti emlékeket mutat be, amelyek egyesítik a funkció, a forma és az esztétikum hármasságát. Űjlipótváros jelentősége nem csak kerületi, de fővárosi, sőt, országos szinten is figyelemre méltó, hisz az 1930-40-es években épült bérházai a magyar modern építészet fontos alkotásai közé tartoznak. Bár olyan neves építészek munkáit is megtalálhatjuk itt, mint Hofstátter Béla, Domány Ferenc, Ligeti Pál, Kása Zoltán, Hikisch Rezső, Málnai Béla, Jánszky Béla, a házak nagy része az akkori idők modern építészetének átlagos színvonalát tükrözi. Ugyanakkor a reprezentatív jellegű helyiségekben (lépcsőházak, előcsarnokok, kapualjak) sok esetben az átlagosnál drágább, tartó- sabb, elegánsabb anyagokat, kifinomult belsőépítészeti terveket alkalmaztak. Mindezek az értékek azonban az utcai járókelők számára láthatatlanok, ami elsősorban az utóbbi idők „kapuzárási” gyakorlatának köszönhető. Egy, a lépcsőházak építészeti és belsőépítészeti értékeit bemutató fotókiállítás ezt az ismeretlen Üjlipótvárost ismerteti meg a közönséggel. A Maczó Balázs által rendezett tárlat két nagyobb tematikai egységből áll. A kiállítótér egyik oldalán, négy szobán áthaladva oldódik fel a kiállítás címe. Milyen szellem áll a Bauhaus gondolatvilága mögött, milyen formavilággal élt az, mennyire fontos szerepe volt az építészetnek (bau) ebben a stílusirányzatban, és milyen is egy Bauhaus hauslház? Majd miután kellő ismeretet kapott a látogató, megtekintheti azokat a fényképeket, amelyeket Bujnovszky Tamás készített az újlipótvárosi Bauhaus épületek lépcsőházaiban. Az 1930-as évek lakáskultúráját a Pintér Galériától kölcsönzött Bauhaus bútorok teszik teljessé. A kiállítás megtekinthető 2010. március 19-ig az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteményben (Váci út 50.), bővebb információt a 349-1501-es telefonszámon kaphatnak az érdeklődők.
