XIII. Kerületi Hírnök, 2007 (13. évfolyam, 1-24. szám)
2007-06-06 / 11-12. szám
Díszpolgáraink 2007 $ Díszpolgáraink 2007 & Díszpolgáraink 2007 $ Díszpolgáraink 2007 Nádas Péter Oláh József Nádas Péter a legnagyobb mai. magyar írók közé tartozik, „élő klasszikus”, akinek immáron igen jelentős világirodalmi rangja van, számtalan jelentős hazai díj és nemzetközi elismerés birtokosa. Az 1980-as évektől kezdve ő az egyik leginkább elismert, legtöbbet fordított és értelmezett magyar író. Bár már a hatvanas évei közepén jár, megőrizte fiús vonásait, alakját, írói hangja, hangminősége, ha műről műre, sőt néha egyazon munkán belül változik is, következetes maradt. Korai elbeszéléseit kritikusai meghökkentően érettnek érzik. Mintha csakugyan teljes fegyverzetben lépett volna a nyilvánosság elé húszéves korában. (Ebben isMannhoz hasonlítják, aki hetvenes éveiben egy fiatalkori novelláját bővítette regénnyé, és szinte ütemkihagyás nélkül ott folytatta, ahol 50 évvel korábban abbahagyta.) Nádas Péter magyar próza-, dráma- és esszéíró, kerületünk szülötte, 1942. október 14- én látta meg a napvilágot Újlipótváros- ban. Itt élt a Pozsonyi út 12.-ben, később a Pozsonyi út 44.-ben. A Sziget (ma Radnóti Miklós) utcai iskolába járt. Jelenleg Zala megyében, Gombosszegen él, de megmaradt élő kapcsolata szülőföldjével. Gazdag „előélete” volt. Járt vegyipari technikumba és volt fényképész szakmunkástanuló, majd a Nők Lapja fotóriportere. Kétéves újságíró-iskolát végzett. 1965-69 között a Pest Megyei Hírlap munkatársa volt. 1963—65-ig katonai szolgálatát teljesítette Budapesten. 1965-67 között esti egyetemen filozófiát tanult. 1969-től szabadfoglalkozású író. 1962-ben írta A Biblia című elbeszélését. 1965-től publikál. 1972-ben befejezte Egy családregény vége című regényét, amelyet a cenzúra sokáig késleltetett, csak 1977-ben adták ki. 1973 őszén és 1974 őszén Berlinben, a Humboldt Egyetemen a századforduló történetével foglalkozó előadásokat hallgatott. 1973 nyarától az Emlékiratok könyve első változatán dolgozott. 1981 januárjától 1982 februárjáig a DAAD ösztöndíjával Nyu- gat-Berlinben élt, ahol tovább dolgozott regényén. 1989 áprilisának utolsó napjaiban svéd barátjával, Richard Swartzcal négy napon át beszélgettek egy magnetofon mellett. A német nyelvű beszélgetés szövege a Párbeszéd című könyvük alapanyaga lett. 1968 a francia diáktüntetések és a „Prágai Tavasz” szétverése megrázó élménye volt. 1969-ben nyílt levélben tiltakozott a kultúrpolitika korlátozó intézkedései ellen. Ettől kezdve nyolc éven keresztül akadályozták műveinek megjelenését. Művészetének autonóm szellemiségével, gazdag nyugat-európai szellemi kapcsolataival és nyílt politikai állásfoglalásaival egyaránt a magyarországi politikai rendszerváltás szorgalmazója és alakító résztvevője volt. Művészetét az európai önismeret egyik leggazdagabb fejezeteként értékeli a róla szóló rendkívül gazdag szakirodalom. Három színműve - Takarítás, Találkozás, Temetés - fordulatot jelent a magyar drámatörténetben, a magyar abszurd drámát teremtette meg. Darabjai tudatállapotokat, életérzéseket közölnek: félelmeket, reménytelenséget, szorongást, az emberi kapcsolatok ellehetetlenülését, az arcnélküli világ értelmetlenségét. Nádas Péter széles körű esszéírói munkásságának két legfontosabb problémaköre a politika és a szerelem, azaz az emberi viszonyok egymást átjáró összetettsége. Egy vele készített hosszabb interjúban arra a kérdésre: - Hogyan látod a tevékenységedet? Mit jelent írni? - a következőket válaszolta (részlet):- Megállás nélkül egy határterületen billegek; ez a gondolkodás és a regényírás határa. A szó klasszikus értelmében én sem regényeket írok már. Vagy nem is írtam soha. A regénynek néhány nagyon fontos alaptulajdonságához mégis görcsösen ragaszkodom. Például ahhoz, hogy egy ember nem ember. Minimum kettőnek, háromnak kell jelen lennie még akkor is, ha egyetlenegy fog dominálni. Legsikerültebb, amikor többen dominálnak, és nem én döntöm el, hogy kinek van igaza, hanem ők a saját igazságukat... Alap- követelmény, hogy maga az írás, mint folyamat, számomra annyira érdekes legyen, hogy ne álljak fel, és ne keressek valami más elfoglaltságot, ami érdekesebb. Minden nap meg kell magamat győznöm néhány mondat erejéig, hogy ha másnak nem is, de nekem érdekes vagyok. Ezt úgy szoktam lemérni, hogy megkérdezem, meg tudtam-e ma lepni magam? Ma milyen meglepetések értek? És itt kezdődik igazán a dolog. Ez fantasztikus. Én ezzel nem tudok betelni, és ezért maradok ülve. Sőt, amikor felébredek, alig várom, hogy túlessek a reggeli alapműveleteken. Akkor elkezdődik ez a valami, aminek fázisai vannak; van egy bevezető fázisa, ami abból áll, hogy elolvasom, amit előző nap csináltam. Korrigálom, mert sok hibát veszek észre. És ezzel belemegyek a szövegbe; mintegy magamra szedem mindazt, amit eddig csináltam. Akár nyolcszáz oldal ez, akár három sor. Mindezt valamilyen módon újra magamra kell szednem - akármi történt éjjel vagy az előző napon, az írástól függetlenül. Ugyanabba az állapotba kell kerülnöm, mint minden előző napon, hogy a mondatok között ne legyen semmi csúszás. Nem mindig sikerül. Van, amikor lassabban megy, van, amikor egyáltalán nem megy, és van, amikor minden további nélkül megy. Ránézek a papírra, és ugyanazon a hullámhosszon vagyok, mint amikor abbahagytam, sőt, korrigálni is tudok; kívülről látom a hibákat, idegenként. S akkor a hibák megmutatják, hogy ki vagyok. Pláne, ha kézzel ír az ember, mint ahogy én, akkor még az íráskép is megmutatja, hogy tegnap milyen állapotban volt. Merre húz el a gondolkodása, az érzékei, és ehhez képest tegnap mit tartott helyesnek, és mit nem? Vajon azt kell-e korrigálnia, amit tegnap gondolt, vagy azt, amit ezzel az egész írással akart? Egy nagyon-nagyon komplikált, sokszínű folyamat indul el. Oláh József melegszívű és legendásan figyelmes ember volt. Vele nem csak beszélgetni lehetett, ő meg is hallgatta a partnerét. Ritka kincs ez manapság. Gyakran és sokan keresték fel őt gondjaikkal, különféle ügyekben tanácsot kértek tőle. Nem törekedett hatalomra, nem szerzett vagyont, a szolgálatot választotta. Örömmel, teljes szívvel segített másokon, örült mások sikerének, és ha ebben neki döntő szerepe is volt, nem várt elismerést. Fáradhatatlan, nagy munkabírású volt, szeretett dolgozni. Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzatának 1994-2006 között volt képviselője. Tevékenységével jelentősen hozzájárult a kerület értékeinek és érdekeinek képviseletéhez, a hétköznapjainkat és a jövőt meghatározó tervek és döntések kimunkálásához. 2006. november 14-én elhunyt. Önkormányzati képviselőként a Szociális és Egészségügyi Bizottságban elévülhetetlen érdemeket szerzett a szociálisbolt-háló- zat, a kerületi szociális foglalkoztató és információs központ megteremtésében, majd a Kerületfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság elnökeként hasznosította környezetvédelmi szakmai tapasztalatait. Közel egy évtizeden keresztül vezette a képviselő- testület szocialista frakcióját. Az I. számú választókerületben élők képviselete mellett a képviselő-testület megbízásából kerületi küldöttként részt vállalt a fővárosi közgyűlés munkájában is. Szeretetre méltó, empatikus, segítőkész személyiségét nagy megbecsülés övezte a választott testületekben, az önkormányzati intézmények és a polgár- mesteri hivatal tisztségviselői, munkatársai, valamint a kerületünkben működő civil szervezetek körében is. Szerető és gondoskodó családapa volt, aki feleségével két gyermeket nevelt fel a magáéval megegyező, másokra nyitott, a közösségért tenni akaró szellemben. Gyermekkorát Hevesen töltötte, özvégy édesanyja még most is ott lakik. Összetartó család volt az övék. Öccseivel jó testvérként kapaszkodtak össze. Mindhárman örökölték édesapjuk sokoldalúságát, a fizikai munka szeretetét és becsülését. A Műszaki Egyetemen vegyészmérnöki diplomát szerzett 1977-ben, később környezetvédelmi szakmérnök lett. Szerette az embereket, hamar kitűnt, hogy nem csak érdeklik a társadalmi problémák, de ezek helyi szintű megoldásához tehetsége is van. Feleségével 33 gyönyörű évet töltöttek el. Az apa mindig büszkén tekintett gyermekeire. Szeretettel óvta és készítette fel őket az életre. Imádta a természetet, ha tehette, kirándult, kerékpározott. Néhány évvel ezelőtt a család elhatározta, hogy a Dunakanyar egyik festői pontján építenek maguknak egy házat, egy otthont. Két kezükkel húzták fel a falat, szépítették, csinosították a kertet. Lelkesedéssel, szakemberként tudott beszélni minden egyes helyére rakott kőről, minden elültetett növényről. Otthonosan mozgott a technikai dolgok között, de értett a csillagászathoz, gyűjtött bélyeget és régi pénzt. Értője volt a történelemnek. Második családja a XIII. kerület volt. 1994-ben lett először önkormányzati képviselő az 1-es számú választókerületben. Munkáját mindvégig a magas szakmaiság és elkötelezettség jellemezte. Az elmúlt tizenkét esztendőben sokat tett Újlipótvárosért, a XIII. kerületért. Bizottsági elnökként meghatározó szerepe volt kerületünk épített környezetének fejlődésében. A környezetvédelmi tagozat vezetőségében és kerületünk küldötteként a fővárosi közgyűlésben is dolgozott. Létrehozója, vezetője volt az egyik meghatározó fővárosi önkormányzati műhelynek, a frakcióvezetők klubjának. 2006. június 6-i lapszámunkban örömmel számolt be munkájáról, a közösen elért eredményről. Akkor már tudta, hogy a kór, ami' megtámadta szervezetét, nem engedi a folytatást.- Jó részese lenni egy olyan munkának, aminek az eredményei ennyire kézzelfoghatók és ilyen látványosak, mint a XIII. kerületben. 1994 óta tudatosan, tervszerűen kezdtünk a kerület átalakításához. Egy élhetőbb, lakhatóbb, jobb minőségű szolgáltatást nyújtó kerületet terveztünk - kezdte beszámolóját, majd sorolta, mi minden történt a kerületben, amelynek őis tevékeny részese volt. - A kerület 5 területére részletes forgalomtechnikai és állapotvizsgálat készült, ennek figyelembevételével közlekedés- fejlesztési javaslatot fogadtunk el. Megkezdődött a Foka-öböl környezetének újrahasznosítása és egy új északi belváros építése. Kívül-belül megszépül a Béke téri szakorvosi rendelő és megújulnak az orvostech- n ika i eszközök is. Az egészségre káros „ nyárfa-programunkat” folytatjuk. Több mint 400, a környezeti hatásokat jobban tűrő fát ültettünk. A Katona József utcában muskátlitartó oszlopokat építettünk és planténeresfákat helyeztünk ki. Tovább növeltük az utcai oszlopokon elhelyezett muskátlik számát. Parkjaink és játszótereink felújítása, bővítése tervszerűen történik. Jelentősen javítottuk úthálózatunk minőségét. Sikerrel folytatjuk a veszélyeshulladék- gyűjtő akciónkat. A lakókkal egyeztetve kialakítottunk a kerület több helyén szelektív hulladékgyűjtő szigetet. Köszönöm, hogy fogadóóráimon sokan megtiszteltek, véleményüket elmondták és problémáik megoldására tanácsokat, felvilágosítást adhattam. 2003. március 15-én, nemzeti ünnepünkön vehette át a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt Polgári Tagozat kitüntetést. A közjót, az embereket szolgálta. Számára nem volt kis vagy nagy feladat, egy-egy választója ügyét ugyanúgy a szívén viselte, mint a kerület egészét. Fiatalon, 58 évesen ragadta el a halál.
