XIII. Kerületi Hírnök, 2008 (14. évfolyam, 1-24. szám)
2008-03-04 / 5. szám
2008. március 4. TIZENHARMADIK KERÜLETI.HÍRNÖK További szociális segítség az önkormányzattól A képviselő-testület a pénzbeli és természetbeni, valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátásokról szóló rendeletének módosításával tovább kíván enyhíteni a rászoruló kerületi lakosok gondjain. A szakemberek folyamatosan vizsgálva a kerület szociális helyzetét, egyes mutatók konkrét alakulását, jutottak arra a megállapításra, hogy a háztartások kiadásainak nagy részét a lakásfenntartási, az élelmiszer- és idősek esetében a gyógyszerköltségek jelentik. A kerület segélyezési rendszerében a családi segélyezés és a természetbeni támogatások hangsúlyát tovább érvényesítve, a fűtési támogatást 1000 Ft-ról 5000 Ft-ra emelte. Ezt az ellátást azok az időskorú állampolgárok kapják fűtési időszakban, akik gázártámogatásra nem jogosultak. 2008-ban ez várhatóan 7 millió forintot jelent. Új ellátásként vezeti be az ön- kormányzat a gyógyszer-támogatási segélyt. A tapasztalat és az állampolgári visszajelzések szerint a közgyógyellátás jogcímén kapható gyógyszerek csak részben fedezik az idősek gyógyszerszükségletét. A támogatás összege a közgyógyellátásra nem kapható gyógyszerek ára, de legfeljebb havonta 5000 Ft. Az érintettek, azaz a közgyógyellátásban részesülők és a 75. életévet betöltötték száma közel 1800 fő, a rendelkezés várható költsége: 15 millió forint. A támogatás igénybevételére a lehető legegyszerűbb eljárásrendet határoztuk meg. A gázártámogatás kérésekor a kitöltött forma- nyomtatványon kívül csak a gázvagy távfűtési számlát kell benyújtani. A gyógyszer-támogatási segély igénylése esetén csak a közgyógyellátásba nem tartozó gyógyszerek költségét és rendszerességét kell igazolni. Táncés ének Az Ady Endre Gimnázium III. alapítványi bálján a jó hangulatot a diákok műsora szolgáltatta énekszámokkal, musicalrészletekkel és a Ványadt bácsi című paródiával. A tanárok idei tánca a western hangulatát idézte. Fotó: Deák Domokos Mozgássérültek farsangja Maskarás farsangi mulatságot rendezett a Mozgássérültek Budapesti Egyesületének XIII. Kerületi Szervezete február 25-én. Az Angyalföldért Egyesület Váci út 50. szám alatti székhelyén megtartott bálon több mint hatvanan vettek részt, köztük az Üj Palotai úti nyugdíjasklub tagjai. Az esemény nagysikerű jelmezbemutatóval kezdődött, majd Boldizsár Endre éneke és szintetizáto- ros játéka varázsolt fergeteges hangulatot. A klubtagok jó ideig ropták a táncot a zene hangjaira. Kiállítás a Városház Galériában A Városház Galériában 2008. április 4-ig látható Geoszabó László képzőművész kiállítása. A tárlat megtekinthető a polgármesteri hivatal ügyfélfogadási ideje alatt (cím: Béke tér 1.). Emléktábla Peyer Károlynak „Minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs ” - ez a Berzsenyi-gondolat volt a politikai alap- elve Peyer Károly szociáldemokrata politikusnak, akinek a Tátra utca 20/B falán lévő emléktábláját február 16-án avatták fel a Szociáldemokrata Párt és a Társaság a Történelmi Szociáldemokráciáért szervezet tagjai és a politikus tisztelői. E házban lakott a politikus 1948-as kényszerű emigrálásáig. Február 16-án, hatvan éve, koholt vádak alapján távollétében hat év börtönre ítélték. Históriánk, különösen a XX. századi, sajnos tele van a haláluk után történelmi igazságtételben részesülő politikusokkal. Ilyen sors jutott Peyer Károlynak is, akinek valódi rehabilitálásával még tartozik az utókor. Ő a kompromisszumok embere volt egy türelmetlen évszázadban. A Horthy-éra fehérterro- ros időszakában az egyetlen lehetséges megoldást, a megegyezést választotta, amely lehetővé tette, hogy a szakszervezetek és a szociáldemokrata párt legálisan működjék több mint húsz évig. Hosz- szú távra tervezett, ezért köti meg a híres megegyezést, amit a történelem Bethlen-Peyer-paktum- nak nevez. Kompromisszumkész volt, de nem a megalkuvásig. Felemelte szavát a magyar parlamentben mind a jobboldali, mind a baloldali szélsőség ellen, a munkásérdekek védelmében és a zsidótörvények ellen