XIII. Kerületi Hírnök, 2007 (13. évfolyam, 1-24. szám)

2007-02-14 / 4. szám

2007. február 14. A szerelmesek ünnepe Vagyis Valentin-nap, amelyen a szerel­mesek megajándékozzák egymást. Va­lentin a III. században élt, kultusza idáig vezethető vissza. A legelterjedtebb törté­net szerint keresztény hite miatt II. Claudius császár börtönében sínylődött, s a börtönőr vak leányának a hit segítsé­gével visszaadta látását. Mielőtt 270. feb­ruár 14-én kivégezték, a lánynak üzene­tet küldött: A Te Valentinod. 496-ban Gelasius pápa rendelte el, hogy Szent Va­lentin napját február 14-én ünnepeljék. A római szokások a középkorban más or­szágokba is eljutottak: az angolok már 1446-ban megemlékeztek róla. Nekünk Bálint napja is február 14-e, a madarak menyegzőjének ideje. A hagyo­mány szerint ilyenkor választanak párt maguknak, és ha csiripelésük messzire hallatszik, akkor jó idő várható. Remél­jük, hogy a lányok és fiúk is minél többen megtalálják párjukat, akinek nem csak Valentin napján szereznek örömet. Azért lenne ez nagyon kívánatos, mert csönd­ben, szinte észrevétlenül, mégis rohamo­san gyarapodik a társtalan, egyedülálló nők és férfiak száma Magyarországon is: a szingli, régi szóval a hajadon és a nőtlen állapot. A szinglik terjedésének okát sokan ab­ban is látják, hogy alig adódik lehetőség az ismerkedésre. Társat találni nehéz, mert a hagyományos kapcsolatok meg­szűntek, a régi értékek elvesznek. Egyre több fiatal áldozza fel karrierje érdeké­ben idejét, kedvteléseit, önpusztító tem­póban dolgoznak. Felpörgött az élet, ne­hezebben vagy egyáltalán nem is kötnek kompromisszumot az emberek. Márpe­dig a házasság, a család harmóniájának alapvető feltétele az alkalmazkodás, a kölcsönös önfeláldozó szeretet, amely le­mondani is képes saját érdekeinek érvé­nyesítéséről. Bízzunk abban, hogy a helyzet nem re­ménytelen. A szerelem nem megy ki a di­vatból, időtlen, örök érzés, amelyről Ba­lassi Bálint így va\\: „Idővelpaloták, házak, erős várak, városok elromolnak, nagy erő, vastagság, sok kincs, nagy gazdagság idővel mind elmúlnak, tavaszi szép rózsák, liliom, violák idővel mind elhullnak; királi méltóság, tisztesség, nagy jószág idővel mind elvesznek, jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépség idővel porrá lesznek; még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak, idővel tenger apad, meglágyul keménség, megszűnik irigység, jóra fordul gyűlölség, Istentűi mindenben adatott idővel változás s bizonyos vég, csak én szerelmemnek mint pokol tüzének nincs vége, mertégten ég... ” Imre Erzsébet S Shakespeare vígjátéka József Attila Színházban Vajda Ildikó A József Attila Színház nagy színpadán február 3-án mutatták be Shakespeare: Ahogy tetszik című vígjátékát. Szeren­csés választás a mai frusztrált világunkban vidám és színvonalas szórakozást nyújtani a nézőknek. A csodás mese, amely az arden- nes-i erdőben és a francia udvarban játszó­dik, a száműzött herceg (BesencziÁrpád) és trónbitorló bátyja (szintén Besenczi Árpád) története mellett, a nemes Orlando (Zöld Csaba) és tisztességtelen bátyja, Jakab (Ömböli Pál), valamint a hercegek lányai­nak Céllia (Ullmann Mónika) és Rosalinda (Tompos Kátya) történetét mutatja be. E történetben a testvéri gyűlölet átváltozik testvéri szeretetté, a megbánás és meg- bocsájtás édesbús módján, és az ifjak és a hölgyek között kivirágzik az örök, az elmúl- hatatlan, a dicső szerelem, amely később es­küvőkhöz vezet. A száműzött herceg ismét uralkodóvá válik, a rossz testvérek megja­vulnak, és a szerelmesek egymáséi lesznek. A vígjáték mesteri shakespeare-i mű (fordí­totta: Nádasdy Ádám), amelyet az ötletdús, szép díszletekben (Horgas Péter), a. darab­hoz pontosan illő jelmezekben (Tresz Zsu­zsanna) játszó remek színészek: Schnell Ádám, Józsa Imre, Hetey László, Lévay Vik­tória, Blazsovszky Ákos, Márkó Eszter és a rövid időre megjelenő, mégis tökéletes ala­kítást nyújtó Andorai Refer játéka jellemez. A szcenikai feladatok Éberwein Róbert vál­lán nyugodtak, a darabot színre állító rende­ző Hargitai Iván, aki mértékletes, egyéni, mégis shakespeare-i művet rendezett. A tár­sulat közös erőfeszítéséből nagyszerű elő­adás született, amelyet minden kikapcso­lódni vágyó, nevetni, érezni szerető nézőnek ajánlok. Angyalföldi Szabó Zoltán kiállítása S zabó Zoltán festőművész Angyalföldön született. Meghatározó elem ez művészetében. Angyalföld számára olyan fontos gyökér és élettér, hogy felvette az Angyalföldi nevet is, így \eíi Angyalföl­di Szabó Zoltán. Angyalföld szeretete dominál városképein, munkás­portréin. Szemében itt a házak színes kavalkádja látszik, nem a sze­génység, hanem a vidámság emelkedett hangulata jellemzi a tájat és a házakat, amiket fest. Ezek a képei konstruktivisták, dinamikusak, bel­ső szellemiségének kivetülései, mint ahogy színes, dinamikus egyéni­ség Szabó Zoltán az életben is. De milyen, ha szomorú? Képein a feke­te szénnel készült munkák utalnak erre, amelyek nagy rajztudásáról árulkodnak. Ezeknek a monumentális szénrajzoknak a témái lehet­nek emberek is, de akkor a sötét színvilág háttérbe szorul az alkotó emberábrázolási szándéka mögé. Munkások, munkásasszonyok gya­kori szereplői képeinek, akik az eszmék és az egyének egységét alkot­ják. Fontos téma festményein az anya és gyermek kapcsolata. Ezt a té­mát biblikusán - Mária a gyermek Jézussal - gondolati, érzelmi és ké­pi kompozícióban fogalmazza meg, noha Mária nála lehet akár prole­tár Madonna is. Konkrétabb biblikus utalása Jézus képe, amelyben Jé­zus több jelentést, több tartalmat hordoz. Jézus szenvedése áttételes nála. Utal saját életére, mások szenvedéseire és egy egyetemes emberi szenvedéstörténetre is. Színvilágával, kompozíciójával erősíti mon­danivalóját, festői technikájával - legyen az olaj, pasztell vagy szén­rajz - a tökéletességre jut. Munkácsy- és Tornyai-díjas, Érdemes mű­vész Szabó Zoltán, Angyalföld díszpolgára. Áz Újlipótvárosi Klub- Galériában most kiállított képei a Körmendi-Csák-gyűjtemény da­rabjai. V. I. A ngyalföldi Szabó Zoltán: Krisztus A MAOE nem más, mint a Magyar Alkotó- művészek Országos Egyesülete, és miért tart premiert? Mert minden évben hosszú pro­cedúra: szakmai zsűrizések és javaslatok alapján a szakosztályok tíz arra érdemes művészt vesznek fel tagjaik közé. A mostani válogatás eredményét, a grafikusművészek és szobrászművészek közül kiválasztottak bemutatkozását, azaz premierjét láthatjuk a Duna Galériában. 2006-ban MAOE-felvételt nyertek: Dorogi János, dr. Berek Lajos, Juha Richárd, Kulcsár írisz, M. Nagy Szilvia, Petró MAOE premier György szobrászművészek, Mangó Beatrix grafikusművész. Mind a tíz alkotó más művészeti stílust képvisel, mást akar kifejezni és más stílus­ban fogalmazza meg gondolatait, érzelmeit. A modern szobrászatot fém szobraival Do­rogi János képviseli. Kulcsár írisz rozsdás vasból tavirózsás mesevilágot alkot, Petró György fekete torzókat készít, Juha Richárd Latinovitsról mintázza alkotását. Dr. Berek Lajos a klasszikus szobrászati iskolát képvi­seli. M. Nagy Szilvia terráriumba zárt őslé­nyeket tár elénk, Mangó Beatrix sikamlós té­mákat és lélektani válságokat mutat be gra­fikáiban. Minden frissen felvett grafikus- és szob­rászművész kitett magáért a Duna Galériá­ban látható kiállításon. Vajda

Next

/
Oldalképek
Tartalom