XIII. Kerületi Hírnök, 2007 (13. évfolyam, 1-24. szám)
2007-06-06 / 11-12. szám
TIZENHARMADIK ÉÍ| KERÜLETI HÍRNÖK 2007. június 6. Fejlesztőpedagógus az óvodában „A fán sem érik egyszerre minden gyümölcs. Azt mondják, az első hat év meghatározó az ember életében: amit akkor kapunk szüléinktől és nevelőinktől, az nagyrészt el is dönti a sorsunkat. Különösen veszélyeztetett helyzetben vannak a nehéz körülmények közé születő gyerekek. Ha ebben az életkorukban nem kapnak szellemi és lelki támogatást, később szinte behozhatatlanná válik a hátrányuk kortársaikkal szemben. Kokainé Balogh Katalin - Sok gyerek nem ismeri jól a színeket vagy az irányokat 6 ____________________ A szitakötő játékai „Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, / az ég derű, nincs homlokán redő. ../safényes levegőbe villogó /jeleket ír egy lustán hősködő/gyémántos testű nagy szitakötő” - mondja az esztendő hatodik hónapjáról Radnóti Miklós. Ünnepi hangulatban kezdődik június: az első vasárnap a nemzet napszámosait, a pedagógusokat illeti meg a köszöntés. És ezekben a napokban vonult ki a könyv az utcákra, hogy felhívja magára a figyelmet. Sokan várják Medárd bátyánkat is, mert az ősznek, a télnek, de még a kikelet számos napjának is van adóssága bőven. Nemcsak a tavasszal ültetett kis életkék sóvárognak sok helyen az aranyat érő, csöndes eső után, hanem a komoly, nagy fák is jelzik egy-egy zöld levelük hullatásával, hogy örülnének, ha kapnának az életet jelentő áldásból. A virágok, szeretetünk, tiszteletünk és hálánk kifejezői jutnak eszünkbe, ha tanárainkra gondolunk. Minél tapasztaltabb az ember, annál inkább tisztában van azzal, mennyire fontos az iskola szerepe abban, merre induljunk az életben, milyen pályán lehet reményünk a sikerre, a boldogulásra. A lelkiismeretes pedagógusok felébresztik diákjaik érdeklődését a korszerű, „piacképes” tudományok iránt, de alapvetően fontos az is, hogy miként szerettetik meg tanítványaikkal anyanyelvűnket, nemzetünk történelmét és irodalmát. A családi környezet és az iskola együtt tud művelt embereket nevelni, akik érzékenyek és nyitottak a művészet iránt, amely humanizmust sugall, embertársaink iránti segítőkészséget, a másság elfogadását is. A j únius mindenképpen a tanuló ifjúság fontos időszaka. Kezdődnek a szóbeli érettségik százezernyi fiatalnak, és a különféle vizsgák után a bizonyítványosztás, majd sokaknak a vakáció. Amikor van idő figyelni a kertben, a kiránduláson a szitakötő játékait, gondtalanul örülni a nyárnak. Kerületünknek azokban az óvodáiban, ahová az átlagosnál több hátrányos helyzetű kisgyerek jár, néhány éve főállású fejlesztőpedagógusok dolgoznak azon, hogy a hozott hátrányok a későbbiekben ne csökkentsék az iskolai és a társadalmi beilleszkedés esélyeit. A Petneházy utcai Napraforgó Óvoda fejlesztőpedagógusát, Kokainé Balogh Katalint a Magyar Kultúra Napja alkalmából Arany Katedra Emlékplakettel tüntették ki. Több mint húszéves óvodapedagógusi pályájáról, a fejlesztő- munka mikéntjéről és eredményeiről beszélgettem vele.- Miért lett éppen óvónő, és aztán miért pont a dolog nehezebbik végét, a hátrányos sorsú gyerekek nevelését választotta?