XIII. Kerületi Hírnök, 2008 (14. évfolyam, 1-24. szám)

2008-02-01 / 3. szám

4 TIZENHARMADIK ft KERÜLETI HÍRNÖK 2008. február 1. Emléktábla Bence György filozófusnak Klasszikus polgár volt... Bence György filozófusnak állított emléktáblát a XIII. kerületi önkor­mányzat annak a háznak a falán, ahol élete utolsó esztendeiben élt és dolgozott. A Magyar Kultúra Napján, január 22-én tiszteló'i, pá­lyatársai és rokonai emlékeztek rá a Katona József utca 27. számú ház előtt. Az eseményen a többi között ott volt dr. Tóth József polgármester, országgyűlési képviselő, Pető' Iván, a 7. számú választókerület országgyűlési képviselője és Holopné Schramek Kornélia alpol­gármester. Dr. Tóth József először az önkormányzat emléktábla-állí­tási programjáról beszélt. A kerü­letben ez a 132-ik, Űjlipótvárosban pedig a 46-ik emléktábla, ami azt is mutatja, hogy a múlt század har­mincas éveitől kerületünket szíve­sen választották lakóhelyül ismert és népszerű művészek, sportolók és írók. Bence Györgyről szólva, a pol­gármester kifejtette: a 2006-ban 65 éves korában elhunyt filozófus történész klasszikus polgár volt, aki otthonának tekintette Üjlipótvárost. Már a hetvenes évek végén is lakott a Pozsonyi úton, az­tán külföldön élt, majd Budára költözött, de mindig vágyott a kerületbe. Végül 2001-ben talált vissza ide, a Katona József utcába, ahol nemcsak ő szeretett lakni, de őt is szerették a környéken, vagy ahogy ő hívta: a falujában. Sokszor lehetett őt látni a Tátra utcai erké­lyen szivarral a szájában, vagy ép­pen munkamegbeszélés közben a Firkászban. Betlen János, a Magyar Televí­zió munkatársa először arról be­szélt, hogy Bence György - akinek édesanyja megjárta Mauthausent, édesapja pedig nem jött vissza a munkaszolgálatból - csodával ha­táros módon maradt életben há­romévesen. 0 maga sosem beszélt erről, de bizonyos, hogy életét meghatározták ezek az esemé­nyek. Mindent tudott az életről, és mindig fontosnak tartotta, hogy ne korlátozzák az ember szabad­ságát. Szeretett jól öltözni, jókat enni és szivarozni. A tévé is hozzá­járult ahhoz, hogy élete utolsó éve­iben széles körben ismert és nép­szerű lett. Ezután dr. Tóth József és Betlen János közösen leplezte le az emlék­táblát. Elsőként az önkormányzat nevében polgármesterünk, majd az OKSB képviseletében Sági Judit elnök és Magos Péter koszorúzott (képünkön). Végül a filozófus fe­lesége, dr. Kovács Mária és gyer­meke, Bence Ádám helyezte el a megemlékezés virágait. (csop) Végre van munkánk, és emberszámba vesznek minket Még a tavalyi évben, október 26-án nyílt meg kerüle­tünkben - az Angyalföldi Szociális Egyesület égisze alatt - a-fogyatékossággal élők foglalkoztatója. A kö­zel 350 négyzetméteres, akadálymentesített intéz­mény létrejöttéhez óriási segítséget nyújtott a Közép­magyarországi Regionális Munkaügyi Központ XIII. Kerületi Kirendeltsége. Marosvölgyi János kirendelt­ségvezetővel arról beszélgettem, hogy a munkaügyi központ jelentős összeggel támogatja a Szekszárdi út 34. szám alatt található foglalkoztatót.- Öröm látni, hogy a kerület megváltozott munka- képességű lakosai milyen nagy lelkesedéssel végzik munkájukat. Az Angyalföldi Szociális Egyesülettel jó kapcsolatban állunk. Nemcsak a megváltozott mun­kaképességű polgárokat támogatjuk, hanem a kerü­letben élő munkanélküliek közül is közvetítünk ki né­hányat, ez évente 8-10, szociális boltokban dolgozó Öröm látni, hogy a kerület megváltozott munkaképességű lakosai milyen nagy lelkesedéssel végzik munkájukat személyt jelent. Jelenleg mintegy 1500 embernek nincs munkája a kerületben, és ez a folyamat az előző évekhez képest mintegy 10-15 százalékos emelkedést mutat. Éppen ezért a közelmúltban az Angyalföldi Szociális Egyesület elnökével, Tátrai Kálmánnal alá­írtunk egy megállapodást, amelynek értelmében a központi keretből három esztendőn át évi mintegy 30 millió forinttal támogatjuk a foglalkoztatót.- Mennyien dolgoznak az intézményben?- 51 lakosnak tudunk munkát adni. Ez könnyű fi­zikai elfoglaltságot jelent, mint például varrás, bőral­katrészek készítése vagy éppen az ünnepek előtt dísz- csomagolás. A mozgáskorlátozott lakosoknak ilyen módon tudjuk segíteni a társadalomba való integrá­lódásukat. Sok foglalkoztató lehetőséget sem ad a fo­gyatékossággal élő embereknek a munkára. Az októ­ber 26-i megnyitón az egyik alkalmazott könnyes szemmel a következőket mondta: „nemcsak azért örülünk, hogy van munkánk, mert pénzt is tudunk ezzel keresni, hanem ez által érezzük életünkben elő­ször, hogy emberszámba vesznek minket...” Ezekről az emberekről az egészséges társaik is példát vehet­nek. Gyakran tapasztaljuk, sokan azon fanyalognak, hogy „ilyen kevés pénzért nem vagyok hajlandó el­menni dolgozni, inkább otthon maradok.” Erre min­dig azt szoktuk mondani: ha valakinek éppen nincs munkája, még akkor is el kell fogadni a kevesebb fize­tést kínáló állásokat, ha az éppen nincs az ínyünkre. Egy meglévő státuszból sokkal könnyebb továbblép­ni, hiszen az kiszámíthatatlan, hogy egy-egy munka­helyen milyen ismeretségekre tud szert tenni az em­ber, mely a későbbiekben az általa elképzelt munká­hoz és jövedelemhez segítheti. V.T. Elbúcsúztunk... Budapest Főváros XIII. Kerület Önkormányzat Polgármesteri Hivatala és a gyászoló család köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik a polgármes­teri hivatalban megrendezett végtisztesség alkalmával személyesen vagy más módon kifejezték együttérzésüket dr. Sinka József Márton címzetes főjegyző elhunyta alkalmából. Raoul Wallenbergre emlékezünk A magyarországi zsidóság megmentője A Raoul Wallenberg Egyesület és Alapítvány megemlékezést tartott a svéd diplomata eltűnésének 63. évfordulóján, 2008. január 17-én Űjlipótvárosban, a Raoul Wallen­berg utca és a Pozsonyi út sarkán lévő emléktáblánál. A megemlékezésen Czinder An­tal szobrászművész, az egyesület elnökségi tagja mondott beszédet, amelyben Wallenberg példaérté­kű emberi tulajdonságait és kima- gaslócrtékrendjét emelte ki. lengett az életet jelentő svéd zász­ló, így a Svéd Királyi Követség ol­talma alatt álló épületekben közel 15 000 lakó talált védelmet a gyak­ran önkényesen is öldöklő nyilas katonák elől. 1945 januárjában, amikor Wallenberg megtudta, hogy Eichmann mindenkire kiter­jedő mészárlást tervez a gettók­ban, a vele együttműködő Szalai Pál közvetítésével elérte, hogy a német parancsnok megakadá­lyozza ezt az akciót. Két nappal ké­A gazdag svéd bankár- és diplo­matadinasztiából származó Wal­lenberg soha nem akart hős lenni, de a politikai világ állásfoglalásra késztette, humánus emberi gon­dolkozása az üldözöttek megsegí­tésére sarkallta. így lett a magyar- országi zsidóság legnagyobb meg­mentője. Az általa létesített svéd védett házak, a vészhelyzetekben sokszorosított svéd menlevelek, a Schutzpassok több mint 5000 ül­dözött zsidó ember életét mentet­ték meg a lágerektől, a gázkamrák­tól. A svéd diplomata a Szálasi-féle hatalomátvétel után megsokszo­rozta a védett házak számát. Pes­ten több mint harminc épületen sőbb az oroszok elérték a két bu­dapesti gettót is. Wallenberg a ku­tatások szerint több ezer embert mentett meg. 1945. január 17-én Budapestről Debrecenbe indult, oda azonban soha nem érkezett meg. Feltételezések szerint sofőr­jével, Langfelder Vilmossal együtt erőszakkal a Szovjetunióba hur­colták. Budapesten utoljára a róla elnevezett Wallenberg utcában látták. E helyen áll emléktáblája is, ahová minden évben, ezen a janu­ári napon elzarándokolnak azok, akik emlékét szívükben, lelkűkben máig megőrizték. Vajda Ildikó

Next

/
Oldalképek
Tartalom