XIII. Kerületi Hírnök, 2008 (14. évfolyam, 1-24. szám)
2008-05-13 / 10. szám
TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK Vámos Tibor Széchenyi-díjas akadémikus A gépesített világ kiteljesíti az embert Megmarad nekünk az, amire hivatottak vagyunk: az emberi megértés, az érzelmek és az ítéletalkotás 2008. május 13. S zéchenyi-díjban részesült március 15-e alkalmából kerületünk díszpolgára, Vámos Tibor akadémikus. A Magyar Tudományos Akadémia Számítás- technikai és Automatizálási Kutatóintézetének tudományos tanácsadója a többi között az információs társadalom, az e-kor- mányzat és az állampolgári azonosító jelentőségének tudatosításában végzett kimagasló munkájának elismeréseként kapta meg a magas állami kitüntetést. A professzorral munkahelyén, az általa alapított kutatóintézetben beszélgettünk hosszú életpályájáról és további terveiről. Édesanyámnak köszönhetem, hogy idáig jutottam- Tudatosan készült villamos- mérnöknek vagy a véletlen hozta így?- Mindig érdeklődtem a matematika és a fizika iránt. A VII. kerületben nőttem fel szüleim egyedüli gyerekeként. Apám jogot végzett, de az akkori zsidótörvények miatt nem lehetett köztisztviselő, így kereskedelmi és biztosítási ügynökként kereste a kenyerét. A Madách Imre Gimnáziumba jártam, ahol nagy súlyt fektettek a humán tárgyakra: nyolc esztendeig tanultam latint, négy évig pedig görögöt. Sárga csillaggal a mellemen érettségiztem 1944-ben. Túléltem a háborút, de édesapámat megölték a nyilasok. Édesanyám művelt, éleseszű asszony volt, akinek nem adatott boldog élet. Én jelentettem minden ambícióját, és neki köszönhetem, hogy idáig jutottam. Ezért is nagy megnyugvás nekem, hogy megérte, hogy akadémikus lettem. A háború után fél évig matematikát hallgattam a tudományegyetemen, közben pedig beiratkoztam a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnök B tagozatára, ami lényegében az akkor még nem létező villamosmérnöki szaknak felelt meg. 1950-ben diplomáztam. Inkább elméleti embernek éreztem magam, ezért azon voltam, hogy mielőbb gyakorlatot szerezzek. Erre először az Inotai Erőmű építésében nyílt lehetőségem, ezzel kapcsolatban kilenc hónapra kikerültem az akkori Csehszlovákiába, majd a Dunai Vasmű erőművének helyszíni építésvezetője lettem. Aspiránsnak 1954-ben jelentkeztem. A Villamos-energetikai Kutatóintézetben erőművek és erőműrendszerek automatizálásával foglalkoztam. Az energiaellátást biztosító villamosenergia-rend- szer lényegében ezeknek a hálózata. Ez pedig már átvezet a számítástechnikához, amelynek matematikai csírája már a XIX. században megvolt. Aztán a XX. században, a második világháború alatt és után gyorsuló fejlődés indult, főként az Amerikai Egyesült Államokban. A nagy fordulatot a félvezető technika hozta 1948 után. Életem főművének érzem a kutatóintézetet- Az ön által 1964-ben alapított Akadémiai Automatizálási Kutatóintézet 1971-ben egy esült az Akadémia számítástechnikai központjával, amelyből aztán „kinőtt” az az intézet, ahol a mai napig dolgozik.- Életem főművének érzem ezt az intézetet, ahol sok tehetséges emberrel tudtam együtt dolgozni egy hazánkban különlegesnek számító emberi és intellektuális légkörben. Ez az intézet a politikai változásoktól és hullámoktól függetlenül megértőén befogadó volt, és a mai napig az maradt. Az összesen négyszáz dolgozónknak hozzávetőleg a negyede „igazi” kutató. Annak is nagyon örülök, hogy a munkatársaink fele 35 éven aluli. A fiatalokat nagyon meg kell becsülni, mert nagyobb a munkabírásuk, és nyitottabbak az újra. Van egy sor olyan feladat, amit ők sokkal könnyebben tudnak megoldani, mint az idősebb, tapasztaltabb kollégák. A fiatalok számára később két út kínálkozik: vagy irányító pozícióba jutnak, vagy olyan helyet keresnek maguknak, ahol a gyakorlatban tudják kamatoztatni a tudásukat. De akik innen elmentek, azok sem szakadtak el teljesen: rendszeresen visszajárnak, és az emberi kapcsolat megmaradt.- Számos tudományos munka és felfedezés kapcsolódik a nevéhez. Melyekre a legbüszkébb?