XIII. Kerületi Hírnök, 2007 (13. évfolyam, 1-24. szám)

2007-06-06 / 11-12. szám

Díszpolgáraink 2007 $ Díszpolgáraink 2007 & Díszpolgáraink 2007 $ Díszpolgáraink 2007 Nádas Péter Oláh József Nádas Péter a legnagyobb mai. magyar írók közé tartozik, „élő klasszikus”, aki­nek immáron igen jelentős világirodalmi rangja van, számtalan jelentős hazai díj és nemzetközi elismerés birtokosa. Az 1980-as évektől kezdve ő az egyik legin­kább elismert, legtöbbet fordított és értel­mezett magyar író. Bár már a hatvanas évei közepén jár, megőrizte fiús vonásait, alakját, írói hangja, hangminősége, ha műről műre, sőt néha egyazon munkán belül változik is, következetes maradt. Ko­rai elbeszéléseit kritikusai meghökkentő­en érettnek érzik. Mintha csakugyan teljes fegyverzetben lépett volna a nyilvánosság elé húszéves korában. (Ebben isMannhoz hasonlítják, aki hetvenes éveiben egy fia­talkori novelláját bővítette regénnyé, és szinte ütemkihagyás nélkül ott folytatta, ahol 50 évvel korábban abbahagyta.) Ná­das Péter magyar próza-, dráma- és esszé­író, kerületünk szülötte, 1942. október 14- én látta meg a napvilágot Újlipótváros- ban. Itt élt a Pozsonyi út 12.-ben, később a Pozsonyi út 44.-ben. A Sziget (ma Radnóti Miklós) utcai iskolába járt. Jelenleg Zala megyében, Gombosszegen él, de megma­radt élő kapcsolata szülőföldjével. Gazdag „előélete” volt. Járt vegyipari tech­nikumba és volt fényképész szakmunkásta­nuló, majd a Nők Lapja fotóriportere. Kétéves újságíró-iskolát végzett. 1965-69 között a Pest Megyei Hírlap munkatársa volt. 1963—65-ig katonai szolgálatát teljesítette Budapesten. 1965-67 között esti egyetemen filozófiát ta­nult. 1969-től szabadfoglalkozású író. 1962-ben írta A Biblia című elbeszélését. 1965-től publikál. 1972-ben befejezte Egy családregény vége című regényét, amelyet a cenzúra sokáig késleltetett, csak 1977-ben adták ki. 1973 őszén és 1974 őszén Berlin­ben, a Humboldt Egyetemen a századfordu­ló történetével foglalkozó előadásokat hall­gatott. 1973 nyarától az Emlékiratok könyve első változatán dolgozott. 1981 januárjától 1982 februárjáig a DAAD ösztöndíjával Nyu- gat-Berlinben élt, ahol tovább dolgozott re­gényén. 1989 áprilisának utolsó napjaiban svéd barátjával, Richard Swartzcal négy na­pon át beszélgettek egy magnetofon mellett. A német nyelvű beszélgetés szövege a Párbe­széd című könyvük alapanyaga lett. 1968 a francia diáktüntetések és a „Prá­gai Tavasz” szétverése megrázó élménye volt. 1969-ben nyílt levélben tiltakozott a kultúrpolitika korlátozó intézkedései ellen. Ettől kezdve nyolc éven keresztül akadá­lyozták műveinek megjelenését. Művésze­tének autonóm szellemiségével, gazdag nyugat-európai szellemi kapcsolataival és nyílt politikai állásfoglalásaival egyaránt a magyarországi politikai rendszerváltás szorgalmazója és alakító résztvevője volt. Művészetét az európai önismeret egyik leg­gazdagabb fejezeteként értékeli a róla szóló rendkívül gazdag szakirodalom. Három színműve - Takarítás, Találkozás, Temetés - fordulatot jelent a magyar dráma­történetben, a magyar abszurd drámát terem­tette meg. Darabjai tudatállapotokat, életér­zéseket közölnek: félelmeket, reménytelensé­get, szorongást, az emberi kapcsolatok ellehe­tetlenülését, az arcnélküli világ értelmetlen­ségét. Nádas Péter széles körű esszéírói mun­kásságának két legfontosabb problémaköre a politika és a szerelem, azaz az emberi viszo­nyok egymást átjáró összetettsége. Egy vele készített hosszabb interjúban ar­ra a kérdésre: - Hogyan látod a tevékenysé­gedet? Mit jelent írni? - a következőket vála­szolta (részlet):- Megállás nélkül egy határterületen bille­gek; ez a gondolkodás és a regényírás határa. A szó klasszikus értelmében én sem regénye­ket írok már. Vagy nem is írtam soha. A re­génynek néhány nagyon fontos alaptulaj­donságához mégis