XIII. Kerületi Hírnök, 2009 (15. évfolyam, 1-24. szám)

2009-10-01 / 19. szám

2009. október 1. TIZENHARMADIK ÉKERÜLETI HÍRNÖK 11 Sok a teendő, az elnök bizakodó Küzd a Vasas A nehéz helyzetben a Vasas SC is kénytelen szűkebbre húzni a nad­rágszíjat, de a kitűzött cél változat­lan. A klub szeretné méltóképpen ünnepelni 2011-ben fennállása 100 éves évfordulóját. Az elkövet­kezendő' másfél évben így van még teendő bőven. Markovits László ügyvezető elnök a jelen legfonto­sabb kérdéseiről nyilatkozott. valamilyen formában nagyobb szerepet tudjon vállalni ennek a nagy hagyományokkal rendelke­ző, Angyalföld életét közel száz éve meghatározó sportegyesület fenn­tartásában. A Vasas Sport Club az utóbbi évben egyre jobban próbálja be­vonni a kerületi lakosokat az egye­sület életébe, meghirdettük a ke­Sakkszimultán az idei Vasas sportnapon Káposztás Miklós nemzetközi nagymesterrel, Markovits László ügyvezető elnökkel, Gedó György Európa- és olimpiai bajnokkal- Nyilván az elnök is olvasta azt a szurkolói nyílt levelet, amely a Vasas SC honlapján is megjelent, és a polgármester, a képviselő-testület segítségét kéri a klub támogatásá­ra. Mit gondol erről a szurkolói kez­deményezésről, és a már eddig is nyújtott önkormányzati segítségen túlmenően milyen más segítséget várna az egyesület?- Szurkolói szemszögből telje­sen megértem és támogatom a kezdeményezést, hiszen minden­ki „irigyli” a vidéki csapatokat, ahol az önkormányzat jelentős készpénzzel és feltételrendszerrel áll saját városi csapatai mögé. Eb­ben a tekintetben sajnos a főváros­nak az önkormányzati sportfinart- szírozásokat nézve óriási hátránya van a vidékhez képest. Mint ügyvezető elnök, termé­szetesen én is örülnék az önkor­mányzat nagyobb anyagi szerep- vállalásának, de meg tudom érteni a polgármester véleményét is - akire különben én, mint a Vasas el­nöke, mindig számíthatok -, hogy a kerületi sportkoncepcióban nem szerepel az élsport támogatása. Ettől függetlenül látok lehető­séget arra, hogy az önkormányzat rületi lakosok, iskolások felé lab­darúgó-mérkőzésekre szóló ked­vezményeinket, nyitottak va­gyunk mindenfajta iskolai megke­resésre, amennyiben egy-egy osz­tály vagy sportcsoport pl. másik csapatunk mérkőzésére szeretne kilátogatni vagy iskolai meghívá­soknak is igyekszünk eleget tenni, amennyiben sportnapra vagy egyéb iskolai napokra meghívják sportolóinkat élménybeszámoló­ra. Az élsport helyett egyre inkább az utánpótlásra koncentrálunk, amely a tömeges gyermeksport egyik lépcsője. Összességében tehát az után­pótlás-nevelésben, a 100 éves szü­letésnap méltó megünneplésében és a létesítmény üzemeltetésében látok olyan kapcsolódási ponto­kat, amelyek ügyében az önkor­mányzat is nagyobb szerepválla­lásra nyerhető meg. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy a polgármester, a ke­rület képviselői és a Vasas Sport Club a szurkolók kezdeményezé­sét mindenki megelégedésére fog­ja lezárni. Szabados Angyalföldi pálmafák Cikksorozatunkban a piros-kék klub múltjából idézünk fel epizódokat Akkor is ő volt a Jani... it íve« esztendeje, 1959. szeptember 5-én tizenhét fél évesen mutatkozott be a Vasas első csapatá­ban, és húsz esztendeje, 1989. szeptember 29-én hunyt el Farkas János, az angyalföldi klub valaha volt legna­gyobb csatáregyéniségeinek egyike. Az olimpiai baj­nok, Eb-bronzérmes, világválogatott labdarúgó piros­kék és címeres mezes fellépései, szédítő góljai már fáj­dalmasan korán véget ért életében legendákká váltak; itt azt a nevezetes mérkőzését idézzük fel, amelynek so­rán bajnokká avatta a Fáy utcai együttest. Vasas-FTC az utolsó előtti fordulóban: csúcstalál­kozó! Pláne úgy, hogy mindkét együttesnek 35 pontja van, azaz a győztes nem csupán a rangadót nyeri meg, hanem nagy valószínűséggel elhódítja az aranyérmet is. Képzelhetik, mivolt 1965. október 31-én a Népsta­dionban... Annál is inkább, mert azon az emlékezetes vasár­napon a hatvanas évek két kiemelkedően legjobb ma­gyar klubcsapata találkozott. Abban a dekádban az FTC és a Vasas egyaránt négyszer ünnepelhetett baj­noki elsőséget; igaz, 1965-ben mindkettő még „csak” két