XIII. Kerületi Hírnök, 2007 (13. évfolyam, 1-24. szám)
2007-09-05 / 17. szám
6 TIZENHARMADI kÉk ERÜLETI HÍRNÖK 2007. szeptember 5. BELVÁROSI EGÉSZSÉGCENTRUM • Fül-orr-gége, hallásvizsgálat (analóg, digitális, fülben és fül mögött viselt hallókészülékek és tartozékok nagy választéka és szervizelése) • Fülzúgás-terápia • Pszichológia • Belgyógyászat, pszichoszomatika • Gasztroenterológia (diétás szaktanácsadás, IBS, reflux) • Ultrahang-diagnosztika, Doppler-mérés • EKG-vizsgálat • Érrendszeri betegségek vizsgálata (érszűkület, visszér, migrén) • Gyógyászati segédeszközök és egészségmegőrző termékek Információ, bejelentkezés: 236-0755 1132 Budapest, Visegrádi u. 15. • A NARANCSLIGET lakónegyed Óhaja számunkra NARANCS! „Színvonalas csapatot sikerült építenem" Pár hónap híján tíz esztendőt töltött el a XIII. Kerületi Egészségügyi Szolgálat élén dr. Kása János, mielőtt június elsején nyugdíjba vonult. Pályafutásáról, elért eredményeiről és további terveiről kérdeztük őt azután, hogy kimagasló munkájáért július elején átvette a legrangosabb egészségügyi kitüntetést, a Batthyány-Strattmann László-díjat.- Családi indíttatás is közrejátszott abban, hogy az orvosi pályát választotta?- Részben igen. Már egészen kisgyerekként elhatároztam, hogy gyógyítani fogok. Édesapám eredeti szakmája szerint látszerész volt. Az ő kézművessége jelenhetett meg abban, hogy a sebészséget választottam, és ahogyan azt műveltem. Az egyetem eló'tt betegeket toltam a Szabolcs utcai kórházban, orvostanhallgatóként pedig bejártam ugyanoda, a baleseti ügyeletre. 1964-ben végeztem, abban az időben a fiatal orvosoknak központilagjelöltek ki helyet. Én a székesfehérvári kórház sebészetére kerültem segédorvosi minőség- ben. Három évet töltöttem el ott, azután feljöttem Budapestre az Országos Traumatológiai Intézetbe. Először tudományos segédmunkatárs, majd munkatárs voltam, és közben letettem a sebész szakvizsgát. Három évvel később pedig baleseti sebész szakorvosi képesítést szereztem. Az intézet különböző osztályain megismertem a traumatológia részterületeit. Operáltam mindent: foglalkoztam hasi sebészettel, végtagtraumákkal, mellkassérülésekkel, idegsebészettel és intenzív terápiával. Közben fél évig Angliában dolgoztam, és tanultam a szakmát, így telt el tizenegy év. Ezt követően speciális, nehéz területet választottam: adjunktus lettem a fővárosi István Kórház égéssérülési és plasztikai osztályán. Ebben az időben tettem le a plasztikai égési sebész szakvizsgát. Mint mondja, hét év után igazr kihívás következett: önálló munkát választhatott, az addig megszerzett tudás hasznosítását. A győri katonai kórház akkor indult égésplasztikai osztálya vezetőjének nevezték ki. Ez szép feladat volt, valódi szakmai iskola: a vadonatúj épületben egy új osztályt, új csapatot kellett felépíteni. Mindezt úgy, hogy közben kimerítő ingázásra kényszerült, és csak keveset látta a fővárosban maradt családját. Ezzel együtt életműve fontos részének érzi ezt a sikeres nyolc esztendőt, az osztály elismertségét, a gyógyító munka eredményeit. Akkor a felesége kérésére visz- szajött Budapestre, és természetesnek vette, hogy ott keres munkát, ahonnan elment: az Országos Baleseti Intézetben, ahol szervezési feladatokat vállalt. Közben részállásban egy klinikán operált. Operáló orvosként - ahogy ő mondja: iparosként - utoljára egy barátja gyerekének elálló fülét hozta rendbe, majd egyszer s mindenkorra letette a szikét. Elvégezte az egészségügyi menedzserképzőt, aztán 1995-ben megpályázta és elnyerte az Észak-pesti Kórház főigazgatói posztját. Három évvel később pedig a XIII. Kerületi Egészségügyi Szolgálat főigazgató főorvosa lett.- Mire a legbüszkébb, ha visszatekint erre az idestova egy évtizedre?- A gyógyítás és az igazgatás területén egyaránt színvonalas és stabil csapatot sikerült építenem. Azt hiszem, elnyertem az önkormányzatbizalmát, amelyjógazdá- ja itt az egészségügynek, és komolyan invesztál is bele. Talán volt személyes szerepem is abban, hogy az egészségügyi kérdésekben a döntések egyetértésben születtek. Amikor most eltávoztam, dicsérő szavakat kaptam a képviselő-testület mindkét oldalától is.- Halk szavú, de határozott vezetőnek ismerik a kollégái. Kedvelik fanyar humorát, és azt, hogy mindenkihez van egy jó szava. Hallom, hogy a takarítónő is sírva fakadt, amikor megtudta, hogy nyugdíjazását kérte.- Csapatembernek tartom magam. Szeretem az embereket, ezért is lettem orvos. De volt, amikor kíméletlennek kellett lennem. Szükségessé vált, hogy kollégákat, munkatársakat küldjék el. Törekedtem arra, hogy olyanokat válasszak munkatársaimnak, akiknek van saját véleményük, és azt nem félnek kimondani. Amikor ide kerültem, úgy terveztem, hogy 67 éves koromig fogok dolgozni. Végül is több mint egy évvel tovább maradtam.- Bizonyára sokakat meglepett, amikor elárulta a korát. Hogyan tudta így megőrizni a kondícióját?- Ügy huszonöt éve leszoktam a dohányzásról. Rendszeresen sportolok: régebben lovagoltam, most pedig hetente öt alkalommal kocogok, illetve úszom. Ezenkívül szenvedélyesen síelek, persze csak a téli időszakban.- Nehéz önt otthonülő nyugdíjasnak elképzelni. Miért döntött úgy, hogy abbahagyja az aktív munkát?- A többi között azért, mert tizenöt év után most újra orvosi munkára hívtak, és ezt a lehetőséget nem akarom kihagyni. Valószínűleg egy onkológiai osztályon dolgozom majd, és betegekkel fogok foglalkozni félállásban. Azért talán lesz időm a hobbimra is: angol nyelven olvasok krimiket. A feleségem gimnáziumi történelem- tanár, ő is dolgozik még. Van három unokánk, a nyarat velük töltöttük Szántódon, ahol volt mód némi fizikai munkára, kertészkedésre és barkácsolásra is. Csop Veronika Dr. Kása János: - Tizenöt év után most újra orvosi munkára hívtak, és ezt a lehetőséget nem akarom kihagyni