- Egy véletlennek köszönhetem, hogy erre a pályára mentem. Az volt a tervem, hogy az Államigazgatási Főiskolára iratkozom be. Ennek megfelelően érettségi után az ön- kormányzatnál - akkor még tanácsnak hívták - kezdtem dolgozni. Ez Szabolcsban történt, ott, ahol felnőttem. Egyszer egyik kolléganőmet kellett elkísérnem az ottani óvodába. Az a látogatás meghatározta a sorsom. Nemsokára már ott dolgoztam, mint képesítés nélküli óvónő. Végül is Nyíregyházán végeztem el az óvónőképzőt. Amikor 1991-ben Budapestre jöttem, rögtön ebbe az óvodába kerültem, akkor még „sima” óvónőnek. A Nyírségben volt alkalmam megismerni a hátrányos helyzetű gyerekeket. Mindig is szívesen foglalkoztam velük. Ezért kaptam az alkalmon, amikor lehetőségem lett elvégezni egy 120 órás kihelyezett fejlesztőpedagógusi tanfolyamot. Annyira tetszett a dolog, hogy itt sem álltam meg: 2001-ben beiratkoztam az ELTE kétéves preventív és korrektiv pedagógiai és pszichológiai ismeretek kurzusára. Ez a szakvizsga nem csak óvodás, hanem általános iskolás korú gyerekek fejlesztésére is képesít. Most öt vegyes csoportban ösz- szesen 140 gyerek jár az óvodánkba. Több mint hatvan százalékuk mondható hátrányos helyzetűnek. Vannak köztük roma származásúak, de ide soroljuk mindazokat, akik rossz körülmények között élnek, akiknek szülei munkanélküliek, illetve gyermekvédelmi támogatásban részesülnek.- Hogyan lehet közülük kiválogatni azokat, akik fejlesztésre szorulnak, és hogyan fogadják mindezt a szülők?- Szeptemberben minden csoporthoz többször is bemegyek. Megnézem a gyerekeket játék közben, feladatvégzésnél, megfigyelem, hogyan mozognak, milyenek a társas kapcsolataik, hogyan szólnak a felnőttekhez. A logopédus is megvizsgálja őket. Aztán az egyes csoportok óvónőivel leülünk, és megbeszéljük, ki szorul fejlesztésre. Természetesen, a szülők hozzájárulását is kérjük. Dicséretükre legyen mondva: még egyszer sem fordult elő, hogy rossz néven vették volna, hogy a gyereküket fejleszteni akarjuk. Inkább örülni szoktak ennek. A dolog úgy zajlik, hogy általában egyszerre három gyereket egy héten két-három alkalommal 25- 30 percre kikérek a csoportból. Mindig figyelünk arra, hogy olyan időpontot válasszunk, amikor nem maradnak le semmilyen érdekes programról, például az úszásról. A kicsik nagyon szeretik a fejlesztő foglalkozásokat, sokszor hatan- nyolcan is jönnének. A fejlesztés azonban akkor igazán eredményes, ha a gyereknek megadja azt, amit egy huszonnyolc fős csoportban nem lehet: a kiemelt figyelmet. Bizonyára ezt szomjúhozzák akkor, amikor szinte kitüntetésnek tekintik a foglalkozáson való részvételt. Persze, ennek más oka is van, például, hogy csupa izgalmas és érdekes dolgot csinálunk. A finommotoros képességek fejleszté-. sére kiválóan alkalmas a gombválogatás és a gyöngyfűzés. Szemöldökcsipesszel kukoricaszemeket szedegetünk fel. Aki ezt jól tudja, az az iskolában könnyen elhelyezi majd a betűket a vonalközökbe. Sok gyerek nem ismeri jól a színeket vagy az irányokat. Itt egyik kedvenc játékuk a zokniválogatás, amivel pótoljuk ezt a hiányosságot. A testrészeikkel sincsenek tisztában. A kéz meg a láb nem gond, de azt már nemigen tudják, hol a csuklójuk vagy a könyökük. Nem azért, mert rosszabbak a képességeik, hanem mert a szülők keveset beszélgetnek velük. Pedig még rohanó világunkban is jutna erre idő. Ha másutt nem, hát mondjuk a villamoson vagy a metrón. A testrészek játékos megismertetésére pedig nagyszerű alkalom lenne a hirdetés.- Mennyi ideig szükséges egy- egy gyereknek részt vennie a fejlesztőfoglalkozásokon, hogy az alapvető hiányosságokat pótolni tudja?- Ez sok mindentől függ. Van, akinek elegendő fél év, más már két esztendeje jár hozzám. Most harmincnégy gyerek jár fejlesztő foglalkozásokra, közülük harminc nagycsoportos. Ahhoz, hogy az iskolában megállják majd a helyüket, fontos a beszédértés, ezt is fejlesztjük azoknál, akiknél szükséges. Egy speciális teszt segítségével ki lehet szűrni a diszlexiára való hajlamot, és korrekcióval az esetek többségében meg lehet előzni a diszlexiát. Van egy szép nagy tornatermünk, így a gyerekek mozgásának fejlesztése is biztosított. Minden gyerek számára hosz- szabb távra egyéni fejlesztési tér-' vet készítek. Ehhez figyelembe veszem azt is, hogy ahogy a fán sem egyszerre érik meg minden gyümölcs, úgy a gyerekeknél sem feltétlenül rendellenes, ha nem egyformán fejlődnek. És persze nem csak lassabban érők vannak, hanem kiemelkedő tehetségűek is. A fejlesztőpedagógus az utóbbiakról sem feledkezhet meg: nekik olyan feladatot kell adni a foglalkozáson, amit a csoportban nem csinálnak. Három ilyen gyerekünk volt az elmúlt években: az egyik nagyszerűen rajzolt, a másiknak a mozgása volt kiemelkedő, a harmadik pedig a matekban jeleskedett.- Érkezik-e bármilyen visszajelzés később a szülők, illetve az iskolák részéről arról, eredményes volt- e a fejlesztés?- Vannak iskolák, amelyek erre is gondolnak. A szülőktől is hallunk sok gyerek további sorsáról. De akárhogy is van, egyet biztosan tudunk: a konkrét ismereteken túl itt toleranciára, a másik elfogadására neveljük a gyerekeket. Ez olyan útravaló, amely egy életen át elkíséri őket. Csop Veronika Imre Erzsébet A Finom Italok Háza A Nemes Szivarok Tárháza 1031 IH3 Budapest, J Hegedűs Gyula u, .75, 11«LLBudapest. Tengerszem uStí4*104. Külföldi pedagógusoka Gyöngyösi sétányon A Comenius 1 pályázat keretében május 17-e és 20-a között a Számítástechnikai Általános Iskola tanárai vendégül láttak 16 külföldi pedagógust, akik az Európai Unió 5 országából érkeztek. Az angol, francia, lengyel, olasz és román nemzetiségű küldöttséget először az iskola igazgatója, Lévai Sándor köszöntötte, majd rövid óralátogatások keretében betekintést kaphattak az iskolában folyó munkába. Az iskola pedagógusai örömmel fogadták az elismerő szavakat az iskola magas szintű technikai felszereltsége és szép környezete kapcsán. A Comenius 1 pályázat célja, hogy a részt vevő iskolák egyazon, közösen választott témakörben - az olvasás megkedveltetése, az olvasási kultúra javítása, a szövegértés sokoldalú fejlesztésének lehetőségei - végzett szakmai munkájukat összehangolják. A négynapos látogatás nagy része szakmai egyeztetéssel telt. Ennek során a résztvevők megismerkedhettek a partneriskolákban végzett munkával, megoszthatták a közösen választott pályázati téma feldolgozása során szerzett tapasztalataikat, összehasonlíthatták a pedagógiai módszereiket. Az együttműködés sikeressége, a pályázat kedvező elbírálása előfeltétele a folytatásnak, mely a következő tanév feladata lesz. A vendéglátó iskola pedagógusainak kíséretével a résztvevők megtekintették Budapest látványosságait és megízlelhették a magyar konyha európai hírű ételkülönlegességeit. Lakatos Éva pedagógus
