XIII. Kerületi Hírnök, 2009 (15. évfolyam, 1-24. szám)
2009-06-03 / 11-12. szám
2009. június 3. TIZENHARMADIK jjj|| KERÜLETI HÍRNÖK 3 DÍSZPOLGÁROK ♦ DÍSZPOLGÁROK * DÍSZPOLGÁROK ♦ DÍSZPOLGÁROK Marton László Spiró György A színházi kultúra hírnevének öregbítéséért fáradozik. Nemzetközileg elismert, sikeres rendezéseire többezren kíváncsiak. Olyan ember, aki odafigyel mások véleményére, de ha kell, rendületlenül harcol az igazáért. Marton László rendező a klasszikus kulturális értékek tolmácsa. Csodálatos képességével újra és újra a színház bűvkörébe vonz. Darabjaival elvarázsol, szórakoztat, gondolkodásra ösztönöz. Elhivatottsága példaértékű, szakmai tudása kiemelkedő. A XIII. kerület díszpolgára kitüntetést épp oly szerényen fogadta, mint a Kossuth-díjat.- A díszpolgári cím valódi meglepetés számomra. A lakosok figyelmessége mélyen megérintett, hiszen a kerület a második otthonom.- A Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező tanszakának elvégzése után, 1968- ban pályáját a Vígszínházban kezdte, melyhez máig kitartóan ragaszkodik. A Víg, ahogy neve is jelzi, szórakoztató céllal alakult 1896-ban. Első igazgatója, a Kolozsvárról érkező Ditrói Mór Európában is forradalminak számító színjátszást honosított meg. Itt született meg a huszadik századi korszerű magyar színjátszás. Évtizedek alatt sokat változott mind az épület, mind a benne folyó kulturális élet. Ma három játszóhelyén 1700 néző foglalhat helyet esténként, a tavalyi évadban több mint 350 000 látogatójuk volt.- Életem legfontosabb szakmai kihívásának tekintem, amikor 1985-ben a színház igazgatója lettem. Lehetőséget kaptam egy nagy múltú teátrumot irányítani. Az egyik legizgalmasabb feladatom volt, hogy felújíthattam a patinás épületet. A rekonstrukciónak minden szakaszát végigéltem. Reggel fél hétkor az építkezésen kezdtem, Homolya Lászlóval, az építkezés vezetőjével a színház minden zugát végigjártuk. Nem tagadom, néha vitatkoztam azért, hogy minden olyan legyen, ahogy azt korábban megálmodtuk.- A megújult nézőtér páratlan eleganciája a visszaállított páholyokkal tagadhatatlanul mindenkit lenyűgöz. A felújítás azonban sok viszontagsággal is járt, hogy tudta ebben az időszakban is megtartani a Vígszínház jó hírét?- Egy évig tartott a színház felújítása, a Nyugati téren felállított sátorszínházban lelt otthonra átmenetileg a társulat. Az irodánk egy vasúti kocsiban volt. A Vígszínház Sátor több szempontból is jelképpé vált. A közönség szeretetét szimbolizálta, hiszen minden este zsúfolásig tele volt. Kényelmetlen körülmények között játszottunk, ennek ellenére a társulat megpróbálta kifejezni azt a ragaszkodást, hálát, kötelesség- és hivatástudatot, amit a közönséggel szemben érez. A lakosság megértette és értékelte az erőfeszítéseinket.- Modernizálni nem könnyű úgy, hogy a régi értékek se kerüljenek háttérbe. Meg lehet szólítani a fiatalokat anélkül, hogy az idősebbeket ne veszítsék el?- A színháznak ki kell nevelnie saját közönségét. Fontos, hogy a gyerekek életébe eljusson a teátrumok csodája. A színházba járás így felnőttkorukra életformává válik. A Vígszínházba szerencsére sok fiatal jár, a legkisebbeket mesés előadásokra várjuk, az idősebbek körében pedig népszerűek a zenés-táncos darabjaink.- Számos külföldi színház felkérésére vállalt vendégrendezést, dolgozott Helsinkiben, Louisville-ben, Chicagóban, Tel Avivban, valamint Kanada és Németország több városában. Hatalmas sikerrel vitt színre Shakespeare-t, Tolsztojt, Ibsent vagy éppen musicaleket, a Képzelt riportot vagy a Padlást. Hivatástudat ösztönözte, hogy minél több művet mutasson be a nagyközönségnek?- Értékes színházat csinálni sok ember számára küldetés. A világirodalom kincseiből úgy válogatni, hogy azokat újból és újból el lehessen mesélni a többezres közönségnek. Fontos lenne minden honfitársunkat műveltebb emberré tenni, vagy részt venni az életében oly módon, hogy a kultúrát élvezhesse.- Huszonhárom év után mégis úgy döntött, nem vezeti tovább a Vígszínházát.- Az igazgatói munka sok energiát köt le, konfliktusba került bennem az igazgató, a rendező és a tanár. Úgy éreztem, itt az ideje annak, hogy az eredeti hivatásomnak éljek, több felkérésem van külföldön és itthon is. Eszenyi Enikő művész folytatja tovább a színház vezetését, aki jól látja, mit jelent a Vígszínház, hiszen hűséges tagja a társulatnak. Rendkívüli színész, jelentős rendező, de ami a legfontosabb, tudja, mit jelent értékes művek üzenetét átadni a Vígszínház közönségének. A kortárs irodalom egyik legérdekesebb és legsokoldalúbb egyénisége. írt regényt, drámát, verset, irodalomtörténetet. Színházigazgató, rádiós, dramaturg és műfordító. Folyékonyan beszél többek között lengyelül, oroszul és angolul. Legolvasottabb művei közé tartozik Az Ikszek, Álmodtam neked, a nagysikerű Fogság és a Messiások című írása. Több neves díj és kitüntetés tulajdonosa. Ez évtől pedig Budapest XIII. kerület díszpolgára.