XIII. Kerületi Hírnök, 2007 (13. évfolyam, 1-24. szám)

2007-07-04 / 13-14. szám

2007. július 4. Dózsa-gála Május utolsó hétvégéjén újra meg­telt a József Attila Művelődési Ház. Az Ének-zenei és Testnevelési Álta­lános Iskola immár hagyománnyá vált tanévvégi gáláján volt mit cso­dálni, volt minek tapsolni. A kultürális délután műsora két részből állt. Az első részben az iskola idén alakult színjátszó cso­portjáé volt a színpad. Egy év munkája elevenedett meg a mű­velődési ház falai között. A gyere­kek Eric Kästner A két Lotti című darabját adták elő megzenésítve, táncos, dalos betétekkel, melyet a - darab rendezője, Gó'ghné Hoffmann Zsuzsanna tanárnő írt színpadra. A táncos jelenetek ko­reográfiái Bende Ildikó és Béresné Sárosi Judit tanárnők ötleteit di­csérik. A főszereplő lányok, a ne­gyedik osztályos Bugner Júlia és Bugner Eszter próbára tették a közönség megfigyelő készségét, hisz olyanok voltak, mint két to­jás. Duettjüket az egész nézőtér megkönnyezte. A gyerekek leg­többje most először lépett közön­ség elé, először élhette át egy elő­adás izgalmát, de ebből a nagyra becsült nézősereg nem vett észre semmit. Együtt sírtak, együtt ne­vettek, együtt lélegeztek a kis szí­nészekkel. A darab végén fel­hangzó vastaps alig akart véget érni. Igazi színházi élményben volt része annak a több száz em­bernek, akik láthatták ezt a gye­rekdarabot. Nem maradt sok idő a pihenés­re, hisz hamarosan kezdődött a gá­la második része, ahol az iskola szí­nes műsorkavalkáddal szórakoz­tatta a nézőket. Fellépett az iskola évtizedes múlttal rendelkező, aranyminősítésű énekkara Mohayné Róna Katalin tanárnő vezetésével. Volt hangszeres be­mutató, kerületi elismerésben ré­szesített szavalat. Az iskolánkban tanuló BHSE tornászainak bemu­tatóján csak úgy repkedtek a fiúk, lányok, szaltót, tigrisbukfencet ugrálva. A szem alig tudta követni őket. Nagy tapsot kapott minden táncos előadás, itt mindenki meg­találhatta a kedvének, vérmérsék­letének valót. Varga Viktória tánctanár többéves munkáját tükrözte a kicsik néptáncbemuta­tója. De a Zara Pálné tanárnő által betanított tapsrondó is különle­ges színfolt volt a műsor palettá­ján. Az előadás végére a teremben már fergeteges hangulat uralko­dott, amelyet csak fokozott a he­tedik zenei osztály záró tüzes tán­ca. A vendégek nem kis csodála­tára az utolsó taktusokat tűzijáték kísérte. Akik ott voltak, nem feledhetik e délutánt, akik pedig nem, azokat várja jövőre a 2008. évi Dózsa-gá­la! Prácserné Kóbor Erika tanárnő Nyolcvan év emléke kísér Beszélgetés Bánffy György Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésszel a kerület díszpolgárával TIZENHARMADIK ^ KERÜLETI HÍRNÖK 5- Nyolcvanadik születésnapja alkalmából dr. Tóth József polgár-, mester átadta önnek a kerület aranyjelvényét. A díszpolgári cím mellett újabb bizonyíték, hogy a ke­rület tiszteli művészetét, becsüli munkásságát. Miként viszonyul ön a XIII. kerülethez?- Számos szép emléket őrzök a kerületről. Az egyik legmeghatá­rozóbb kötődést számomra a Jó­zsef Attila Színház jelenti, mely­nek 1971 óta vagyok a tagja. Szü­letésnapi köszöntésem komolyan meghatott. Különösen azért, mert látom, a XIII. kerület meg­becsüli művészeit. Ez ritka ma­napság.- Pályáját magántisztviselőként kezdte. Miként vezetett útja a szí­nészi hivatásig?- Az első jelentős sikert a Pécsi Nemzeti Színház III. Richárd című előadása jelentette, amit a televí­zió is közvetített. Számomra ekkor vette kezdetét egy új időszámítás, ekkor váltam végérvényesen szí-_ nésszé.- Szerepei miként hatottak visz- sza személyiségére?-Színész és szerep egymásra ta­lálása mindig izgalmas kölcsönha­tás. A színész ugyanis saját szemé­lyiségéből építkezik a karakterek megformálásánál, de ugyanakkor sok esetben a karakter is hatást gyakorol megalkotójára. Ennek a kölcsönhatásnak titka adja a szín­művészet igazi varázsát. A varázst, amit talán soha nem szabad telje­sen megfejteni.- Melyik szerep alakítása hozta meg az ön számára a m űvészi töké­letességérzését?