görcsösen ragaszkodom. Például ahhoz, hogy egy ember nem ember. Minimum kettőnek, háromnak kell jelen len­nie még akkor is, ha egyetlenegy fog domi­nálni. Legsikerültebb, amikor többen domi­nálnak, és nem én döntöm el, hogy kinek van igaza, hanem ők a saját igazságukat... Alap- követelmény, hogy maga az írás, mint folya­mat, számomra annyira érdekes legyen, hogy ne álljak fel, és ne keressek valami más elfog­laltságot, ami érdekesebb. Minden nap meg kell magamat győznöm néhány mondat ere­jéig, hogy ha másnak nem is, de nekem érde­kes vagyok. Ezt úgy szoktam lemérni, hogy megkérdezem, meg tudtam-e ma lepni ma­gam? Ma milyen meglepetések értek? És itt kezdődik igazán a dolog. Ez fantasz­tikus. Én ezzel nem tudok betelni, és ezért maradok ülve. Sőt, amikor felébredek, alig várom, hogy túlessek a reggeli alapművele­teken. Akkor elkezdődik ez a valami, aminek fázisai vannak; van egy bevezető fázisa, ami abból áll, hogy elolvasom, amit előző nap csi­náltam. Korrigálom, mert sok hibát veszek észre. És ezzel belemegyek a szövegbe; mint­egy magamra szedem mindazt, amit eddig csináltam. Akár nyolcszáz oldal ez, akár há­rom sor. Mindezt valamilyen módon újra magamra kell szednem - akármi történt éjjel vagy az előző napon, az írástól függetlenül. Ugyanabba az állapotba kell kerülnöm, mint minden előző napon, hogy a mondatok kö­zött ne legyen semmi csúszás. Nem mindig sikerül. Van, amikor lassabban megy, van, amikor egyáltalán nem megy, és van, amikor minden további nélkül megy. Ránézek a pa­pírra, és ugyanazon a hullámhosszon va­gyok, mint amikor abbahagytam, sőt, korri­gálni is tudok; kívülről látom a hibákat, ide­genként. S akkor a hibák megmutatják, hogy ki vagyok. Pláne, ha kézzel ír az ember, mint ahogy én, akkor még az íráskép is megmu­tatja, hogy tegnap milyen állapotban volt. Merre húz el a gondolkodása, az érzékei, és ehhez képest tegnap mit tartott helyesnek, és mit nem? Vajon azt kell-e korrigálnia, amit tegnap gondolt, vagy azt, amit ezzel az egész írással akart? Egy nagyon-nagyon kompli­kált, sokszínű folyamat indul el. Oláh József melegszívű és legendásan fi­gyelmes ember volt. Vele nem csak be­szélgetni lehetett, ő meg is hallgatta a partnerét. Ritka kincs ez manapság. Gyakran és sokan keresték fel őt gondja­ikkal, különféle ügyekben tanácsot kér­tek tőle. Nem törekedett hatalomra, nem szerzett vagyont, a szolgálatot válasz­totta. Örömmel, teljes szívvel segített másokon, örült mások sikerének, és ha ebben neki döntő szerepe is volt, nem várt elismerést. Fáradhatatlan, nagy munkabírású volt, szeretett dolgozni. Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkor­mányzatának 1994-2006 között volt képviselője. Tevékenységével jelentősen hozzájárult a kerület értékeinek és érde­keinek képviseletéhez, a hétköznapjain­kat és a jövőt meghatározó tervek és döntések kimunkálásához. 2006. no­vember 14-én elhunyt. Önkormányzati képviselőként a Szociális és Egészségügyi Bizottságban elévülhetet­len érdemeket szerzett a szociálisbolt-háló- zat, a kerületi szociális foglalkoztató és in­formációs központ megteremtésében, majd a Kerületfejlesztési és Környezetvédelmi Bi­zottság elnökeként hasznosította környe­zetvédelmi szakmai tapasztalatait. Közel egy évtizeden keresztül vezette a képviselő- testület szocialista frakcióját. Az I. számú választókerületben élők képviselete mellett a képviselő-testület megbízásából kerületi küldöttként részt vállalt a fővárosi közgyű­lés munkájában is. Szeretetre méltó, empa­tikus, segítőkész személyiségét nagy meg­becsülés övezte a választott testületekben, az önkormányzati intézmények és a polgár- mesteri hivatal tisztségviselői, munkatár­sai, valamint a kerületünkben működő civil szervezetek körében is. Szerető és gondos­kodó családapa volt, aki feleségével két gyer­meket nevelt fel a magáéval megegyező, má­sokra nyitott, a közösségért tenni akaró szel­lemben. Gyermekkorát Hevesen töltötte, özvégy édesanyja még most is ott lakik. Összetartó család volt az övék. Öccseivel jó testvérként kapaszkodtak össze. Mindhárman örököl­ték édesapjuk sokoldalúságát, a fizikai mun­ka szeretetét és becsülését. A Műszaki Egye­temen vegyészmérnöki diplomát szerzett 1977-ben, később környezetvédelmi szak­mérnök lett. Szerette az embereket, hamar kitűnt, hogy nem csak érdeklik a társadalmi problémák, de ezek helyi szintű megoldásá­hoz tehetsége is van. Feleségével 33 gyönyörű évet töltöttek el. Az apa mindig büszkén tekintett gyer­mekeire. Szeretettel óvta és készítette fel őket az életre. Imádta a természetet, ha te­hette, kirándult, kerékpározott. Néhány évvel ezelőtt a család elhatározta, hogy a Dunakanyar egyik festői pontján építenek maguknak egy házat, egy otthont. Két ke­zükkel húzták fel a falat, szépítették, csino­sították a kertet. Lelkesedéssel, szakem­berként tudott beszélni minden egyes he­lyére rakott kőről, minden elültetett nö­vényről. Otthonosan mozgott a technikai dolgok között, de értett a csillagászathoz, gyűjtött bélyeget és régi pénzt. Értője volt a történelemnek. Második családja a XIII. kerület volt. 1994-ben lett először önkormányzati képvi­selő az 1-es számú választókerületben. Munkáját mindvégig a magas szakmaiság és elkötelezettség jellemezte. Az elmúlt ti­zenkét esztendőben sokat tett Újlipótvárosért, a XIII. kerületért. Bizottsá­gi elnökként meghatározó szerepe volt ke­rületünk épített környezetének fejlődésé­ben. A környezetvédelmi tagozat vezetősé­gében és kerületünk küldötteként a fővárosi közgyűlésben is dolgozott. Létrehozója, ve­zetője volt az egyik meghatározó fővárosi önkormányzati műhelynek, a frakcióveze­tők klubjának. 2006. június 6-i lapszámunk­ban örömmel számolt be munkájáról, a kö­zösen elért eredményről. Akkor már tudta, hogy a kór, ami' megtámadta szervezetét, nem engedi a folytatást.- Jó részese lenni egy olyan munkának, aminek az eredményei ennyire kézzelfogha­tók és ilyen látványosak, mint a XIII. kerü­letben. 1994 óta tudatosan, tervszerűen kezdtünk a kerület átalakításához. Egy él­hetőbb, lakhatóbb, jobb minőségű szolgál­tatást nyújtó kerületet terveztünk - kezdte beszámolóját, majd sorolta, mi minden tör­tént a kerületben, amelynek őis tevékeny ré­szese volt. - A kerület 5 területére részletes forgalomtechnikai és állapotvizsgálat ké­szült, ennek figyelembevételével közlekedés- fejlesztési javaslatot fogadtunk el. Megkez­dődött a Foka-öböl környezetének újra­hasznosítása és egy új északi belváros építé­se. Kívül-belül megszépül a Béke téri szak­orvosi rendelő és megújulnak az orvostech- n ika i eszközök is. Az egészségre káros „ nyár­fa-programunkat” folytatjuk. Több mint 400, a környezeti hatásokat jobban tűrő fát ültettünk. A Katona József utcában muskátlitartó oszlopokat építettünk és planténeresfákat helyeztünk ki. Tovább nö­veltük az utcai oszlopokon elhelyezett mus­kátlik számát. Parkjaink és játszótereink felújítása, bővítése tervszerűen történik. Je­lentősen javítottuk úthálózatunk minősé­gét. Sikerrel folytatjuk a veszélyeshulladék- gyűjtő akciónkat. A lakókkal egyeztetve ki­alakítottunk a kerület több helyén szelektív hulladékgyűjtő szigetet. Köszönöm, hogy fogadóóráimon sokan megtiszteltek, véleményüket elmondták és problémáik megoldására tanácsokat, felvilá­gosítást adhattam. 2003. március 15-én, nemzeti ünnepün­kön vehette át a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt Polgári Tagozat kitüntetést. A közjót, az embereket szolgálta. Számára nem volt kis vagy nagy feladat, egy-egy vá­lasztója ügyét ugyanúgy a szívén viselte, mint a kerület egészét. Fiatalon, 58 évesen ragadta el a halál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom