XIII. Kerületi Hírnök, 2008 (14. évfolyam, 1-24. szám)
2008-04-15 / 8. szám
8 TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 2008. április 15. Mindennapi veszteségeink A gyereknek nehéz feldolgozni a szülő hiányát Katonadal és citeraszó az Éneklő Ifjúságon F elgyorsult világunkban sokféle veszteség érhet minket. Előfordulhat, hogy elveszítjük a munkánkat, vagy a fokozott fizikai és lelki terhelés következtében megbetegszünk. És az sem ritka, hogy különféle okok miatt rö- videbb-hosszabb időre nélkülöznünk kell egy szeretett személyt. Az apa vagy az anya külföldön vállal munkát, esetleg kórházba, netán börtönbe kerül, vagy éppen válás miatt hagyja ott a családját. Egy ilyen szituációt még a másik felnőttnek is nehéz feldolgoznia, hát még a gyereknek. A szülő szorongását a gyerek megérzi Nyilvánvalóan nincs mindenre és mindenkire érvényes általános recept arra, mit tehetünk annak érdekében, hogy a kicsik a lehető legkevesebb károsodással vészeljék át a nehéz időszakot. Fehérváry Zoltánt, a XIII. kerületi Pedagógiai Szolgáltató Központ iskolapszichológiai munkacsoportjának pszichológusát arról kérdeztük, mégis melyek azok a legfontosabb szabályok, amelyeket ebben a helyzetben mindenképpen érdemes figyelembe venni.- Ha mondjuk az apuka a család boldogulása érdekében külföldre megy dolgozni, ez miért jelent veszteséget az anyának és a gyereknek?- Mert hiányzik. Nem együtt kelnek és fekszenek, hiányzik a hangja, a gesztusai, a szokásai, egész jelenléte, nem beszélve az ölelésekről, a simogatásokról, az oly fontos „jó éjt” puszikról. De hiányozhatnak az éppen jókor érkezett beszélgetések, figyelmeztetések is. Üresnek tűnik nélküle a lakás, az élet. Ilyenkor ki kell tudni várni a viszontlátást. Ehhez szükség van lelkierőre, a késleltetés képességére. Fontos, hogy a család előre megbeszélje, mi miért történik. Az anya beszéljen a gyerekkel közös célkitűzéseikről és arról is, milyen jó lesz, ha újra együtt lesz a család. Mindezt hogyan mondja el, függ a gyermek korától is. Baj akkor lehet, ha az anya maga sem elég érett, hogy jól viselje párja hiányát. A szülő szorongását vagy éppen az intimitás hiánya miatti frusztrációját a gyerek óhatatlanul megérzi és átveheti. A családtagok viszonya szorosabbá válik- A gyerekek nagyon érzékenyek, és nehezen dolgozzákfel veszteségeiket. Valószínűleg azt is nehezen viselik el, ha a mindennapos hajszában keveset játszunk, keveset beszélgetünk velük.- A családtól való elszakadás mindig kényszerhelyzet, „szükségállapot” - mondja Fehérváry Zoltán. - Családja válogatja, hogy mennyi időre tudják nélkülözni egymást. Úgy gondolom, egy két- három hónapos távollétet még egy olyan család is el tud viselni, amely nagyon összeszokott, és a mindennapos együttlétet fontosnak tartja, de például egy szoptatós anyától való elutazást mindenki helytelenítene, és még sorolhatnánk a kivételeket. Előfordulhat, hogy a távolság, az új élethelyzet a hiányállapotból előnyt kovácsol. A családtagok viszonya szorosabbá válhat, és nyilvánvalóbbá lesz, milyen fontos az életükben a távollevő. Az otthonmaradóval is mélyülhet, változhat a kapcsolat. A rendszeres telefonálás, e-mailezés, skype- olás, fényképküldés a gyerek számára is a kapcsolat színesítését szolgáló élménnyé válhat. Egy évnél hosszabb időre azonban még akkor sem ajánlatos az egyik szülőnek elutaznia, ha a gyerek akár 14 év körüli. Úgy tűnhet, hogy egy ilyen korú gyereket már nem érdeklik a szülők, de ez mesz- sze nincs így. Sőt, talán éppen eb-. ben az életkorban van a legnagyobb szüksége rájuk. Noha a szobája ajtajára kiírja, „Ne gyertek be!”, aligvárja, hogy valaki benyissonhozzá. Havalamelyik szülőnek kényszerűségből mégis mennie kell, akkor minden életkorban az a leghelyesebb, ha őszintén beszélünk erről a gyerekkel. Sokat segít, ha a távollevő elmondja neki, milyen körülmények közt él kint, vagy - akár interneten keresztül - megmutatja, hol is lakik, milyen a szobája, a munkahelye, a kollégái, és meg tudják osztani egymással mindennapos élményeiket. Ez biztonságérzetet ad. Nem szabad túlterhelni a gyerekeket- Felmerül a kérdés: beszéljünk-e a gyereknek a másik szülő' betegségéről, illetve arról, hogy apja vagy anyja börtönben ül? Olyanról is hallottam, hogy az apa egy nap se szó, se beszéd, otthagyta a családját. Vajon ilyen esetekben a másik szülő megoszthatja-e bánatát, aggodalmát a gyerekkel?