- Ezt nem a színész, hanem a közönség dönti el. A közönség dönt, hogy egy-egy darab, színészi alakítás kudarc vagy siker. Füttyre vagy tapsra érdemes.- A közönség azonban talán nem mindig kritikus annyira, mint a színész önmagával szemben.- Valóban így van. A legkemé­nyebb kritika, amit az ember ön­magával szemben fogalmaz meg. Számos nagyszerű szerepem volt eddigi életem során, és bizton ál­líthatom, minden szerepben, még a legkisebbekben is van egy-egy pillanat, ami a művészi teljesít- Tnény legmagasabb fokát hozza ki az emberből. Viszont egy szerep sincs, ahol végig, minden egyes percben ezen a szinten lehetne tel­jesíteni. TalánalII. RichárdésSzé- chenyi szerepe mozgatott meg iga­zán elementáris erővel, ekkor tud­tam leginkább közel kerülni a mű­vészi tökéletességhez. Ugyanak­kor meghatározó élményt jelentett számomra Freud szerepe is, aki végül eljut elméletének megkérdő­jelezéséig. A sors megdöbbentő drámája, amikor az ember, életé­nek alkonyán kénytelen pálcát tör­ni saját életműve felett.- Számos szerepet játszik jelen­leg is. Mindemellett' mennyi időt tud szánni kedvelt szabadidős te­vékenységére, a vadászatra?- Sajnos egyre kevesebbet. Min­dig akad olyan elfoglaltság, ami Bánffy György - a XIII. kerület megbecsüli művészeit. Ez ritka manapság kurtítja a szabadidőmet. A vadá­szatot azonban nem azért szere­tem, amiért sokan mások. Nem tartozók azok közé, akik meglátják a vadat, és máris lőnek. Engem sokkal inkább a természet közelsé­ge vonz. Sokszor figyelem távcsö- vön keresztül, hogyan játszanak egymással az állatok, miként válto­zik óráról órára az égbolt. Fantasz­tikus élmény a magaslesen töltött idő, mintha a külvilág nem is létez­ne, csak a természet és az ember.-Hogyan tekint vissza az elmúlt nyolcvan évre?- Ügy adta a sors, hogy színész lehettem. A legnagyobb szerepeket játszhattam el. Munkában és fel­adatokban pedig most sem szűköl­ködöm. Politikusként mindig arra törekedtem, hogy nézeteimhez hű­en, és emberi mivoltomat megőriz­ve lássam el a teendőimet. Mások­hoz fűződő viszonyomat soha nem a származás, vagy a vallási, politi­kai irányultság határozta meg, ha­nem kizárólag az emberi értékek. Ezek szellemében éltem és élek a mai napig is. Immár nyolcvan év emléke kísér. Most már nem kérek mást az élettől, csak egészséget. A többit majd megoldom én. Várkonyi Rita ja és hat dédunokája született, akikkel nagyon jó kapcsolatot ápol. Zsófi néni 1985 óta él a kerület Thurzó utcai lakásában. Vélemé­nye szerint azért élt meg ennyi évet, mert olyan jól éjrzi itt magát. Tizen­nyolc éve segíti életét a Gondozási Központ, aminek gondozói odafi­gyelnek a tisztálkodására, az ügy­intézésére, abevásárlására, sőt, ha­marosan kap egy hordozható jel­zőrendszert is, amivel bármikor kérhet majd segítséget, bár a mai napig aktív szellemi életet él. Ér­dekli a napi politika, a tudomány fejlődése, és nagy örömet jelent számára a zene és az irodalom. Té­vét néz, rádiót és hangoskönyvet hallgat. Mozart zenéje és az erdélyi írók művei a kedvencei, nem be­szélve a virágokról és az édességek­ről. Idén Zsófi néni a harmadik százéves, akit a kerület köszöntött. T.ZS. Zsófi néni 100 éves C saládias hangulatban kö­szöntötte Winkler Imrénét jú­nius 22-én századik születés­napja alkalmából dr. Tóth József polgármester (képünkön) és a XIII. kerületi önkormányzat Szo­ciális Osztályának munkatársai. Zsófi néni Erdélyben született, ahol gimnáziumot, majd egyete­met végzett. Magyar szakos ta­nárként oktatta az általános isko­la felső tagozatos osztályait. El­mondása szerint viszonylag szi­gorú volt, ám bizonyos dolgokat meg kellett követelnie, mert „inogni nem szabad, ha valamit elhatározunk”. A diákok a verse­ket hiányosan tanulták - mondja, majd örömmel számol be azokról az irodalomkedvelő diákjairól, akik a mai napig látogatják az idős tanárnőt. 1932-ben ment férjhez, két fia született. Gábor vegyészmérnök­ként, Péter elektromérnökként diplomázott. Azóta három unoká-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom