XIII. Kerületi Hírnök, 2007 (13. évfolyam, 1-24. szám)
2007-06-06 / 11-12. szám
2007. június 6. Az irodalom segít teljes értékű emberré válni Padlás: 650 Beszélgetés Kaiser László költővel, íróval a Hungarovox Kiadó vezetőjével- A Hungarovox Kiadó április 10-én irodalmi esttel emlékezett mega Költészet Napjáról az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban. Visszatekintve, hogyan értékeli a rendezvény fogadtatását?- Úgy vélem, sikeres volt a költészet napi estünk. Az ünnephez méltó, ám mégis közvetlen, kellemes hangulatban töltöttünk el egy-két órát a költészet és irodalom jegyében, a szép számban megjelent közönséggel együtt. A fogadtatás visz- szaigazoh, hogy kulturális vállalkozásunk nem volt hiábavaló, sikerült egy rendhagyó, de egyben mégis hagyománytisztelő estet életre hívnunk.- Mi adja a Hungarovox Kiadó sajátos arculatát?- Talán elsősorban a kiadó és szerzők közötti kapcsolat jellege. A Hungarovox Bt. rövidítése - ahogy félig tréfásan magam szoktam említeni - Baráti Társaságra utal, kik együttes erővel, akarattal küzdenek a kiválasztott közös ügyért. Nem csak munkakapcsolat fűz össze engem a szerzőkkel, hanem sokukkal komoly barátság is. Másrészről, ez a kiadó úgy próbál hozzátenni a magyar irodalmi élethez, hogy a névválasztáshoz híven - Hungarovox, azaz magyar hang - elsősorban kortárs hazai szerzők műveit publikálja, akár élő klasszikus, akár elsőkötetes a szerző. A „hazai” jelző pedig egészen szűk értelemben is igaz, hiszen számos költő, író, aki nálunk publikál, szorosan kötődik a XIII. kerülethez, vagy éppen itt él, mint például Baranyi Ferenc, Nemeskürty István.- A sort folytathatná önmagával is.- Valóban. Személy szerint engem több száll is fűz a kerülethez. Ideköt a gyermekkorom, a munkám, szinte az egész életem. Születésem óta itt élek. Az otthonom és a kiadóm főhadiszállása is a kerületben van, a Radnóti utcában. Még a munkáimban, sokszor az írásaimban is ez köszön vissza. 2006- ban jelent meg Tűz van, mami! című novelláskötetem, amely gyermekkorom 56-os emlékeit eleveníti fel, beleágyazva mindennapi életterembe, a XIII. kerületbe.- A 2006-os év ezek szerint több szempontból is sikeres volt az ön számára, hiszen Lángok, tüzek között című kötetéért átvehette a Brianza-díjat.- Ez egy irodalmi díj, melyet minden évben odaítélnek Olaszországban az arra kiválasztottnak. Két évvel korábban Kertész Imre kapta meg. Mondanom sem kell, milyen élmény és elismerés volt számomra, hogy tavaly Ősszel én vehettem át, verseim olaszra fordítójának Baranyi Ferencnek társaságában.- Április 23-án a Könyv Napját ünnepelhettük, de vajon a gyakorlatban mi jellemzi napjaink olvasási kultúráját?- Sajnálatos tény, de világszerte az a tapasztalat, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak. Ezt támasztják alá a statisztikák is. Ez elsősorban a vizuális kultúra előretörésére vezethető vissza. Van televízió, van számítógép. A legtöbben úgy gondolják, hogy szellemi igényüket mindez kielégíti. Egy átlagember naponta három órát televíziózik, és mindössze 10-15 percet olvas. Az arányok ilyen mértékű eltolódásának azonban lesznek következményei.- Mi lehetne a megoldás?- Az embereket vissza kéne vezetni a könyvekhez. Ehhez akár segítségül hívható a modern technika valamennyi vívmánya is. Éppen a televízió, számítógép által kínált lehetőségekkel élve népszerűsíteni kéne a nemes irodalmat, a különböző művészeteket, a kultúrát.- Erre a népszerűsítésre kiváló alkalom nyílik az Ünnepi Könyvhéten. Milyen könyvekkel készülnek az ünnepségsorozatra?