arany­nál tartott. (Mármint az évtizedet tekintve.) A közvetlen előjelek a ferencvárosiaknak kedveztek, hiszen a derbit megelőző két fordulóban a Vasas egyaránt 1-0-ra kika­pott az Újpesttől és a Dorogtól. A zöld-fehé­rek viszont egy héttel a nagy mérkőzés előtt 6- 1-es csapást mértek az MTK-ra, és beérték a ferencvá­rosi Juhász István ápolása miatt, annak idején teljességgel szo­katlan módon - két perc­cel meghosszabbította az első' félidőt. Angyalföldön áldották érte... A 47. percben ugyanis Puskás elfutott a jobb oldalon és át­adását - ki más? - Farkas menthetetlenül a hálóba küldte (1-0). A második félidőben a szünet előttinél is élesebb csa­ta zajlott, pedig a Népsport már az első negyvenhét percről is azt írta: „Nagyon heves volt a küzdelem, rop­pant kemény a játék.” Mit számított a gyepen, hogy Al­bert, Farkas és Mészöly a pályán kívül meghitt barát­ságban volt egymás­sal?! Varasdinac ugyan megállította a játékot, hogy - a két csapatka­pitányt magához ren­delve - higgadtságra intse a riválisokat, ám a figyelmeztetés nem használt: a „balerina” Albert a 65. percben mellbe talpaltai!) Nellt. Ilyen erőszakos meg­mozdulást máskor még véletlenül sem lá­tott a közönség az ext­raklasszis centertől, de a jugoszláv játékvezető nem volt tekintettel a Középcsatár közmon­dásos finomságára, és kiállította az Üllői úti bálványt. A létszámfölényben lé­vő Vasas pedig megőrizte előnyét, vagyis az elektromos táblán az eredmény alatt egyetlen név maradt: Farkasé. Előfordult ez hej, de sokszor - és nem csupán 1-0- nál -, ám a legértékesebb NB I-es gólját kétségkívül az 1965-ös derbin lőtte az angyalföldi ideál. Szó szerint bajnoki gól volt, hiszen a zárófordulóban a Vasas - nem utolsósorban Farkas duplázása révén - 4-1 -re le­győzte a Salgótarjánt, és elhódította az aranyérmet. Igaz, azt valójában már akkor elnyerte, amikor „János király” beköszönt Géczi Istvánnak. Miként - a brazil Gilmartól a francia Camus-ig, az uruguayi Mazurkiewicztől a német Croyig - annyi más, nagy hírű kapusnak szerte a világon... HEGYI IVÁN, a Népszabadság főmunkatársa listavezető angyalföld együttest. A Vasa: azért maradt az élen mert azonos pontszámnál abban az időben még a gól­arány, s nem a gólkülönbség határozott, így a piros­kékek 43:18-a (2,38) jobb volt a IX. kerületiek 65:29- énél (2,24). De Albert Flórián, a franzstadti „Császár” az MTK elleni mesterhármasával már huszonhét gól­nál tartott; tizeneggyel ért el többet addig, mint a Fáy utcaiak halálosan veszedelmes Farkasa. Az egymás után kétszer - összesen négyszer - vesz­tes Vasas mellett leginkább az egység szólt, hiszen a ti­zennégy csapatos bajnokságban a gárda szinte válto­zatlan összetételben játszott hétről hétre. A rangadón is egyedül a sérült Mathesz Imre hiányzott - Nell La­jos helyettesítette -, a többiek kivétel nélkül törzsgár­disták voltak. íme a tizenegy (zárójelben az 1965-ös bajnoki szereplések száma): Varga László (26) - Ba­kos Sándor (21), Mészöly Kálmán (21), Berendi Pál (26), Ihász Kálmán (26) - Nell (3), Fister Ferenc (21) - Molnár Dezső (24), Puskás Lajos (24), Farkas (25), Pál Tibor (25). A meccsen - naná, ekkora tétnél! - dúltak az indu­latok, ám a szövetség külföldi játékvezető felkérésével vette elejét annak, hogy a felek utóbb elfogultsággal vádolhassák a fekete mezes dirigenst. Akkoriban az efféle meghívás egyáltalán nem volt ritkaság: a derbi­ken rendszeresen csehszlovák, jugoszláv, olasz vagy osztrák bíró fújta a sípot. (Sőt, még Leo Horn, a 6-3-as magyar-angolt, továbbá két BEK-döntőt is irányító hollandus is közreműködött magyar rangadón.) A vá­lasztás ezúttal a jugoszláv Varasdinacra esett, aki - a Vasas-FTC 1-0 (1-0) Népstadion, 65 000 néző. Jv.: Varasdinac (jugoszláv). Vasas: Varga - Bakos, Mészöly, Berendi, Ihász - Nell, Fister - Molnár, Puskás, Far­kas, Pál II. FTC:Géczi - Novák, Mátrai, Horváth - Ju­hász, Orosz - Karába, Varga, Albert, Né­meth, Fenyvesi dr. Gól: Farkas (45+2). Egy héttel a bajnoki címről döntő rangadó és néhány perccel a záró mérkőzés után: Farkas a szurkolók vállán a Fáy utcában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom