XIII. Kerületi Hírnök, 2007 (13. évfolyam, 1-24. szám)
2007-09-19 / 18. szám
2007. szeptember 19. 4 TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK RosHasaná A zsidó újév az Istenhez való megtérés ünnepe A legtöbb vallás megkülönbözteti a történelminemzeti, a vallási és a természeti ünnepeket. A zsidóság vallási életében ezek a szálak szorosan összefonódnak. Az őszi nagyünnepek sorozata egyaránt magába foglalja a történelmi, vallási és természeti ünnepeket. Mivel a gyónás vagy az áldozás itt nem található meg, a zsidóság körében az ünnep fő mondanivalója a vallási megtérés, közvetlenül az Örökkévaló színe előtt, hiszen közvetítő nincs és nem is lehet Hozzá. A főünnepi ima alatt mindenki elvonul Isten színe előtt, így az Örökkévaló megszámlálja népét, és megvizsgálja tetteiket. Az újév a kezdet és a vég találkozása, ezért szükséges a számadás az elmúlt évről, mert amit jól cselekedtünk, ázt meg kell tartani a következő évre is, amit pedig rosszul vagy hibásan, azt meg kell változtatni, ki kell javítani. Erre figyelmeztet egy hónappal az új év előtt a kürt - a sófár - hangja minden reggel a zsinagógában. A sófárt már Mózes második könyve is megemlíti, ez a hangszer szólalt meg a Szináj hegyén, a Tízparancsolat elhangzásakor is. Az ősi pásztorhangszer ma is kos szarvából készül. Az idén újév szeptember 13- 14-én este köszöntött be, ez az 5768. év. Ros Hasaná első és második napja. Régi kedves szokás a Taslich, ilyenkor: „... a délután a természetben, folyó vagy víz partján telik, hogy bűneinket (apró morzsákkal jelképezve) a rohanó habok árjába vagy a vizek mélyébe vessük... ” (Hevesi Simon). Micha próféta szavainak elmondásával kérjük a bűnbocsátó Istent, hogy süllyessze bűneinket az örvénylő tengerár mélységeibe. Ezen magasztos lelki motívumok és mély komolyságú vallási gondolatok istápolása mellett azonban nem marad el az ünnep hangulatából a csöndes, szelíd öröm érzése és a jövőben hívő, bízó remény; ezért az ünnep első estéjén, mikor Isten házát elhagyjuk az elvégzett áhítat után, hazaérve családi otthonunkba, a mieinket és vendégeinket újévi jókívánságainkkal köszöntjük: „Legyetek beírva boldog esztendőre”. Újév estéjén együtt van a család, ajándékokkal lepik meg egymást a gyertyafényes asztalnál. Legtöbb helyen csak kettő gyertya ég, de régi szokás, hogy annyi gyertya legyen az asztalon, ahány családtag van. Viszont a gyertyák mennyiségét sohasem szabad csökkenteni, mert a Talmud előírja: „Szent dolgokban mindig csak növekedni szabad, csökkenteni sohasem”. Az ételek is szimbolikusan utalnak a régi hagyományokra. A hal, amelynek régebben a fejét is tálalták és az édes ételek sokasága, hogy édes és jó legyen az elkövetkező év. A zsidó újév alkalmával és az őszi nagyünnepek során végig az ünnepi kalácsot (a barheszt) nem sóba, hanem mézbe mártjuk. A barhesz letakarva várja, hogy sorra kerüljön, hiszen ünnepen az étkezésnél nem ő az első, hanem a bor, mint péntek esténként is. A barhesz formája is más ilyenkor, nem hosszúkás, mint máskor, hanem kerek, hogy kerek legyen az új esztendő. A szertartásos vacsora előtt szertartásos kézmosás illik. Az est fénypontjaként a ház asszonya meggyújtja a gyertyákat, a férfi pedig ősi bibliai, ároni áldást mond gyermekei felett. Vajda Ildikó írni annyi, mint vallani önmagunkról A szerelmes kisinas, Vasárnap mindig esik az eső, Az ég kékje könnyebb csak néhány kiragadott mű Molnár Géza (képünkön) írói munkásságából. Nevéhez számos novella, elbeszélés, dráma, útirajz és szociográfia fűződik. írt három színdarabot és egy filmet Őrjárat az égen címmel. Bejárta a világot, de otthonában ő maga teremt külön világot íróasztalán. Molnár^Géza vallja, a novella a prózaíró költői vallomása az életről. Erről kérdeztem őt beszélgetésünk során.- Az tró legalább két könyvet tart a keze ügyében. Az egyik, amit olvas, a másik, amit ír. Ön jelenleg milyen történeten dolgozik?- Folyamatosan készül emlékirataim gyűjteménye Fakuló fotográfiák címmel. Emellett könyvet írok, mely műfaját tekintve leginkább a sci-fihez áll közel. A történet a Földön játszódik, a másodikjégkorszak után. A letűnő korszak mellett megjelenő új civilizáció, annak megszületése és jelenléte, valamint az ezekkel összefüggő történések adják új könyvem vázát.- Honnan vezetett útja az íróvá válásig?- Édesanyám nyolc gyermeknek adott életet. Csodálatos asz- szony volt. Gondunkat viselte, ellátta a teendőket a ház körül. Eközben édesapám megkereste a kenyérre valót. Kisfiúként festőművész akartam lenni. Anyagi helyzetünk azonban ezt nem tette lehetővé. Sok volt az éhes száj, szűkösen voltunk. így kitanultam a szakmát, címfestő lettem. Később gyárban kezdtem dolgozni. Első munkámat ekkor publikálták Munkás szól az írókhoz címmel. Célom az volt, hogy az akkori aktuálpolitikai viszonyokkal kapcsolatban felhívjam a figyelmet az írói, értelmiségi szerepvállalás fontosságára. Első mesterem Örkény István volt. A szerelmes kis- inas című novelláskötetem címadása is az ő nevéhez fűződik. Örkény a szárnyai alá vett és támogatott. Közben pedig barátokká váltunk.- írói tevékenységével párhuzamosan diplomataként dolgozott. A Külügyminisztérium képviseletében több éven keresztül a párizsi Magyar Követség kulturális attaséja volt. A Tihanyihagyatékkal kapcsolatos feladatvállalása is ehhez az időszakhoz köthető?- Igen. Az ott töltött évek csodálatosak voltak számomra. Párizs pezsgése lenyűgözött. A sors úgy adta, hogy találkozhattam Brassayval, a világhírű fotóssal, akinek volt néhány csodálatos festménye Tihanyi Lajostól. Szerettem volna, ha a Tihanyi-hagyaték méltó helyére, Magyarországra kerül. Brassayék segítségével ez sikerült. Életem egy része azonban - miután tagja vagyok a párizsi székhelyű Európai Művészakadémiának - még a mai napig is Franciaországhoz köt.- Diplomata-pályafutása hogyan ért véget?- A feleségem egyszer elém állt és a következőket mondta: Dönte- ned kell! Diplomata leszel, vagy író. Egyszerre nem lehetsz mindkettő. Igaza volt. Döntöttem. Az írást választottam. Úgy gondolom, helyesen tettem.- Erre bizonyíték a számos díj és elismerés, amit eddigi munkásságáért kapott.- Valóban, nem volt hiány elismerésben. József Attila- és Gábor Andor-díjat kaptam, 2003-ban pedig átvehettem a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét Mádl Ferenc köztársasági elnöktől.- A világot bejárta, de számos olyan munkája született, amit Magyarország, Budapest, vagy éppen a külváros valamely része ihletett. Itt, a XIII. kerületben mi késztetné alkotásra?- Első találkozásom a kerülettel még az előző rendszerhez fűződik. 1941-44 között az akkor itt lévő textilgyár üzemvezetője voltam. 1992- ben feleségemmel Budáról költöztünk a XIII. kerületbe, egy panellakásba. Itt gondosan óvják a zöldterületet, a ház tisztaságát. Nagyobb környezetünkben egymás után épülnek az új lakóparkok, irodaházak. Szépen fejlődik a kerület. Ez jó érzéssel tölt el. Szeretek itt élni.- Munkáiban a család fontossága kiemelt szerephez jut. Saját életében ez miként tükröződik vissza?- Feleségemmel hatvannégy éve vagyunkházasok. Mikor megismerkedtünk, könyvtárosként dolgoztam. Ő bejött, hogy meghosszabbítsa édesapja tagkártyáját. Beszélgetni kezdtünk, majd hazakísértem, így kezdődött. Később ő lett életem párja. Ahogy mondani szoktam, a feleségem egyben a társszerzőm is. Elsőként olvassa újonnan elkészült írásaimat. Ötleteivel, gondolataival mindig segít. Fiam - egészen a nyugdíjba vonulásáig - szintén diplomatavolt. Három fiúunokám és egy fiúdédunokám van. Általuk vagyok egész. Velük teljes az életem. Várkonyi Rita A Szépírók Társasága A könyv utóélete és az Újlipótvárosi esték program keretében október 5-én, péntek este 6 órakor irodalmi estet rendez az Újlipótvárosi Klub-Galériában (1136 Budapest, Tátra u. 20/B). Közreműködik: Kondás Ádám fuvolaművész. A Largo Egyesület szervezésében Nádas Péter művéből felolvas Kautzky Armand, valamint Tábor Ádám, Turczi István, Ungváry Rudolf, Bujdosó Alpár. Az est moderátora Polgár Ernő szerkesztő-dramaturg. Az irodalmi estet a TV 13 rögzíti és a Táncsics Alapítvány támogatja.
