XIII. Kerületi Hírnök, 2008 (14. évfolyam, 1-24. szám)
2008-09-16 / 18. szám
2008. szeptember 16. TIZENHARMADIK m KERÜLETI HÍRNÖK 5 A magyar kolorizmus egyik legkiválóbb képviselője Emléktábla Szentiványi Lajos festőművész tiszteletére Szentiványi Lajos festőművész halálának 35. évfordulója tiszteletére szeptember 9-én Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzata emléktáblát avatott a Máglya köz 2. számú ház falán. Az 1958-ban átadott, és napjainkban is műteremházként, művésztelepként működő épületben Szentiványi Lajos 1958-tól haláláig, 1973-ig lakott. Dr. Tóth József, kerületünk polgármestere köszöntőjét követően az ünnepségen megjelent családtagok, egykori pályatársak és tanítványok körében dr. Feledy Balázs művészeti író méltatta Szentiványi Lajos művészeti munkásságát. Az 1909-ben született Szentiványi Lajos kétszeres Munkácsy- (1950, 1956) és Kossuth-díjas (1957) művész tanulmányait az 1930-as években a Magyar Képző- művészeti Főiskolán végezte, mesterei többek között Benkhard Ágost, Rudnay Gyula, Csók István, Réti István, Vaszary János voltak. Tanulmányai befejeztével elnyerte a római és a Balló Ede-ösz- töndíjat is. Ez utóbbi segítségével hosszabb külföldi tanulmányutat tett. Járt Németországban, Dániában, Hollandiában, Ausztriában, egy ideig Kárpátalján dolgozott. Művei 1943-ban csoportos kiállításon szerepeltek a Nemzeti Szalonban, majd genfi és bázeli tárlatokon. A második világháborút követően, 1945-ben alapító tagja volt a Művészek Szabad Szakszervezetének. 1947-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ösztöndíjával Franciaországban töltött egy évet. Sok képet festett Párizsban, Cannes-ban és más dél-franciaor- szági helységekben. Itt készült alkotásait előbb a párizsi Galerie Guenegaud-ban mutatták be, majd 1948-ban a Fényes Adolf Teremben állították ki. 1952 és 1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó tanára. 1956 végén részt vett a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége megalakításában, amelynek 1957-ben szakosztályi vezetője, 1958-tól választmányi tagja is volt. 1957-től az Iparművészeti Főiskola, majd 1963-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola alakrajztanára. 1960-ban a XXX. Velencei Biennálé magyar kiállításán 15 képével szerepelt. Tájképeket, csendéleteket, figurális kompozíciókat és portrékat festett. A ’60-as években a magyar kolorizmus egyik legkiválóbb képviselőjeként méltatták. Rajzai változatos tematikájúak, grafikáiról könnyedség, nagyvonalúság árad. A nagyszámú érdeklődőt vonzó ünnepséget Varga Klári színművésznő, a Madách Színház társulatának tagja által idézett, művészetről szóló gondolatok tették bensőségessé. A Budai István szobrászművész által elkészített domborműves emléktábla leleplezését követően koszorút helyezett el a XIII. kerületi önkormányzat nevében dr. Tóth József polgármester, a terület ön- kormányzati képviselője, Holopné Schramek Kornélia alpolgármester és a család nevében Szentiványi Lajos leánya, Szentiványi Csilla. Angyalföldi Szabó Zoltán festőművész Ösztönző gondolatvilág az AJAMK-ban Szabó Zoltán festőművész 1929- ben született Budapesten, Angyalföldön. Szűkebb hazája iránti sze- retete ösztönözte arra, hogy néhány éve előnévként használja a városrész nevét. A Munkácsy- és Tornyai-díjas Érdemes Művész, kerületünk díszpolgára - rövid távoliét kivételével - egész eddigi életét itt töltötte. Itt dolgozott, itt alkotott, érthető tehát, hogy legújabb kiállítását az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban mutatja be a művészet iránt érdeklődőknek. Gyermekkorát a Tripoliszban töltötte. Az egykori Tömöri úti iskolába járt, hajdani tanára, Rajkai György fedezte fel tehetségét. A Dési Huber István Képzőművészeti Körben Gráber Margittól, majd a Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Gézától, Barcsay Jenőtől és Domanovszky Endrétől tanulta a mesterséget. Első önálló kiállítását 1970-ben rendezték az Ernst Múzeumban. Több kisebb-nagyobb vidéki tárlatot 1976-ban a Műcsarnokbeli egyéni bemutatkozás követte, majd 1987-ben ismét az Ernst Múzeum adott helyet műveinek. 70. születésnapja alkalmából a Szolnoki Galéria rendezett kiállítást alkotásaiból. A németországi Gronau-Epe városában háromszor mutattákbe műveit. „Szabó Zoltán képeit ösztönző gondolatvilága, tematikája nem változik, csupán eszköztára bővül, festőisége, színhasználata gazdagodik. Igazában mindig is csak a figurákkal kifejezhető tematika érdekelte. A legerősebb érzelmek: szeretet, szenvedés, gyűlölet” - méltatja a művészt Csák Ferenc. A kiállítás megtekinthető az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban (József Attila tér 4.) szeptember 16-tól 30-ig. Kántor János grafikus-, festőművész kiállítása Ősi mitológia Az Újlipótvárosi Klub-Galériában szeptember 2-án nyfltKántor János grafikus-, festőművész kiállítása. A megnyitón, a pincetárlat közel húsz alkotása között Kertész András kalauzolta az érdeklődőket. Kántor János figuratív, elvont kompozíciókat alkot, a témához illő sokszorosított grafika, rézkarc, hidegtű, aquatinta, színesnyomat, linómetszet, fametszet technikáival, ám az utóbbi időben már olajfestékvásra. A képeknek azonban hangzatos a címük: Afrodité földjén, Pompei, Reqviem, Marcus Aurélius álma, Csoda történt, Hajnali látomás, Lázadó angyal, Vidd- vidd, madár. Az ősi mitológiából merítek témát vagy teremtek magamnak mítoszokat. Amíg az ember érzelmeket akar kifejezni, addig lesz művészet. Több millió művész él a földön, de mind másképpen fogalmazza és önti vászonra kel, akrillal is dolgozik. A most látható művek egy része sokszorosító grafika és a festészeti technikák ötvözete. A művész elmondta: a nyomatoknál a kihívást leginkább a művek nagysága jelentette.- Képeit nem bezárja a vonalakkal, hanem kirepíti a kompozícióból.- Amikor Japánban jártam, nagy hatással volt rám ez a fajta ábrázolási mód. Szabadabban kezelik a távol-keletiek a felületeket, és nem foglalkoznak a balról jobbra haladó festéssel - tájékoztatott a festőművész.-Meglepő', hogy a tárlat nem kapottcímet.- Nincs címe, mert ez nem tematikus. Egy vidéki művész budapesti kiállítása, egy kedves meghíhangulatait. Az ember nem akar megöregedni, ha valaki azt csinálja, amit szeret, akkor talán a lelke mindörökre fiatal marad. Remélem, hogy kortól függetlenül sokan kíváncsiak lesznek alkotásaimra. Mindig örömmel tölt el, amikor volt tanítványaim véleményt formálnak. Legutóbb az egyik csak ennyit mondott: „Ez itt a Kántorféle expresszionizmus”. Talán ez mindent kifejez. A kiállítás szeptember 19-ig tekinthető meg, hétköznap délután 14 és 20 óra között a Tátra utca 20/b.-ben. További információ kérhető telefonon a 320-5380-as számon. T.ZS. Bognár Péterre emlékezünk A kerületünkben lakó Bognár Péter bábszínésszel néhány hónapja jelent meg riportunk. A Szent István parkban lakók sokszor élvezhették nagy kacagások közepette Bognár Péter szólóműsorait. Bizonyára szép számmal látták a Budapest Bábszínházi előadásaiban is: a Varázsfuvolában, a Minden egér szereti a sajtot Nagy Macskamágusaként, a János vitéz óriásaként.... és hosszú lenne sorolni, hány szerepben a sok évtized alatt, amit érettségijétől a nyár végén döbbenetesen váratlanul bekövetkezett haláláig tehetségesen, sokszínűén, nagy szakmai szeretettel a paraván mögött vagy előtt a Bábszínházban eljátszott. Hűséges volt a bábjáték műfajához, régi iskolájához, az Eötvös József Gimnáziumhoz és választott szűkebb hazájához, Újlipótvároshoz. Rajongott az operettért, otthonában nemcsak Honthy Hanna-, Latabár- és Rátonyi-bábokat őrzött, hanem minden velük kapcsolatos relikviát, és hatvankét évesen is gyermeki lélek maradt, gyűjtötte a hupikék törpikéket és a kulcstartókat. Gyermeki lélekkel tudta játékaival megörvendeztetni a kis és nagy gyermekeket. Őrizzék meg emlékét!
