XIII. Kerületi Hírnök, 2007 (13. évfolyam, 1-24. szám)
2007-10-17 / 20. szám
4 2007. október 17. TIZENHARMADIK j||| KERÜLETI HÍRNÖK „Nekem ez a kerület az otthonom" Beszélgetés dr. Ádátn György agykutatóval, pszichofiziológussal, a XIII. kerület díszpolgárával Ádám György Nagyváradon született. Édesapja nyomdokaiba lépve kitanulta az órásmesterséget, majd később rátalált saját élethivatására, orvos lett. Kutatási területe az egyik legbonyolultabb szerkezet, az emberi agy. Legkedvesebb jelmondatának a delphoi ógörög templom feliratát tartja - „Ismerd meg önmagad emberi mivoltodban”-, talán nem véletlenül. Hiszen egész hivatása, élete, személyisége ennek szellemében alakult. Dr. Ádám György professzor, a kerület díszpolgára, az Eötvös loránd Tudományegyetem rektorától átveszi az Eötvös-gyűrű kitüntetést 2007. szeptember 7-én- 2007. augusztus 25-én ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját. Számos szakmai sikere, elismerése és kitüntetése helyett most mégis szívesebben mesél a XIII. kerülethez való kötődéséről.- Igen, mert eddig erről még csak kevés szó esett, pedig számomra sokat jelent a XIII. kerület. Szeretek itt élni. Több, mint hat évtized, öt korszak köt Budapestnek ehhez a szegletéhez.- Az első szakasz mikor kezdődött?- 1940-ben az érettségit követően nagy- néném hívására érkeztem Budapestre. Miután a Szent István park környéke rabul ejtett, úgy döntöttem, itt keresek lakást magamnak, ahonnan az órásműhelybe és esetleg az egyetemre járok majd. Nagyvárad után Újlipótváros testesítette meg számomra a modern várost a maga tisztaságával, impozáns épületeivel, barátságos házaival. Végigjártam az épületeket, becsöngettem a házmesterekhez, hogy ráleljek a megfelelő lakásra. Végül a Hollán Ernő utcában bukkantam rá. Később ugyan tovább vándoroltam, de a kerülettől nem váltam meg. Egészen katonai sorkötelezettségem teljesítéséig, 1943-ig laktam itt a kerületben.- Mi következett ezután?- Hazautaztam Nagyváradra, mert be kellett vonulnom a honvédséghez, melynek keretében egy évet Erdélyben töltöttem. Ezután orvostanhallgató lettem a kolozsvári egyetemen.- A kezdeti humán érdeklődést legyőzte az orvosi hivatás iránti elkötelezettség.- A háború idején, főleg erdélyi szolgálatom alatt tapasztalt emberi szenvedések, a tragédiák és borzalmak hatására úgy döntöttem, olyan konkrét tudomány birtokába akarok jutni, amivel ténylegesen, közvetlenül a gyakorlatban is képes leszek segíteni az embereken.- Orvosi pályáját Erdélyben, Kolozsváron kezdte?- Igen, 1944 decemberében lettem medikus Kolozsváron, de 1947-ben egyetemistaként tértem vissza Magyarországra és a budapesti egyetemen fejeztem be tanulmányaimat 1949-ben. Ez az időszak volt életem második korszaka, amelyben megintcsak az Újlipótvárosban laktam, ezúttal a Tátra utcában volt albérleti lakásom.- Milyen emlékek kötik a harmadik korszakhoz?-1949-ben diplomáztam, és még abban az évben megnősültem. A történet különlegessége, hogy feleségem 1948-ban szintén Nagyváradról települt át szüleivel együtt Budapestre, éppen a XIII. kerületbe, ahol találkoztunk, majd később összeházasodtunk. A mai napig teljes harmóniában a kerületben élünk, méghozzá ugyanabbanaVisegrádiutcailakásban, amely a szülők elhunytáig eredetileg az ő lakásuk volt. Itt született és élt velünk 20 éves koráig, férjhez meneteléig Ági leányunk.- Felesége szintén elismert polgára a kerületnek.- Valóban. Habár ő nagyon szerény asz- szony és inkább visszahúzódik a nyilvános, közéleti szerepléstől, érdemei a kerületi pedagógusok és a szülők százai előtt jól ismertek. A kezdetektől egészen nyugdíjba vonulásáig a kerület iskoláiban tanított orosz nyelvet, majd nyugdíjba vonulása után angolt is. Eredetileg angol-francia szakos középiskolai tanári diplomája van, ehhez csatlakozott az orosz képzettség. A XIII. kerületi önkormányzathoz többször is felterjesztették elismerésre pedagógusi munkásságáért. Ő maga nem szeret említést tenni a sikereiről, számára az egykori tanítványok szerete- te a legfőbb érték, akik megőrzik őt kedves emlékeik között.-1949 óta megszakítás nélkül a Visegrádi utcában van az önök családifészke?- Igen, ezt tartom a negyedik korszaknak, majd következett az ötödik, amikor 1953-ban megszületett Ági lányunk, és mint mondtam, születése óta egészen házasságáig itt lakott velünk. Mára már felnőtt, elismert családorvos Zuglóban. Az emberek szeretik, megbecsülik. Jó érzés látni szakmai, emberi sikereit. A férje, Hajdú Gábor szintén orvos, nőgyógyász. Egy fiúk van, a 31 éves Tamás, aki számítógépmérnök.- Lányáék és unokája családja mellett két dédunokával is büszkélkedhetnek.