XIII. Kerületi Hírnök, 2007 (13. évfolyam, 1-24. szám)

2007-01-17 / 1-2. szám

2007. január 17. TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 7 Napirenden a kultúra Sikeresnek bizonyult az Angyalföldi József At­tila Művelődési Központ által szervezett 2006. december 12- 13-ai konferencia. A napirenden elsősorban a kulturális szféra aktuális kérdé­sei szerepeltek. Az ország egészéből érkező szakmai képviseleteknek, a Budapesti Nép­művelők Egyesületének (BNE), a Kulturális Központok Országos Szövetségének (KKOSZ) megjelent tagjai számára ezen a kétnapos programsorozaton lehetősége nyílt a közösen megfogalmazott szakmai kérdések megvitatá­sára. Dr. Tóth /őzsef polgármester nyitóbeszé­dében mindenekelőtt a XIII. kerület sajátos­ságaira tért ki. Röviden felsorakoztatta a kerü­let rendszerváltást követő fejlődési korszakai mellé a fejlődés jelenlegi tendenciáit, valamint az Európa Terv XIII. kerület által lefektetett további célkitűzéseit is. A polgármester ki­emelte, hogy a XIII. kerületi önkormányzat közművelődési rendeletében egységes alapel­veket határozott meg a kötelező közművelő­dési feladatok körére, azok megvalósításának módjára, finanszírozásának feltételeire. A konferencia további részében dr. Vitányi Iván országgyűlési képviselő az 1989-tól napjain­kig tartó időszak társadalmi problémáit fogal­mazta meg, s az ebből adódó feladatokat so­rolta fel. Szót ejtett a hagyományos kulturális közösségek felbomlásáról, az egyén társada­lomtól való elidegenedésének jelenségéről, ez­által a kulturális intézmények szerepének szükséges megváltozásáról is. Ezt követően dr. Koncz Gábor, a Magyar Kultúra Alapítvány igazgatója a kulturális, közművelődési terület támogatásának közvetlen és közvetett eszkö­zeiről tartott előadás't. Ezek mellett hangsú­lyozta, hogy az elsődleges feladat a valóság he­lyes felmérése, a felmerülő igények pontos megjelölése, melyekhez hozzá kell igazítani az intézményi célokat. Külön kiemelte az intéz­mények kölcsönös segítségnyújtásának fon­tosságát, a kreatív együttgondolkodást, vala­mint a rugalmasság és vállalkozói szellem kö­vetelményét is. A szakmai képviselet tagjai a konferencia második napján a kerület további hat intézmé­nyét látogatták sorra, így betekintést nyertek az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény, az Iránytű Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iro­da, az Újlipótvárosi Klub-Galéria, a Láng Mű­velődési Központ, valamint az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház működésébe, min­dennapjaiba, és az általuk végzett tevékenysé­gekbe. Összességében a kétnapos konferencián el­hangzottak, illetve tapasztaltak rámutattak ar­ra, hogy a modern technika, korunk életstílu­sa, valamint a megváltozott társadalmi igények egyaránt kihívások elé állítják hagyományos intézményeinket, így a közművelődési intéz­ményeket is. Épp ezért fontos az érintett terü­let számára a folyamatos megújulás képessé­gének elsajátítása, mely által elérhető, hogy a közművelődési terület versenyképes marad­jon a XXI. század más nevelő-szórakoztató al­ternatíváival szemben. Ehhez az önkormány­zati támogatás, intézményi összefogás mellett azonban az is szükséges, hogy a kultúra a köz- gondolkodásban is állandóan napirenden le­gyen. V. R. Jövő a jelenben Ha a falak beszélni tud­nának - villan át a láto­gató agyán, ki betér az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ fel­újított épületébe vajon mit mesélnének az elmúlt bő egy évről a ház történe­tének e néma krónikásai? Mindenesetre nincs hiány rá- csodálkozásban, különösen azok­nak, akik a régi épület emlékével érkeznek a helyszínre: már a belé­péskor a XXI. század tárul fel, an­nak modern technikájával, jelleg­zetes színvilágával, fényáteresztő üvegfelületeivel, merész építészeti megoldásaival. Egy szelet jövő a je­lenben. Egy hely, amely alig másfél év alatt megelőzte saját korát. A XIII. kerületi önkormányzat 1,6 milliárd Ft-os beruházással újít- tatta fel az intézményt. A rekonst­rukciós munkák tavaly ősszel kez­dődtek, s idén októberre a ház már új arculattal fogadta régi és új láto­gatóit. Érdekes megoldás, hogy az intézmény különböző termeit drá­gakövekről nevezték el, ezzel szim­bolizálva az itt folytatott tevékeny­ségek értékteremtő szándékát. A Gyémánt terem többfunkciós ren­dezvényterem, mely mobilizálha­tó széksorai, elmozdítható hátfala, előszínpaddá alakítható színpad­része és számos más lehetősége technikai felszereltségének kö­szönhetően egyaránt alkalmas ka­mara- és