- Az idei könyvhéten számos újdonsággal tudunk az olvasó- közönség elé lépni. Megjelentettük Baranyi Ferenc 7*10 (hetvenkedő könyvecske) című válogatáskötetét, Birtalan Ferenc verseskötetét, Madarász Imre tanulmánykötetét, Bertha Zoltán Kányádi Sándorról szóló könyvét. A sor azonban itt nem ér véget. Csernák Árpád, Kulcsár Péter, Nagy Gábor, Hegyi Béla, Véghelyi Balázs, Csató László, Demeter József, Pozsgai Györgyi, Réti György, Milley Tóth Ferenc, Kondor iiona, Madár János könyvei is megtalálhatók voltak a könyvhét alatt a Vörösmarty téren, a Hungarovox standján. Várkonyi Rita Vastaps, éljenző füttyszó, sikolyok hallatszottak a Vígszínház nézőteréről a Padlás 650. előadása után. A még mindig, ilyen nagy sikert arató darabot 1988. január 27-én mutatta be a Vígszínház, tehát több mint 19 éve van műsoron. Alii éves színház legnagyobb sikertörténete kétségtelenül Presser Gábor-Sztevano- vity Dusán-Horváth Péter mesemusicalje. 19 év alatt egy generáció nőtt fel, amely ma ott a nézőtéren éljenez, és egy generáció idősebb lett, amelyik gyerekeit, unokáit viszi el, hogy megnézzék ezt a darabot. Színészek nemzedékei játszottak ebben a darabban, sokan szerepet váltva „öregedtek” bele mások szerepeibe, és mégis mindig felcsendül a dal, amely kimondja, hogy kell egy padlás, egy békés, nyugodt és szeretettel átitatott, álmodozással telített tér, ahol a vágyaink, álmaink, meséink velünk vannak, ahová nem törhet be csak erőszak által a külvilág durva, embertelen valósága. Ez a darab ma is a gyerekkor szépségének, az álmok, vágyak és szeretet megőrzésének a szimbóluma. Amikor ezt a vastapsot hallom, arra gondolok, milyen aktuális ez a gondolat ma is, milyen szépen szól a dal és mesél a dalszöveg ma is, és milyen - ma már rendhagyónak látszó, klasszikus és tökéBaksai-kiállítás Fizikai és szellemi mélységek elevenednek meg a most ötven éves Baksai József festőművész kiállításán az Űjlipótvárosi Klub-Galériában. Az impozáns méretű festmények technikailag is szokatlan megoldásúak. A gazdagon felhordott olajfestékrétegek dúsításával domborműszerű kompozíciók elevenednek meg. Ezek a síkból kiemelkedő, gyakran bibliai történeteket megjelenítő figurák a képek sötét tónusától válnak el, és ezzel többrétegű mondanivalót hordoznak. Képeinek témái általában különböző kultúrköröket foglalnak magukba, a Bibliától a Mitológiáig és a jelen világáig. Festményei sokkolóan hatnak, a mondanivaló és a festői bipolaritás kettősségén át. Térbe gyúrt alakjai bár biblikus vagy mitológiai hősök mégis a jelen kor pusztító eszközeit - hatalmas töltények, fegyverek, tankok - tarják kezükben. A gyermekek puskát hordanak vállukon, miközben céltalanul játszani próbálnak. Hátukon az értelmetlenül lógó mackókkal egy elveszett, szeretett nélküli világban élnek. A gyakran teátrális képek az igazság megmutatására, az eldurvult valóság kimondására törekednek a festészeti technikai tudás maximális képességével és a festő kiemelkedő tehetségével. (A kiállítással egy időben a Godo Galéria is bemutatja Baksai Józseffestményeit.) letes az a rendezés, amely a „nagy generáció mestereitől” tanult, akkor még negyvenes éveiben járó, de már igazgató-főrendező Marton László rendezésében valósult meg. Kell egy padlás és kell egy olyan csapat, amelyik immár évtizedek óta teljes szívével, leikével énekeli, játssza ezt a mesemusicalt, amely a belépők szerint 9-99 éves korig szól. Találkozunk a 700. előadáson - mondta Kiss Péter az előadás előtt. Találkozzunk, mert van miért, mert él még bennünk a remény, hogy az álmok megvalósulhatnak, mert van valahol egy padlás. Vajda Ildikó V.I.