- Megtisztelő, hogy a XIII. kerület díszpolgára lehetek. Itt éltem, rengeteg kellemes és egyben rossz emlék is fűz a városrészhez.- Mire emlékszik szívesen?- Sok élményem kötődik Újlipótváros- hoz. Az Újpesti rakpart 8. számú házában laktam 1976-ig. A Váci úti Bolyai-gimná- ziumban 1964-ben érettségiztem, ahol a magyar-latin szakos tanár osztályfőnököm elemzésének köszönhetően már akkor elhatároztam, hogy drámaíró leszek. Az elmúlt évtizedek alatt sok minden megváltozott Újlipótvárosban. Akkor még a Pozsonyi úton a 15-ös villamos közlekedett, és a mai Kárpát utcai lakótelep helyén még nyomortanyák is voltak. Emlékszem a szeneskocsikra és a jegesre. A házak földszintjén működő kis üzletekre, a családias vendéglőkre, nagy életű kávéházakra. Annak idején a Duna- partról még közveüen hajójárattal mentünk ki a Margitszigetre. A Szent István parkba jártunk focizni, ahol egykor két gyerekmedence állt, homokozóval. Ott fociztunk, és az úttesten még nyugodtan lábtengózhattunk.- Ezek szerint tartja a kapcsolatot a régi ismerőseivel?- Igen, az osztálytársaimmal a mai napig összejárunk, van, aki ma is azon a környéken lakik. És noha elköltöztem ebből a városrészből, de gyakran visszajártam édesanyámhoz.- A rossz élményekről senki sem szeret beszélni. Általában az örömteli pillanatokat idézik fel a kerületlakók. Meglepett, hogy ön mégis nyíltan felvállalja!- Az egykori Sziget utcai általános iskolát nem szerettem, a gimnáziumot már igen, viszont az általános iskolai éveimről nem szívesen beszélek. Az ’56-os forradalmat is itt éltem meg, érdekes volt, mit mondjak.-Az emberek csak kis közösségekben érzik jól magukat - nyilatkozta. Magyarországon a fővárosban milyen városlakónak lenni?- Az emberek a nagyvárosokban is próbálnak kicsi közösségben élni. Mindenki a saját világában próbál otthon lenni, és nemigen lép ki belőle. Budapesten sincs ez másképp.- Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ÉLTE) Bölcsészettudományi Karán ma- gyar-orosz-szerbhorvát szakon végzett. Idegen nyelvű szerkesztő, majd a Magyar Tudományos Akadémia Kelet-Európai Kutató Intézetének tudományos munkatársa. 1981-től az irodalomtudományok kandidátusa, a Kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja, aSzolnokiSzigligetiSzínházigazgatója,majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. Számos novella, regény, verseskötet, dráma, esszé, tanulmány, tévékritika szerzője. Pezsgő kulturális életet él. Ön szerint lehet a könyvekkel tanítani az embereket?- Tanítani? Aligha. Nem hiszem, hogy a művészet célja az okítás. Én a könyveimmel szórakoztatni szeretnék. A tapasztalatok szerint a humor gyógyít. Az iróniában és az öniróniában benne van a megbocsátás és a jobb élet reménye. A szórakoztatás a művészet legitim és elsőrendű feladata. Ami nem szórakoztat, azt végig sem lehet olvasni. Aztán persze emberséget lehet tanulni, de csak a jó irodalomból.- Feleségverseny című új művének nagy a visszhangja. A Pozsonyi úti könyvtékába sok olvasó eljött, hogy dedikálja kötetét. A regénye a jövő Magyarországát mutatja be: húsz év múlva kitör a háború a magyarok és a romák között. Önálló cigány ország alakul.- A történetet két évvel ezelőtt kezdtem írni, mesebeli országot ábrázoltam szatirikusán. Fikció, merő fantáziajáték arról is, hogy a hazai vízkészletet eladják a németeknek. Amikor ezt kitaláltam, az ötletnek nem volt semmi alapja. Aztán elképedve olvastam egy napilapban: „Az ország ivóvízkészletének eladási terve vitát vált ki.” Most majd azt mondják: nekem ezt előre megsúgták. Pedig én csak társadalmi jelenségeket nagyítok fel irodalmi eszközökkel. Elmesélem például, hová vezethet a rasszizmus, ha nem teszünk ellene semmit.- Íróként mire törekszik?- Nem törekedtem megélni az irodalomból, mert publikálási kényszerbe kerültem volna, gyöngébb írást is ki kellett volna adnom, és az egészségtelen. Mindig volt két- három polgári foglalkozásom, a szabad időmben írtam. Nem akarok sztár lenni, nem vágyom az újságok címlapjára. Ellenszenves számomra, ha úgy kezelnek egy írót, mint egy divatos színészt vagy politikust.