- Sem a betegséget, sem a börtönt, sem az elhagyottságot nem hallgatnám el. A félelmeinkkel azonban óvatosan kell bánni, mert nem szabad túlterhelni a gyereket. A szülő lehetőség szerint maradjon kiegyensúlyozott, és ne a gyerektől várjon megerősítést. Beszéljen többet a jóról, és igyekezzen azt sugározni, hogy le tudja győzni a nehézségeket. ló, ha a szülő szükség esetén képes átvenni a másik nem szerepét is: az anyuka időnként „apaként” is fellép vagy fordítva. Ez érvényes válás esetén is, ami sokszor serdülőkorban történik, pedig az ember számára még •ebben az időszakban is úgy teljes a világ, ha a szülei együtt vannak, szeretik egymást, és szeretnek szülők lenni. Az a szülő, aki váratlanul „lelép”, és nem tud felelősséget vállalni a döntéséért, tisztázatlan, bizonytalan helyzetet hagy maga után, ami az érzelmi zsarolás egy formája. Ez még a hozzá fűződő pozitív emlékeket is összezavarhatja, elhomályosíthatja a gyerekben. Ilyenkor is őszintén kell beszélni vele az új helyzetről. Tudomásul kell vennünk, hogy a veszteségek életünk részei. Nem óvhatjuk meg ettől a gyerekeinket sem. Meg kell tanítanunk őket, hogyan tudják uralni ezeket az érzéseket, és hogyan alakítsanak ki, illetve tanuljanak meg tőlünk megküzdési stratégiákat. Ezt tesszük akkor is, amikor nemet tudunk mondani a csokiért nyafogó kicsinek. Veszteségeink feldolgozása nem könnyű feladat: több szakaszon keresztüljuthatunk el az elfogadásig. A gyerek számára ebben a tekintetben is a szülő a legfőbb modell. Csop Veronika Április 21-én és 22-én ismét megrendezik az Éneklő Ifjúságot. A Berzeviczy Gizella Általános Iskolában a két nap alatt 13 kórus mutatkozik be, akiket szakmai zsűri értékel. A reneszánsz évét ünnepelve, megszólalnak a 15-16. században íródott művek, az 1848-49-es szabadságharc évfordulója alkalmáA ma már hagyományosan működő Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíjpályázat célja az esélyteremtés érdekében hátrányos helyzetű, szociálisan rászoruló fiatalok felsőoktatásban való részvételének támogatása. A 2007/2008-as tanévben kerületünkben 145 fő pályázott, közülük 129-en részesültek támogatásból hangzanak el katonadalok és huszárnóták, valamint népdalok is, többek közt Kodály Zoltántól és Bárdos Lajostól. Emellett műsort ad a Kék Iskola citerazenekara. A rendezvényt Formanek Annamária, a kerület ének-zene tantárgygondozója fogja össze. ban. Ez évben az egy főre jutó támogatás összege 3963 Ft volt, amely 500 Ft/hó összeggel magasabb, mint az előző évi. A pályázók 29%-ánál az egy főre jutó jövedelem nem érte el az öregséginyug- díj-minimum összegét, 51%-a csonka családban vagy egyedül él. A rendszerbe 31 új hallgató került be, akiket eddig még nem támogattunk. BELVÁROSI EGÉSZSÉGCENTRUM • Nőgyógyászat, terhesgondozás • Fül-orr-gége, hallásvizsgálat • Hallókészülékek és tartozékok nagy választéka • Fülzúgás-terápia • Pszichológia • Belgyógyászat, pszichoszomatika • Gasztroenterológia (diétás szaktanácsadás, IBS, reflux) • Ultrahang-diagnosztika, Doppler-mérés • EKG-vizsgálat • Érrendszeri betegségek vizsgálata (érszűkület, visszér, migrén) • Gyógyászati segédeszközök és egészségmegőrző termékek Információ, bejelentkezés: 236-0755.1132 Bp., Visegrádi u. 15. T.ZS. Bursa Hungarica Újabb ösztöndíjak