- Igen, Richárd négy, Gréta másfél éves. Ok ketten ajándékoznak meg minket a déd- szülői örömökkel.- Akkor nem is kérdés, hogy egyetemi és akadémiai munkája mellett mivel tölti szabadidejét.- Nos, valóban, a dédunokák és a család elsőbbséget élveznek minden tekintetben. Mindazonáltal Kati feleségemmel a szokásos nyugdíjas éveket éljük, amelybe beletartozik a nagyvilág és a mi szűkebb tájunk kulturális és politikai eseményeinek nyomon követése, sok jó könyv és folyóirat, de koncertekre, színházba is járunk.- Ön számára miben rejlik a kerület vonzereje?- A sokarcúság és a fejlődés képessége imponáló számomra. Rengeteg minden épült és épül mindenfelé, a szemünk előtt születik szinte egy vadonatúj nagyváros. Ugyanakkor a régi, meghitt helyek is fennmaradtak. Egy távoli példa: a József Attila Művelődési Központ környékén a kis házak apró, gondozott kertjeikkel bensőséges, természetközeli hangulatot árasztanak. Még nevükben is kedves bájt tükröznek: Nővér utca, Násznagy utca, Mosoly utca. Szinte sugallják az összetartozás családias jellegét. Az újlipótvárosi terület ugyanakkor nagyvárosi hangulatú. Itt az utcákon pezseg az élet. Több, mint hatvan éve élek itt. Számomra azonban ez a kerület már az első pillanattól többet jelent, mint lakóhely. Nekem ez a kerület az otthonom. Várkonyi Rita Válasz az olvasónak Egy csepp emberség... Egy délelőtt tanúja voltam egy jelenetnek, amit szóvá kell tennem. Egy idősebb asszony két kis kutyát sétáltatott a Szén t István park Pozsonyi úti oldalán. A hölgy láthatóan nem tartozott a tehetősebb nyugdíjasok közé. Az egyik kutyát pórázon vezette, a másik, a kisebbik szabadon követte gazdáját. A hölgyhöz léptek az „ügyeletet tartó” önkormányzati közterületfelügyelők. Igazán jól öltözött, méretre szabott, kifejezetten vonzó és tekintélyt parancsoló egyenruhájuk karját a XIII. kerületi önkormányzatszépen hímzett címere díszítette. Megszólították a hölgyet, és felszólították, hogy megbírságolják, mivel a kiskutya póráz nélkül közlekedik. A felszólítás a hatósági modor, a rideg és a hatalom birtoklásának, fensőbbségének tudatában történt. Lehet, hogy stílusidegen elképzelés, de talán a két közterület-felügyelő úr választhatta volna, felajánlva a figyelmeztetést, hozzáfűzve, hogy legközelebb kénytelenek lesznek bírságolni. De hát ez stílus és egy csepp emberség kérdése lenne... Viszont a tekintélyt parancsoló bírságolás helyett ajánlanám az urak főnökének, hogy beosztottjai nézzenek a (belső) Szent István park civil életébe, például a napsütötte délelőttön a pádon alvó ittas emberekre, az éjszakai, a hajnali és kora reggeli órákban hangoskodó és italozó, a szükségleteiket a park játszótér melletti bokraiban elvégző hajléktalanokra, és talán szét kellene nézni a Warmann köz nyilvános hajléktalan szállójában is. Állampolgári tisztelettel Lendvay Kamilló Felelősséggel intézkedünk Tisztelt Lendvay Kamilló! A XIII. kerületi önkormányzat közterület-felügyelőinek egyik fontos feladata a közterületen kutyát sétáltató ebtulajdonosok ellenőrzése. Mint ön előtt is ismeretes, kutyát sétáltatni póráz nélkül, illetve nagyobb testű kutya esetében szájkosár nélkül is tilos. Mivel az állampolgárok részéről az elmúlt években rengeteg bejelentés érkezett hozzánk az ebtartók felelőtlenségéről, így az önkormányzat kérésére 2005-től kezdődően ebrendészeti akciókat szerveztünk a rendőrséggel közösen. Ezen két rendőr egy gépkocsival, valamint négy felügyelő egy gépkocsival vesz részt, reggel 6 óra és 8 óra közötti időszakban. A feladat az, hogy a kerület parkjaiban, játszóterein, és lakótelepein a kutyasétáltatókkal szemben intézkedjünk, és megakadályozzuk ezen közterületek szennyezését, valamint azt, hogy a kutyák gazdái póráz és szájkosár nélkül engedjék az állatokat közterületre. Az első időszakban figyelmeztettük a kutyatulajdonosokat, majd a második évben a figyelmeztetésről folyamatosan áttértünk a bírságolásra. Mivel a konkrét esetet nem ismerem, nem tudom, hogy ki volt az intézkedő felügyelő, és így azt sem tudom, hogy a bírságolást megelőzte-e egy figyelmeztetés. A Szent István park Pozsonyi út és az Újpesti rakpart közötti terület ellenőrzése nem a mi feladatunk, mivel azt biztonságiőrök a nap 24 órájában őrzik és ellenőrzik. A park Pozsonyi út és Hollán E. u. közötti területét naponta több alkalommal két műszakban ellenőrizzük, és amennyiben kutyások, illetve hajléktalanok tartózkodnak ott, akkor azokkal szemben intézkedünk. Tisztelettel: Brecska Zoltán a Fővárosi Közterület-felügyelet XIII. Kerületi Önkormányzati Alközpontjának vezetője