- Részt vettem a többi között az energiarendszerek számítási problémáinak megoldásában, robotirányítási és alakfelismerési munkában. Az intelligens robot úgy működik, hogy a kamera mögött lévő számítástechnikai program feldolgozza a látott képet. Maga a gép is bonyolult, meg az is, ami mögötte van. Például nem könnyű megtervezni a mozgási pályáját.- Ha az egyre tökéletesedő robotok átveszik az ember feladatait, akkor mi marad nekünk?- Előbb-utóbb minden, az ember számára nehéz vagy unalmas fizikai munkát gépek fognak elvégezni. Ez azonban nem baj. Éppen ellenkezőleg. Megmarad nekünk az, amire hivatottak vagyunk: az emberi megértés, az érzelmek és az ítéletalkotás. Feltéve persze, ha az emberiség egyáltalán megéri ezt a pozitív változást, mert a mai világban gyakran az őrület és az ostobaság az úr. Foglalkoztam még egyebek mellett egészségügyi rendszerekkel, és egy barátom problémája nyomán az agykárosult csecsemők diagnosztikájának és terápiájának módszereivel. Dolgoztam a számítástudomány ismeretelméleti kérdésein, és az e-kormányzás, vagyis az elektronikus kormányzás megvalósítását is szorgalmaztam.- Az utóbbi mikorra lehet mindennapjaink része?- Egyelőre kevés valósult meg belőle, nem annyira anyagi, mint inkább szemléleti okok miatt. Körülbelül másfél évtizede javasoltam, hogy mindenkinek legyen egy elektronikus azonosítója. Ez lényegében egy elektronikus alá3 írás, ami nagyon megkönnyíti az ügyintézést, mert az embereknek nem kellene mindenhová személyesen elmenniük, ha a szignójukra van szükség, megoldható a személyiség és a társadalom biztonsága is. Ebben a kérdésben sok uniós ország jóval előbbre tart, mint mi. Például a velünk együtt csatlakozott Észtország is utcahosszal megelőzött minket. Ennek az okát is abban látom, hogy nem vagyunk elég befogadók az újításokra, a politika pedig kihasználja a konzervativizmust. Szeretném befejezni a számítógépes ismeretekről szóló könyvemet- Ma is nap mint nap bejár dolgozni, és rendszeresen részt vesz külföldi kongresszusokon. Jelenleg milyen probléma foglalkoztatja?- Szeretném befejezni a számítógépes ismeretelmélet kérdéseiről szóló könyvemet. Már régóta dolgozom szakmám nemzetközi szervezetével, és ezen a nyáron is ott leszek a szöuli kongresszusukon. Előtte a párommal egy kis ma- gánútra készülünk New Yorkba és San Franciscóba, majd a terv szerint egy hetet eltöltünk Hawaiin. Nem ismerősökhöz megyünk: minden szállást az interneten foglalunk le. Az idén még Tallinnba is készülök az ottani egyetem fennállásának 90. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre. Túrázni is szoktunk: a hétvégén egy barátunkkal a Pilisben jártunk. Nyolcvankét éves vagyok, de nagyon jólesett az ötórás, megállás nélküli gyaloglás. Hobbim a képzőművészet: sokszor utazunk Bécsbe, hogy megnézzünk egy-egy érdekes kiállítást. De azért nagyon szeretem az otthonomat, a Kárpát utcai háromszobás panelt is, ahol idestova harminc éve lakom. Ötezer kötetes könyvtáramban az irodalmi alkotások mellett szép számmal vannak képzőművészeti és filozófiai művek. Egy fiam és egy unokám van, a páromnak pedig két gyermeke és két unokája. Szeretem, amikor mindnyájan együtt vagyunk, és szerencsére ez gyakran megesik. Csop Veronika Kocsifecskendőt avattak a tűzoltók Múlt év szeptemberében kezdték felújítani azt a kocsifecskendőt, amit április 28-án ünnepélyesen avattak föl az Angyalföldi Tűzőr- ségen. Az 1903-ban Köhler István budapesti gyárában készített fake- rekű, fémvázas, rézszivattyús tűzoltószekér sokáig Püspöksziiágy Község Önkormányzat tulajdonát képezte. Onnan került a fővárosi tűzoltókhoz, azon belül is az Angyalföldi Tűzőrség hagyományőrző csapatának használatába, ahol többhónapos restaurációs munkával, a tűzoltókra jellemző összefogással született újjá. Az avatón beszédet mondott Hiszékeny Dezső, a XIII. kerület alpolgármestere, Tordai Sándor, Püspökszilágy polgármestere és dr. Bende Péter tűzoltó vezérőrnagy, fővárosi parancsnok.