is. Nem véletlen, hogy a megszállás után a nácik a mauthauseni haláltáborba hurcolták. Innen az amerikai hadsereg szabadította ki, és itthon azonnal bekapcsolódott a demokratikus Magyarországért való küzdelembe. Azt vallotta, amit Bibó, hogy politizálni tisztességesen kell. Ezért is kellett elmenekülnie az országból. Haláláig, 1956. október 25-ig hazájától távol élt. Az 1948 utáni machiavellista hivatalos politika és hivatalos történet- írás lemunkásárulózta, pedig ha valaki sokat tett a dolgozó emberekért, az ő volt. Sajnos, a rendszerváltás utáni politika sem tud mit kezdeni vele, s a történetírás is adós a jelentőségének megfelelő értékeléssel. Többek között erről is szóltak az emléktábla-avatók. Az USA-ban élő Gábor Róbert, az SZDP tiszteletbeli elnökének üzenetét távollétében Sztankovánszki Tibor, a SZDSZ elnöke olvasta fel. A politikusra emlékezett dr. Gartner Péter, az SZDSZ választmányának elnöke, Simon István történész, a Peyer Károly Társaság ügyvivője, Horváth János, az országgyűlés korelnöke és Kulcsár Péter újságíró. Ezután Sásdi Ernő felolvasta a politikus emlékezetére írott versét, s végül Peyer Károly tisztelői megkoszorúzták az emléktáblát. Udvarhelyi András Mindent a nőknek köszönhetek... Én mindent a nőknek köszönhetek, még azt is, hogy megszülettem. Ez a szellemes Abody Béla-féle mondás volt az első, ami eszembe ötlött, amikor elektronikus levelet kaptam lapunk főszerkesztőjétől, hogy pár sorral emlékezzek a nőnapra, s hozzátette, a kisujjadból kirázod, ami a hiúságomat legyez- gette ugyan, de nagy fejtörést okozott. Mert más, amikor szelle- meskedtem barátaimnak a nőkről minden következmény nélkül. De így, cikkben, amikor a nőkérdéshez mindenki ért, hogyan írjak úgy, hogy ne legyek közhelyes és ne sértsem meg a szép nemet? így aztán az őszinteséget választottam, mert félek a vezércikkszerű kötelező ünnepélyességtől. Nem nőnapi történet jut eszembe, pedig tudom, nagyon fontos állomásai ezek a mai nők viszonylagos függetlenségének. Nem az jut eszembe március 8-án, amit majd sokan megírnak, hogy 1857-ben e napon New Yorkban felvonuló varrónők követelésével kezdődött a nőnapi történelem, hogy a rossz munkakörülmények és az alacsonybér ellen tiltakoztak. Nem is az, hogy 1899-ben a II. Internacio- nálé Kongresszusán már Klara Zetkin szólt a nők munkához való jogáról, az anya- és a gyermekvédelemről, hogy 1910-ben ugyanez a testület úgy határozott, a női választójog érdekében nőnapot kell tartani, s ezt a kongresszus elfogadta 1911. március 19-én. Magyarországon először 1914-ben emlékeztek meg a Nemzetközi Nőnapról. Fontosabb elgondolkodnunk azon, mi az oka, hogy a nőnap a szociális követelések helyett mára sok esetben egyre inkább kipipálandó, formális udvariassággá, virágajándékozássá szelídült. Pedig hol vagyunk még a női egyenjogúságtól? Még akkor is, ha 1857 óta gyökeresen megváltozott a nők helyzete, legalábbis az öreg kontinensen, de még inkább Amerikában. Nem szánom ünneprontásnak felhívni a figyelmet, csak kedvcsinálónak, egy dühítően okos nő, Simone de Beauvoir, a kitűnő francia írónő könyvére, amit a nőkről írt, s amelyben bizony lesújtó kritikával ír az emancipált amerikai nőkről. Elárulom, nekem a nőnapkor azok a lányok, asszonyok jutnak eszembe, akik hatással voltak életemre. Először természetesen csodaszép, fiatal édesanyámra gondolok. Az első emlékre, ahogy versenyt futunk és lobog a haj a a szélben és győzni hagy és kacag. Vagy arra a feledhetetlen délutánra, amikor elolvasta nekem, ;sak nekem a Pál utcai fiúk. t. S aztán nagyanyámra és anyósomra, akik a szombati és vasárnapi ebédek alkalmával egy asztalhoz ültették a családot. S velük együtt a nők otthont teremtő, alakító, biztonságot adó, simogató kezére gondolok. És persze szerelmeimre, akik nélkül nem lettem volna az, aki vagyok. És minden nőre emlékszem, aki jót tett velem. És aki rosszat, de erre nem szívesen... És még mi jut eszembe? Hogy mindent a nőknek köszönhetek. Még azt is, hogy megszülettem. És annál sokkal többet. Hogy életben maradtam, és szerethetem őket. Boldog nőnapot hölgyeim! Udvarhelyi András