nagyközönséget vonzó színházi előadások, nemzetközi konferenciák, nagyszabású bálok megrendezésére. Kilépve a ren­dezvényteremből, egy fényfolyo­són haladhatunk át, ahol hidak biztosítják a közlekedést a két épü­letrész között. Az épület különbö­ző szintjei más-más funkciót lát­nak el. A pinceszint ad otthont a Moholy-Nagy László Képző- és Iparművészeti Stúdió Kerámia, Fazekas és Tűzzománc műhely­nek. A magasföldszint két kiállító- terme kínál lehetőséget képzőmű­vészeti alkotások bemutatására. Az előtéren áthaladva a magas­földszint másik oldalán található a színészváró és öltöző, valamint hét számítógép működtetésére alkal­mas területi egység. Az első szint az úgynevezett mozgásszint, ahol három, tükrökkel, tornakorláttal, bordásfallal felszerelt terem ad otthont a különböző korosztály sportkedvelőinek. A második szinten a klubok, kisközösségek kerültek elhelyezésre, a majdani Teleházat befogadó számítógépes teremmel, a tetőterasszal, a TV13 stúdiójával, valamint a Smaragd teremmel, mely konferenciák fo­gadására kiválóan alkalmas rend­kívül exkluzív helyiség. A harma­dik emelet az alkotó szint, ahol megtalálható a Fantázium, az in­tézmény kreatív csodáit megvaló­sító dekorációs stúdió, valamint a Moholy Stúdió virágkötő és rajz részlege. Az újszerűség a két lát­ványlifttel is tetten érhető. Az in­tézmény európai színvonalát az akadálymentesített közlekedés is bizonyítja. A külső változások a programok repertoárját is átalakí­tották. A korszerű technikai adott­ságok nagyobb lehetőséget bizto­sítanak mind a beltéri, mind a kül­téri programok szervezésénél. Na­gyobb hangsúlyt kapnak az infor­matikai területek, a mozgás-, gyer­mek- és nyugdíjasprogramok. A jövőbeli terveket érintő kér­désemre az intézmény igazgató asszonya, Kapuvári Beatrix a kö­vetkezőket mondta: „Most a kollé­gáimmal a feladatunk az, hogy az átvarázsolt, felújított házat meg­töltsük hangulatokkal, érzésekkel, élettel!” Akijárt az átadás óta az in­tézményben, tudhatja: november 24-én mindez elkezdődött. Várkonyi Rita A nemzet imája Inkább csak a képzeletünkre ha­gyatkozhatunk, amikor azt talál­gatjuk, hogy 1823. január 22-én Szatmárcsekén kemény hideg és térdig érő hó volt-e, vagy enyhe tél kímélte az embereket. Az viszont valószínű, hogy Kölcsey Ferenc magányos otthonában csak a kan­dallóban égő tűz lobogása, meg a toll percegése törte meg a csöndet. A kornak talán legműveltebb ma­gyarja ekkor írta Hymnus című költeményét, amely először öt esz­tendő múlva, 1828-ban jelent meg az Auróra című almanachban, majd 1832-ben a költő munkáinak első kötetében. A nagy hazafi 1838-ban meghalt, így nem élte meg, hogy 1844-ben Erkel Ferenc zenéje fenséges dallamainak szár­nyán fölzengett a Himnusz. Ez a hét versszakos költemény felidézi a nemzet történelmét, kezdve azzal, hogy „Őseinket fel- hozád /Kárpát szent bércére... folytatva a dicső múlttal, amikor „... nyögte Mátyás bús hadát / Bécsnek büszke vára. ” De sötét ké­pek villannak fel ezután: „Hány­szor zengett ajkain / Ozmán vad népének / Vert hadunk csonthal­main / Gyó'zedelmi ének!” És hány­szor fordult elő történelmünk során, hogy „Bújt az üldözött s felé /Kard nyúl barlangjában, /Szerte nézett, s nem leié/Honját a hazá­ban.” Ám a költő mélységes hittel mondja ki: „Megbünhődte már e nép/A múltat sjövendőt!”-, meg­érdemli a „víg esztendőt”, azt, hogy „jó kedvvel, bőséggel” áldja meg az Isten - pártállástól függetlenül - az egész magyar népet. A nagyműveltségű Kölcsey a bőség fogalmába beleértette a szel­lemi gazdagságot is, ezért indo­kolt, hogy a Himnusz születésének évfordulóján, január 22-én ünne­peljük minden esztendőben a Ma­gyar Kultúra Napját. Mert ma is fontos hagyományaink ápolása, szépirodalmunk klasszikus és kortárs alkotásainak ismerete. A közös kultúra, ezer esztendő em­beri értékei tartják össze a magyar­ságot, csodálatosan gazdag anya­nyelvűnk, és a népművészet reme­kei is. Évszázadokon át fennma­radt dalaink, táncaink, a színpom­pás népviselet, vagy például az 1737-ben elkészült, Nyírbátorban látható fából faragott Krucsay- oltár egyaránt a magyar emberek tehetségét hirdetik nekünk. De vajon azok, akik alig tudnak olvasni, miként ismerik meg iro­dalmunk szépségeit, fogalmat tudnak-e alkotni nyelvünk gaz­dagságáról, nemzeti hagyománya­ink kincseiről? A televízióban na­ponta tucatszám sugárzott krimi­ken felnőtt nemzedék miként lesz fáklyavivője a magyar kultúrának? Imre Erzsébet A megújult művelődési központ belső' tere

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom